Rész
1 1| gondolkozó arcot vágott és mikor az arab kardnyeldesõk mutatványai
2 1| forogni kezdett maga körül. És mikor a kezét elkapta, hangos
3 1| annyira?~- Azon tépelõdöm, mikor és hol láttam azt a házat
4 1| fõzd ki gonosz eszeddel, mikor, hogyan és mi módon történjék
5 1| tova a házak árnyékában, mikor pedig az elhagyatott Abdallah
6 1| tölgyfaasztalnál, mint õ maga és mikor léptei zajára hátrafordult,
7 1| magunkat s neki szolgálunk, mikor pedig itt lesz az ideje,
8 1| a hogyan csak lehet, - mikor pedig a császáriak kerülnek
9 1| kérdésre szükséges a felelet. Mikor én Szent-György nap éjszakáján
10 1| regéjét...~»A két testvér, mikor a szükség már nagyon sanyargatta
11 1| kadival és a nagyseriffel, és mikor a megrabolt emberek panaszra
12 1| remeklés lesz tõle, mint mikor búcsújáróknak öltözött csapatjával
13 1| én okos seregélyemet és mikor Abu-Sirzád a nagy zörgetésre,
14 1| napsugarasak és harmatosak lépteid, mikor virágaid között sétálsz...~-
15 1| De majd feljajdult, mikor ez felelet helyett ráförmedt,
16 1| kukorékoltak a környék kakasai, mikor ez a két emberbõrbe bujt
17 1| méregette végig a renegátot, mikor ez nyögve, bicegve, a nyeregbe
18 1| Csak akkor tért magához, mikor a palota borbélya enyhítõ
19 1| gyerekei?~- Azt vétették, hogy mikor a nyulacskájukat el akartam
20 1| össze-vissza pofozott a kutya, mikor meg akartam ütni...~- Micsoda!
21 1| forgatta, nézegette a levélkét. Mikor meglátott, nagyon meginstált,
22 1| kétségbeesésben helytállania, mikor mindnyájunk édesanyja: a
23 1| a gesztenyét a tűzből... Mikor aztán a maga erejéből széttörné
24 1| reggel a búgásoddal...~És mikor Liliom a hosszas hivogatásra
25 1| Örzsije többször látta, mikor galambjaimat elfogdosta
26 1| hagyták el e szomorú helyt, mikor már a felkelő hold sápadt
27 1| gyanúnak árnyéka se eshetik... Mikor a lépcsőházon lejöttünk,
28 1| ajtó nyitva maradt, szólt, mikor ura el akarta mondani a
29 1| kell legjobban őrizkedni, mikor úgy énekel, mint a fülemile.~-
30 1| Jobban félek most tõle, mint mikor nyíltan öltögette felénk
31 1| kardjára:~- Mitõl féltek, mikor velem van ez a kipróbált
32 1| szelid tréfával Hollókövy, mikor a lépcsõn támogatva, felvezette.~-
33 1| nekik.~- Hogyne maradnék, mikor olyan szépen kértek, bogaraim!
34 1| fejemmel felelek érte!~- Mikor indulsz?~- Mihelyt Ali visszatér.
35 1| napig süssük itt a makkot, mikor olyan kitûnõ szelünk van!
36 1| Vannak az életben pillanatok, mikor a mult legnagyobb keserve
37 1| szokatlan berendezésû szobában.~Mikor szeme hozzászokott a félhomályhoz,
38 1| borított kelmékbõl való volt.~Mikor fel volt öltözve, egy ezüst
39 1| felemelt feje mellére csüggedt, mikor fogadására gondolt...~Sóhajtva
40 1| gondolt otthoni tanulmányaira, mikor a reggeli után Kairamot,
41 1| hogy el nem nevette magát, mikor e rettenetes zûrzavart elõször
42 1| hogy csak úgy nyekkent és mikor Kairám nagy dühvel felugrott
43 1| visszafojtva figyelt és mikor ez az utolsó szóig mindent
44 1| gondolkozék egy reggelen, mikor a lépcsõs és csarnokos kutab (
45 1| Nemes boszu.~»Eh, vége mikor lesz? kifogytok-e már~ Dicséretiből
46 1| búcsúzott el tõle Kairam, mikor levetkõztette és erre õ
47 1| lebeszélte róla Hanifot, mikor valami kegyetlen dologgal
48 1| lány arca még izzóbb lett, mikor minden tagjában remegve
49 1| égõ kezét szorongatva, s mikor felállt, hogy távozzék,
50 1| reszketõs fejével a vén asszony.~Mikor aztán sok ide-oda tapogatódzás
51 1| Sztambulba megyünk. Kihallgattam, mikor atyám a damaszkusi pasával
52 1| mondd meg igazán, de igazán! Mikor az éles nyílvesszõvel megsebeztelek,
53 1| És nem átkoztad anyámat, mikor a korbácsütések alatt összerogytál?
54 1| és vonzóvá egész arcát.~- Mikor ama szörnyû büntetéstõl
55 1| lehetetlen volna leírni, mikor aztán végre találkoztak
56 1| Mahmud-el-Tebrisz fiához illik, - és mikor Edömér még egyszer búcsút
57 1| szállhatok hozzád szülőföldem,~ Mikor minden bokrod régi ismerősem!~
58 1| résztvevő szívvel hallgatta, mikor napszállat után Edömér a
59 1| Nem tudod, jó Bendár, mikor tér vissza fiatal urunk?
60 1| szorongással húzódott össze, mikor a Jússzúfnak szólított arab
61 1| örömüket és boldogságukat, mikor rettenetes szenvedések árán,
62 1| Hogyan akarnál hát megszökni, mikor egyéb kijárása nincsen?...~
63 1| sírtak, kacagtak örömükben.~Mikor aztán az örömnek elsõ, viharos
64 1| Abasszidák emirjének a trónját.~A mikor - folytatá László - Dsámi
65 1| kerültünk ide Dsámival. Mikor megláttam, azt hivém, hazámfia,
66 1| szolgaságból.~Ezen az estén, mikor haza hajtották a nyájat,
67 1| holnap lesz jehoit napja, mikor a bánya-szádából lisztet,
68 1| szolgálatot - csak este, mikor kigyúltak az ég csillagai,
69 1| a Zenith közelébe ér...~Mikor odaért és szarvai épen egy
70 1| fel a sziklacsúcsra, de mikor felértek, Dsámi sikoltva
71 1| ajakkal lihegték át a napot és mikor a setétség aláereszkedtével
72 1| lassan ittak a patakból s mikor kipihenték magukat, tömlõiket
73 1| váratlan fordulatot, és mikor Dsámival a fegyveresek elé
74 2| a leirhatatlan kínokat, mikor tüske és a törött ághegyek
75 2| kimetszeni a sebet...~- Mikor nagysokára eltávoztak, fel
76 2| tudtam magamnál rejteni és mikor másnap éjjel tisztes ápolóm
77 2| a szerencsém napja. Mert mikor elmondtam neki mindent,
78 2| Azokon a hosszú éjszakákon, mikor nyögve hemperegtem fájdal
79 2| ellene készülõ árulásra...~Mikor aztán a rémítõ esetnek hirét
80 2| visszasegíthessem õket. Mikor téged feltaláltak, Bálint,
81 2| szívû büszke kis galamb, mikor arcfátyolát fel-felemelték.
82 2| tengerparti köszkjébe vitte...~- Mikor láttad? Beszéltél vele?
83 2| jöhettek vissza Sztambulba, mikor nektek tetszik. Én tudok
84 2| fegyveres őrizetet tart.~Mikor Fatmát megvette, ugyanekkor
85 2| emlékeztették...~Hát őt mikor és hol fogja megtalálni?...~
86 2| én még ravaszabb voltam. Mikor tõletek távoztam, a csatornán
87 2| csudatévő orvosra.~Hát még mikor a nevét megmondá! Még a
88 2| volt adva a parancs, hogy mikor uruk azt kiáltja: »készítse
89 2| megmentéséért köszönetet.~Hát még mikor megtudta, hogy innen haladéktalanul
90 2| még a fogai is vacogtak, mikor esténként számot adott fiának
91 2| Bálint.~- Úgy van, Bálint! Mikor megérkeztünk, a büszke és
92 2| hallgatta vidám beszélgetésüket.~Mikor az esteli elkészült, a trombitások
93 2| örömében és csudálatában - mikor minden lövésére centrumot
94 2| jelentette be, úgy, hogy mikor megérkezett, Csilla hangos
95 2| bontakozott ki karjai közül és mikor Edömér Lászlóval együtt
96 2| ölelte meg mindkettejüket és mikor a búcsuzás sora Csillára
97 2| mondhatja meg hollétét, mikor azután mindent elkövetek
98 2| mostani szomorú időkben, mikor mindenki csak saját magával
99 2| mindannyian egyesülnek, mikor egy-egy városra, vagy vásárra
100 2| vet garázdálkodásaiknak. Mikor a vármegye és a városok
101 2| csaknem delelőn állott a nap, mikor elérték a setétvölgyi kopanicsát.~
102 2| hebegte halotthalaványan, mikor a tüzes kínzóeszközökkel,
103 2| Edömér elfordította a fejét, mikor a kelet felé esõ kapun kilovagoltak,
104 2| javában égtek a tábortüzek, mikor a két vezér elé állították
105 2| rá fenekedõ ordítással, mikor pajzshordozóját leesni látta
106 2| tartani. De hát ez nem lehet! Mikor szándékoztok indulni?~-
107 2| táborbeliek üdvrivallgása, mikor már az út kanyargóiból csak
108 2| hát mi a tatár aggaszt, mikor a veszedelemnek még csak
109 2| szálerdõkön vezetett keresztül. Mikor rövid pihenés után újra
110 2| vége-hossza nem volt az örömnek, mikor megtudták, hogy õ is Eszterházy
111 2| érünk, mondá egyik este, mikor éjjeli tanyára heveredve,
112 2| visz a fehérvári basának.~Mikor a futár ruhái megszáradtak,
113 3| ellenfelét leterítette. Mikor aztán ezekkel se tudta leteríteni,
114 3| szultánnál audienciára, s mikor megkapta, nem volt benne
115 3| után meri nyujtani kezét, mikor van törvényes ura és felkent
116 3| harmadik?~- A harmadik pedig, mikor az udvar menekülni fog az
117 3| ébredezõ dühvel és csakugyan, mikor a két legutolsó szintén
118 3| nyomult a derékhaddal előre s mikor falaink alá megérkezett,
119 3| Az öldöklésnek közepette, mikor a rengeteg ozman tábor már
120 3| szóval üdvözölhesse, és mikor szerét tehette, hozzá sietett.~-
121 3| a parancs az indulásra.~Mikor ezt a leányka meghallotta,
122 3| nagyobb volt tehát örömük, mikor Battyányi és Lindvay csapatjaival
123 3| egyenként megnézegette, s mikor ezt megsúgta urának, ennek
124 3| azonban csak hallgatott, s mikor kiment, észrevétlenül intett
125 3| setétes folyosó vezetett, és mikor a csapláros felszolgálta
126 3| Edömér úgy tíz óra tájban, mikor már a csapláros is nagy
127 3| gyertyavilág utolsó lobbadozását.~Mikor ez is elaludt, egyedül maradt
128 3| sûrûn besüvöltözõ golyókkal, mikor pisztolyait kilõtte, karddal
129 3| jobban összeborzongott, mikor megtudta, hogy fiával és
130 3| érezte magára szakadni, mikor Edömér délceg alakja is
131 3| olyan csudát miveltek, hogy mikor megérkeztek Érsekújvár alá,
132 3| a várkapu irányában.~De mikor az utolsó kõhajó is sülyedni
133 3| töröknaszádokat lövetni, mikor ezek már beérték Edömér
134 3| Néked adatik a diadal.«~És mikor Edömér térdre ereszkedve,
135 3| megnyert csatán~ És látták a mikor örök~ Álomra szenderültenek,
136 3| nem ismerné egymást, csak mikor a kapuzárás zûrzavara között
137 3| Ti addig itt maradtok. Mikor szükség lesz rátok, majd
138 3| Gedeon távozott a basától és mikor kilépett a kapu alól, keresve
139 3| vették észre õket, csak mikor a vízi bástya falánál kibukkanva,
140 3| része vitéz janicsár - és mikor a derék Kihája bey segítségével
141 3| csak Tüzes Gábor nevetett, mikor meghallotta és szokott joviális
142 3| a föld szakadt be! Csak mikor nagysokára elhuzódott a
143 3| indítványt - és csakugyan, mikor a Lotharingiai herceg negyvenezer
144 3| felgyógyulásához. Majdnem sirt, mikor elbúcsuztunk, hogy velünk
145 3| vége az öldöklõ harcnak, mikor hirmondó se maradt a nagyvezírnek
146 3| elvonult elõlük érdi táborába, mikor pedig pár nap mulva még
|