Rész
1 1| igazgyöngyökbõl álltak.~Egyszerre sikoltó tülökhang szólalt
2 1| Ebben a nagy tolongásban egyszerre csak erõs kezek ragadják
3 1| máskép?~- Sokat kérdezel egyszerre, Abdi! A jövendõk szava
4 1| lehessen fejezni, a mit a szem egyszerre meglát és a hogyan meglátja.
5 1| napsugár. A kép azonban egyszerre megint zavarodni kezd, mindinkább
6 1| hideget, meleget érezve egyszerre.~- Csudálatos, megfoghatatlan!
7 1| nyelné el valamennyit, - egyszerre nyomtalanul megint eltüntek.~
8 1| fel ültébõl. Kétségbeesése egyszerre a legnagyobb örömre változott.
9 1| hatalmunk napja!~Itt azonban egyszerre elhallgatott és mérges szemmel
10 1| járhatott az idõ, midõn egyszerre Kányavári hangját hallotta,
11 1| olyan mehetnékje támadt egyszerre, bár sûrün hullott a mennykõ,
12 1| járhatott, midõn a közelben egyszerre csak sikoltó gyermekhangokat
13 1| kanyarodni, midõn Kányavári egyszerre csak fülelve ütötte fel
14 1| nincs többé anyátok!...~Egyszerre az öreg Bálint tisztes alakja
15 1| vezette húgát, a hol a lányka egyszerre csak e kérdéssel fordult
16 1| láthatatlan erő vonná őket, egyszerre csak ott álltak a borongó
17 1| látottakat urának, midőn egyszerre csak Kányavári hangját hallotta
18 1| gyűlölködés után, ilyen egyszerre a megbánásra?~- A kegyelmedet
19 1| az ember?...~- Eh! kiáltá egyszerre, büszkén felvetve fejét,
20 1| valamennyire meghúzhatta magát.~Egyszerre úgy tetszett neki, mintha
21 1| vette észre, hogy a lova egyszerre csak nagyot botlik, aztán
22 1| ablak szines üveg-karikái egyszerre csak csörömpölve hullottak
23 1| pisztolyát rántotta elõ, de egyszerre csak megtántorodott és térdre
24 1| mondák örömtõl fojtott hangon egyszerre és a pár percre kibukkanó
25 1| suttogni kezdtek, midõn egyszerre csak megzördültek a bokrok
26 1| szorongatta Edömér jobbját, azután egyszerre sebesen elfordult és a lépcsõkön
27 1| tünékeny, örökre eltűnt álom...~Egyszerre fájdalmas, velőkig ható
28 1| jelen kétségbeesésében. És egyszerre az agg plébános tiszteletreméltó
29 1| alakjánál tévelygő gondolatai egyszerre megállottak. Mennyire hasonlít
30 1| négyszögletes farámákon... Egyszerre édes apja érces zengésű
31 1| És ők menekültek... De egyszerre durva kezek ragadták meg
32 1| vágtattak véle szélsebesen... és egyszerre a tenger locsogó mormolását
33 1| kezdett keservesen...~Ekkor egyszerre megjelent neki halott édesapja.
34 1| vigasztalta, erõsítette s Edömér egyszerre csak saját hangjára riadt
35 1| sugarát gyújtotta lángra.~Egyszerre csak berúgták ajtaját és
36 1| haragtól fájdalmas tekintete egyszerre olyan hatással voltak vad
37 1| legyilkolását elmondta, egyszerre hevesen a nyakába borult
38 1| volna a szökõkút mellett, ha egyszerre csak Hanif hangja aludni
39 1| különösen vágyódott, midõn egyszerre zajos dobogást és indulatos
40 1| Ez a fejes, büszke jószág egyszerre, hogy megjámborult!~- Megérdemli -
41 1| hullottak volna kezére. Edömér egyszerre csak felébredt és megismerte
42 1| elkövetett, folytatá alázatosan, egyszerre azonban égfelé emelve fekete,
43 1| kis hugom - és mindaketten egyszerre beszéltek, csevegtek, s
44 1| egyszer búcsút intett neki, egyszerre olyan szorongó érzés fogta
45 1| megnyúlt arcára, midőn ez egyszerre csak felserkentve gondo
46 1| felfelé menő szikla-ösvényt.~Egyszerre úgy tetszett neki, mintha
47 1| juthatna el odáig, midőn egyszerre csak azt hitte: álmodik,
48 1| Csakugyan alig tünt le a nap, egyszerre élés hideg szellõ fütyölt,
49 1| borzalmasan megszázszorozva.~Egyszerre az egész kecskenyáj, mintha
50 1| Miért szomorodtál el olyan egyszerre? Tán sokallod a várakozást?
51 1| járhatott az idõ, midõn egyszerre mindent túlharsogó fájdalmas
52 1| szívünkben! felelék mindhárman egyszerre.~Szulejka nagyon kedves
53 1| sátorból, mert lába mintha egyszerre megtagadta volna a szolgálatot -
54 1| László hörgõ lihegésére egyszerre csak megállott és balkarjáról
55 1| Mindenható trónjáig, Risán egyszerre csak felkapta fejét, s örvendezõ
56 1| a felkelõ nap sugarait.~Egyszerre azonban minden csepp vér
57 1| csókolták köntöse szélét.~Egyszerre csak szétválott a néptömeg
58 2| vigyázta, midõn a kancsalszemû egyszerre csak sajátságos tompa hangon
59 2| mozdulatlanul maradtam.~Egyszerre egy ismerős hang szólalt
60 2| keveset, de csak fejét rázta. Egyszerre kell, nem pedig apránként
61 2| kiáltá elragadtatással. De egyszerre csak megtántorodott és jóságos
62 2| mondá Edömér és László egyszerre.~- Nem! Egy ember könnyen
63 2| mintha elvágták volna, egyszerre elmult és babonás tisztelettel
64 2| orvos? kérdezé remegve és egyszerre minden porcikájában ébredezni
65 2| eunukhnak, mennyit szabad egyszerre az átható szagú, feketés-zöld
66 2| boldogság sok volt neki egyszerre! És az erõs szivû leányka,
67 2| földön vagyunk! szólalt meg egyszerre ünnepélyesen Bálint és mintha
68 2| szét a bevonulásnál, midőn egyszerre csak névtelen rémülettől
69 2| ember két tehenet fejhet egyszerre. Mert most még Abdi basa
70 2| kérdék Edömér és László egyszerre.~- Ah, Istenem, látod drága
71 2| erre!~Bálintnak az arcáról egyszerre lefagyott minden jókedv
72 2| kínzásra. Öljék meg őket egyszerre.~- Ne könyörületeskedjél,
73 2| csillogó szalagját, az erdõbõl egyszerre csak jobbról-balról egy-egy
74 2| dárdával és karddal harcolt egyszerre, a lovasság pedig a két
75 2| bomladozó, hátráló török sereget egyszerre oly páni rémület lepte meg,
76 2| szívta ki azonban pipáját, egyszerre csak álmosodni kezdett és
77 2| özönében, Keveházi István egyszerre csak elkiáltotta magát:~-
78 2| táborbeli állapotokról.~Egyszerre csak e kérdéssel fordult
79 3| Kire várunk még? kérdé egyszerre türelmetlenül.~- Hollókövy
80 3| leste, midõn egy göröngyben egyszerre csak megcsúszva, Edömér
81 3| azonban az utolsó falatot, egyszerre keservesen vonítani kezdett,
82 3| midõn Kányavári János lova egyszerre csak megbokrosodott és úgy
83 3| hogy lovát elõvezették, egyszerre halálsápadt lett és iszonyú
84 3| bizik-e lovában? kiáltá egyszerre.~- Bizom! felelt nyugodtan
85 3| a parancsnok komor arca egyszerre kiderült, õ pedig a másik
86 3| villámoktól hasogatott éjszakában.~Egyszerre hivogató világot látott
87 3| mégse! A középsõ arcképnek egyszerre mintha szemei támadtak volna
88 3| villogásukat, s azt is látja, amint egyszerre eltünnek...~Egyideig mintegy
89 3| hogy mégis csalódott, midõn egyszerre csak újra megvillant az
90 3| néha sajátja a léleknek, egyszerre azt súgta neki, hogy lesnek
91 3| meg-megremegett alapjaiban. Egyszerre csak halk csattanást hallott
92 3| harsant fel, a szoba pedig egyszerre kivilágosodott...~Az ágy
93 3| azért bokrosodtak meg olyan egyszerre a futártisztek lovai, hogy
94 3| végsõ rohamra készülõdik. Egyszerre minden ponton áradatként
95 3| által igért jel után nézzen.~Egyszerre hangos örömkiáltás harsant
96 3| tovahaladtak, az egyik fordulónál egyszerre csak Kányavári Áron kamarás
97 3| szomszéd sátorban pedig egyszerre csak megszólalt a tárogató
98 3| fölött függő veszedelmet.~Egyszerre megállt és visszakúszott
99 3| rekettye bokrait, a bozót egyszerre csak megelevenedett körülöttük
100 3| sejtő keresztény sereget egyszerre elől-hátul megtámadhassa.~-
101 3| Poprád felé közeledtek, midőn egyszerre csak majd az egyik, majd
102 3| kettő is és a nehéz hintó egyszerre csak megrekedt a mély út
103 3| lélekzése hallatszott kifelé.~Egyszerre, mintha nehéz lépéseket
104 3| kezdett, az alvó Keveházi egyszerre csak hahotázva ugrott fel
105 3| martalócok diadalordítása közé egyszerre csak zajos lódobogás, lövések
106 3| melytõl még most is alusznak.~Egyszerre csak hörgõ nyögés vegyült
107 3| sziklás völgyben, midőn egyszerre csak nagy zajjal és rikoltozással
108 3| temetés végével az öreg Laky egyszerre csak boszusan ütött homlokára...~-
109 3| haladtak egy darabot, Csilla egyszerre csak ijedten felkiáltott:~-
110 3| ik napján, éjféltájban, egyszerre fagyos szél kerekedett,
111 3| kezdett, a feltámadó szél egyszerre csak szétseperte a sûrû,
112 3| közepette kisérte az ostromot, egyszerre csak felkiáltott, mert ugyanabban
113 3| a Kárpátoktól a Száváig egyszerre lesz megtámadandó.~Ez okból
114 3| szomorú képét mutatták.~Egyszerre megnyilt hátuk mögött a
115 3| vagy nyolc nappal Hiasszár egyszerre csak megszólít az utcán.
116 3| kérdék Bálint és László egyszerre.~- Ti addig itt maradtok.
117 3| látta, de azután, mintha egyszerre eszébe jutott volna valami,
118 3| Megmentjük, ne féljetek! kiáltá egyszerre nagy örömmel.~- Hogyan?
119 3| Hogyan? Szólj! kiáltották egyszerre mindhárman.~- Nézzetek ide!
120 3| õrség fel volt lármázva...~Egyszerre hívó füttyentésükre hasonló
121 3| várat, sorlövést adatott egyszerre minden ágyujából és négy
122 3| puszta fejét megmenthesse...~Egyszerre rettentő átkozódással ugrott
123 3| jött segitségükre, midõn egyszerre csak Edömér száguldott elõ
124 3| elfojtani.~- Mi lelt oly egyszerre, László! kérdezte tõle Edömér,
125 3| ágyudörgésen és harcizajon egyszerre csak egetverõ diadalordítás
126 3| sebjeiben gázolták össze s egyszerre csak Kihaja bey is állig
127 3| elõle, de futásuk közben egyszerre csak kétfelé szakadtak és
128 3| ünnepi sürgés-forgásban egyszerre megjelenik az öreg plébános
|