Rész
1 1| mérges oldalpillantást vetett rá kancsal szemével.~- Mért
2 1| tudni ittlétemrõl! riadt rá a nemes úr fojtott hangon
3 1| Égnél meg elevenen! üvöltött rá sivító hangon, minden szó
4 1| már nagyokat húzogatott rá pálmafabotjával, a vérszemet
5 1| keresztül látok rajtad! riadt rá Kányavári. Bárkit szolgálj,
6 1| szine elé vezetni? horkant rá mérgesen a főtiszt.~A kérdésre
7 1| neked!~- Jól van! bólintott rá Almahál-Eddin. Azután felnyitotta
8 1| hozz ötszáz aranyat? rivalt rá Abdi mérgesen...~- Küldöttünk
9 1| aranyat.~Abdi setéten nézett rá.~- Jól vigyázz hát a fejedre!
10 1| Buda alatt.~- Gondunk lesz rá! Ámbátor új csapatot kell
11 1| miért hallgattál el? riadt rá Abdi, kinek vonásai egyre
12 1| elrendeltetett, bólintott rá a pasa.~- Vitéz Abdurrahmán,
13 1| izzó tekintettel nézett rá a setétbõl és handzsárja
14 1| is, - míg szükségünk van rá. Ha egyszer nincs - és eszünkbe
15 1| a káptalan is esküt tesz rá, hogy náluk állították ki, -
16 1| Mit akarsz? horkantak rá mindaketten mérgesen.~Az
17 1| hogy ne cifrázd! förmedtek rá mindaketten.~Az öreg meghökkenve
18 1| legyen...~- Gondunk lesz rá, hogy ne legyen! Folytasd.~-
19 1| aranynyal a kapuõrséget mindenre rá lehet venni«, mondá és csatlósaival
20 1| levét, azt mondom, riadt rá Áron haragosan. A mint már
21 1| alá nem bujik, embereink rá fognak akadni... Igaz a,
22 1| Hollókövyt ismerem, ügyet se vet rá, csak mosolyog rajta, hanem
23 1| túláradó örömmel bólintgatott rá és büszkén dörmögé:~- Nem
24 1| dologban, arra a fejemet rá merném tenni! - mormogá
25 1| révedezett.~Igaz a! erre majd rá se gondoltam... Edömér urfinak
26 1| ne érjen bennünket! szólt rá aggodalmasan Bálint. Kár
27 1| üvöltéssel az udvarra és tüstént rá recsegő fejszecsapások,
28 1| vénasszonyríkató beszédekkel! riadt rá Kányavári haragosan.~Abu-el-Máni
29 1| annál jobb! Gondod legyen rá, hogy valami kegyetlen emberhez
30 1| gõgösen, hogy úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére.
31 1| idegeire a csendes, jótévő álom rá nem terítette fájdalmat,
32 1| édes anyja lemosolygott rá a csarnokból és fehér kendőjével
33 1| gyilkos tekintettel meregette rá szemét, azután valami mosolyfélére
34 1| fenyegetõ tekintetet vetve rá, csak ennyit mondott:~-
35 1| Kairam megütközve nézeti rá. Ilyen hangon rabszolga
36 1| pillanatig úgy állt ott, mintha rá akarna rohanni, hogy összetépje;
37 1| hogy el ne jajduljon és rá ne rohanjon kínzójára.~Kairam
38 1| ágat, áhítattal aggatták rá a pirosra, sárgára festett
39 1| aggodalmas tekintettel nézett rá.~- Csilla, Csilla, remegek
40 1| még se tudott haragudni rá, hanem mindig új meg új
41 1| Mahmud-el-Tebrisz fiának, há? riadt rá Hanif, elõugorva az ajtófüggöny
42 1| szellemei ellen, vicsorgatta rá nagy fehér fogait.~- Miért
43 1| Kairam meglepõdve nézett rá.~- Mi bajod van, Szelim!
44 1| elveresedett arccal riadt rá:~- Mit keressz itt, te félszemû
45 1| csak, de óh, anyám, derítsd rá kegyelmed napját és bocsáss
46 1| Nos, hát én kiállom. Õ rá nagyobb szégyen volna, mint
47 1| intett a kérdõ pillantással rá meredõ szolgáknak, kik erre
48 1| helyetted a korbácsot! riadt rá indulattól fulladozó hangon.
49 1| pillantással nézett fel rá, hogy még ennek érzéketlenné
50 1| Edömér még lélekzeni se ért rá, annyira tele volt mind
51 1| elvetett jó magvakból õ rá nézve a romlás és veszedelem
52 1| parancsolód szándékát? rivalt rá mennydörgõ hangon.~- Kegyelem,
53 1| noha egyik se vigyázott rá, mirõl, mégis megértették
54 1| összevont szemöldei alól nézett rá éles, fürkészõ szemével.~-
55 1| Ez az, ez az! Emlékszem rá, integetett szörnyû nagy
56 1| tekinteni, mi? horkantott rá mérgesen, midõn Edömér alázatos
57 1| megdöbbent:~- Minõ sors vár rá, minõ hely lehet az az Alsiráth
58 1| emberi csontváz vigyorgott rá üres, setét szemgödreivel...~
59 1| a hóhér bárdja alatt. Õ rá pedig, törvényeink szerint,
60 2| kancsal szeme szüntelen õ rá irányul és setét arcán mintha
61 2| a mi dolgainkhoz? riadt rá ingerülten.~- Több, mint
62 2| bennevalóval együtt és rövid idõre rá az egész Kányavári család
63 2| cselekedtél, szerencsétlen! riadt rá Hiasszár a haragtól elsápadva.
64 2| de Hiasszár nem engedett rá idõt.~- Most nincs idõ a
65 2| egyik öltöztetője, ő adta rá a drága-kövektől nehéz binist (
66 2| üvöltve, átkozódva rohantak rá és diadalordítással tépték
67 2| álmos, ha nem alszol? riadt rá ünnepélyes hangon.~Khor-khori
68 2| meglepetéshez, de aztán mindenképen rá akarta birni az öreget,
69 2| csaltál ide magaddal, morgott rá gorombán.~Kányavári fontoskodva
70 2| kenetteljes hangon! rivallt rá mérgesen... Bécsben Pozsonyban
71 2| felnyársalom! Úgyis mindig fentem rá a fogamat! - mondá hõsieskedõ
72 2| mit mondtam megint? riadt rá gorombán.~- Mindenekelõtt
73 2| valamennyit. Ha fele vagyonom rá megy is, fejüket a khor-khori
74 2| ellágyultan és hálásan nézett rá.~- Hanem azért ne búsulj,
75 2| szánakozó mosolylyal nézett rá:~- Csak egy rövid hónap!
76 2| szemrehányással függesztette rá szemeit. Az egész estebéd
77 2| egésznek a fejére, mozgatójára rá nem találunk. Nem tudom,
78 2| szükségesek e kínzások! mordult rá zordonan az öreg nemes.
79 2| jõjj, kutya! agyarkodott rá fenekedõ ordítással, mikor
80 2| egymást.~- Akkor te se fogsz rá ismerni! vegyült a beszélgetésbe
81 2| mosolygott, de nem szólt rá semmit, pedig valamenynyiük
82 2| nagyot nézett, de nem szólt rá semmit, mert Edömér és László
83 3| megtiltom a verekedést? riadt rá kemény hangon.~- Halálitéletemet
84 3| kisértetiesen elmeredve nézett rá - és nem tudott egy szót
85 3| banditát, mi?... rivallt rá az öreg Bálint mérgesen...~ ~
86 3| az ember szemét! nevetett rá jókedvûen az öreg. Nesze
87 3| Csak Hiasszár nem szólt rá semmit, hanem midõn Bálint
88 3| felelt Edömér.~- Számítok rá! De igaz a! Vitéz haditettedért
89 3| hol Kányavári Áron várt rá a kamarások hímes gála ruhájában,
90 3| kimértséggel üdvözölte, noha Edömér rá sem nézett.~A parancsnok
91 3| arcképek mereven néztek rá mozdulatlan szemükkel. De
92 3| villogással mozogtak, szegezõdtek rá a csontos, kiülõ szemöldökök
93 3| súgta neki, hogy lesnek rá és csak elalvását várják.
94 3| akartatok gyilkolni! rohant rá, kardja hegyét torkára illesztve!
95 3| Starhemberg bámulva nézett rá. Nem szólt ugyan semmit,
96 3| Szent-István tornyát, letelepedtek rá fészket rakni!~- Jó jel!
97 3| hadaikkal két oldalról veték rá magukat az ozman táborra.~
98 3| drágakövek terhétõl, s felült rá, hogy parancsokat oszszon.~
99 3| csatatéren és saját ágyui okádták rá a halált és pusztulást.~
100 3| sebzetten lováról és nemsokára rá vad futásban szétbomlott
101 3| viselted magadat! Büszke vagyok rá, hogy az én seregrendemből
102 3| tudja elpusztítani! horkant rá János. Mindenben megelőz
103 3| szájról-szájra járt és rövid időre rá megkezdődtek a hadikészülődések,
104 3| sokáig komolyan nézett rá mélységes tekintetű szemével.~-
105 3| tudakozódott. Csakhamar rá is akadt a főhadiszálláson
106 3| kitüntetéskép a főhadvezér ő rá bízta, hogy a fényes győzelem
107 3| zsiványt akarsz fogni! mordult rá mérgesen a csatlósok hahotája
108 3| öreg Laky most nem igen ért rá a kérdezõsködésre, mert
109 3| ostrom után.~- Vállalkozol rá? kérdé röviden a fõherceg.~-
110 3| harcibárdját s így rohant rá a többiekre...~Rövid küzdelem
111 3| Edömér magánkívül rivallt rá:~- Nyomorult, nézz rám és
112 3| indulata hevében kardot rántott rá, de keze nyárfalevélként
113 3| halálos ijedelemmel nézett rá, azután villámsujtottként
114 3| szinte megütõdve nézett rá.~- Az oroszlán barlangjába
115 3| segíteni!~Edömér hálásan nézett rá.~- Te csak értünk élsz! -
116 3| A legnehezebb láncokat rá és vigyétek az igazság szobájába!
117 3| kérdezd, ami nem illet! riadt rá a basa. Mondom neked, hogyha
118 3| el Tebrisz fia! horkant rá mérgesen a kövérképû aga,
119 3| gyorsan el innen! mordult rá az ölelkezõkre Gábor barát
120 3| a fogait.~- Eridj! riadt rá, hívd ide Jóbot. Rögtön
121 3| arccal hallgatja s nem mond rá egyebet: »Dicsõség annak,
122 3| nyugalmával csak ennyit mondott rá:~- Virtus nescia freni!54~
123 3| joviális modorában azt felelte rá:~- Csakugyan két talizmánja
124 3| zuzó bizonyítékok! riadt rá lesujtó hangon. A törökkel
125 3| hollófekete éjszaka borult volna rá, elsötétült. A földetrengető
126 3| jóakarattal és kegygyel nézett rá, mint még sohasem:~- Hát
127 3| céllövõi hiába irányozzák rá tölcséres fegyvereiket,
128 3| dühtõl lángolva rohannának rá vitézei! Annak a zászlónak
|