Rész

  1     1|             fákról az őszi levelek,~ Kit erre, kit arra kergetnek a szelek;~
  2     1|            völgyi-kapu bizonyára szabad. Erre kellett volna gondolnod
  3     1|          körülállók is figyelni kezdenek erre az épületes szóváltásra, -
  4     1|       Melchiorisz mesternél?~Libor gazda erre még suttogva beszélt valamit,
  5     1|                  hogy elordította magát.~Erre a nemes is feltekintett
  6     1|                 és szinte irtózva nézett erre a sovány, szegletes képû
  7     1|                becsületes nevedet! szólt erre kissé engedékenyebben.~-
  8     1|                nézve, elhallgatott és az erre támadó mély csendben csak
  9     1|                 teríté a díszkaftánt, ki erre - mozlim szokás szerint -
 10     1|             hozzám, mindent a tatárokra, erre a rakoncátlan népre lehet
 11     1|               csapásra. Nos, mit mondasz erre?~Gedeon, mintha rúgók löknék
 12     1|                gazdagságban, hatalomban. Erre szövetkeztünk, úgy-e? Ezt
 13     1|            mintha már el lenne árulva.~- Erre én is gondoltam már, - de
 14     1|             országot és határszéleket, - erre pedig sok ember kell. Ezekbõl
 15     1|                 dühösködtem, mind hiába. Erre azt mondta, hogy elmegy
 16     1|              napkeleti bölcs kertjébe...~Erre én nagy lármát és jajveszékelést
 17     1|                és gyorsan tovavágtatott.~Erre a renegát, mint a kit a
 18     1|             volna egy jó nagyot.~- Tehát erre vette útját Hiasszár. Bizonyos,
 19     1|                 majd ledobbant nyergébõl erre a nem várt meglepetésre.~-
 20     1|                 a gyereknek...~Hollókövy erre behivatta Edömért és Ilonkát,
 21     1|                arra a levélre, mit az az erre járt török küldött. Mind
 22     1|               felett révedezett.~Igaz a! erre majd rá se gondoltam...
 23     1|                 beszélek az agával...~De erre nem volt szükség! Ugyan
 24     1|                    Keressétek hát! mondá erre Hollókövy elutasító rövidséggel,
 25     1|           Először nagyot dobbant a szíve erre a gondolatra, de mivel bátor
 26     1|               repülve száguldott tova...~Erre a lovasok is megeresztett
 27     1|                segítségökre ne jöhessen.~Erre, mintha csak a földből bujtak
 28     1|                 fiam, ki számított volna erre az alattomos nagy orvtámadásra!...~
 29     1|           hullottak, döngtek a csapások. Erre a haldokló még egyszer felnyitá
 30     1|                 engedett és pattogott... Erre Bálint kis gyermekként ölbe
 31     1|                Abu-el-Máni markába, a ki erre Edömérhez lépett és késével
 32     1|            vékony derékalj volt...~Hanif erre a derékaljra mutatott és
 33     1|              hasonlít az ő sorsa azéhoz.~Erre mintha megváltó cseppek
 34     1|              volt friss, piros vérrel...~Erre valami nehéz fájdalom fogta
 35     1|                  könnyû éjjeli ruhákból.~Erre Hanif elõhozta nappali öltözetét,
 36     1|           intéssel kiáltá:~- A reggelit!~Erre Hanif forgószélként elrohant,
 37     1|                  tisztet viselte.~Kairam erre éneklõ hangon elszámlálva
 38     1|                  ki már menőfélben volt, erre visszafordult és hangjában,
 39     1|                   mikor levetkõztette és erre õ is nyájasan jó éjt kivánva,
 40     1|                neked, ha tudnám...~Hanif erre a szelid, nyugodt feleletre
 41     1|                félszemû Ibrahim felé, ki erre megint felkapta a falhoz
 42     1|                rá meredõ szolgáknak, kik erre a sikoltozó, ellenkezõ Csillát
 43     1|               egészen meg fog gyógyulni.~Erre a jó hirre Csilla örömkönnyeket
 44     1|              keservet el tudtuk viselni? Erre most megfelelek. Vallásom!
 45     1|                 lányom lesz. Mit felelsz erre?~Edömér még halványabb lett
 46     1|               nagy boldogságában.~Edömér erre röviden elmondta a szükségeseket,
 47     1|           Edömérre került a sor.~Jússzúf erre nagy hajlongással oldala
 48     1|             lábvízzel.~A három felügyelõ erre sietve kotródott kifelé,
 49     1|               hallgatni fogok!~A zsarnok erre magában iszonyú boszút esküdött.
 50     1|                   Ugy-e, László? ~László erre egy kissé felserkent kábultságából,
 51     1|           szüleirõl kellett beszélni, ki erre elmondá azt a nagy gyászt
 52     2|                gyanakodók vagytok! szólt erre egészen megváltozott hangon...
 53     2|           Elmondom. De elébb nézz, uram, erre az emberre. Neki, egyedül
 54     2|                 a szavaiban! szólalt meg erre halkan Hiasszár. Kitanult,
 55     2|                 binist (felső öltöny) és erre a hivatalára nagyon büszke
 56     2|                 e gondolatodért! tört ki erre, minden aggodalma mellett
 57     2|              mondá el, hogy üldöznek. Én erre megadtam neki a szükséges
 58     2|               volna azt a ribilliót, ami erre következett. Egy perc müve
 59     2|                már majd elnevette magát, erre elővette az utolsó, legerősebb
 60     2|                valaki?~- Zoraida! olvasá erre az utolsó nevet, olyan félve,
 61     2|              kioszk tájékára csalogatni.~Erre sietve kibujt hosszú talárjából
 62     2|           fel-felbukkan a habok közül...~Erre Kkor-khori semmi reményt
 63     2|          sóhajtozást hallottak.~Hiasszár erre nevetve bujt elõ a koporsók
 64     2| megbecsülhetetlen ember vagy! mondá neki erre hálás kézszorítással Edömér.~-
 65     2|                  nagybátyját elhalmozta.~Erre már azonban Kányavári is
 66     2|                és öszvéreket.~Kányavárit erre mintha fõbe ütötték volna.~-
 67     2|                  kutyák felvidámítására, erre aztán a fényes menet nagy
 68     2|               nyomra akadó csahintásait.~Erre megindult a hajsza. Temérdek
 69     2|                  csendesen odább állani. Erre gondolj, Bálint, erre!~Bálintnak
 70     2|            állani. Erre gondolj, Bálint, erre!~Bálintnak az arcáról egyszerre
 71     2|            Csakugyan igazad van, Bálint, erre nem is gondoltam. Akkor
 72     2|                 Sõt inkább kérni akartam erre kegyelmedet, kegyes uram
 73     2|                  felállásra.~Edömér csak erre és a gróf egyidejû megszólítására
 74     2|          Rettentő zűrzavar, lárma támadt erre a nép között. Egy nagy csapat
 75     2|              kutató tekintetével.~Edömér erre rövid szavakban elmondá
 76     2|                  Az elõl lovagló vezérek erre megálltak tanácskozni. Lágy,
 77     2|            Mindjárt a nyakunkon lesznek!~Erre az amúgy is bomladozó, hátráló
 78     2|                 Úgy van! Szavunkat adjuk erre! szólott Ónody is.~Edömér
 79     2|                kat csapunk, meglássátok.~Erre már az öreg Bálint is közbeszólott
 80     2|             Beszélj, Hiasszár!~A renegát erre szóról-szóra elmondá a bámuló
 81     2|           mindenkit a sátorban.~Keveházi erre kevés szóval megismertette
 82     3|            jövőre biztosítani? - Thököli erre azt felelte:~- Pusztítsuk
 83     3|                 Pusztítsuk el Bécset.~És erre Bécs ostromát elhatározták.
 84     3|                  kihallgattam... De most erre nincs idõ... Szerencsénkre
 85     3|                két koronás fő egymással.~Erre az ünnepélyre Eszterházy
 86     3|          kapitányát is meginvitálva reá, erre az örvendetes alkalomra,
 87     3|               utasok vagy rossz emberek? Erre megfelelt neki a kopanicsa
 88     3|             Feszítsétek be hát az ajtót!~Erre az ajtót rángatni, feszegetni
 89     3|                Riadó örömzaj harsant fel erre a táborban, mert ugyan ebben
 90     3|                  tolt üteg védelme alatt erre hamarosan be lehetett fejezni,
 91     3|        viszontláthatod! Nos, mit felelsz erre?~Edömér válasz helyett elhalványulva
 92     3|                 kik õrzik s hová zárták? Erre vállalkozom én, ti csak
 93     3|               hangzottak a közelben...~- Erre! Itt vagyunk! Edömér! Uram!
 94     3|                  kidõlsz a fáradtságtól!~Erre a jóakaratú intésre Edömér
 95     3|               ellenük ástak.~Gábor barát erre a legnagyobb csendben, de
 96     3|                köröndjét döntötte romba.~Erre Károly fõherceg azonnal
 97     3|             Edömér lõportól fekete arcán erre a visszaemlékezés édes mosolya
 98     3|                  meg minden ponton és az erre támadt zûrzavarban Edömér
 99     3|                közé szorult spahi dandár erre egy bõszült rohammal hirtelen
100     3|                  vitéz hõsei a tábornak.~Erre a támadók már-már csüggedni,