Rész
1 1| utcák tömve voltak néppel, mely leginkább a Szent-Háromság
2 1| vesztesz. Annak a kötélnek, mely elõl a törökökhöz szöktél,
3 1| levõ ajtó felé tartott, mely fölé nehéz, hangfogó szmirnaszõnyeg
4 1| elhagyatott Abdallah-térre, mely gazzal benõtt mély árkaival,
5 1| rejtett emeletes házat, mely szegekkel kivert magas kõfallal
6 1| fali üregbe jutottak, a mely orsószerû csavarodással
7 1| kócsagos bársonysüveget viselt, mely alól annál kirívóbban tûnt
8 1| jókedvében, hogy íme, a véletlen mely könnyû szerrel tudatja vele
9 1| is belekivánkozott - de a mely ezentúl üres, örökre üres
10 1| alakú kis fekete anyajegy, mely nemcsak gömbölyű, formás
11 1| és elnyomott suttogást, mely a közeli nyílást elrejtõ
12 1| Medineh, azaz ó-város felé, mely csak úgy harsogott a lármás
13 1| gúnyolódásaitól megvédelmezni, mely a szerencsétlen foglyokat
14 1| borostyánkõ turkibahjával28, mely gyémántokkal kirakott aranypánttal
15 1| ébrenlét nehéz fájdalmát, mely szivét majd megszakasztotta
16 1| többinél szélesebb diván, mely fölé könnyû farámára finom
17 1| elõhozta nappali öltözetét, mely szabásban hasonlított ugyan
18 1| irókészlettel együtt kéznél tartani, mely néhány lap vastag pálmaháncs-papirból,
19 1| kis-ázsiai tavasz ideje, mely december hóban kezdõdik
20 1| beszélt arról a bánatról, mely e percben szívüket eltölté...~-
21 1| Szelim! Hogy pedig lássad, mely jó szivvel vagyok hozzád,
22 1| finomságú aranyfátyol is, mely majdnem sarkáig leért -
23 1| fekete, parancsoló szeme, mely eddig szeretõ gyengédséggel
24 1| feszülten várakozó csoport felé, mely szomorú tekintetébõl mindjárt
25 1| tisztacsengésû hangján, mely azonban egy kevéssé rezgett
26 1| szabott, poshadt vizet, mely megromlott, forróvá hevült
27 1| össze a mély sziklaútban, mely a homokos sivatag után következett.~
28 1| kitaszította a nyíláson... mely rögtön bezáródott utána
29 1| egy kobakot hozott elõ, mely tele volt vöröses szinû,
30 1| nyájat,~ S vándor népet, mely a tájat,~ Hol elhagyja,
31 1| vad sivatag rablótörzsei mely időben kószálnak szerteszét;
32 1| kopogtassatok tehát azon az ajtón, mely be vagyon falazva...~Amint
33 1| akadtam. E barlangocska, mely annyi éven át rejté magában
34 1| az alagút végére értek, mely után megint a szakadékos
35 1| elérték az El-Serujah-sziklát, mely egy mély sziklavölgybõl
36 1| gyászt és szomoruságot, mely eltûnése óta az egész oázon
37 2| kebel.~ Tenger szirtje az, mely lát vészt, halált,~ Hanem
38 2| de még inkább a tekintet, mely kisérte, hogy akaratlanul,
39 2| örömrõl és boldogságról, mely keblüket csordultig megtölté.~
40 2| ismerős hang szólalt meg, mely azt parancsolá, hogy a holttesteket
41 2| legbecsültebb katonáinak a ruhája, mely mindenhová utat nyitott
42 2| Jash Allah! Szelim, Szelim! Mely áldott ajándékai az égnek
43 2| tova a roppant víztükrön, mely mozdulatlan földalatti tóként
44 2| drága, szultáni lakomát, mely avas faggyuval készült juhhusos
45 2| magadat egy ital bevételére, mely pár óráig tartó mély ájulást
46 2| Zoraidának lappangó lázai vannak, mely véget vethet életének!~Khor-khori
47 2| hathatós nedvecskét adok neki, mely minden bajától megszabadítja!~-
48 2| szent érzésnek visszfénye, mely a kettő szivét oly hévvel
49 2| hegyoldalok az ébresztõt, mely egyuttal indulóul is szolgált.~
50 2| fajtája esett áldozatul, mely mind arra az országos hirû
51 2| feldiszített kápolnájában, mely után Leveleki Ádám, a kastély
52 2| szervezett test az egész, mely pokolbeli ravaszsággal és
53 2| város főterére jutottak, mely már a kora hajnali órákban
54 2| martalóc-csapatot ugrattak szét, mely éppen egy kassai ötvösmívest
55 2| paripáját igyekezett elfogni, mely még akkor is vad nyerítéssel
56 2| csillogott a déli nap sugaraiban, mely könnyû és hajlós volt, mint
57 2| mélyebbre vésõdött az a ránc, mely a komor töprengés jele szokott
58 3| legveszedelmesebb cselfogását vette elõ, mely már nem lovagias párviadalhoz,
59 3| földszinével egyenlõ sirba, mely tulajdonkép neki volt szánva...
60 3| hadvezérnek az arcképére, mely az »Obsidio Szigethiana«
61 3| azt a rémületes veszélyt, mely elsõ sorban ugyan Bécset,
62 3| török csapat vette ûzõbe, mely elõl menekülnie kellett.~
63 3| Valami ösztönszerû sejtelem, mely néha sajátja a léleknek,
64 3| cselekvésre.~Elõhozatta paripáját, mely alig tudott lépni az arany
65 3| haragjában.~Egy iszonyú rohammal, mely szétszórt, elsepert mindent,
66 3| egy közönséges harciménre, mely sebes futásra való volt...~
67 3| folyosószerû bejárathoz húzva, mely a nõk kamrájába vezetett,
68 3| fagyos szél kerekedett, mely sûrû ködgomolyt terített
69 3| érkezett a herceg fõvezérhez, mely szerint két fõ- és két mellékhadtestet
70 3| mellékhadtestnek pedig - mely 14.000 és 8.600 emberbõl
71 3| eltüntek az egyik ajtó mögött, mely a kertbe vezetõ fedett folyosóra
72 3| az a szakadatlan nóta,~ Mely mindnyájunk fülébe zúg,~
73 3| Gábornak nevezték a táborban, mely név rajta maradt a történelem
74 3| talizmán van a birtokában, mely csodamódon megmenti a tûzbõl,
75 3| másik pedig hõsi karja, mely gyõzhetlenül forgatni tudja...~-
76 3| Edömér olyan komolysággal, mely a további tréfát elhallgattatá. ~
77 3| midõn egy fa tetejérõl, mely a felette lévõ oromzaton
78 3| hömpölyögnek be a várba, mely már minden oldalról a gyõztesek
79 3| által ásatott futóakna, mely romba döntött mindent, ami
80 3| minden harcnak és tusának, mely még egyes házakban, utcákban
81 3| indult a gonosz praktikálás, mely a következõképen tudódott
82 3| három fõvételre itéltetett, mely itélet mai napon végre is
83 3| Az õs Hollókövy házban, mely újra régi úri fényében pompázik,
84 3| csendesen s az a halk szellõ, mely a ciprusfák lombjait meg-megingatja,
|