Rész
1 1| támadóit.~- Gyere csak, Bálint! Úgy látom, magyar ember
2 1| Most már mehetünk mi is, Bálint szolgám, szólott öreg csatlósához
3 1| ellenségünktõl! mondá az öreg Bálint, a régi, hûséges szolga,
4 1| uram. Különösen az öreg Bálint, ez a vén komondor feni
5 1| és utána mindjárt az öreg Bálint lépdelt nehezen, vontatottan.~
6 1| anyátok!...~Egyszerre az öreg Bálint tisztes alakja jelent meg
7 1| hogy szétoszoljanak, mondá Bálint.~- Fiam, a haza ügye semmi
8 1| galambjaidhoz, te pedig Bálint, legelõször vezesd be a
9 1| plébános urat.~Midõn az öreg Bálint Ilonkával távozott, az apa
10 1| gyász-istentiszteleten, midőn az öreg Bálint véletlenül hátrapillantott,
11 1| hallotta háta mögött.~- Bálint gazda, jelentse be kegyelmes
12 1| ezt akarám mondani, mondá Bálint és midõn ura barátságos
13 1| látható aggodalommal.~Az öreg Bálint jól látott, csakugyan egy
14 1| tornácon, s ugyanekkor az öreg Bálint is sietve fordult be a kapun.~
15 1| hát, tisztelendõ atyám! Bálint, te maradj a ház körül.
16 1| kiolvasta volna fia és az öreg Bálint szemébõl, a mit ezek elhallgattak,
17 1| gondolkozó hangulatban és Bálint kérdésére röviden csak annyit
18 1| kell mennie apellátára.~Bálint ez utolsó kijelentésre nagyon
19 1| csakhamar belépett az öreg Bálint.~- Jó Bálintom te, mégis
20 1| bennünket! szólt rá aggodalmasan Bálint. Kár volt, édes uram, kegyelmednek
21 1| rejtekhelyre szállítjuk.~Bálint elégedetten bólintott.~-
22 1| ezt is beárulta.~Ez alatt Bálint berakta a terem ablaktábláit
23 1| ajtaját.~Kevéssel ezután Bálint és Edömér érkeztek haza
24 1| az éjszakában...~Az öreg Bálint ugyanis már az üldözők robajára
25 1| atyám!~De ugyanekkor az öreg Bálint hirtelen elrántotta az ajtótól,
26 1| fogta fel karjaiba, az öreg Bálint pedig a fiavesztett oroszlán
27 1| vérömlés fojtá el szavait, s Bálint azt hívé, hogy meghalt.
28 1| leírhatatlan erõlködéssel... Bálint, esküd... Edömér, neked
29 1| engedett és pattogott... Erre Bálint kis gyermekként ölbe kapva
30 1| borítva be omladékaival... Bálint, feje felett hallván az
31 1| atyja hõsi halálát s az öreg Bálint legyilkolását elmondta,
32 2| halottként siratott öreg Bálint tárta megindulástól remegõ
33 2| dõlt a hû szolga keblére.~- Bálint! Bálint! Te élsz! Óh, Istenem!...~
34 2| szolga keblére.~- Bálint! Bálint! Te élsz! Óh, Istenem!...~
35 2| kiáltá hévvel Edömér és Bálint karjai közé tolva, rövid
36 2| vélem történteknek, szólt Bálint.~- Ne hallgass el semmit!
37 2| meg:~- Te, hûséges öreg Bálint, te, a szemedbõl olvasom,
38 2| fontos hir! - kiáltá élénken Bálint. Látnunk kell a követséget...
39 2| hosszú történetét, az öreg Bálint keserű átkokban tört ki,
40 2| Mikor téged feltaláltak, Bálint, már akkor nyomon voltam
41 2| erõsíté könyes szemmel Bálint. Mintha csak boldogult nemes
42 2| vezették lassú léptekben, s így Bálint szive szerint gyönyörködhetett
43 2| elvesztettél mindnyájunkat!~Bálint mellére csüggesztett fejjel,
44 2| szemrehányást, Hiasszár! Bálint, hûséges öreg barátom, én
45 2| hozzá vigasztalólag Edömér.~Bálint felemelé õsz fejét és felelni
46 2| Ez az érdemes öreg (itt Bálint hatalmas vállaira ütött)
47 2| mi ügyben mégy? kérdezték Bálint és a többiek.~- Egyet tartsatok
48 2| hogy nem! Bármi történjék, Bálint néked szorosan meghagyom,
49 2| számlálták a perceket, az öreg Bálint pedig hangos szemrehányásokat
50 2| Kirkilis felé.~- Uram és te, Bálint, ti is, miként én, vissza
51 2| bizonyítékul, téged pedig, öreg Bálint, egy galatabeli örmény asszony
52 2| gondolkozva hallgattak, Bálint ellenben nem tudott hová
53 2| Hiasszár ezuttal nem felelt Bálint vérmes reményû szavaira,
54 2| lennünk! mondá odakünn. Jer, Bálint, vigyed be neki e ruhákat,
55 2| tündérhercegnél! mosolygott az öreg Bálint, midõn Csilla fiunak öltözve,
56 2| meg egyszerre ünnepélyesen Bálint és mintha templomba lépne,
57 2| kevesebben vegyenek észre.«~Bálint, te ismered minő fárasztó,
58 2| nappal?!~Nem, mert az öreg Bálint dörgő hangja újra csontja
59 2| az a vén harapós komondor Bálint elõállana a vádjaival...
60 2| különbben! kiáltá közbe Bálint.~- Úgy van, Bálint! Mikor
61 2| közbe Bálint.~- Úgy van, Bálint! Mikor megérkeztünk, a büszke
62 2| bizonyította lelkesülten Bálint.~Úgy megbecsülnek bennünket,
63 2| kilátásban gyönyörködött, az öreg Bálint pedig, három lépésnél messzebb
64 2| Midőn az orvos távozott, Bálint vidám tréfával kérdezé:~-
65 2| Csak egy rövid hónap! Bálint, Bálint, téged megveszteget
66 2| egy rövid hónap! Bálint, Bálint, téged megveszteget ez az
67 2| odább állani. Erre gondolj, Bálint, erre!~Bálintnak az arcáról
68 2| Csakugyan igazad van, Bálint, erre nem is gondoltam.
69 2| enged a török is! veté közbe Bálint.~- Csak a törökbe bizzatok,
70 2| hadnagy - hiába kiáltozott Bálint - a menekülõk után vágtattak
71 2| csapatokhoz csatlakoztak, Bálint és Hiasszár pedig semmi
72 2| görbe szablyáját, az öreg Bálint vágta le, amolyan régimódi
73 2| és büszkeségében, az öreg Bálint pedig szemét törülgette
74 2| kérdé kiváncsiskodva az öreg Bálint.~- Ahá, remegsz, öreg vitéz,
75 2| és midõn visszaérkezett, Bálint kérdésekkel halmozta el.~-
76 2| vagy! dörmögé jókedvûen Bálint, midõn már Hatvan látképe
77 2| leszünk ám mi is! szólt Bálint alantabb hangon.~Ettõl kezdve
78 2| indultak, már alkonyodott. Bálint boszusan vakargatta a tarkóját.~-
79 2| õzborjú rí anyja után, szólt Bálint s éppen indulni akartak,
80 2| esengett melléje ugratva Bálint. Hátha martalócok mortifikálnak
81 2| meglássátok.~Erre már az öreg Bálint is közbeszólott az õ mély,
82 2| magát, hogy még az öreg Bálint is megütõdve csóválta fejét.
83 2| Ne kíméljük lovainkat!~Bálint lova azonban nem sokáig
84 2| vezérelt bennünket, mondá Bálint ünnepélyes hangon és tisztes
85 2| lenne az elõõrsöknél, azért, Bálint bajtárs, elõször ti jelentkezzetek
86 2| bizom azt rátok! dörmögé Bálint és míg urai reggeliztek,
87 2| öregapám az õ jobbágya volt...~Bálint nagyot nézett, de nem szólt
88 2| nem szeretjük a böjtöt.~Bálint nem adta sokért ezt a megszólítást,
89 3| mi sorainkból! - kiáltá Bálint felháborodva.~- Ugyan ne
90 3| az elsõ kirohanásnál...~Bálint azonban nem nyugodott addig,
91 3| hol már László és az öreg Bálint érthetõ aggodalmak között
92 3| a történteknek.~Mialatt Bálint lesegíté róla nehéz hadiöltözetét,
93 3| rózsaszinû csikocskánál Bálint megkopogtatá ajtaját, mire
94 3| Edömér.~A fordulónál az öreg Bálint sietett elébük és midõn
95 3| mi?... rivallt rá az öreg Bálint mérgesen...~ ~
96 3| kiválasztod embereidet, addig én Bálint bajtársnak mondok egy szives
97 3| siessetek vissza hozzám.~Az öreg Bálint épp akkor ült le reggelijéhez,
98 3| szólt rá semmit, hanem midõn Bálint kivitte, hogy elássa az
99 3| méreg neked volt szánva, Bálint! Vigyázz hát magadra, míg
100 3| végzé baljóslatú mosolylyal.~Bálint majd elejtette az ásót kezébõl.~-
101 3| is a kutya ette meg a vén Bálint elõl.~- Mit tehetek róla!
102 3| kegyelmed után! jelentette Bálint nagy örömmel.~Másnap egész
103 3| percre szállására szabadult, Bálint és Hiasszár azzal az örvendetes
104 3| éles fájdalom marcangolá, Bálint pedig könyezve borult a
105 3| falak tövében rejtõzve, Bálint és László várták felszerszámozott
106 3| szélsebesen vágtatott László és Bálint kiséretében vissza a harctérre,
107 3| szabdalva, mint ezé.~Az öreg Bálint pompás juhhúsos kására várta
108 3| hol Vihorláthy László és Bálint dobogó szívvel várakoztak.
109 3| végleg begyógyuljanak...~Bálint azonban valami titkot sejtett
110 3| tüskébe hágott, mormogá Bálint, midőn a lovak lábait egyenként
111 3| szitok lebbent el, mert Bálint is az asztalra borulva horkolt,
112 3| tovább aludt és vele aludtak Bálint és Ákos is, bár recsegett
113 3| temetniök...~Ákos és az öreg Bálint ugyancsak tágranyilt szemmel
114 3| olyan hõsileg megvédelmezte, Bálint pedig szégyenletében alig
115 3| fejét rázta és harmadnapra Bálint és Hiasszár kiséretében
116 3| csapásra emelte bárdját, midõn Bálint abban a hiszemben, hogy
117 3| szolgája a földön...~Az öreg Bálint, azon való örömében, hogy
118 3| leszünk házánál! szólt közbe Bálint is, mi alatt felszolgálta
119 3| estelit.~László és az öreg Bálint vacsora után lefeküdtek,
120 3| borult egymás nyakába.~- Bálint gazda!~- Gábor barát!~-
121 3| erõsíté Gábor barát, midõn Bálint mindezeket elmondta. A legkisebb
122 3| dobogásától.~- És mi? kérdék Bálint és László egyszerre.~- Ti
123 3| börtön örökös éjszakájában.~Bálint villámsujtottként roskadt
124 3| hogy hozzá jussunk. Te Bálint és László a hetivásárosokkal
125 3| enyém.~Alig hogy László és Bálint búcsut vettek, Gábor barát
126 3| Edömér! Uram! hallatszott Bálint aggodalomtól reszketõ hangja.~-
127 3| hol van Hiasszár? kérdé Bálint.~- Hiasszár elesett! Életét
128 3| melletted? kiáltá László és Bálint szemrehányó hangon.~Edömér
129 3| uram, nem! folytatá az öreg Bálint reszketõ hangon. Oldalodon
130 3| atyának, leszolgálom a fiának! Bálint bajtárs elmondott mindent, -
131 3| percben aztán már az öreg Bálint is ott térdelt kis úrnõjének
132 3| honnan másnap Ilonkát az öreg Bálint védelme alatt, Vihorláthy
133 3| mégyen, tréfált az öreg Bálint.~Egész este, sőt még késő
134 3| hiába kérte, marasztalta Bálint, lovát elõvezettetve, a
135 3| egyesült seregekben! kiáltá Bálint elragadtatva.~- De ilyen
136 3| javai visszaadattak. Az öreg Bálint gyermekként sirt örömében,
137 3| igazságosan! - kiáltott az öreg Bálint ünnepélyes hangon.~A fõparancsnoki
138 3| megérdemeltek, mondá újra Bálint.~- De hát ti hová igyekeztek?
139 3| ma visszatérek Gyõrbe.~- Bálint majd érted megy! mondá Edömér
140 3| cselédséggel és az öreg Bálint ünnepi ruhában, egészen
|