1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-6868
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3001 1 | nyílást, mint valaha betemette a földrengés idejében...~-
3002 1 | tisztes fejét:~- Bohó fiú, a villámnak és zivatarnak
3003 1 | zivatarnak akarsz gátat vetni? A végzetet akarnád megállítani?
3004 1 | Ti indulni fogtok, midõn a hold szarvai egy irányban
3005 1 | szarvai egy irányban lesznek a Mezarthim sugaraival és
3006 1 | magatokkal viszitek Risát, a hím tevét. Szulejka itt
3007 1 | melyek útmutatóitok lesznek a menekülés küzdelmes napjaiban...~
3008 1 | megilletõdéssel követték a reszketõ karok irányát és
3009 1 | szomorú sejtelemmel hallgatták a bölcs intéseket és szavakat,
3010 1 | elhangzanak...~Másnapon a várt napkelte helyett, csak
3011 1 | sárga párázatba burkolva. A kecskéket nem lehetett kihajtani,
3012 1 | lehetett kihajtani, mert a fulladásig izzó szélvész
3013 1 | tele az egész völgyet.~- Ez a szmum vége! A legközelebbi
3014 1 | völgyet.~- Ez a szmum vége! A legközelebbi holdtöltéig
3015 1 | kell félnetek se ettõl, se a tibbahtól, mondá, a homályos
3016 1 | se a tibbahtól, mondá, a homályos sárga-szürke eget
3017 1 | eget vizsgálva az öreg.~A leszálló éjszaka azután
3018 1 | azután szuroksetét volt. A szél borzalmasan nyögött,
3019 1 | borzalmasan nyögött, huhogott a hasadékok között, a barlangok
3020 1 | huhogott a hasadékok között, a barlangok öblei pedig kisérteties
3021 1 | szövétneket s kikapcsolva a bejárást elzáró bõrtakarót,
3022 1 | utána, de már ekkor Dsámi a völgy végén járt és csakhamar
3023 1 | járt és csakhamar eltûnt a szakadékok között.~- Sejtettem,
3024 1 | ide, Edömér... Oh, ezek a cudar bestiák!~Edömér borzadva
3025 1 | Edömér borzadva nézett a fáklyafényben megcsillanó
3026 1 | elhurcolták. Egy medvepár tört a sátorba. Nézd, egész oldala
3027 1 | mi is utána! Futva rohant a széles vérnyomokon a völgy
3028 1 | rohant a széles vérnyomokon a völgy vége felé, Edömér
3029 1 | felé, Edömér pedig utána.~A szélsüvöltözésbõl kiharsanó
3030 1 | süket dühordítások voltak a vezetõik és átkúszva egy
3031 1 | Dsámi küzdött életre-halálra a feldühödött hímmedvével...~
3032 1 | minden nyilát ellõdözte és a nõstény medve leterítve
3033 1 | nõstény medve leterítve hevert a szétszaggatott teve-borjun,
3034 1 | szétszaggatott teve-borjun, a hím azonban számtalan sebbõl
3035 1 | támadt Dsámira, ki hátát a mohos sziklafalnak vetve,
3036 1 | sziklafalnak vetve, egyik kezében a lobogó fáklyával, másikban
3037 1 | tõrkésével védelmezte magát.~A szikrákat és égõ szurokcseppeket
3038 1 | csapást csapás után mért a fenevad bozontos fejére,
3039 1 | fejére, s míg ez talpaival a szemébe hulló szikrákat
3040 1 | egyszer elveszett volna, mert a meredélyen legurult medve,
3041 1 | handzsárjával szíven akarta döfni a medvét, ez talpának egyetlen
3042 1 | hogy szédülve gurult alá a meredekrõl és a másik pillanatban
3043 1 | gurult alá a meredekrõl és a másik pillanatban már Dsámira
3044 1 | Edömér nyilgyorsan alábukva, a két lábra állott óriási
3045 1 | épen ott, hol ezt mellén a sugarasan szétváló szõr
3046 1 | örömmel ölelte meg társait és a bõrök lenyúzását másnapra
3047 1 | másnapra halasztva, siettek a diadal hirével hazafelé, -
3048 1 | lemondó hangon suttogá:~- Íme, a végnek a kezdete! Jelek
3049 1 | suttogá:~- Íme, a végnek a kezdete! Jelek elõzik meg
3050 1 | kezdete! Jelek elõzik meg a halált és pusztulást...
3051 1 | mozgott, utoljára ki se jött a sátorból, mert lába mintha
3052 1 | egyszerre megtagadta volna a szolgálatot - csak este,
3053 1 | csillagai, vitték ki ketten a sátor elé, hol késõ éjfélig
3054 1 | üldögélt, szemét változatlanul a sugarasan ragyogó Mezarthimra
3055 1 | mellõled, míg egészségedet és a régi életkedvedet újra vissza
3056 1 | elfogtok indulni, midõn a Mezarthim sugarai egyenlõen
3057 1 | sugarai egyenlõen állnak a hold szarvaival! Minden
3058 1 | másik estén aztán feltûnt a hold vékony sarlója az égen
3059 1 | napról-napra jobban közeledett a Mezarthim-csillag felé.~-
3060 1 | Lássátok, hogy nõnek a Mezarthim sugarai! Dsámi!
3061 1 | szikláig kövessétek az Atairt, a fénylõt, innen az Eufrátig
3062 1 | az Eufráton túl pedig a Mezarthim vezessen benneteket
3063 1 | Mezarthim vezessen benneteket a dsibbahi oázig... De csak
3064 1 | elérkezett az utolsó nap, a menekülés napja...~E napon
3065 1 | parancsolt és intézkedett.~A három ifjú kimondhatlan
3066 1 | érzelmek között hordta elõ a vízzel és élelemmel telt
3067 1 | telt kecskebõr-tömlõket és a szívós vesszõkbõl font kasokat
3068 1 | kellett összecsomózniok, hogy a teher mindkét oldalon egyformán
3069 1 | és hatalmas! Õ parancsol a szélvésznek, villámnak és
3070 1 | szélvésznek, villámnak és a puszták vadainak. Utazzatok
3071 1 | élet... Én most felmegyek a sziklára és midõn a hold
3072 1 | felmegyek a sziklára és midõn a hold szarvai a Mezarthim
3073 1 | és midõn a hold szarvai a Mezarthim sugarait ölelik,
3074 1 | hozzám, - azután Isten és a próféta nevében induljatok!~
3075 1 | fehér alakja el nem tûnt a sziklák árnyékában, aztán
3076 1 | árnyékában, aztán várták, míg a hold ezüstös sarlója a Zenith
3077 1 | míg a hold ezüstös sarlója a Zenith közelébe ér...~Mikor
3078 1 | épen egy irányban álltak a Mezarthim villódzó sugaraival,
3079 1 | dobogó szívvel siettek fel a sziklacsúcsra, de mikor
3080 1 | helyén és megtört szeme még a halálban is a bûbájos ragyogású
3081 1 | szeme még a halálban is a bûbájos ragyogású Mezarthim-csillagra
3082 1 | Dsámi, térdre ereszkedve a halott mellett, azután gyengéden
3083 1 | mint valami gyermeket, a kis barlangba vitte.~- Óh,
3084 1 | tõle, azután induljunk, míg a két égi jel egymás mellett
3085 1 | fektették végsõ nyugalomra. A barlang alját beterítették
3086 1 | keblébõl Csilla emlékét, a selyemkendõt, feje alá,
3087 1 | selyemkendõt, feje alá, a fekete kõre terítette...~
3088 1 | fekete kõre terítette...~A rövid ima után, mindegyik
3089 1 | után, mindegyik megcsókolá a hideg kezeket, azután kilépve
3090 1 | kezeket, azután kilépve a barlangból, meglódították
3091 1 | barlangból, meglódították a bejáró melletti szikladarabot.~
3092 1 | Tompa rázkódással dõlt a nyílás közé a nehéz sziklalap
3093 1 | rázkódással dõlt a nyílás közé a nehéz sziklalap és betemette,
3094 1 | vésõvel mérték volna ki a rovatékát...~- Pihenj békében,
3095 1 | jóltevõnk! És lefelé indultak a meredeken...~Dsámi azonban,
3096 1 | szaladt és felkapaszkodva a sziklára, benézett az egyik
3097 1 | úgy van, amint õ kivánta! A Mezarthim villódzó sugarai
3098 1 | sugarai egyenesen odatûznek és a feltámadás napjáig ragyogni
3099 1 | ragyogni fognak nemes homlokán!~A magára hagyott teve örvendõ
3100 1 | még egyszer búcsut intve a magányosan felmeredõ sziklacsúcsnak,
3101 1 | szapora léptekkel megindultak a szabadság csábosan integetõ
3102 1 | útja felé...~Közel ahhoz a szakadékhoz, melyen át a
3103 1 | a szakadékhoz, melyen át a medvét üldözték, egy még
3104 1 | nagyobb alagút-száda setétlett a bokrok között.~Risán, a
3105 1 | a bokrok között.~Risán, a teve, vonakodás nélkül lépett
3106 1 | vonakodás nélkül lépett a setét üregbe, hol Dsámi
3107 1 | hol Dsámi kicsiholt és a lobogó fáklyafénynél éjféltájban
3108 1 | értek, mely után megint a szakadékos sziklavölgyek
3109 1 | meredek szorosokkal.~Midõn a hajnal derengeni kezdett,
3110 1 | melybõl midõn kiértek, a végtelen sivatag tárult
3111 1 | Mámorosan szívták magukba a lanyha éjjeli szellõt, mint
3112 1 | lanyha éjjeli szellõt, mint a szabadság elsõ fuvallatát,
3113 1 | fuvallatát, aztán nekivágtak a végtelen pusztaságnak.~Két
3114 1 | Két éjszakán át vándorolva a sivatagon, elérték az El-Serujah-sziklát,
3115 1 | Árnyként lépdeltek tova a puha homokon, a néma éjszakában.
3116 1 | lépdeltek tova a puha homokon, a néma éjszakában. Néha-néha
3117 1 | mellettük jobbra-balra és a setétben megvillantak az
3118 1 | aranyfarkasok zöldlángolású szemei, a távolból pedig a prédát
3119 1 | szemei, a távolból pedig a prédát keresõ hiénák éhüvöltése
3120 1 | nem találtak más menedéket a sívó, naptól égett pusztán,
3121 1 | néhány sumbul-bokrot. Ez a félig bogáncs, félig bürökalakú
3122 1 | de még többet attól, hogy a harmadik napon már ivóvizük
3123 1 | cseppig elfogyott, mert a rettentõ hõség annyira kiszárította
3124 1 | hõség annyira kiszárította a kecskebõr-tömlõket, hogy
3125 1 | kecskebõr-tömlõket, hogy a víz elpárolgott belõlük.~
3126 1 | cserepes ajakkal lihegték át a napot és mikor a setétség
3127 1 | lihegték át a napot és mikor a setétség aláereszkedtével
3128 1 | setétség aláereszkedtével a hûvös szellõ kissé felüdítette
3129 1 | nem akart tovább menni. A szegény állat alig bírta
3130 1 | szegény állat alig bírta már a rárakott terhet cipelni,
3131 1 | hátra-hátra tekintett. Mint a szabad sivatag szülötte,
3132 1 | szülötte, legtovább birta tûrni a szomjuságot s bár õ is kimondhatlan
3133 1 | és balkarjáról feltûrve a ruhaujjat, kivonta kését
3134 1 | legjobban szenvedsz közöttünk. A vér is eloltja a szomjúságot...
3135 1 | közöttünk. A vér is eloltja a szomjúságot... Szívj és
3136 1 | vesztegessük el az idõt!~És mintha a puszták elveszõ csendjébõl
3137 1 | egyenesen felhatottak volna a Mindenható trónjáig, Risán
3138 1 | Hálát adva térdeltek le a zöld fûbe és Dsámi tanácsára
3139 1 | tanácsára csak lassan ittak a patakból s mikor kipihenték
3140 1 | megtöltve, újra nekiindultak a sivatagnak, melynek csakhamar
3141 1 | sekélyes mellékágán, ahol már a Mezarthim-csillag sugarai
3142 1 | tovább az utat Napkeletnek a dsibbahi oáz felé...~- Barátim,
3143 1 | éjjel-nappal résen kell lennünk! A hány oáz, annyiféle néptörzs
3144 1 | éjszaka beálltát várták a sûrüben.~Kettõzött óvatossággal
3145 1 | torkolatánál letelepedtek.~A bokroktól rejtett üregbõl
3146 1 | látták, mint kúszik alá a homokos völgyfenékre, melynek
3147 1 | villogással verték vissza a felkelõ nap sugarait.~Egyszerre
3148 1 | jéggé dermedt ereikben. A fák közül nagyszámú, fegyveres
3149 1 | vágtatott feléje, mielõtt a menekülésre csak gondolhatott
3150 1 | csak gondolhatott volna.~A vad, hegyes kucsmás alakok
3151 1 | hátra kötötte Dsámi kezét, a másik vad nevetéssel állott
3152 1 | nevetéssel állott elõtte...~Ebben a pillanatban egy harmadik
3153 1 | büszke, parancsoló tekintete a csapat vezérére vallottak.~
3154 1 | kiáltott Dsámi magánkívül. A kötelékek egy varázsütésre
3155 1 | lehulltak kezérõl és mind a hárman porba borultak elõtte.~-
3156 1 | drága ajándékai az égnek a szemek! Oh, uramnak és fejedelmemnek
3157 1 | üdvriadal váltja fel Ebiráhban a gyászt! kiáltá Muhrák könnyes
3158 1 | sóvárgó hangon Dsámi.~- Tied a parancsolás, miénk a hódolat
3159 1 | Tied a parancsolás, miénk a hódolat és engedelmesség!
3160 1 | fordulatot, és mikor Dsámival a fegyveresek elé léptek,
3161 1 | üdvriadallal fogadták õket s mint a fejedelemfi barátait, nagy
3162 1 | tûzvérû méneket vezettek elõ a számukra és Muhrákkal együtt
3163 1 | számukra és Muhrákkal együtt a csapat élére állva, szélsebesen
3164 1 | szélsebesen vágtattak Ebirah, a dsibbahi oáz fõvárosa felé,
3165 1 | elmondta, hogy csapatával a zumi törzsbõl való rablókat
3166 1 | marhát és tevét hajtottak el.~A teve szóra Dsámi hátratekintett!
3167 1 | útban, szintén ott ügetett a csapat végén és mintha osztani
3168 1 | nyargalással futott versenyt a szellõlábú paripákkal.~-
3169 1 | sürgetéseire, Muhráknak a várva várt otthonról és
3170 1 | beszélni, ki erre elmondá azt a nagy gyászt és szomoruságot,
3171 1 | Atyja egészen meg van törve a bánattól, anyja és hugai
3172 1 | kezdik, sírással végzik a napot.~Midõn már csak másfélnapi
3173 1 | küldött elõre rokonához, a fõimámhoz, hogy kíméletesen
3174 1 | létérõl és érkezésérõl, nehogy a nagy öröm megártson nekik.~-
3175 1 | nagybátyámnak legalább ideje lesz a sivatagba menekülni. Egy
3176 1 | Szasszanida nem halhat meg a hóhér bárdja alatt. Õ rá
3177 1 | helyeselték.~Végre másnap elérték a dsibbahi oáz szélét.~Már
3178 1 | ajkról. Az egész népség a fejedelemfi köré tolongott,
3179 1 | Egyszerre csak szétválott a néptömeg és egy õsz, fejedelmi
3180 1 | Ez volt Szaud, az emir, a szeretõ atya, ki leírhatatlan
3181 1 | örömrepesõ szívvel... És ekkor a nép örömrivallgása között
3182 1 | székhelye felé.~Boldog élet, a vigalmak és ünnepélyek egész
3183 1 | Lászlóra és Edömérre, kik a szomszéd oázok ellenségeskedései
3184 1 | hatalmas érzés vonja õket a messze út felé: egyik az
3185 1 | olthatatlan hazaszeretet, a másik pedig szent eskü és
3186 1 | még szentebb fogadás...~A negyedik hónap vége felé
3187 1 | keltek Stambul felé, hová a bátor és vitéz Muhrák vezetése
3188 2 | zsebelt - s kiszórva lőnek a~ Családi képek, ősi címerek...~
3189 2 | öreg,~ S megtörni nem bírt a vén fás kebel.~ Tenger szirtje
3190 2 | csüggetegen László, midőn a nap-nap után való sikertelen
3191 2 | Achmedie-mecset külső udvarán a ciprus- és platánfák árnyéka
3192 2 | Tudod‑e, László, hogy már a harmadik hete vagyunk Stambulban.~-
3193 2 | Stambulban.~- Igen! Összejártuk a kikötőket, a bazárokat,
3194 2 | Összejártuk a kikötőket, a bazárokat, kérdezősködtünk
3195 2 | bazárokat, kérdezősködtünk a hánokban, karavánszerályokban,
3196 2 | hol Abu-el-Máni öcscsének a háza van. Tán most szeren
3197 2 | bárhol bujkáljon is az a gaz rabszolga-kereskedő,
3198 2 | figyelnek ránk, különösen az a bektasi-dervis a szökőkút
3199 2 | különösen az a bektasi-dervis a szökőkút mellől már jó ideje
3200 2 | Az Isten pusztítsa el a fanatikus pogányait! Minden
3201 2 | veszedelemben forogtunk, sőt a kadi elé is akartak hurcolni,
3202 2 | előtted, minden pillanatban a fejünkkel játszunk. Hanem
3203 2 | Hanem most együnk, hogy a figyelmet kissé eltereljük
3204 2 | Alig, hogy enni kezdtek, a mecset aranyos kupoláiról
3205 2 | mecset aranyos kupoláiról s a csarnokok boltjai alól tömérdek
3206 2 | vállukra szállva, csipdesték ki a kenyeret és ennivalót kezeikből.~-
3207 2 | szintén ilyen szelidek voltak a galambjai, suttogá elérzékenyülten...~
3208 2 | bólintott és úgy tett, mintha a mellette levő kenyér után
3209 2 | Megint nyomunkban van az a kancsalszemű, álnok pofájú
3210 2 | követett bennünket... Egészen a szemére húzta a turbánját,
3211 2 | Egészen a szemére húzta a turbánját, de azért ráismertem
3212 2 | ráismertem bicegő járásáról. A kút szélén ül! Ne nézz arra,
3213 2 | Edömér úgy tett, mintha a galambokkal enyelegne, de
3214 2 | bennünket. És épen szemben ül a kapuval, hogy ne tudjunk
3215 2 | szabadulhatunk, leütöm, mint a kutyát! Nézd csak, hogy
3216 2 | kutyát! Nézd csak, hogy forog a szeme. Kedvem volna kiütni
3217 2 | mondotta e szavakat, midõn a kancsalszemû ismeretlen
3218 2 | nélkül, melléjük telepedett.~A hevesvérû Lászlót annyira
3219 2 | ideig, mialatt loppal egyik a másikat vigyázta, midõn
3220 2 | másikat vigyázta, midõn a kancsalszemû egyszerre csak
3221 2 | vagytok? Melyik országából a földnek jöttetek ide a napfény
3222 2 | országából a földnek jöttetek ide a napfény és az örömök városába?~-
3223 2 | és az örömök városába?~- A dsibbahi oázból, felelt
3224 2 | Edömér hideg kimértséggel.~A kancsalszemû fejével olyanformán
3225 2 | Szolgálatot kerestek, vagy tán a dicsõ padisah vitéz hadseregébe
3226 2 | tovább.~- Nem!~- Akkor tán a szerályba akartok bejutni?~-
3227 2 | ifjú, nagyon fösvény vagy a szavaiddal. Szóval és vízzel
3228 2 | Edömért már boszantani kezdé a kancsalszemû tolakodó kérdezõsködése,
3229 2 | áron le akarta tehát rázni a nyakukról.~- De mi közöd
3230 2 | De mi közöd van neked a mi dolgainkhoz? riadt rá
3231 2 | utasokat? kérdé, erõsen a szemébe nézve.~- Egyik sem
3232 2 | meglepte e hang, de még inkább a tekintet, mely kisérte,
3233 2 | tekintete feszülten csüngött a kérdezett vonásain.~Ez láthatóan
3234 2 | után intve õket, megindult a Bezesztán felé vezetõ utcán.~
3235 2 | gyors léptekkel mentek át a Bezesztán boltozatos vásárpiacán,
3236 2 | Ejub-külváros felé tartottak. Már a nap utolsó sugarai ragyogtak
3237 2 | utolsó sugarai ragyogtak a minárék és a szõlõvel, fügével
3238 2 | sugarai ragyogtak a minárék és a szõlõvel, fügével befuttatott
3239 2 | ismeretlen és kinyitotta a temetõ melletti, fallal
3240 2 | benneteket! kiáltá megindultan a kancsalszemû... mert a szobában
3241 2 | megindultan a kancsalszemû... mert a szobában a halottként siratott
3242 2 | kancsalszemû... mert a szobában a halottként siratott öreg
3243 2 | leírhatatlan érzelmek közt dõlt a hû szolga keblére.~- Bálint!
3244 2 | zokogásuk beszélt arról a túláradó örömrõl és boldogságról,
3245 2 | csordultig megtölté.~László és a kancsalszemû egyik szögletbe
3246 2 | egy atyai barátom maradt a földön! Ah, hányszor megsirattalak,
3247 2 | kegyelme megtartott arra a végtelen boldogságra, hogy
3248 2 | Óh, édes gazdám, nézz alá a megdicsõültek honából! Elsõ
3249 2 | ujra megtaláltatott! kiáltá a megilletõdéstõl remegõ,
3250 2 | örök feltámadás napját! A plébános temette el, megilletõ
3251 2 | hát, miként menekültél meg a gyilkosok körmei közül.~-
3252 2 | véletlenül az utcán. Hiasszár õ, a renegát! Tán e névrõl emlékszel
3253 2 | emlékeket idéztek volna fel a multból, de azután Edömér
3254 2 | cselekedtetek! Óvatosság szülõje a biztosságnak. Nektek pedig
3255 2 | testvérem, miért húzódsz úgy a szögletbe? Jer, öleld meg
3256 2 | A csudálatos menekülés.~»Kardod
3257 2 | figyelmeztetőleg Hiasszár, azután a falon függő gyékény-szatyrot
3258 2 | leakasztva, kisántikált a szobából.~- Hiasszárnak
3259 2 | azért most csak röviden a velejét mondom el a vélem
3260 2 | röviden a velejét mondom el a vélem történteknek, szólt
3261 2 | hadd szedjem elébb rendbe a gondolataimat, mert valahányszor
3262 2 | azoknak az orgyilkos árulóknak a neve eszembe jut, boszunál,
3263 2 | uram lelke hárította félre a vállaim közé szánt döfést.
3264 2 | vállaim közé szánt döfést. A döfés erejétől földre rogytam
3265 2 | földre rogytam ugyan, de a tőr hegye a vállamon lévő
3266 2 | rogytam ugyan, de a tőr hegye a vállamon lévő lapos gombban
3267 2 | csak mellemen és karomon a vastag húst hasította mélyen
3268 2 | beszélgetését, hallottam a lovak siető vágtatását,
3269 2 | használhatok...~Megmenthetem a gyermekeket, boszut állhatok
3270 2 | gyermekeket, boszut állhatok a gyilkosokon!~E gondolatot
3271 2 | mely azt parancsolá, hogy a holttesteket vessék jó mélyen
3272 2 | holttesteket vessék jó mélyen a bokrok közé.~Először feleségem
3273 2 | feleségem testét hajították a bozót közé, azután engem
3274 2 | ki tudtam állani azokat a leirhatatlan kínokat, mikor
3275 2 | kínokat, mikor tüske és a törött ághegyek felhasgatott
3276 2 | eszméletemet vesztettem, de a fájdalom csakhamar megint
3277 2 | megint eszméletre térített. A gyilkosok már eltávoztak,
3278 2 | csak ketten maradtak ott s a felhők között bujkáló holdvilágnál
3279 2 | holdvilágnál megismertem a két Kányavári testvért...~
3280 2 | Kányavári testvért...~Ezek a setétben bujkáló hiénák
3281 2 | hogy örültek! Ahogy csak, a sátán örülhet, vigyoroghat
3282 2 | az elkárhozottak kínjain!~A kastélyban még folyt az
3283 2 | kastélyban még folyt az öldöklés. A felgyujtott falu világánál,
3284 2 | felgyujtott falu világánál, a halálsikoltások és a vész
3285 2 | világánál, a halálsikoltások és a vészharang borzalmas kongásai
3286 2 | számítottak, terveztek és törték a fejüket, hogy csalhatnák
3287 2 | fejüket, hogy csalhatnák meg a budai basát, aki szintén
3288 2 | volt családodnak!~Edömér a megindulástól halványan
3289 2 | Szeretnék mielébb tulesni ezeken a véres emlékeken, folytatá
3290 2 | pedig apránként kimetszeni a sebet...~- Mikor nagysokára
3291 2 | Köntösömet sebeimre nyomva, hogy a vérfolyást valamennyire
3292 2 | csillapítsam, négykézláb próbáltam a bokrok között tova csúszni...~
3293 2 | megtudhatod abból, uram, hogy a rövidke utat a plébániáig
3294 2 | uram, hogy a rövidke utat a plébániáig piros hajnalhasadásig
3295 2 | hajnalhasadásig tettem meg.~A martalóczsereg ekkorra már
3296 2 | Egy lelket se láttam. Csak a plébánián voltak ébren!
3297 2 | ébren! Ébren tartotta õket a borzalom és rémület. Az
3298 2 | meredõ hajjal hallgatta a Hollókövy-ház gyászos pusztulását...~
3299 2 | tisztességgel vitéz atyád hamvait a családi sírboltba, anyád
3300 2 | sírboltba, anyád mellé. A törökök, kik a kastélyt
3301 2 | anyád mellé. A törökök, kik a kastélyt elfoglalták, nem
3302 2 | ebben, ámbátor Abdi basa a kastélyt a Hollókövyek minden
3303 2 | ámbátor Abdi basa a kastélyt a Hollókövyek minden javaival
3304 2 | minden javaival együtt, a budai pasalik részére lefoglalta
3305 2 | kedvenc szerecsenje, akit a Kányaváriakkal paktálni
3306 2 | Csakhamar azonban kibujt a szeg a zsákból.~Egy napon
3307 2 | Csakhamar azonban kibujt a szeg a zsákból.~Egy napon lovas
3308 2 | kikiáltó csaúsz jelent meg a budai bíróval és egy sereg
3309 2 | és egy sereg tanácsossal a faluban s kihirdette, hogy
3310 2 | faluban s kihirdette, hogy a falu új földesurat kap...~
3311 2 | Hollókövy birtokokat és a kastélyt minden bennevalóval
3312 2 | fényes installációval beleült a birtokokba.~Egy hétig tartott
3313 2 | birtokokba.~Egy hétig tartott a dáridó, öt megyébõl ettek,
3314 2 | öt megyébõl ettek, ittak a vendégek, sõt maga a hatalmas
3315 2 | ittak a vendégek, sõt maga a hatalmas Abdi basa is jelen
3316 2 | installációján, ki különben a gyilkosság éjjelétõl kezdve
3317 2 | gyilkosság éjjelétõl kezdve a kastélyban lappangott bátyjával
3318 2 | két hiéna ráakadni, még ha a kastélyt tõbõl széthányatják
3319 2 | tõbõl széthányatják is...~A rémületes vérontásért ugyan
3320 2 | rémületes vérontásért ugyan a környék és szomszéd megyék
3321 2 | népessége panaszt emelt a basánál, de mit nyertek
3322 2 | mit nyertek vele? Semmit! A tatárokból néhányat látszat
3323 2 | idõ alatt ágyhoz szegezve, a plébánia padlásán lappangtam.
3324 2 | Nem is sejtette senki, még a házi cselédség se, pedig
3325 2 | erõsnek éreztem magamat a vándorlásra és viszontagságokra,
3326 2 | ismert földalatti úton, a kastély alatti rejtekbe
3327 2 | jó idõben és zivatarban a világot, míg csak uram elrabolt
3328 2 | szabadítom. E célra vettem el a kincset és aranyakat. Esküszöm
3329 2 | kárhozatra jutna miatta.~Midõn a keresztre tett ujjakkal
3330 2 | Ámbátor az Úr azt mondja: »A boszú és megtorlás az enyém!«
3331 2 | ontsd boszumat, haragomat a gonoszok fejére! Menj, Isten
3332 2 | Másnap neki indultam a világnak.~Merõ szópocsékolás
3333 2 | hasztalanul és hányszor elfogott a csüggedés és kétségbeesés.~
3334 2 | kétségbeesés.~Azzal is kár volna a türelmedet fárasztanom,
3335 2 | hányféle álruhában kerestem a rabszolga kalmár nyomait,
3336 2 | eltûnt hajóival, mintha a föld nyelte volna el.~Elég
3337 2 | amelyben most vagyok. Ez a veterán-szarácsik, a török-sereg
3338 2 | Ez a veterán-szarácsik, a török-sereg legvitézebb
3339 2 | legbecsültebb katonáinak a ruhája, mely mindenhová
3340 2 | mindenhová utat nyitott elõttem.~A halvet-ünnepet követõ napon,
3341 2 | hánba betérni, midõn valaki a vállamra ütött...~Megfordulva,
3342 2 | hûséges öreg Bálint, te, a szemedbõl olvasom, hogy
3343 2 | Már tegnap megismertelek a szerály kapuja elõtt, de
3344 2 | Jer hozzám, nem bánod meg!~A világ végére is követtem
3345 2 | követtem volna. Mit mondok, a világ végére! A mennyországba,
3346 2 | mondok, a világ végére! A mennyországba, pokolba,
3347 2 | mindenhová! Hiszen az volt a szerencsém napja. Mert mikor
3348 2 | csalódva ült vissza helyére.~- A jövõ hét végén akartunk
3349 2 | hogy nyomodra akadt és hála a véghetetlen jóságú Istennek,
3350 2 | hirrel jövök. Holnap érkezik a magyar követség Lipót király
3351 2 | ajándékaival Sztambulba. Hajójuk a namazát-ima idején vetett
3352 2 | namazát-ima idején vetett horganyt a Bosporusban. Holnap tehát
3353 2 | Holnap tehát megláthatjátok a kiszállásnál.~- Ez csakugyan
3354 2 | élénken Bálint. Látnunk kell a követséget... Mintha súgná
3355 2 | közül is részt vesz valaki a követségben... Óh, ha e
3356 2 | fiatal urad el fogja mondani a véle történteket...~ ~
3357 2 | A magyar követség Sztambulban.~»
3358 2 | magyar követség Sztambulban.~»A két barát eltávozott,~ És
3359 2 | Óh, szent atyánk, rossz a világ!~ A baj nyakunkra
3360 2 | atyánk, rossz a világ!~ A baj nyakunkra nőtt.~ A jobbik
3361 2 | A baj nyakunkra nőtt.~ A jobbik férfi elesett,~ És
3362 2 | férfi elesett,~ És győztes a gyalázatos.~ A hont felosztják
3363 2 | És győztes a gyalázatos.~ A hont felosztják tolvajok.~
3364 2 | tolvajok.~ S lesz szolganép a szabados.«~ Heine: »Hastingsi
3365 2 | hogy először is hugodat a Csilla nevű magyar lánykával
3366 2 | felelt ünnepélyes hangon.~- A Hollókövyek nemes sarjához
3367 2 | jósolt Almahál-Eddin dervis a tulipánok ünnepének estéjén
3368 2 | egész beszélgetést, mit a két Kányavári testvér ugyanezen
3369 2 | testvér ugyanezen éjszakán a toronyszobában folytatott.~-
3370 2 | olyan gonosz voltam, mint a kiket szolgáltam, és csak
3371 2 | kiket szolgáltam, és csak a rosszban, árulásban tellett
3372 2 | gonosztett ugyan nem nyomja a lelkiismeretemet. Minden
3373 2 | Minden vétkem az volt, hogy a pénzt és aranyat mindenek
3374 2 | szerettem, - mindazáltal a látszat és véletlen olyan
3375 2 | olyan bűnökkel vádolt, hogy a magyar részekről menekülnöm
3376 2 | akartam válaszolni. Hogy ő is a hatalmamban legyen, én is
3377 2 | hatalmamban legyen, én is kilestem a titkait, de mintha csak
3378 2 | valami hazugsággal beárult a basának, ki ötven botot
3379 2 | tekintetéből kiolvastam a halálos fenyegetést, bármint
3380 2 | rejtegetni. Midőn aztán a basa palotája elé értem,
3381 2 | nem menekülök, végem van. A basa nem szokott sokat teketóriázni
3382 2 | már élet-halálra kerestek a csauszok, kik Kányavárival
3383 2 | Kányavárival élükön kutatták át a várost, míg a vidéken ezeknek
3384 2 | kutatták át a várost, míg a vidéken ezeknek az ördögöknek
3385 2 | ördögöknek méltó társa, a kopaszfejû Libor kutatta
3386 2 | csapat lovassal nyomaimat.~A város tolongó sokadalmában
3387 2 | gabonás-hombárba rejtõzve sikerült a várból kimenekülnöm és
3388 2 | várból kimenekülnöm és a gyümölcsös-kofa házánál
3389 2 | míg talpam begyógyult. A sebek begyógyultak, de nyomorék
3390 2 | nyomorék maradtam. Azokon a hosszú éjszakákon, mikor
3391 2 | árulásra...~Mikor aztán a rémítõ esetnek hirét meghallottam,
3392 2 | nekem is részem lett volna a gyilkosságban. Csudálatos
3393 2 | fogadást tettem, hogy ezentúl a becsület útján maradok és
3394 2 | maradok és mindent megteszek, a mi csak erõmtõl telik, az
3395 2 | vezérelt ide, hiszen ismertem a régi idõbõl törhetetlen
3396 2 | nemes uradat, az ráismer a fiára is, mert szakasztott
3397 2 | mert szakasztott mása neki a legkisebb vonásig.~- Valóban
3398 2 | megfiatalodva magam elõtt. A megszólalásig tökéletes
3399 2 | folytatá emelkedett hangon a renegát. A régi, áruló Hiasszár
3400 2 | emelkedett hangon a renegát. A régi, áruló Hiasszár meghalt,
3401 2 | Hiasszár meghalt, nincs többé, a megjavult nyomorék, Muszli,
3402 2 | megjavult nyomorék, Muszli, a pipaszár-árús igazlelkû
3403 2 | szövetségesünk vagy. Amit a multban tettél, levezekelted
3404 2 | velünk együtt visszatérsz a hazába és nem válunk el
3405 2 | hévvel Edömér és megölelte a renegátot.~Hiasszár egy
3406 2 | ideig nem tudott szólni a meghatottságtól, de kancsal
3407 2 | meghatottságtól, de kancsal szemébõl a hála és megindulás könyei
3408 2 | atyád! szólt meghatottan. A múlttal tehát végeztünk,
3409 2 | most tanácskoznunk kell a jelenrõl és jövõrõl... A
3410 2 | a jelenrõl és jövõrõl... A legelsõ dolog, ha tanácsomat
3411 2 | ha tanácsomat fogadjátok, a Csilla nevû leánykának hollétét
3412 2 | Szavaidból tudom, hogy a leányka szülei magasállású,
3413 2 | sõt rokonságban állanak a császár hatalmas kancellárjával.
3414 2 | hiveket szerzett magának a császári udvarnál, mert
3415 2 | császári udvarnál, mert a töröktõl - hogyan és mikép -
3416 2 | nem tudom, - elpártolva a császáriakhoz állott, amiért
3417 2 | vöröshaju fia pedig tiszt a hadseregben.~Bécsben, Pozsonyban
3418 2 | hadseregben.~Bécsben, Pozsonyban s a nagyobb királyi városokban
3419 2 | pompában él. Azt mondják, a legbefolyásosabb és leghatalmasabb
3420 2 | Te nem tudod, kicsodák a Kányaváriak? De én tudom!
3421 2 | hidd ám, hogy elpártolt a töröktõl! Lelkem üdvösségére
3422 2 | gyékényen árul velük és kémje a budai basának... A divánban
3423 2 | kémje a budai basának... A divánban már akkor tudtak
3424 2 | divánban már akkor tudtak a magyar követség jövetelérõl,
3425 2 | megmozdítanak elvesztésünkre. A halál száz alakban fog körülöttünk
3426 2 | fog körülöttünk ólálkodni a nap minden percében és órájában
3427 2 | folyót rekeszt«, mondja a példabeszéd... Mennél késõbb
3428 2 | nyer, életet nyer!~Mihelyt a körülmények engedik, kerülõ
3429 2 | kerülõ utakon visszatérünk a hazába. Ti beálltok a császári
3430 2 | visszatérünk a hazába. Ti beálltok a császári seregbe és a harcok
3431 2 | beálltok a császári seregbe és a harcok viharaiban elvesztek
3432 2 | Másnap reggel Hiasszár a két ifju számára legelsõbben
3433 2 | ifju számára legelsõbben is a sztambuli viseletnek megfelelõ
3434 2 | mennél kevésbé vonják magukra a figyelmet.~- Így, ni! Most
3435 2 | mondá, midõn megindultak a szerály elõtti nagy piac
3436 2 | elõtti nagy piac felé, mert a követség a khor-khori szökõkútak
3437 2 | piac felé, mert a követség a khor-khori szökõkútak elõtt
3438 2 | ki szintén követte õket a hentesek, mészárosok és
3439 2 | Nézzétek, itt vásárolják a juhhúst a pilávhoz a szultáni
3440 2 | itt vásárolják a juhhúst a pilávhoz a szultáni konyha
3441 2 | vásárolják a juhhúst a pilávhoz a szultáni konyha és szerály
3442 2 | és szerály számára, emitt a gödölyéket és szárnyasokat,
3443 2 | és szárnyasokat, amodább a halakat és borjúhúst, mondogatá
3444 2 | és borjúhúst, mondogatá a bõbeszédû szatócs, a cifra
3445 2 | mondogatá a bõbeszédû szatócs, a cifra öltözetû szerálybeli
3446 2 | vezetése mellett vásárolták be a napi szükségletet.~Ugyan
3447 2 | szükségletet.~Ugyan e pillanatban a szakácsok egyike megfordult
3448 2 | hangos örömkiáltással borult a nyakába:~- Jash Allah! Szelim,
3449 2 | áldott ajándékai az égnek a szemek! Te vagy? Valóban
3450 2 | és szeme aggódva kereste a félszemû Ibrahimot és Hanif
3451 2 | valaki... Úgy szöktem el a szeraszkiertól! suttogá
3452 2 | Hajdani uram, fiával együtt, a te hazádba költözött, én
3453 2 | hazádba költözött, én pedig a szultán szakácsa vagyok!
3454 2 | nekem! - s pár szót mondva a kuktáknak, követte Edömért.~
3455 2 | elbeszélésébõl mindnyájan emlékeztek a jószivû szakácsra.~- Menjünk!
3456 2 | megvendégellek benneteket!~Míg a sok tekervényes utcán és
3457 2 | utcán és tereken keresztül, a szerály elõtti piactérre
3458 2 | voltak, mind elbocsátotta a szolgálatból...~- Szegény
3459 2 | az elsõ nap felfogadtak a szerályba. Úri dolgom van
3460 2 | szandzsákságban kormányoz?~- A nevét biz én nem tudom,
3461 2 | villámos ütést érzett s a felindulástól halványan
3462 2 | is nyilvánosan eladatta a bazárban. Ha láttad volna,
3463 2 | Zümzelmája Khor-khori, a padisah nyugalmazott csohodárja
3464 2 | lehet, Szelim, nem lehet. Az a vén táltos úgy õrzi, hogy
3465 2 | táltos úgy õrzi, hogy még a szellõt se ereszti hozzá.
3466 2 | nálam beszélhetünk... Mert a szemedbõl látom, Szelim
3467 2 | Szelim fiam, miben töröd a fejedet.~S jószivüleg, biztatólag
3468 2 | Hiasszár is. Ime, itt vagyunk a szökõkútaknál. A nép mind
3469 2 | vagyunk a szökõkútaknál. A nép mind a part felé tódul,
3470 2 | szökõkútaknál. A nép mind a part felé tódul, hogy a
3471 2 | a part felé tódul, hogy a kiszállást lássa, így jó
3472 2 | Szoruljunk egymáshoz, ide a kút felsõ lépcsõjére.~Csakugyan
3473 2 | hullámzó ezernyi néptömeg mind a part felé tolongott, hol
3474 2 | part felé tolongott, hol a követség kaikjai éppen kikötni
3475 2 | integettek neki, hogy hallgassa a körülállók beszélgetését,
3476 2 | körülállók beszélgetését, kik a magyar követség pompájáról
3477 2 | magyar követség pompájáról s a padisah és vezérek részére
3478 2 | öltözött szolgák hozzák és a felséges padisah abban a
3479 2 | a felséges padisah abban a teremben fogja fogadni õket,
3480 2 | teremben fogja fogadni õket, a melyikben a nagy Szulejmán
3481 2 | fogadni õket, a melyikben a nagy Szulejmán fogadta a
3482 2 | a nagy Szulejmán fogadta a követségeket, fején a megbecsülhetlen
3483 2 | fogadta a követségeket, fején a megbecsülhetlen értékû,
3484 2 | beszélték egymásnak a körülállók.~- Azért küldött
3485 2 | körülállók.~- Azért küldött a nagyvezír elibük olyan nagy
3486 2 | töméntelen ajándékot hoznak, most a díszkiséret helyett a Jedikulába
3487 2 | most a díszkiséret helyett a Jedikulába csukatta volna
3488 2 | követséget.~- Sok igazság van a szavaiban! szólalt meg erre
3489 2 | ravasz embernek kell lenni a követség között, hogy így
3490 2 | között, hogy így ismeri a dörgést. Amint hallottam,
3491 2 | dörgést. Amint hallottam, a nagyvezír már tegnap busás
3492 2 | busás ajándékokat kapott, a városban pedig kereskedõknek
3493 2 | ajándokok fényének, sokaságának a hirét. De nézzétek, a követség
3494 2 | sokaságának a hirét. De nézzétek, a követség már partra szállott.
3495 2 | követség már partra szállott. A népség nagyon errefelé tódul,
3496 2 | népség nagyon errefelé tódul, a dobok és réztányérok csengeni
3497 2 | recsegõ zene szólalt meg. A tülkök, tárogatók sikoltása,
3498 2 | tülkök, tárogatók sikoltása, a réztányérok csengése és
3499 2 | pufogása között indult meg a menet, a Zulejmája mecset
3500 2 | között indult meg a menet, a Zulejmája mecset elõtt azonban
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-6868 |