Rész
1 1| ült és a tehetős, vidéki nemes urak öltözetét viselte.~-
2 1| útra értek, az elől lovagló nemes úr boszúsan fordult vissza.~-
3 1| a renegátot, kire most a nemes úr is türelmetlenül ráförmedt:~-
4 1| mert hamar visszamondom!~A nemes úr epés, sárga arcza még
5 1| ordított Hiasszár.~A nemes úr látva, hogy a körülállók
6 1| goromba szavaimért, kegyes nemes uram! A próféta elvette
7 1| de midõn az elõl lovagló nemes úrra pillantott, arca kiderült
8 1| az maga élõ mivoltában, nemes, nemzetes és vitézlõ Kányavári
9 1| ittlétemrõl! riadt rá a nemes úr fojtott hangon és hogy
10 1| kiáltott, kardjára ütve a nemes. Nem szégyenlitek falkásan
11 1| elordította magát.~Erre a nemes is feltekintett és csak
12 1| akkor beajánlott Báthory nemes uram udvarába sólyom- és
13 1| Ez a derék keresztény nemes akarna a legkegyelmesebb
14 1| engedékenyebben.~- Nevem nemes Kányavári Áron de Sólyomvár
15 1| villogó fekete szeme és nemes bátor arca van. Egy hõs
16 1| két testvér, bár régi jó nemes családból származott, szegény
17 1| hires gazdagságú lengyel nemes, Baratovszky Ágoston is
18 1| nem távozhatik kegyelmed, nemes uram, a gyárból napszállat
19 1| drágakövek, összeolvasztott nemes ércrudak, zacskókba kötö
20 1| Edömér.~- Ugyanezt mondták a nemes urak is - és csak kegyelmedre
21 1| egy hős tekintete lángolt, nemes, bátor arcán pedig, az ifjúság
22 1| szándékban járnak...~- Vitézlő nemes uram amott várja kegyelmeteket,
23 1| is edzõdnek, azután igazi nemes vitézhez is illõ férfias
24 1| kastélyba, jól tudva, hogy a nemes szívû földes úr ezt a terhet
25 1| tiszteskorú, de még daliás külsejû nemes, alig tudott a maga erejébõl
26 1| sarkantyúit a vékonyába, mire a nemes állat fájdalmas nyerítéssel
27 1| utolsó nyoma is eltûnt s nemes homlokán büszke nyugalommal,
28 1| az õsz bajnok halálban is nemes arcára. Azután fiára emelte
29 1| menekülhessen! kiáltá az ifjú nemes elhatározással.~- Ne hagyd
30 1| kisérteties halaványra vált nemes, büszke főt... Siessetek!
31 1| és megtorlást nem ismerõ nemes szellemed nem emlékeztetett.
32 1| rabszolgafiút.~Edömér karcsú, nemes alkatán csakugyan festõi
33 1| Allah áldása szálljon az én nemes uram és parancsolóm fiatal
34 1| fiatal büszke pálmája az én nemes uram kertjének! Ez a fiú
35 1| ki majdnem oly szép és nemes arcú mint te, késõbb volt
36 1| ragaszkodott hozzá, hogy Edömér nemes szíve is szeretettel kezdett
37 1| szíve megkeményedett. De sok nemes tulajdonsága is van, a mikért
38 1| Nemes boszu.~»Eh, vége mikor lesz?
39 1| tartott rabszolgalányra! E nemes versenybõl sejteni kezdé,
40 1| rabszolgákban is nagylelkû, nemes, önfeláldozó lélek lakozhatik...~-
41 1| állva. Ne menj! Anyád, a nemes Fatime, haragudni fog. Azután
42 1| s olyan büszkén állt ott nemes arcával, mintha õ lenne
43 1| légy ilyen jó, ne ilyen nemes! Mert még jobban összetörsz,
44 1| keresztények vagyunk! felelt Edömér nemes egyszerûséggel. Sokszor
45 1| fogékony lelkébe elhintse a nemes magvakat, nem is sejtve,
46 1| édes bátyám, olyan jó, nemes és kitartó.~- Igy már aggodalom
47 1| arcára.~- Gazdag, tekintélyes nemes úr fia, kit ármánynyal és
48 1| még bátrabban emelte fel nemes tekintetû arcát, hogy ne
49 1| azt hivém, hazámfia, olyan nemes vonású, kedves arca van.
50 1| embernek, aki a régi patriarkák nemes, jóságot tükrözõ vonásaival
51 1| szelid mosolylyal ingatta nemes, tiszteletreméltó fejét:~-
52 1| atyánk? kérdezé megint Dsámi nemes felbuzdulással...~Az öreg
53 1| napjáig ragyogni fognak nemes homlokán!~A magára hagyott
54 1| Óh, te hû, drága Dsámi! Nemes vérednek minden cseppje
55 1| életünket is feláldozzuk? kérdé nemes egyszerûséggel Dsámi.~-
56 1| szabad megtudnia, hogy e nemes törzsben orgyilkos, áruló
57 2| Tisztelõje és ismerõje volt nemes atyádnak s éles szeme az
58 2| falu új földesurat kap...~Nemes Kányavári Áron, Abdi basától
59 2| hangon.~- A Hollókövyek nemes sarjához méltó szavak ezek!
60 2| de elébb figyelmeztettem nemes uradat, öreg Bálintom, ki
61 2| Aki csak egyszer látta nemes uradat, az ráismer a fiára
62 2| Bálint. Mintha csak boldogult nemes uramat látnám megfiatalodva
63 2| Csilla.~Korláthkövyné szelid, nemes arca gyengéden mosolygott...~-
64 2| gyengéden mosolygott...~- Nemes úrasszonyunk, hála Isten,
65 2| vigkedélyû s szolgálatkész nemes apród csatlakozott, a fenséges
66 2| odaállott a szolgálatára rendelt nemes apród.~A kopók mellett rendben
67 2| virágkoszoruval állt édes anyja nemes alakja mellett.~Remegve
68 2| formára, de bensõleg is nemes atyádra ütöttél. Fiam te,
69 2| terveivel együtt.~Az öreg nemes levert, csalódott arccal
70 2| pillanatban jött az egyik nemes apród és jelenté, hogy a
71 2| soká tartott és ugyanaz a nemes apród késõbb Lászlót, Hiasszárt
72 2| beszéltek. A grófné szelid, nemes arcán is mély levertség
73 2| mordult rá zordonan az öreg nemes. Így se veszik semmibe a
74 2| hajszolásra és hivogatásra a nemes mén végre hajlani kezdett
75 2| õsi kardja volt ez, ama nemes, büszke jelmondattal, melyet
76 2| bátor segítséget, - és a nemes arcú, deli ifjú mind a négyüknek
77 3| szomszéd terembõl Korláthkövyné nemes alakja lépett be az õ neje
78 3| végén azonban, sarkantyuit a nemes mén oldalába vágva, szélsebesen
79 3| lecsüngő kantárszárat, mire a nemes arabs paripa ércszoborként
80 3| nyerítve vágtatott melléje a nemes állat és urát nyergében
81 3| hahotája között az öreg nemes.~Kányavári János elképedve
82 3| esküdet beváltod és csak nemes atyád megboszulása lesz
83 3| Ez csak viszonzása a te nemes cselekedeteidnek, folytatá
84 3| sarkantyuit lova oldalába, mire a nemes állat néhány szökéssel átrepülte
85 3| halálsápadtan, de azután nemes arcán a legmélyebb felháborodás
86 3| lovának oldalába vágva, a nemes állat valósággal átrepült
87 3| búsongó lombjaikkal...~Edömér nemes homlokát meghajtva térdel
88 3| teljesítettem... Hugom boldog! Nemes férje van, ki védi, oltalmazza!~
|