Rész
1 1| megbocsátom goromba szavaidat, mondá fennhangon, hogy a körülötte
2 1| Hollókövy Gábor szomszéd uram, mondá édeskés hangon, magában
3 1| leghalálosabb ellenségünktõl! mondá az öreg Bálint, a régi,
4 1| edény szélérõl.~- Kérdezz! mondá a pasának röviden.~- Ki
5 1| az nem lesz kitörülve! mondá nyugodtan. Most pedig azt
6 1| birodalom zára és kulcsa! mondá a dervis komoly hangon...~-
7 1| mindakettõ az õ adománya, mondá, mialatt a szantálfa ládából
8 1| Várj, mindjárt látni fogsz, mondá a dervis, Kányavári pedig
9 1| beteltén történni minden! mondá ünnepélyes hangon.~- Allah
10 1| tüntetlek ki ezen ajándékkal, mondá nyájasan, miközben Chihaja
11 1| czikázott.~- Az még soká lesz! mondá fagyosan.~- Soká, az igaz!
12 1| megindulást tettetõ hangon mondá:~- Megint kételkedel hûségemben,
13 1| a derék Chihaja bey azt mondá, a jövendõt nem lehet megváltoztatni.~-
14 1| körülvéve.~- Várnak bennünket! mondá Kányavári, a szöglettornyocska
15 1| gyárból napszállat után!« mondá a mester. »Ne tartson fel,
16 1| mindenre rá lehet venni«, mondá és csatlósaival együtt sietve
17 1| prókátorokat akar fogadni, mondá Áron csalódottan. De hallga,
18 1| drágalátos aranybáránykáinkban, mondá kincssóvár mosolygással,
19 1| ez az ítéletidõ rajtunk, mondá az öreg plébános a vihar
20 1| várnak, hogy szétoszoljanak, mondá Bálint.~- Fiam, a haza ügye
21 1| szeretett tanítója vala, mondá, miközben kinyitotta az
22 1| kegyelmednek, tisztelendő atyám! mondá csendesen és átnyujtá a
23 1| elő, egészen elszomorodva mondá:~- Bizonyosan ezt a kedvencemet
24 1| imádkozzunk, gyermekeim, mondá - és csak akkor hagyták
25 1| Lépre került ő kegyelme! mondá diadalmasan. Megnéztél-e
26 1| Én is ezt akarám mondani, mondá Bálint és midõn ura barátságos
27 1| minden pillanatban, ha kell, mondá egészen elérzékenyülve és
28 1| mi uraitok vagyunk, így mondá a birónak a feketeképû aga,
29 1| faluért fejenként a kispénzt, mondá Hollókövy, ha más egyéb
30 1| fogja áldani kegyelmedet! mondá meghatottan a plébános.~-
31 1| keresni.~- Keressétek hát! mondá erre Hollókövy elutasító
32 1| fiam, hívd ide Bálintot, mondá egy csomó különös alakú
33 1| kegyelmed, mintha kergetnék! mondá szelid tréfával Hollókövy,
34 1| legtöbb csillag az égről, - mondá búcsúzás közben a plébános
35 1| asztalnál ülő Istvánffynak mondá, ki előtt egy nehéz ezüst
36 1| imént esküvel fogadtad! mondá, jobbját nyujtva Bálintnak.~-
37 1| a kastély, enyém minden! mondá félhangon Kányavári Áron,
38 1| sietett.~- Hasszán te, - mondá az árboc tövében csibukozó
39 1| mint egy hercegfié, mi? mondá a felügyelõnek, miközben
40 1| Edömér sorsa - mint maga is mondá - napról-napra javult.~Midõn
41 1| a cukros dinnyeszeletet, mondá a derék szakács, ki Edömért
42 1| Köszönöm, derék Bendár te! mondá és megtöltve a kis kantát
43 1| viszonozva, meghatottan mondá:~- Kelj fel, Szelim! Hogy
44 1| áldása szálljon anyámra! mondá Kairam, miközben kezét mellén
45 1| rabszolga-lány!... Nem, nem, soha! mondá Fatime szigorúan.~- Anyám,
46 1| parancsolt!~Csengõ hangon mondá e szavakat s olyan büszkén
47 1| azoknak dicsőségeit. És mondá néki: ~»Mindezeket neked
48 1| leborulva imádsz ~engem.«... És mondá neki Jézus »Távozz tőlem, ~
49 1| jó vagy, hogy eljöttél! mondá száraz, tikkadt hangon és
50 1| Isten megsegít bennünket! mondá biztatólag, de szívében
51 1| rabszolgád Jússzúf! Ez az! mondá és sátáni gúnymosolylyal
52 1| hienák és sakálok eltemetik! mondá egykedvüen Jússzúf és kitartásra
53 1| a meredek bércoldalakon, mondá magában s egy törpe vadbabér-bokorba
54 1| szoktad meg ezt a levegõt, mondá gyöngéd gondoskodással,
55 1| közénk, fiam, vártalak téged! mondá mindnyájuk leírhatatlan
56 1| vagyunk testben, lélekben! mondá Dsámi ünnepélyes hangon,
57 1| se ettõl, se a tibbahtól, mondá, a homályos sárga-szürke
58 1| nehogy ismét fogságba essünk, mondá Dsámi, midõn az éjszaka
59 1| tömlõvel forrás után nézek, mondá Dsámi, midõn egy többfelé
60 1| orgyilkos, áruló akadt! mondá barátainak fájdalmas büszkeséggel,
61 2| legalább te velem fogsz jönni! mondá az ismeretlen határozottan.~-
62 2| szót se többet! Kövessetek! mondá röviden és maga után intve
63 2| kimondhatlan örömömre azt mondá, hogy téged Abu-el-Máni
64 2| ifjaknak tartanak benneteket, mondá, midõn megindultak a szerály
65 2| gidelim! (no hát menjünk) mondá vígan Bendár is. Veletek
66 2| Bendárnak igaza van! mondá Hiasszár is. Ime, itt vagyunk
67 2| vállaira ütött) az imént mondá, hogy furfangban, leleményes
68 2| gondolkozzam a dolog felől, mondá elégülten Hiasszár, ritkás
69 2| Mi is veled megyünk! mondá Edömér és László egyszerre.~-
70 2| alkonyatkor eljött és remegve mondá el, hogy üldöznek. Én erre
71 2| Sztambulból, mindjárt megyek! mondá olyan méltósággal, hogy
72 2| birodalmának a kormányzója! mondá Hiasszár megvetõleg, de
73 2| szeraillába.~- Itt vagyunk! mondá, kezét dörzsölve.~A pompásan
74 2| segített-e az orvosság, mondá a kijövõ Ninifának.~Khor-khorit
75 2| jött ki a szerályból és azt mondá, hogy Ninifa azt üzeni az
76 2| tóparton. Oda jöjjetek értem! mondá a szolgáknak és lesietett
77 2| már messze kell lennünk! mondá odakünn. Jer, Bálint, vigyed
78 2| megbecsülhetetlen ember vagy! mondá neki erre hálás kézszorítással
79 2| Holnap elérjük a határt! mondá utazásuk tizennegyedik napján
80 2| ragyogott.~- Megálljatok! mondá Hiasszár, midőn ismét lovaikra
81 2| Jánoskám, te itt maradsz! mondá a bevonulás után és néhány
82 2| mindig fentem rá a fogamat! - mondá hõsieskedõ hencegéssel.
83 2| idõ nem veszett ám kárba, mondá nyomatékosan.~- Akár kárba
84 2| ránk vár még csapatjával, mondá Ákos, ki arcban nagyon hasonlított
85 2| árkoláj51-tudományokban és azt mondá, olyan tûzmesterré neveli,
86 2| fényes reményt és örömet, mondá lassan. De vétkeznék, ha
87 2| zsirunkat és erõnket a pogány? mondá haragosan az öreg Laky.~
88 2| kopanicsánál megszállunk, Mihály - mondá az öreg Laky csatlósának.
89 2| Pár napot nálam pihentek, mondá Laky, midőn feltárult előttük
90 2| háló vékony pókszálait, mondá lassú, jelentőségteljes
91 2| Hosszú út áll előttetek, mondá mogorván. Hosszú és veszedelmes!
92 2| úgy harcolj, mint apád! - mondá némi meghatottsággal a fõúr,
93 2| szoríthatnak bennünket, mondá boszusan Ónody.~Edömér,
94 2| vezérlett benneteket táborunkba, mondá Homonnai azon a nagy lakomán,
95 2| segítségért kiáltott volna valaki, mondá hallgatózva, de csak az
96 2| nem leszünk jó barátok, mondá aztán Edömér komoly hangon
97 2| nap, aztán Gyõr alá érünk, mondá egyik este, mikor éjjeli
98 2| éjfélre a táborba érünk, mondá Keveházi, lova nyakát veregetve.~-
99 2| idáig vezérelt bennünket, mondá Bálint ünnepélyes hangon
100 2| jelentkezzetek a táborban, mondá Hiasszár és midõn ezek távoztak,
101 2| fejével:~- Hõs apának hõs fia! mondá, összehajtva a leveleket,
102 2| Szóljatok hát, mit kivántok? mondá biztató hangon, de mivel
103 3| hitetlenekkel keresi a mérkõzést! mondá, miközben barátságos kézintéssel
104 3| nem hagy aludni, úgy-e, mondá elérzékenyülten, midõn behallotta
105 3| parancsnokhoz, mert, úgy mondá, szolgálatra van beosztva
106 3| tengernyi táborával Bécs ellen, mondá tompa hangon, mi félelmetesen
107 3| megteszünk a védelemre! - mondá határozottan és nagy, nyugodt
108 3| és Heisler tábornokokhoz! mondá röviden.~De bizony elmult
109 3| vendéget szivesen látjuk! mondá rikácsoló hangján s megigérte,
110 3| szállásomról a bástyák tervrajzát, mondá környezetének, mialatt sebeit
111 3| Bécs városa elveszett! mondá tompán Starhemberg, megsebesült
112 3| miatt velünk jöhetett volna, mondá egyik este, midőn néhány
113 3| nyitott fel, hogy, mint mondá: »mély és édes álmuk legyen
114 3| akarod, holnap indulhatunk! mondá egyszerûen.~- Egy percet
115 3| Szerencsésen benn vagyunk a várban! mondá László s kiváncsian körülnézett.~-
116 3| megtévesztett egy kissé, mondá, mély dörgõ hangján.~Ám
117 3| könnyû és vidám a szivem! mondá Hiasszár, midõn visszafelé
118 3| mindent a megmentésére! mondá szilárd hangon.~- Tanácsolj
119 3| megálltak.~- Helyen vagyunk! mondá Gábor barát s a kis létrát
120 3| tartsd a fáklyát jó magasra, mondá és kevés keresés után bedugta
121 3| elvette diadaljelül.~- Fiú te, mondá neki a rákövetkezõ éjjel
122 3| robbanás hirét meghallottam, mondá neki, erõs karjával magához
123 3| embereinket a sáncárkokból, mondá a vár felé nézdelõdve. Csudálom,
124 3| kell Buda diadalmas hõsét! mondá kegyesen és Edömér még az
125 3| amit régen megérdemeltek, mondá újra Bálint.~- De hát ti
126 3| Bálint majd érted megy! mondá Edömér s felállott õ is,
|