Rész
1 1| Allah õrizzen meg ettõl! kiáltá tettetett buzgósággal és
2 1| talpára, hogy belesántuljon! kiáltá. Kányavári pedig elégedetten
3 1| ez csudálatos bûvészet! kiáltá Chihaja bey, a budai térparancsnok,
4 1| ködfelhõkbõl elõtünedezni, kiáltá a pasa. Mindenfelõl ostromló
5 1| bármit, a ki megmondja! kiáltá hevesen.~Kányavári agyában
6 1| bátyjára, aztán kitörõ örömmel kiáltá:~- Értelek, értelek! Még
7 1| mégis szenvedhetetlen vagy! kiáltá mérgesen, mire bátyja haragosan
8 1| mélyedésbõl.~- Jól sejtettem! kiáltá diadallal. Nézz ide, vén
9 1| érez az ember?...~- Eh! kiáltá egyszerre, büszkén felvetve
10 1| szegény nép vállaira! - kiáltá felgerjedten és feleségének,
11 1| Mindjárt itt leszünk! kiáltá Hollókövy, miközben öreg
12 1| Fel az elsõ terembe! kiáltá õsi kardját villogtatva
13 1| küzdelem zaját túldörögve, kiáltá:~- El, el gyorsan az utolsó
14 1| védjük, ti az ablakokat! kiáltá Hollókövy, midõn a vasrácscsal
15 1| hogy Ilonka menekülhessen! kiáltá az ifjú nemes elhatározással.~-
16 1| olyan kitûnõ szelünk van! kiáltá ez, ijedtében még a csibukot
17 1| milyen büszke tekintete van, kiáltá mérgesen az Edömérrel egyidõsnek
18 1| Akarom, parancsolom!... kiáltá egészen nekiveresedve, mint
19 1| telepedve, parancsoló intéssel kiáltá:~- A reggelit!~Erre Hanif
20 1| Szelim! többet nem bántalak! kiáltá megindult hangon.~- Jól
21 1| volna a kastélyt védelmezni! kiáltá hevülten és midõn Edömér
22 1| mersz bátran neki vágni! - kiáltá ingerülten.~Edömér arca
23 1| beszélnünk egymással! - kiáltá haragos türelmetlenséggel
24 1| tovább ment...~- Csilla! kiáltá Edömér fájdalmas hangon,
25 1| várni, kisértsd meg magad! kiáltá indulatosan.~- Szavadat
26 1| történt az Isten szerelméért? kiáltá, közibük rohanva.~A lány
27 1| annyira elfeledkezni magadról? kiáltá Edömér fájdalmasan.~- Óh,
28 1| elé és összetett kézzel kiáltá:~- Óh, uram, könyörülj rajtam!~
29 1| de szívembõl szeretlek! - kiáltá és felindultságában mindenrõl
30 1| szavam!~- Oh, anyám... ez!... kiáltá Kairam méltatlankodó hangon.~
31 1| egyszer anyámhoz megyek! kiáltá Kairam megrendülten.~- Ne
32 1| errõl a te vallásodról! kiáltá elragadtatva, és szorosan
33 1| kétségbeesett üvöltéssel kiáltá:~- Száradjon el szolgád
34 1| aggodalom nélkül gondolok reád! kiáltá Edömér és már lefelé kezdett
35 1| Vigyázz szavaidra, rabszolga! kiáltá a hatalmas úr.~- Óh, uram,
36 1| Nem, egy lépést sem! kiáltá szilajon Edömér, hogy mindene
37 1| Bendárt.~- Követlek, Jússzúf! kiáltá ekkor erõs hangon és indulni
38 1| Magyar vagy! Honfitárs vagy! kiáltá újjongó hangon Edömér és
39 1| zengzetes szavakat hallgatni, kiáltá vele egykorunak látszó barátja,
40 1| majd a jó Dsámi, ha meglát! kiáltá és még egyszer összeölelgeté
41 1| Adjátok, adjátok hamar ide! kiáltá leírhatatlan felindulással
42 1| álmaikból.~- Ez Szulejka hangja, kiáltá Dsámi és íjját, nyilait
43 1| Sejtettem, óh, sejtettem! kiáltá csaknem könnyezve László.
44 1| vitte.~- Óh, testvéreim, kiáltá fájdalmas hangon, úgy tiszteljük
45 1| Dsámi, nem, ezt nem engedem! kiáltá meghatottan. Ha te tûrsz,
46 1| remélhetünk! Én bízom Istenben! kiáltá szilárdul Edömér. Elõre,
47 1| Óh, hála néked, Allah! kiáltá ujjongva Dsámi. Utánam,
48 1| fel Ebiráhban a gyászt! kiáltá Muhrák könnyes szemmel,
49 1| vágylak ölelni titeket! kiáltá sóvárgó hangon Dsámi.~-
50 2| megyünk jobbra, te menj balra! kiáltá Edömér és indulást intett
51 2| összevezérelt benneteket! kiáltá megindultan a kancsalszemû...
52 2| fiad ujra megtaláltatott! kiáltá a megilletõdéstõl remegõ,
53 2| én segítek beteljesíteni! kiáltá közbe lángoló arccal Edömér,
54 2| lélekkel hozzánk tartozol, kiáltá hévvel Edömér és Bálint
55 2| felegyenesedett, s prófétai ihlettel kiáltá:~- Ámbátor az Úr azt mondja: »
56 2| tudni...~- És már megtudta? kiáltá az örömtõl magánkívül Edömér.
57 2| akadtál már kis hugomnak? kiáltá Edömér.~- Még nem! De Isten,
58 2| csakugyan fontos hir! - kiáltá élénken Bálint. Látnunk
59 2| nem válunk el egymástól! kiáltá hévvel Edömér és megölelte
60 2| hazánk felszabadításán! kiáltá Edömér és László, egymás
61 2| ilyen fényesen megjelenni! kiáltá elragadtatással. De egyszerre
62 2| az ember valóságos sátán! kiáltá László és Edömér.~- Valósággal
63 2| a pilávot, ha jól ízlik? kiáltá egy hanggal magasabban,
64 2| Neked adom fele vagyonomat! kiáltá újra éledve, de tüstént
65 2| fizetek, amennyit csak kérsz! kiáltá Khor-khori ismét, csaknem
66 2| és a te neved hallgass! kiáltá olyan szokatlan szigorral,
67 2| mondtad ezt mindjárt apám! kiáltá nehezen kiküzdött nyugalommal.
68 2| részesülhetne különbben! kiáltá közbe Bálint.~- Úgy van,
69 2| vissza kell börtönébe vinni! kiáltá a főbíró, de ugyane pillanat
70 2| után még beszélünk errõl, kiáltá Homonnai s mivel hosszú
71 2| bennünket, ha szét nem lazítjuk, kiáltá Homonnai vezértársának.~
72 2| mindvégig betölthessem! kiáltá a megindulástól remegõ hangon,
73 2| ránk szakad az éjszaka, kiáltá boszusan, de ugyan ebben
74 2| van veszélyben! Jerünk! kiáltá Edömér kigyult arccal, lovát
75 2| benneteket. Óh, hála néktek! kiáltá az örömtõl elfulladó hangon.~-
76 2| te meg is vagy sebesülve! kiáltá Edömér az ifjú véres alsó
77 2| Kössétek a csónak orrához! kiáltá a két evezõsnek - aztán
78 2| szolgálatot tettetek e hirrel, kiáltá hevesen. Mindenekelõtt azonban
79 2| megtudtátok, hogy itt vagyok? kiáltá elébük.~- De meg ám, még
80 3| történt, a mi sorainkból! - kiáltá Bálint felháborodva.~- Ugyan
81 3| megtanítom én a pontosságra! kiáltá, hangját annyira neki eresztve,
82 3| mindenki mondhat el magáról, kiáltá Lindvay kapitány célzatosan.~
83 3| számolni fog kegyelmed! kiáltá harsányan.~Ebben a percben
84 3| Nem innen egy tapodtat se! kiáltá Edömér és eddigi védekezésébõl
85 3| magát.~- Ez pedig az enyém! kiáltá Edömér, kardjának villámsebes
86 3| felséges padisah lábaihoz! kiáltá el magát Kara Mustafa a
87 3| Isten nem fogja engedni! kiáltá aztán hangosan. Ha Bécs
88 3| Mahmud-el-Tebrisz, Kairam atyja! kiáltá el magát önkénytelenül Edömér.~
89 3| különben Bécs elveszett! kiáltá Eszterházy.~- Bizzad rám,
90 3| felborzolódtak bele.~- Méreg! kiáltá megrettenve, méreg!~- Az
91 3| Edömér bátyám, te vagy! kiáltá örömteljes meglepetéssel
92 3| mi öröm, hogy láthatlak! kiáltá Edömér is boldogan szorongatva
93 3| nem tudjuk elveszíteni? kiáltá dühvel.~- Nem az ördög,
94 3| méltóságot és tiszteletet! kiáltá harsányan. Mihelyt a háborus
95 3| lábaihoz...~- Bardio hadnagy! kiáltá idegesen Starhemberg.~Az
96 3| bujtak ezekbe a lovakba! kiáltá, széttekintve a hármas balesettõl
97 3| hadnagy, bizik-e lovában? kiáltá egyszerre.~- Bizom! felelt
98 3| vagytok, orgyilkos haramiák! kiáltá ekkor Edömér bõszülten és
99 3| Áruló van a városban, kiáltá lihegve. Vezér, vigyázz,
100 3| még itt is akad áruló gaz? kiáltá. Várjunk hát a tervvel pár
101 3| hogy holnap megütközünk! kiáltá harcvágytól égve.~- Akkor
102 3| látod az embert, bajtárs! kiáltá egy ismerős hang a nagy
103 3| lakodalomba vigadoznánk! kiáltá boszus nevetéssel Lindvay
104 3| már gyöngyen megy a tánc! kiáltá. Mindjárt! Mindjárt! Várjatok!~
105 3| egyszer nem szabadulsz! kiáltá és Edömér borzadozva látta,
106 3| édes hugom, mentve vagyunk! kiáltá leirhatlan örömmel, aztán
107 3| tán még megkapjátok... kiáltá csatlósainak, de bizony
108 3| áldozom, hogy bejussak! kiáltá lángoló arccal, aztán kardjával
109 3| kézzel.~- Hol van hugom? kiáltá újra Edömér.~- Él, oh uram,
110 3| jeléül a hõsnek és vitéznek! kiáltá átható, hangos szóval.~Aztán
111 3| nap háromszor lenyugszik, kiáltá kemény hangon és behivatva
112 3| Megmentjük, ne féljetek! kiáltá egyszerre nagy örömmel.~-
113 3| Mindjárt visszajövök! kiáltá és egyenesen Abdi basához
114 3| akadályozza...~- Jókor jösz! kiáltá Kányavári elé. A fogoly
115 3| nem vagyunk mi melletted? kiáltá László és Bálint szemrehányó
116 3| Foglaljuk el a szigetet! kiáltá s egy hajrá alatt lekaszabolva
117 3| Szabad vagy! Hol vagy? kiáltá szívdobogva, mire a kioszk
118 3| fiú! Most már bemehetsz! kiáltá Edömérnek.~E diadal után
119 3| becsületesen verekedni se tud! kiáltá Petneházy.~- Nem hinném!
120 3| Én is tartom a fogadást! kiáltá közbe az ifjú Ramocsaházy
121 3| részt vehetnék a támadásban, kiáltá - és hiába kérte, marasztalta
122 3| gyanut táplálsz ellenem! kiáltá reszketõ hangon, miközben
123 3| az egyesült seregekben! kiáltá Bálint elragadtatva.~- De
124 3| elragadtatva.~- De ilyen hõs sincs! kiáltá Tüzes Gábor.~A nagyvezér
125 3| Jobban, mint valaha! kiáltá vissza Edömér és kardjával
126 3| kezem által kell elesned! kiáltá Edömér és a zászló védelmét
|