1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-6868
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1001 1 | hajlongással bucsúzott el a pasa kedvenc teszkeredzsijétõl.~
1002 1 | egy fényes tallért vetett a lovát eloldozó szerecsen
1003 1 | rabszolgának, azután fürgén a nyeregbe pattanva, lovával
1004 1 | mire Kányavári lehajolt a nyeregbõl s kegyetlen nevetéssel
1005 1 | nevetéssel dörmögte fülébe:~- A foglalót már megkaptad, -
1006 1 | foglalót már megkaptad, - a fizetés majd következik!
1007 1 | gyorsan tovavágtatott.~Erre a renegát, mint a kit a kígyó
1008 1 | tovavágtatott.~Erre a renegát, mint a kit a kígyó csípett meg,
1009 1 | Erre a renegát, mint a kit a kígyó csípett meg, szökött
1010 1 | megkínzott talpából csorog a vér, nem az agyáig lüktetõ
1011 1 | zsiványok és megfizetek a kétszeri megveretésért,
1012 1 | hatalmasok, de majd eljön a leszámolás napja s akkor...
1013 1 | addig fenyegette öklével, a meddig csak láthatta.~
1014 1 | A Hollókövy ház gyásza.~ ~» – – – – – – – – – – – – – – ~
1015 1 | Ama teremben feküdt árván~ A sárga halott fehér párnán~
1016 1 | sárga halott fehér párnán~ S a gyászimára jövő csendben~
1017 1 | mindörökké.«~ Longfellow: »A lábasóra«~ ~A mint Kányavári
1018 1 | Longfellow: »A lábasóra«~ ~A mint Kányavári hazaérkezett,
1019 1 | egyenesen felrohant bátyjához a toronyszobába.~- Nos? Nos?
1020 1 | Mindent, bátya, mindent! A lelked is ugrálni fog örömében!
1021 1 | ugrálni fog örömében! lihegé a sietségtől. De itt nem beszélek,
1022 1 | benyilódba, ott majd szép lassan a füledbe súgom, mert még
1023 1 | füledbe súgom, mert még a falaknak se szabad hallani...~-
1024 1 | hát jerünk oda!~Beléptek a titkos szobába, melybe titkos
1025 1 | mint mondom, bátya. Az a zsivány kilesett bennünket,
1026 1 | zsivány kilesett bennünket, a mirõl kétségtelenül tüstént
1027 1 | féltékenyen.~- Melyik ágyon aludt a török? kérdé Áron nyers
1028 1 | ajtó mellett. Nézzed, uram, a medvebõrtakaró belseje egészen
1029 1 | mögéje! és maga is segített a nehéz tölgyfa-ágyat kiemelni
1030 1 | nehéz tölgyfa-ágyat kiemelni a fülkeszerû mélyedésbõl.~-
1031 1 | ágy mögé! és rámutatott a falon és a padlón setétlõ
1032 1 | és rámutatott a falon és a padlón setétlõ barnás foltokra.
1033 1 | melyik lábára álljon, csak a szeme-szája járt fel-alá
1034 1 | bátya, odafent megmutatom a hallgatódzás többi bizonyságait...~
1035 1 | hallgatódzás többi bizonyságait...~A hegyesfejû vasszegekkel
1036 1 | ide lapult hallgatódzni, a bolyhos szõrszálak a szögek
1037 1 | hallgatódzni, a bolyhos szõrszálak a szögek közé akadtak... Nézz
1038 1 | akadtak... Nézz ide!~- Látom, a szögek közé csakugyan barna
1039 1 | Milyen ravaszul kigondolta az a zsivány gazember! A kapocs
1040 1 | kigondolta az a zsivány gazember! A kapocs végét beakasztotta,
1041 1 | késlekednünk. Ülj lóra és vágtass a pasához... Tudod, mit kell
1042 1 | lesietett az udvarra és a másik percben egy mindig
1043 1 | Abdallah-téren keresztül.~A dervisek már az estalkonyi
1044 1 | utolsó napsugár is eltûnt a hegyek mögött és az alkony
1045 1 | leverten hazaérkezett.~- Az a zsivány megérezte a sáfrányillatot
1046 1 | Az a zsivány megérezte a sáfrányillatot és megszökött
1047 1 | Budáról! - ezzel köszöntött be a szobába.~- Mit mondasz?
1048 1 | elveszve... Csengess Libornak, a vén akasztófáravalónak.~
1049 1 | nézett öcscsére.~- Abdi pasa, a hol pénz és arany forog
1050 1 | hol pénz és arany forog a kérdésben, a saját édes
1051 1 | arany forog a kérdésben, a saját édes testvérét se
1052 1 | kíméli... Rögtön kiadta a parancsot a hóhérnak, de
1053 1 | Rögtön kiadta a parancsot a hóhérnak, de a renegát sehol
1054 1 | parancsot a hóhérnak, de a renegát sehol se volt található.
1055 1 | sehol se volt található. A csauszok az én vezetésem
1056 1 | vezetésem alatt bejárták a várat és a négy alsó várost,
1057 1 | alatt bejárták a várat és a négy alsó várost, de nem
1058 1 | szarácsik cirkálnak mindenfelé a vidéken, de még csak nyomára
1059 1 | õrsége se látta távozni a várból...~Ebben a percben
1060 1 | távozni a várból...~Ebben a percben kinyílt az ajtó
1061 1 | somfordált be nagy bûnbánó képpel a szobába...~- Tedd jóvá,
1062 1 | szobába...~- Tedd jóvá, a mit elrontottál, különben
1063 1 | elrontottál, különben megiszod a levét, azt mondom, riadt
1064 1 | riadt rá Áron haragosan. A mint már említém, egyik
1065 1 | õrsége se látta távozni. A renegát tehát a várban lappang
1066 1 | távozni. A renegát tehát a várban lappang valahol.
1067 1 | valahol. Olyan orrod van, mint a vizslának, keress, kutass
1068 1 | Ölts alkalmas álruhát... A vásár örve alatt mindenhová
1069 1 | alatt mindenhová bejuthatsz. A renegát nélkül vissza ne
1070 1 | Lódulj és tüstént láss a kereséshez!~- Rossz dolog,
1071 1 | fejünk felett. Ám ha csak a föld alá nem bujik, embereink
1072 1 | rá fognak akadni... Igaz a, Abu-el-Máni holnapután
1073 1 | Abu-el-Máni holnapután a vár alá érkezik hajóival...
1074 1 | Meddig maradsz még itt?~- Míg a tatár és albán lovasok meg
1075 1 | Abdurrahmán már elküldte a fermánt a váradi pasához
1076 1 | Abdurrahmán már elküldte a fermánt a váradi pasához kétszázötven
1077 1 | emberért. Meg kell ismerkednem a vezérlõ bégekkel, hogy megbeszélhessem
1078 1 | hogy megbeszélhessem velük a szükségeseket.~E szavaknál
1079 1 | szükségeseket.~E szavaknál a két testvér arca undok mosolyra
1080 1 | egymással.~- Ez lesz hát az a bizonyos csapat?...~- Ez
1081 1 | Kányavár Áron egy derült napon a Sólyomvár felé vezetõ országuton
1082 1 | felhõszakadás támadt, hogy mindenki a világ végét várta.~A plébános
1083 1 | mindenki a világ végét várta.~A plébános meghuzatta a templom
1084 1 | várta.~A plébános meghuzatta a templom harangjait, de ezek
1085 1 | bátorító szava elveszett a földrengetõ csattanásokban.~-
1086 1 | mondá az öreg plébános a vihar kitörésekor Kányavárinak,
1087 1 | kitörésekor Kányavárinak, ki a parókhián szállt meg. A
1088 1 | a parókhián szállt meg. A népség tehetetlen, mert
1089 1 | népség tehetetlen, mert a török ólomként ül a nyakán.
1090 1 | mert a török ólomként ül a nyakán. Õ szedi az adót,
1091 1 | igazságot, mert uraink szeretnek a zavarosban halászni, a helyett,
1092 1 | szeretnek a zavarosban halászni, a helyett, hogy kezet fognának
1093 1 | helyett, hogy kezet fognának a török ellen igazi urunkkal,
1094 1 | török ellen igazi urunkkal, a császárral.~Kányavári felelet
1095 1 | jégdarabok kezdettek hullani. A török szokások, a pogány
1096 1 | hullani. A török szokások, a pogány istentelenségek napról-napra
1097 1 | behegednek. Unokaöcsém, a kispap, akkor szintén a
1098 1 | a kispap, akkor szintén a parókhián vala, õ vele meg
1099 1 | mert nem tudom. Nem vagyok a más dolgára kiváncsi, öcsémnek
1100 1 | úgy összerezzent, mintha a füle mellett lõttek volna
1101 1 | figyelmeztette-e már és miként? Ez a gondolat zaklatta szüntelen
1102 1 | egyszerre, bár sûrün hullott a mennykõ, hogy a jó öreg
1103 1 | hullott a mennykõ, hogy a jó öreg pap alig bírta visszatartani
1104 1 | vakmerõséggel az Istent! A szoros út most egy kavargó
1105 1 | lovával együtt!~Nagy örömére a zivatar végre éjféltájban
1106 1 | végre éjféltájban elvonult a vidékrõl s még alig pittymallott,
1107 1 | házigazdájától - sietve útnak indult.~A jégesõ a falu felett adta
1108 1 | sietve útnak indult.~A jégesõ a falu felett adta ki mérgét,
1109 1 | falu felett adta ki mérgét, a vetésekben jóformán semmi
1110 1 | volna ezzel, sõt örült volna a más kárán, de most úgy érezte,
1111 1 | most úgy érezte, mintha a saját birtokára lépne, midõn
1112 1 | saját birtokára lépne, midõn a karcsú jegenyékkel és gyümölcsfasorokkal
1113 1 | gondolá nagy örömmel, midõn a buja vetéseken, legelészõ
1114 1 | gulyákon végigtekintett.~A keskeny országút a legközelebbi
1115 1 | végigtekintett.~A keskeny országút a legközelebbi fordulónál
1116 1 | erdõcskébe mélyedt, melynek már a vége felé járhatott, midõn
1117 1 | vége felé járhatott, midõn a közelben egyszerre csak
1118 1 | szánalomból, arra felé tartva, a tisztás szélén fiának török
1119 1 | török lovát pillantotta meg, a mint egy fához kötve legelt. -
1120 1 | lépett elõ kedvetlen arccal a bokrok közül. A legdrágább
1121 1 | kedvetlen arccal a bokrok közül. A legdrágább posztó-ruhába
1122 1 | már visszajött?~Kányavári a hosszú távollét után nem
1123 1 | küldtem elõre... No, nézd, a rossz gyermekét, még csak,
1124 1 | hosszú karjával széthárította a bokrokat, melyek mögül fájdalmas
1125 1 | siránkozás hallatszott.~A terebélyes bükkfa törzsökéhez
1126 1 | leányka volt odakötözve a vadszõlõ szívós indáival,
1127 1 | mezítelen karjukba.~Kányavári, a helyett, hogy fiát érdeme
1128 1 | volna, mérgesen ripakodott a félelemtõl és fájdalomtól
1129 1 | kóstoljátok!... agyarkodott rájuk a gonosz fiú, a tüskés vadrózsagalyat
1130 1 | agyarkodott rájuk a gonosz fiú, a tüskés vadrózsagalyat suhogtatva,
1131 1 | ereszd el õket, hadd fussanak a hitványok. Ha elereszted,
1132 1 | mert Hollókövy Edömérnek, a kit én gyûlölök, ki nem
1133 1 | egész ház csak ugy harsog a siránkozástól és jajgatástól...~-
1134 1 | alatt késével elvagdalá a gyerekek kötelékeit és rájuk
1135 1 | mit vétettek neked ezek a jobbágyporontyok, fiacskám?
1136 1 | jobbágyporontyok, fiacskám? Úgy látom, a Hollókövy vincellérjének
1137 1 | Hollókövy vincellérjének a gyerekei?~- Azt vétették,
1138 1 | Azt vétették, hogy mikor a nyulacskájukat el akartam
1139 1 | venni, hogy kiszurkáljam a szemét, hát a nagy sikoltozásra
1140 1 | kiszurkáljam a szemét, hát a nagy sikoltozásra odajött
1141 1 | mivel erõsebb nálamnál, hát a földre tepert és össze-vissza
1142 1 | és össze-vissza pofozott a kutya, mikor meg akartam
1143 1 | fiam, aranyos Jánoskám... A boszút el kell tennünk alkalmas
1144 1 | De most ülj fel szépen a lovacskádra és jerünk hazafelé.
1145 1 | kastélyba és azt mondanám, mienk a kastély, mienk a földek,
1146 1 | mienk a kastély, mienk a földek, uradalmak, a sok
1147 1 | mienk a földek, uradalmak, a sok gulya, ezüst, arany
1148 1 | sok gulya, ezüst, arany és a jobbágyok! Nos, mit szólnál,
1149 1 | Nos, mit szólnál, Jánoska?~A fiú korát meghaladó ravasz
1150 1 | éleselmüséggel nézett apjára.~- A mienk lesz minden! Mi leszünk
1151 1 | leszünk az urak? Ugy-e, ez az a jó hir, mit mondani akár
1152 1 | nyomorult lesz! Kikergetjük a kastélyból, éhezni, rongyoskodni
1153 1 | dolgozni kell neki, még a hugának is, a ki engem szintén
1154 1 | neki, még a hugának is, a ki engem szintén kicsúfolt
1155 1 | kinevetett... Apám uram, a mi jobbágyunk lesz Edömér,
1156 1 | rosszabbul! Én az apát, te a fiút, bólintgatott ördögi
1157 1 | mosolylyal.~- Édes apám, az a kancsalszemû török, a kivel
1158 1 | az a kancsalszemû török, a kivel kegyelmed Budára indult,
1159 1 | minapában itt sundorgott ám a faluban és minden áron Hollókövyvel
1160 1 | ledobbant nyergébõl erre a nem várt meglepetésre.~-
1161 1 | hogyan tudtál meg valamit?~- A Kaliczkás Peti mondta és
1162 1 | mutogatta azt az ezüst-dénárt, a mit tõle kapott, hogy a
1163 1 | a mit tõle kapott, hogy a kastélyba ment az izenettel.~-
1164 1 | öreg Bálintot küldte oda, a török azonban nem akart
1165 1 | csak egy kis irást hagyott a számára...~- Ez az! dörmögé
1166 1 | Hiszen el is olvastam. Éppen a ház felé tértem haza sólymommal,
1167 1 | kiváncsian forgatta, nézegette a levélkét. Mikor meglátott,
1168 1 | való jókedvében, hogy íme, a véletlen mely könnyû szerrel
1169 1 | szerrel tudatja vele azt, a min egész éjszaka emésztõ
1170 1 | nyugtalansággal töprengett.~- Ez a figyelmeztetés hiábavaló
1171 1 | figyelmeztetés hiábavaló volt... A mint én Hollókövyt ismerem,
1172 1 | Kányavári.~E közben elérték a faluvégi kertek alját, a
1173 1 | a faluvégi kertek alját, a hol egy pillanatra megállította
1174 1 | pillanatra megállította a lovát.~- Jánoskám, te okos
1175 1 | nekem és úgy cselekszel, a mint én diktálom. Mert ettõl
1176 1 | állhatunk boszút, én az apán, te a fiún. Gedeon bátyád is azt
1177 1 | meddig? kérdé huzódozva a fiú.~- Nem sokáig, fiacskám,
1178 1 | Azután tehetsz mindent, a mit akarsz, mert mi leszünk
1179 1 | akarsz, mert mi leszünk a parancsoló urak közel-távol
1180 1 | parancsoló urak közel-távol a vidéken...~- Akkor mindenben
1181 1 | én vérem is mindenekben. A maga eszétõl kitalálta,
1182 1 | kitalálta, mire gondoltam. Ebbõl a fiúból nagytekintélyû, hatalmas
1183 1 | örvendene... De induljunk!~A lovak kocogva tértek át
1184 1 | lovak kocogva tértek át a keresztútra, melynek végén
1185 1 | egy jó nyíllövésnyire, a Hollókövy-család kastélya
1186 1 | Hollókövy-család kastélya kandikált ki a magaslat hársfái közül szélvitorlás
1187 1 | formán csipkézett kõfalaival.~A nyitott kapun át éppen az
1188 1 | Hejh, hogy sírhat most a vitézkedõ, büszke Edömér! ~
1189 1 | Edömér! ~Csakugyan ebben a pillanatban a kastély fõkapuján
1190 1 | Csakugyan ebben a pillanatban a kastély fõkapuján komor,
1191 1 | kanyargó füstje között vonult a kastélykert mögötti családi
1192 1 | be gyászos komolysággal.~A fekete bársonynyal bevont,
1193 1 | keservesen zokogó lánykáját, a kis aranyhajú Ilonkát, másikon
1194 1 | Csikorogva tárultak fel a nehéz vert vasajtók s a
1195 1 | a nehéz vert vasajtók s a búcsúztató szívrázó hangjait
1196 1 | hangjait komoran zúgták vissza a sírbolt falai, melynek setét
1197 1 | most tették le örök álomra a leghûbb, leggyengédebb feleség
1198 1 | leggyengédebb feleség és a legjobb anya porlandó hamvait.~... »
1199 1 | anya porlandó hamvait.~... »A por visszatért a porhoz,
1200 1 | hamvait.~... »A por visszatért a porhoz, de feltámadunk«...
1201 1 | feltámadunk«... zúgták megrázón a gyászének hangjai és a fáklyák
1202 1 | megrázón a gyászének hangjai és a fáklyák feketén lobogtaták
1203 1 | lobogtaták kavargó füstfelhõiket a borus ég felé.~Egy szem
1204 1 | szem se maradt szárazon. A nagy gyászkiséret, mint
1205 1 | egy ember, sírt, zokogott, a búcsúztató papoktól kezdve
1206 1 | búcsúztató papoktól kezdve a legutolsó jobbágyig, mert
1207 1 | jótékony õrangyala volt.~A temetés után, midõn a gyászkiséret
1208 1 | volt.~A temetés után, midõn a gyászkiséret oszolni kezdett,
1209 1 | gyászkiséret oszolni kezdett, a bánatos apa árván maradt
1210 1 | árván maradt gyermekeivel a kert magányos útjain át
1211 1 | magányos útjain át tért vissza a kastélyba.~Itt minden, még
1212 1 | kastélyba.~Itt minden, még a legkisebb tárgy is, csak
1213 1 | elhunytra emlékeztetett... A megkezdett hímzés, az ablak
1214 1 | szögletébe támasztott hárfa, a kerekes guzsaly és a nagy
1215 1 | hárfa, a kerekes guzsaly és a nagy karszék, melybe még
1216 1 | is belekivánkozott - de a mely ezentúl üres, örökre
1217 1 | üres marad... E gondolatra a hatalmas, vasakaratú férfiú
1218 1 | ajtó közben, de meglátva a zokogó csoportot, megállt
1219 1 | percig se, ha segíthetünk a baján. Kik várnak odakünn?~-
1220 1 | baján. Kik várnak odakünn?~- A helybeli plébános tisztelendõ
1221 1 | ember; - az urak pediglen a nagyterembe gyülekezve,
1222 1 | személyére és velük vagyon a Bécsbõl érkezett követ is.~-
1223 1 | beszéljenek maguk között a tudvalévõ tervekrõl - az
1224 1 | Nemsokára én is ott leszek a tanácskozásban.~- Ah, édes
1225 1 | e gyászos órában hagynád a tanácskozást! veté közbe
1226 1 | Edömér.~- Ugyanezt mondták a nemes urak is - és csak
1227 1 | szétoszoljanak, mondá Bálint.~- Fiam, a haza ügye semmi körülmények
1228 1 | nehéz órában, miként kell a férfiúnak fájdalomban, kétségbeesésben
1229 1 | mikor mindnyájunk édesanyja: a haza javáról van szó...~
1230 1 | hát azt is, miként kell a haza megmentésén összetartással,
1231 1 | Bálint, legelõször vezesd be a tisztelendõ plébános urat.~
1232 1 | az apa és fia átmentek a harmadik terembe, az úgynevezett
1233 1 | kincses-palotába, mert ebben a teremben voltak a Hollókövy-család
1234 1 | ebben a teremben voltak a Hollókövy-család õsi kincsei,
1235 1 | elérzékenyülve és az apa meg a fiú áhitattal csókolák meg
1236 1 | fiú áhitattal csókolák meg a szent ereklyéket...~ ~
1237 1(22)| Igazság udvara az a hely, vagy udvar, hol a
1238 1(22)| a hely, vagy udvar, hol a fejezést végrehajtják.~
1239 1 | A búcsulátogatás.~»De az ajtó
1240 1 | hogy legyőzhessem magamban a félelmet, váltig mondtam:~
1241 1 | egyéb semmisem!«~Poë Edgár: »A holló«.~ ~Midőn a tisztes,
1242 1 | Edgár: »A holló«.~ ~Midőn a tisztes, öreg plébános belépett,
1243 1 | plébános belépett, ajkán a hit enyhítő szavaival, szemében
1244 1 | szavaival, szemében azonban a részvét könnyeivel szorítá
1245 1 | mondá csendesen és átnyujtá a kelyhet a kereszttel együtt.
1246 1 | csendesen és átnyujtá a kelyhet a kereszttel együtt. Emlékezzék
1247 1 | megilletődve az öreg. Adja a Mindenható, hogy e kehelylyel
1248 1 | örökre távozzék e házból a szenvedések és megpróbáltatások
1249 1 | megpróbáltatások pohara!~- Isten birja a jövőt, sorsunk és életünk
1250 1 | küldöttje lépett be, kit a ház ura már az iró- és könyves-palotában
1251 1 | szalonna közül vette elő a levelet, (mert, ha mindenét
1252 1 | mindenét átvizsgálja is a török, de a sertés tisztátalan
1253 1 | átvizsgálja is a török, de a sertés tisztátalan szalonnájához
1254 1 | Hollókövy gyorsan átfutott, a hirnököt pedig elküldte
1255 1 | hirnököt pedig elküldte a cselédházba, hogy étel-ital
1256 1 | jobbágyforma ember lépett a szobába.~- Kegyelmes jó
1257 1 | kezdé reszkető szóval a legöregebbik, mink vagyunk
1258 1 | legöregebbik, mink vagyunk a feldúlt Csókakő utolsó lakói.
1259 1 | Csókakő utolsó lakói. Falunk a földdel egyenlővé tétetett
1260 1 | tétetett s többi atyánkfiait a martalócok török rabságba
1261 1 | Hontalanok, földönfutók vagyunk a hazában. Ha te meg nem könyörülsz
1262 1 | oly jóságosan vigasztalta a szerencsétleneket, hogy
1263 1 | borultak.~- Menjünk most már a tanácskozó-palotába, szólt
1264 1 | Török Gábor levelét is.~A tanácskozás helyét üres,
1265 1 | ősi kastély díszterme, mit a gerezdek ormótlan, szivalakú
1266 1 | ormótlan, szivalakú cifrái és a közepén kiformált ékítmény
1267 1 | tanácskozásba mélyedve, midőn a házigazda fiával belépett.~
1268 1 | házigazda fiával belépett.~A két Erdődy testvér mellett
1269 1 | Erdődy testvér mellett ültek a Tahyak, Juranicsok, ezek
1270 1 | Fiáth és Serényi János. A felvidéki Lakyak mellett
1271 1 | felvidéki Lakyak mellett a Farkasok, Csabyak, Osváthok,
1272 1 | Csabyak, Osváthok, Deákok és a két Borbély testvér a Dunántúlról,
1273 1 | és a két Borbély testvér a Dunántúlról, az asztal felső
1274 1 | egymásnak találkozót, hogy a török rabiga alatt nyögő
1275 1 | Czibak Imre, Petróczy, a három Szirmay testvér és
1276 1 | hogy Petróczy, Czibak és a három Szirmay testvér úgy
1277 1 | felgerjedést fokozta még a házigazda által felolvasott
1278 1 | így irásban adja tudtára a gyülekezetnek, hogy a győri,
1279 1 | tudtára a gyülekezetnek, hogy a győri, bárkányi és füleki
1280 1 | bárkányi és füleki pasák a jövő hét folyamán (annak
1281 1 | folyamán (annak idejében majd a napokat is tudatandja) több
1282 1 | keresztény foglyot akarnak a budai várbörtönökbe szállítani.~-
1283 1 | Megszabadítjuk őket! zúgta lelkesen a gyülekezet - és mindjárt
1284 1 | állani, hogy felkoncolva a kisérő török csapatokat,
1285 1 | kisérő török csapatokat, a foglyokat övéiknek visszaadhassák.~
1286 1 | övéiknek visszaadhassák.~A tanácskozás folyamán Illésházy
1287 1 | útjáról számolt be, mire a jelenlévő bécsi követ megjegyezte,
1288 1 | küldöttséget meneszteni a császárhoz és az irányadó
1289 1 | eszméjének, kik viszont aztán a külső hatalmasságokat iparkodnának
1290 1 | természetesen ehhez nagy idő kell...~A külső hatalmasságoknak a
1291 1 | A külső hatalmasságoknak a maguk józan belátása szerint
1292 1 | egyszersmindenkorra megtörnék a török hatalmát - jegyzé
1293 1 | Csáky György türelmetlenül. A török közös ellenség, közös
1294 1 | veszedelem egész Európára nézve, a felszabadított Magyarország
1295 1 | hódítások ellenében. De a külső hatalmasságok azt
1296 1 | Magyarország maga kaparná ki a gesztenyét a tűzből... Mikor
1297 1 | kaparná ki a gesztenyét a tűzből... Mikor aztán a
1298 1 | a tűzből... Mikor aztán a maga erejéből széttörné
1299 1 | jönnének hozsannát kiabálni!~A bécsi kamarás úr úgy tett,
1300 1 | félhangon innen is, onnan is.~A tanácskozás folyamán aztán
1301 1 | martalócok, Borbély, Békéssy és a két Farkas testvér pedig
1302 1 | két Farkas testvér pedig a fosztogató török és tatárcsapatok
1303 1 | Esterházy és többek pedig a csekélyebb helyőrségű várak
1304 1 | lélekzetét visszafojtva hallgatta a tanácskozásokat és a hallott
1305 1 | hallgatta a tanácskozásokat és a hallott harcok, ütközetek
1306 1 | beleképzelve magát; szakasztott az a fiatal hős volt, minőnek
1307 1 | fiatal hős volt, minőnek a pasa a bűvös kristálygömbben
1308 1 | hős volt, minőnek a pasa a bűvös kristálygömbben látta
1309 1 | inggallérja alól kilátszott az a különös alakú kis fekete
1310 1 | mellett, szilárd akaraterő és a lelki jóságnak, nyíltszívűségnek
1311 1 | megnyerő kifejezése látszott. A kik atyját ilyen korában
1312 1 | nemeslelkű édesatyjának.~A tanácskozást késő délután
1313 1 | halaszthatatlan voltát, a szokásos tort se tartották
1314 1 | olyan fejedelmi vagyon, minő a Hollókövyé volt, bírta ki
1315 1 | közbiztossági viszonyok s a mindenfelől prédára leső
1316 1 | kiséretet tettek szükségessé a legrövidebb útra is.~A vendégek
1317 1 | szükségessé a legrövidebb útra is.~A vendégek távoztával, a bécsi
1318 1 | A vendégek távoztával, a bécsi követ úr is útra készülődött
1319 1 | úr is útra készülődött és a kocsisok előhúztak egy nagy,
1320 1 | bagariabőr-függőhintót, a kisérő fegyveresek pedig
1321 1 | nyergelték.~- Edömér fiam, míg én a követ úrral egynémely dolgot
1322 1 | is utánatok megyek.~Ezt a vendégpalota (vendégszoba)
1323 1 | előtt mondta félhangon, mert a követ úr már benn várakozott
1324 1 | várakozott és unalmában a földig érő, metszett velencei
1325 1 | ajtót, ő pedig lesietett a hugához.~A kis Ilonka ott
1326 1 | pedig lesietett a hugához.~A kis Ilonka ott ült a mély
1327 1 | hugához.~A kis Ilonka ott ült a mély ablakfülkében és szomorú
1328 1 | szomorú mélázással nézett a nyitott ablakszárnyon át
1329 1 | nyitott ablakszárnyon át a felé a szomorú épület felé,
1330 1 | ablakszárnyon át a felé a szomorú épület felé, melynek
1331 1 | aranyozott keresztje látszott ki a ciprusfák komoran alácsüngő
1332 1 | repkednek nyugtalan búgással...~A szépen faragott, oszlopos
1333 1 | faragott, oszlopos galambdúc, a kastélytorony tövében állott,
1334 1 | s alig pillantották meg a lánykát a ki‑be szállongó
1335 1 | pillantották meg a lánykát a ki‑be szállongó galambok,
1336 1 | Látod, mennyire szeretnek!~A lányka keresve nézett körül
1337 1 | lenni, te költesz fel reggel a búgásoddal...~És mikor Liliom
1338 1 | búgásoddal...~És mikor Liliom a hosszas hivogatásra se jött
1339 1 | mondá:~- Bizonyosan ezt a kedvencemet is lenyilazta,
1340 1 | lenyilazta, vagy tőrbe csalta az a gonosz Kányavári fiú...
1341 1 | gonosz Kányavári fiú... A harangozó Örzsije többször
1342 1 | neki: Mondjad meg annak a sárgahajú lányasszonynak,
1343 1 | lányasszonynak, hogy ma is megfogtam a legkedvesebb galambját és
1344 1 | fogja tenni... Kedvencedet, a Liliomot pedig előkerítem,
1345 1 | epekedj utána, Ilonkám!~A galamboktól azután a kertbe,
1346 1 | Ilonkám!~A galamboktól azután a kertbe, virágaihoz vezette
1347 1 | virágaihoz vezette húgát, a hol a lányka egyszerre csak
1348 1 | virágaihoz vezette húgát, a hol a lányka egyszerre csak e
1349 1 | és ne lenne mindig könny a szemedben...~- Akkor, édes
1350 1 | édes bátyám, beszélgessünk a mi jó anyuskánkról... Csak
1351 1 | kezdtek tehát beszélgetni és a mi szép virága csak volt
1352 1 | mi szép virága csak volt a kertnek, azt mind leszedték
1353 1 | kertnek, azt mind leszedték és a megboldogult kedves virágaival
1354 1 | kedves virágaival együtt a lányka koszorúba fonta,
1355 1 | egyszerre csak ott álltak a borongó ciprusoktól árnyalt
1356 1 | ciprusoktól árnyalt sírbolt előtt.~A vasajtó cifrázataira akasztották
1357 1 | cifrázataira akasztották a koszorút, azután egymást
1358 1 | egymást átölelve, néztek be a fekete, rejtelmes homályba...~
1359 1 | az alkony halványodó ege, a búcsúzó nap sugarai ragyogtak.
1360 1 | búcsúzó nap sugarai ragyogtak. A ciprusok tetején még a leáldozó
1361 1 | A ciprusok tetején még a leáldozó napsugár rezgett,
1362 1 | kar hevesen átölelte őket. A lányka ijedten felsikoltott,
1363 1 | övezzem ezt nyakatokra. Ő is a végső percekig viselte s
1364 1 | helyen, övezem nyakatokra ezt a drága emléket. Le ne vegyétek
1365 1 | megőriz minden veszedelemtől.~A két gyermek áhítattal csókolá
1366 1 | szent ereklyeként őrzik meg a drága hagyatékot.~- Most
1367 1 | szomorú helyt, mikor már a felkelő hold sápadt fénye
1368 1 | sápadt fénye ezüstözte be a ciprusok lombjait.~A másnap
1369 1 | be a ciprusok lombjait.~A másnap reggeli gyász-istentiszteleten,
1370 1 | sehogyse akarta elhinni, a mit saját szemével látott.
1371 1 | felindulás közt ujra, meg ujra a szemét, bizony csak el kellett
1372 1 | alázatossággal meghúzódva a legutolsó padban, a jobbágyok
1373 1 | meghúzódva a legutolsó padban, a jobbágyok között...~Dühvel
1374 1 | megbotránkozással látta, hogy mind a hárman gyászba vannak öltözve,
1375 1 | ők gyászolnák legjobban a drága megboldogultat, Kányaváriné
1376 1 | elforgatja szemét, hogy csak a fehérjét lehet látni, -
1377 1 | kellett mérgét nyelnie: a templom Isten háza, mindenkinek
1378 1 | egyforma szabadsága van a beléphetésre.~- Cudar szenteskedők,
1379 1 | vagyon e dologban, arra a fejemet rá merném tenni! -
1380 1 | mormogá magában, midőn urát a gyászmise végével, az illendőségszabta
1381 1 | illendőségszabta távolban a kastélyba visszakisérte.~
1382 1 | kastélyba visszakisérte.~A reggeli végével épp azon
1383 1 | magában, miképpen mondja el a látottakat urának, midőn
1384 1 | ezt nem, egészen kijött a sodrából. Mintha kisértetet
1385 1 | lépésekkel közeledett feléje. A másik percben azonban már
1386 1 | szemekkel nézett ránk ez a vén komondor? Mintha sejtené...~-
1387 1 | érces hangja hallatszott ki a szomszéd terem nyitott ajtaján:~-
1388 1 | várja kegyelmeteket, szólt a visszatérő öreg és olyan
1389 1 | méregette őket végig, mintha a veséjük fenekébe akarna
1390 1 | fenekébe akarna látni.~- A béke és barátság olajágával
1391 1 | olajágával jövünk, - ezekkel a szavakkal nyitotta be Kányavári
1392 1 | nyitotta be Kányavári Áron a szárnyas ajtókat, miközben
1393 1 | természetű prókátoroktól, a kik őt hamis okiratokkal
1394 1 | beleszőtte atyafiságos fájdalmát a gyászeset felett, jól tudva,
1395 1 | legérzékenyebb húrját érinti a mélyen megbántott férfiszívnek.~
1396 1 | gyűlölködés után, ilyen egyszerre a megbánásra?~- A kegyelmedet
1397 1 | egyszerre a megbánásra?~- A kegyelmedet ért megrendítő
1398 1 | Isten ujját láttam ebben a földi javak mulandó, hívságos
1399 1 | akarta ridegen elutasítani. A legnagyobb bűnösnek is utat
1400 1 | bűnösnek is utat kell engedni a megtérésre, ha bánata őszintének
1401 1 | vissza ellenszenvét és azt a határozatlan gyanut, mitől
1402 1 | közbeszólani:~- Feledje a sok rosszat, miket kegyelmed
1403 1 | múlva örökre elköltözünk a vidékről. Nőm nagyobbacska
1404 1 | Isten segítségével... Ez a főok, a miért idejöttünk,
1405 1 | segítségével... Ez a főok, a miért idejöttünk, mert kegyelmednek
1406 1 | idejöttünk, mert kegyelmednek a neheztelésével nem tudnánk
1407 1 | tiszta tekintete egy percre a visszataszító arcú fiúra
1408 1 | lesütött szemekkel intett igent a fejével...~- Legyen hát
1409 1 | megtehesse, itt kegyelmednek a szine előtt, hogy nyugodalmas,
1410 1 | érzékeny szíve van ennek a gyereknek...~Hollókövy erre
1411 1 | bámuló arccal jelentek meg a küszöbön, mire a fiatal
1412 1 | jelentek meg a küszöbön, mire a fiatal Kányavári széles,
1413 1 | sok jót, szépet tanulhatna a kegyelmed fiától. Világító
1414 1 | kit már émelyíteni kezdett a sok hizelgés, félszemmel
1415 1 | sok hizelgés, félszemmel a gyermekekre nézett s látta,
1416 1 | mozdulatlan arccal érinti a felé nyujtott jobbot, Ilonka
1417 1 | bátyjához és érinteni se meri a szeplős, durva kezet...~-
1418 1 | örvösnyakú galambkákat küldesz a kis aranyhajú tündérlányasszonykának,
1419 1 | tündérlányasszonykának, mik a leveleket is el tudják ám
1420 1 | is el tudják ám vinni...~A diskurálás azonban sehogy
1421 1 | némaság nehezedett volna a társaságra, úgy, hogy mindenki
1422 1 | könnyebbülten lélekzett fel, midőn a két nemszeretem vendég,
1423 1 | fogadkozások között elbúcsúzott.~A faragott oszlopcsarnokon
1424 1 | faragott oszlopcsarnokon és a repkénynyel dúsan befuttatott
1425 1 | arckifejezését, míg csak a fák sűrüsége közé nem értek...~
1426 1 | mindent, Jánoska?~- De meg ám! A míg kegyelmed szánta-bánta
1427 1 | míg kegyelmed szánta-bánta a bűneit, addig az én szemem
1428 1 | ebből, fiam, lásd, így kell a gyanút elhárítani. Ország-világ
1429 1 | elköltözködünk innen és miránk a gyanúnak árnyéka se eshetik...
1430 1 | árnyéka se eshetik... Mikor a lépcsőházon lejöttünk, Peti,
1431 1 | lépcsőházon lejöttünk, Peti, a belső-inas, hetet és ötöt
1432 1 | Hét órakor várakozik rád a bokrosban - és nesze, vidd
1433 1 | szavára jól ügyelj. Különösen a rejtekajtó fekvését pontosan
1434 1 | Száz szeme legyen annak, a ki engem meglát!~Ez alatt
1435 1 | az utolsó szóig mindent, a nélkül, hogy hallgatództam
1436 1 | mikor ura el akarta mondani a váratlan látogatás okát,
1437 1 | praktika készül ez alatt... A kígyótól is akkor kell legjobban
1438 1 | mikor úgy énekel, mint a fülemile.~- Nem hallottad,
1439 1 | hallottad, el akarja-e adni a portáját és fundusait?~-
1440 1 | fundusait?~- Úgy beszélik, hogy a budai pasa vette volna meg
1441 1 | szerecseny rabszolgája számára, a ki itt damaskusi rózsákat
1442 1 | mivel Kányavári keze van a dologban, finta és gonosz
1443 1 | semmit sem tesz ok nélkül. A legkisebb dolga mögött is
1444 1 | nem lesz galamb soha! Ez a mai megtérése is sokkal
1445 1 | elköltözködik innen?~- Hát iszen a farkas is odább megy néha
1446 1 | berekkel, de azért visszatalál a régi helyére. Éppen ez a
1447 1 | a régi helyére. Éppen ez a gyanús. Hanem hát, édes
1448 1 | ne legyen kegyelmed neki a védõ ügyvédje. Emlékezzék
1449 1 | figyelmeztetéseire és arra a levélre, mit az az erre
1450 1 | ellenében!~- Mert kegyelmed a saját õszinte, igaz lelke
1451 1 | az embereket, - de ennek a földre szabadúlt, fekete
1452 1 | nyíltan öltögette felénk a fullánkját s nem csinált
1453 1 | Kegyelmed felszabadított a beszédre, hát mindent elmondtam,
1454 1 | búcsúszóra volt itt!~- Hejh! ez a távozás olyan lesz, mind
1455 1 | távozás olyan lesz, mind a mándrucé, elmegy a legközelebbi
1456 1 | mind a mándrucé, elmegy a legközelebbi nádasig és
1457 1 | látogatott! Bizony mondom, ez a látogatás is olyan, mint
1458 1 | látogatás is olyan, mint a Júdás csókja, a mivel az
1459 1 | olyan, mint a Júdás csókja, a mivel az Üdvözítõt elárulá.~
1460 1 | hogy õ is ugyanezt érzi s a reá nehezedõ borús elõérzet
1461 1 | sehogy se bír szabadulni. Nem a sors intése-e, hogy mind
1462 1 | sors intése-e, hogy mind a ketten ugyanegyet éreznek?
1463 1 | tán ez sejtelme akar lenni a közelgõ veszedelemnek, mit
1464 1 | tépelõdés édes testvére a félelemnek! S ez akarná
1465 1 | éjjel-nappal résen áll és még a kastély fölött átrepülõ
1466 1 | madár se fogja elkerülni a figyelmét... Így majd csak
1467 1 | félhangon, miközben szeme a kastély alatt elterülõ falu
1468 1 | felett révedezett.~Igaz a! erre majd rá se gondoltam...
1469 1 | különben maga fogja keresni a veszedelmet, hogy bátorságát
1470 1 | Ugyan, mivel is vehetném el a kedvét ezektõl a mulatságoktól?
1471 1 | vehetném el a kedvét ezektõl a mulatságoktól? No, öreg
1472 1 | mutasd meg, hogy te is vagy a világon. Aha, megvagyon!
1473 1 | azt is elmondom néki, hogy a régi szaracén és mór lovagok
1474 1 | hozzálátni, mert rajong a lovagi szokásokért... De
1475 1 | csapat tatár lovas mozogna a községháza udvarán!... Meg
1476 1 | új zsarolás szakad megint a szegény nép vállaira! -
1477 1 | felgerjedten és feleségének, a derék Erzsók asszonynak,
1478 1 | futólag megmondva, hogy a faluházához megy, - elsietett.~
1479 1 | Hollókövy pedig ez alatt a plébánossal volt komoly
1480 1 | és albán lovas érkezett a faluba és agájuk a biró
1481 1 | érkezett a faluba és agájuk a biró háza elõtt megállva,
1482 1 | hogy hirdesse ki tüstént a faluban: a budai pasa új
1483 1 | hirdesse ki tüstént a faluban: a budai pasa új adót vetett
1484 1 | uraitok vagyunk, így mondá a birónak a feketeképû aga,
1485 1 | vagyunk, így mondá a birónak a feketeképû aga, beszélte
1486 1 | feketeképû aga, beszélte a plébános, ki ennek hirét
1487 1 | ki ennek hirét hozta meg a kastélyba, jól tudva, hogy
1488 1 | kastélyba, jól tudva, hogy a nemes szívû földes úr ezt
1489 1 | nemes szívû földes úr ezt a terhet is le fogja az agyonsanyargatott
1490 1 | csalatkozott.~- Örömest kifizetném a faluért fejenként a kispénzt,
1491 1 | kifizetném a faluért fejenként a kispénzt, mondá Hollókövy,
1492 1 | Edömér fiam, hozzad ide azt a kis faragott levelesládát.~
1493 1 | kis faragott levelesládát.~A ládácskából, melynek ezüst
1494 1 | irja, - és egészen egyezõ a mi esetünkkel:~»...cito
1495 1 | kegyelmednek ez irást, hogy a kellõ tisztelettel tudassam
1496 1 | kellõ tisztelettel tudassam a hazánkat szopogató és sanyargató
1497 1 | praktikáját. Ali váradi pasa (ez a mi istentelen pogány elnyomó
1498 1 | hogy új fejadót vet ki a népre. Nem sok, potomság
1499 1 | tisztelendõ atyám, még a szavak is ugyanazok.~- Csakugyan
1500 1 | egy fej fabrikálta volna a parancsolatot. Vagy tán
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-6868 |