Rész

 1     1|            Poë Edgár: »A holló«.~ ~Midőn a tisztes, öreg plébános
 2     1|          mit akarnak tőlem? kérdé, midőn néhány jobbágyforma ember
 3     1|            tanácskozásba mélyedve, midőn a házigazda fiával belépett.~
 4     1|        Edömér éppen távozni akart, midőn atyja még egyszer visszaszólította.~-
 5     1|             Csak arra riadtak fel, midőn két kar hevesen átölelte
 6     1|            gyász-istentiszteleten, midőn az öreg Bálint véletlenül
 7     1|          tenni! - mormogá magában, midőn urát a gyászmise végével,
 8     1|            el a látottakat urának, midőn egyszerre csak Kányavári
 9     1|       könnyebbülten lélekzett fel, midőn a két nemszeretem vendég,
10     1|           az öreg Istvánffy Tamás, midőn vacsora után, szokás szerint,
11     1|            Már későre járt az idő, midőn pihenőre készülődött a kis
12     1|           Uram segélj«‑t kiáltott, midőn nem messze tőle egy korhadt
13     1|       országút kavicsa csattogott, midőn Bandi rémülten vette észre,
14     1|     hajladozással tudta kikerülni, midőn a kastélyhoz vezető úton
15     1|             hogy elhagyád e hont,~ Midőn úgy hagytad el, hogy soh'
16     1|          lassan fodrosodó habjait, midőn egy magányos csónak evezett
17     1|            most is, mint nemrégen, midőn nem tudott sirni. A szemét
18     1|       látta a szűk hajóablakon át, midőn hajójuk egy időre horgonyt
19     1|  reménykedett Edömér nap-nap után, midőn az alkony nyugalmas óráiban
20     1|         gyötrelmet még nem érzett, midőn hallotta az ütések csattogását,
21     1|        rosszat álmodott, úgy, hogy midőn másnap felébredt, még nyomottabb
22     1|            urunk? kérdé egyik nap, midőn a félszemű Ihrahim sok mindenféle
23     1|    kimerültségtől megnyúlt arcára, midőn ez egyszerre csak felserkentve
24     1|     remények között érkezett haza, midőn azonban a második udvarba
25     1|         nem járt az előtt...~ És a midőn így fáradtan ledül~ Pillája,
26     1|        setétebb vigasztalansággal, midőn lépten-nyomon fehérlő csontokat
27     1|          hogyan juthatna el odáig, midőn egyszerre csak azt hitte:
28     1|            kérdé egy ízben Edömér, midőn Dsámival együtt a kecskéket
29     1|            résztvevő hangon Dsámi, midőn látta, hogy Edömér bánatosan
30     1|           őket apró zsákocskákban.~Midőn hazaértek és Taib apó lába
31     2|        Sóhajtá csüggetegen László, midőn a nap-nap után való sikertelen
32     2|             Hastingsi csatatér.«~ ~Midőn Edömér bevégezte rabságának
33     2|            Csak akkor ijedtem meg, midőn ádáz tekintetéből kiolvastam
34     2| mézes-mázos szavak alá rejtegetni. Midőn aztán a basa palotája elé
35     2|        arcán jószívű mosolygással, midőn a ciprusfák közé rejtett
36     2|           hol fogja megtalálni?...~Midőn visszatértek, Hiasszár már,
37     2|           legutolsó nagy teremben, midőn belépett hömpölygő füstfellegek
38     2|            bolondulva jómaga is, s midőn Hiasszár belépett hozzá,
39     2|                   A haza határán.~»Midőn megszemlélem sok romlott
40     2|     tizennegyedik napján Hiasszár, midőn egy erdőcske szélén tanyát
41     2|           készültek.~És csakugyan, midőn másnap elérték Erdély határszélét,
42     2|         köny ragyogott a szemében, midőn egy-egy végső meleg öleléssel
43     2|       Megálljatok! mondá Hiasszár, midőn ismét lovaikra ülve, indulni
44     2|    nézegetett szét a bevonulásnál, midőn egyszerre csak névtelen
45     2|          már társolyában lenne.~De midőn szállásukra érkeztek, a
46     2|          kérdé Edömér a renegátot, midőn ez rájuk támaszkodva, néhányszor
47     2|         bozontos parókájú fejével, midőn páciensét meglátogatta.~-
48     2|         kellőképen megkeményedjék.~Midőn az orvos távozott, Bálint
49     2|        figyelmeztetőleg a főispán, midőn egy utolsó kézszorítással
50     2|         határt nem ismert, kivált, midőn megtudták, hogy a vitéz
51     2|        nálam pihentek, mondá Laky, midőn feltárult előttük a palotaszerű,
52     2|         semmibe a halált, hát úgy?~Midőn a két elitélt minden tagja
53     3|         Edömér csaknem feljajdult, midőn a harc végével barátjának
54     3|    hivására távozott el kis időre.~Midőn visszatért, Keveházi Istvánt
55     3| hajnaltájban ő is nyugalomra tért.~Midőn azonban kacagányát láncszemes
56     3|           éppen akkor olvasgatott, midőn Edömér belépett hozzá.~Mert
57     3|          hivták a parancsnokhoz, s midőn belépett, kimondhatlan örömére
58     3|            kivánja. Természetesen, midőn gróf Kaprara e lehetetlen
59     3|           rossz előjel is történt.~Midőn a szultán elmondá az eskü
60     3|            a döntő haditanácsba és midőn a szeraszkier azt kérdezte
61     3|          vele, de mélyen elpirult, midőn Edömér halkan visszasúgta,
62     3|      boldoggá tette ez a dicséret. Midőn délután az erődítési munkálatokat
63     3|          setét vonásai kiderültek, midőn meglátta és melegen megdicsérve
64     3|            kinevezte adjutánsának. Midőn pár percre szállására szabadult,
65     3|          legveszélyesebb pontokon, midőn egy földalatti tűzakna romba
66     3|        tanuja volt ama jelenetnek, midőn kedvencének a Lotharingiai
67     3|           hallott erről valamit és midőn barátságos beszélgetés között
68     3|             gondolkodott magában s midőn jobban megnézte, akkor látta,
69     3|           java evés közben voltak, midőn betoppant hozzájuk Ákos
70     3|         közeledő hajnal derengése, midőn a kémszemlére rendelt csapatok
71     3|    reggszürkületben, Edömér pedig, midőn az utolsó dobaj is elhangzott,
72     3|      vezénylő basa sátráig jutott, midőn a mindinkább feltámadó szellő
73     3|            már a közeledők robaja, midőn nyerítve vágtatott melléje
74     3|          úszott a tulsó part felé.~Midőn a szárazra kapaszkodtak,
75     3|         Éppen akkor ért a táborba, midőn a herceg fővezér és a lengyel
76     3|         folytonos dörgése közben s midőn a Lotharingiai herceg a
77     3|           együtt útnak indultak és midőn megérkeztek, Csilla azt
78     3|     hálásan csókolta meg homlokát, midőn fia elbeszélte bátor, önfeláldozó
79     3|           volna, mondá egyik este, midőn néhány percre magukra maradtak.~
80     3|         mennyire elbámult az öreg, midőn Edömér hevesen rákiáltott,
81     3|            Poprád felé közeledtek, midőn egyszerre csak majd az egyik,
82     3|         Alkonyat felé járt az idő, midőn a magányosan álló kopanicsához
83     3|            hágott, mormogá Bálint, midőn a lovak lábait egyenként
84     3|         legjobban bizonyította az, midőn Edömér úgy tíz óra tájban,
85     3|        éppen vissza akart huzódni, midőn meglátta, hogy észrevették.~-
86     3|           közeli sziklás völgyben, midőn egyszerre csak nagy zajjal
87     3|            ugyancsak nagyra nyilt, midőn megpillantotta.~- Te vagy
88     3|             Ugyanezen nap estéjén, midőn csatarendben állt minden
89     3|        Ezen révedeztek gondolatai, midőn a főhadiszállás egyik futárja
90     3|            volna, tért ki előle, s midőn belépett a birodalom teljhatalmú
91     3|            villogtak a setétben, s midőn sátorába visszatántorgott,
92     3|        ugrott fel, s mint a kígyó, midőn ráhágnak, visszagörbül,
93     3|           hajló idő mutatkozott és midőn Edömér a futóárkok apró