Rész
1 1| szombat-kapunak. Ez esik legközelebb, szólt kisérője, egy sunyi pillantásu,
2 1| egész idõ alatt egy szót se szólt, csak gyilkos pillantással
3 1| Mit akarsz kérdezni? szólt meghökkenve a renegát.~-
4 1| hát becsületes nevedet! szólt erre kissé engedékenyebben.~-
5 1| minden, a hogy elvégeztetett! szólt a teljes belenyugvás hangján
6 1| szavakat a te kedvedért, szólt dölyfösen. De nini, mit
7 1| ujra meg kell beszélnünk, szólt komolyan Áron és karosszékét
8 1| õrzött meg a kifosztatástól, szólt Áron. - Mondhatom, mindenre
9 1| elõbbre a zár ütközõje, szólt közbe Gedeon... Jól van,
10 1| igazság udvarára22 gördülnie, szólt sebesen, miközben lesietett
11 1| jobban tõrbe csalhassuk! szólt alattomos vihogással, mire
12 1| már a tanácskozó-palotába, szólt azután és magával vitte
13 1| amott várja kegyelmeteket, szólt a visszatérő öreg és olyan
14 1| mert az ajtó nyitva maradt, szólt, mikor ura el akarta mondani
15 1| rosszabb ne érjen bennünket! szólt rá aggodalmasan Bálint.
16 1| halálosan ki van merülve, szólt Hollókövy és szíves vendégszeretettel
17 1| bátorságosabb az utazás, - szólt közbe a plébános is, mire
18 1| éppen útban éri a zivatar! szólt a fiához Hollókövy, ki egyik
19 1| látok ide-oda csillámlani! szólt fojtott hangon... Most már
20 1| õrizd meg minden veszélyben, szólt hirtelen ellágyulással,
21 1| szánalomból kínáltalak meg vele! szólt Edömér lágy, rokonszenves
22 1| szemrehányásra.~- Igazságtalan vagy, szólt gyengéd, szemrehányással.
23 1| mondjam neked az igazat, szólt Edömér higgadtan.~- No hát
24 1| nem bántottalak semmivel! szólt az ifjú. Vagy tán uram jó
25 1| csodálatos is a kérelmed! szólt Kairam elkomolyodva, de
26 1| menj, effendi, ne menj, szólt intõleg Hanif, a tovasietõ
27 1| Nem, nem halok meg, uram! szólt erõtlen mosolylyal. Most
28 1| szeraszkier is hallották, szólt közbe a ház ura fagyos nyugalommal.~
29 1| mit érzek, - de mindegy... szólt erõltetett mosolylyal. Hanem
30 1| jelenthet hát e kihallgatás? szólt Edömér is elgondolkozva.~-
31 1| bátyám! De miért kérded? szólt izgalomtól elakadó hangon.~
32 1| Csillából?...~- Ibrahim te, szólt rekedten, kérlek, igérd
33 1| Az Alsiráth völgye.~»Szólt s a Dismal tava felé siet,~
34 1| Mindenhol Isten kezében vagyunk! szólt Edömér csendesen és a beszélgetésnek
35 1| mindent el kell mondani, szólt László. Figyelj hát! Azt
36 1| pedig megvédnek fegyvereink! szólt közbe Dsámi.~- Úgy van,
37 1| megcsókolta, azután így szólt:~- Isten nagy és hatalmas!
38 2| hogy gyanakodók vagytok! szólt erre egészen megváltozott
39 2| mert vár reád nálam valaki, szólt suttogó hangon az ismeretlen.~
40 2| értek.~- Helyben vagyunk! szólt az ismeretlen és kinyitotta
41 2| dolgokról kell beszélnünk, szólt közbe figyelmeztetőleg Hiasszár,
42 2| el a vélem történteknek, szólt Bálint.~- Ne hallgass el
43 2| Nemeslelkû vagy, mint atyád! szólt meghatottan. A múlttal tehát
44 2| felfedeznének benneteket, - szólt közbe Bendár.~- Akkor nevetünk
45 2| Az ott Alamuth vára! szólt Bendár, karjaival a magas
46 2| ird, amit mondani fogok, szólt Edömérhez és egy kis tasakból
47 2| vágtatva, a mint csak lehet! szólt halkan Hiasszár, mire a
48 2| ilyen meggondolatlanul, szólt félig feddõ, félig intõ
49 2| Csillának angyali jó szíve van, szólt Edömér.~- Igen, igen! A
50 2| héten meg kell történnie, szólt sebesen Hiasszár.~- Nem
51 2| nagyságos fõispán gróf uram! szólt Edömér tiszteletteljes meghajlással.~
52 2| nagyon korán indulnak! szólt apja gyöngéd komolysággal.~
53 2| komolysággal.~Csilla egy szót se szólt, csak elhalványodva bontakozott
54 2| egész estebéd alatt nem szólt, nem evett egy falatot se...~
55 2| mindenkor otthonod marad, szólt figyelmeztetőleg a főispán,
56 2| jelei ezek a mostani időnek! szólt Laky komolyan, miközben
57 2| Undok, vérháborító látvány! szólt utálattal Edömér... Nem
58 2| résen leszünk ám mi is! szólt Bálint alantabb hangon.~
59 2| eltévedt õzborjú rí anyja után, szólt Bálint s éppen indulni akartak,
60 2| csendesen mosolygott, de nem szólt rá semmit, pedig valamenynyiük
61 2| vagy! Légy olyan, mint õ! szólt, miközben szívesen megrázta
62 2| értetek e levél értelmében? szólt, erõs öklét Korláthkövy
63 2| hangon, de mivel egyik se szólt, csak ötölve-hatolva egymásra
64 2| ebben a háborus világban, szólt Eszterházy. De igaz! Fõispán
65 2| Bálint nagyot nézett, de nem szólt rá semmit, mert Edömér és
66 3| sziveden ment volna keresztül, szólt komoran az öreg, - azután
67 3| összefér, kerülni fogom, szólt Edömér.~- Különben megmondtam
68 3| összetöri...~- A baj már megvan! szólt aztán kissé enyhébb hangon.
69 3| bajtárs uraim, indulhatunk! szólt, azután meleg kézszorítással
70 3| már készen van számukra, szólt kegyetlen tréfával, a sirgödörbe
71 3| feltételt elfogadok!~- Én is! szólt Edömér, s midõn a segédek
72 3| kolonellustól tanultam! szólt Edömér.~A fordulónál az
73 3| és hadvezérnek elveszni! szólt egyik nap a parancsnok és
74 3| is jó szolgálatot tesz! szólt Hiasszár.~- Az egésznek
75 3| Felelek embereimért! szólt Edömér s midõn kevéssel
76 3| csak mások javán munkálsz! szólt örömteljes felindulással,
77 3| volt.~Csak Hiasszár nem szólt rá semmit, hanem midõn Bálint
78 3| magadra, míg mi távol leszünk, szólt olyan setét arckifejezéssel,
79 3| pribékek sorsára jussanak! szólt a parancsnok komoran, homlokát
80 3| bátyám jó ismerõsei voltak! szólt zavart nevetéssel és Hiasszárnak
81 3| csekély, hadiszerei nincsenek! szólt komoran Starhemberg Rüdiger
82 3| védmûveken és árkokon dolgozni, szólt a kancellár és midõn hintajuk
83 3| Mondd meg neki, várjon, szólt aztán röviden és midõn a
84 3| hiszek e csudában, vezérem! szólt Edömér, messzelátóját összetolva, -
85 3| Starhemberg bámulva nézett rá. Nem szólt ugyan semmit, de magában
86 3| Ákos! Első a szolgálat! szólt búcsut intve Edömér, mire
87 3| nem osztozol, elárullak, szólt egészen fölébe hajolva,
88 3| ezt a rosszhírű fészket! szólt, félreintve Ákost és Keveházit.~
89 3| De ugyan mi is történne? szólt ez vállatvonva. Virraszsz,
90 3| ébredj! Haramiák vannak itt! szólt suttogva. - Keveházi azonban
91 3| Keveházi karcolt meg kardjával, szólt Edömér, ki csak most, az
92 3| várban van, hozza ki magának! szólt biztató mosolylyal, a vár
93 3| kell hát foglalni Budát! szólt tüzeskedve Vihorláthy.~-
94 3| bátorságban leszünk házánál! szólt közbe Bálint is, mi alatt
95 3| Egy percet se késünk! szólt Edömér és mindketten bementek
96 3| mesterhez vezettelek benneteket, szólt közbe Hiasszár, ki eddig
97 3| én nem tudok gondolkozni! szólt Hiasszár kétségbeesetten.~-
98 3| csak maradjatok itthon! szólt.~Kora hajnalban távozott
99 3| ég is segítségünkre jõ, szólt Gábor barát a távoli menydörgésre
100 3| annak, ki sohase változik, szólt kemény hangon és parancsot
101 3| Most én mondok valamit! szólt közbe Gábor barát. Elvesztettetek
102 3| hadiparancsát várjuk az indulásra! szólt élénken Lotharingiai Károly
103 3| róluk akarok veled beszélni, szólt a kancellár. Laky Kristóf
104 3| levél találtatott nála«, így szólt a tüzérparancsnok jelentése.~
105 3| jobban birod, mint valaha! szólt feltünõ lágysággal.~- Igen,
106 3| és nyomuljon elõre« - így szólt a hadiparancs és Edömér,
|