Rész
1 1| Kár volt kegyelmednek, édes uram, a sors kerekébe kapni!
2 1| öreg. Rossz munka volt ez, édes uram! Valami azt súgja nekem,
3 1| legjobb egészségben. Kár volt, édes uram, kár volt megvédelmezni...~-
4 1| éppen juhhúst, rizskását és édes paprikát osztogatott, a
5 1| meghajlással Hiasszár,~- De hát édes bortól vagy ittas, avagy
6 1| egyet-mást eldugni... mert tudod, édes fiam, a ki kutyával köt
7 1| forog a kérdésben, a saját édes testvérét se kíméli... Rögtön
8 1| kedves apuskáját!~- Tudja, édes apám, nem szeretek nyalakodni.
9 1| bólintgatott ördögi mosolylyal.~- Édes apám, az a kancsalszemû
10 1| Bálintom, mit akarsz?~- Ah, édes uram, felelt az, miért kell
11 1| a tanácskozásban.~- Ah, édes atyám, e gyászos órában
12 1| kezét.~- Engedd meg hát, édes apám, hogy én is veled mehessek!~-
13 1| ládákban felhalmozva...~- Édes anyátok végsõ óhajtását
14 1| nevelõtöknek ajándékozom, ki édes anyátoknak is szeretett
15 1| a szemedben...~- Akkor, édes bátyám, beszélgessünk a
16 1| nyaka köré fonta karjait.~- Édes jó atyuskám!~- Sejtém, hogy
17 1| őket.~- Látta kegyelmed édes apám, milyen harapós szemekkel
18 1| ez a gyanús. Hanem hát, édes uram, ne legyen kegyelmed
19 1| Gondoljon kegyelmed, én édes uram, Szirmay és Pethõ uraimék
20 1| fejét, az ilyen tépelõdés édes testvére a félelemnek! S
21 1| támadjon ellenem!~- Úgy, úgy, édes uram, résen kell lennünk!
22 1| korodban õrködtek fölötted, édes jó uram, mert hiszen örömest
23 1| elõvigyázatosnak kell lennünk!~- Édes atyám, veled mehetek én
24 1| hát, fiam!~- Parancsodra, édes jó apám, de...~- Nos, de?...
25 1| aggodalmasan Bálint. Kár volt, édes uram, kegyelmednek oly nyíltan
26 1| hegyaljaival iparkodott elűzni.~- Édes atyám, Kalászt nyergelte
27 1| Szívembõl igérem neked édes atyám!~De ugyanekkor az
28 1| keservesen zokogott.~- Uram, édes, áldott, drága uram!...~-
29 1| lihegte: »Oh atyám, drága édes atyám, nézz le ránk az égbõl!
30 1| vittek? Merre keresselek! Oh, édes atyám, védj és segíts, légy
31 1| tekintetét a régen hallott édes hazai hangokra.~- Magadnak
32 1| hangzott egy ismerõs szó az édes, drága, hazai nyelvbõl, -
33 1| emelte szemét.~- Istenem, édes jó istenem, drága, kedves
34 1| négyszögletes farámákon... Egyszerre édes apja érces zengésű hangját
35 1| indulást vezényelt és szeretett édes anyja lemosolygott rá a
36 1| bugyogott ki előtörő sugárban édes apja melle közepéből és
37 1| sugározná keresztül...~- Apám, édes jó apám, te vagy! Szabadíts
38 1| hosszú. Tûrj és remélj hát, édes fiam! Légy erõs, ne csüggedj!
39 1| felelte:~- Igérem, apám, édes jó apám!~Megrettenve ült
40 1| akár nem drága szellemed, édes jó atyám, én magasabb sugallatnak,
41 1| szolgálatára rendelték, mit édes örömest felcserélt volna
42 1| kell tûrnünk, szenvednünk, édes Csillám!~- Óh, akkor tudok,
43 1| utóbbi években azonban, drága édes anyánk gyengélkedése miatt,
44 1| rendes idõben indultunk, mert édes atyám öcscsének, Korláthkövy
45 1| atyám, az én büszke, hõs édes atyám, kinek hadverõ tekintete
46 1| megkérem, hogy járjon közbe édes anyjánál, könyörgött neki
47 1| akaratosságot - épp úgy, mint édes anyja, Fatime... De, ha
48 1| olyan akarok lenni, mint te, édes bátyám, olyan jó, nemes
49 1| lelkem visszatartja,~ Az édes szabadság bűvös-bájos karja,~
50 1| felkiáltott:~- Óh, atyám, édes jó atyám, úgy-e, jól tettem,
51 1| Melyik csillag ragyoghat édes hazám, drága szülõföldem
52 1| kapta fel fejét ezekre az édes hazai hangokra. Agya izzott,
53 1| hanem valaki itt van az édes, drága hazából!~Nem nézte,
54 1| Dsámi? Ki az a Dsámi, édes Lászlóm!~- Most már neked
55 2| jogaidhoz segíthesselek!... Óh, édes gazdám, nézz alá a megdicsõültek
56 2| Szentelt földben nyugszanak! Édes anyád drága hamvai mellett
57 2| nem tudta meg, de türelem, édes jó uram! Ha Hiasszár valamit
58 2| láss, diplomáciát tanulj, édes fiacskám. Az elõkelõ házból
59 2| öreg Vitnyédy István.~- Édes atyám az eperjesi rendkívüli
60 2| fején virágkoszoruval állt édes anyja nemes alakja mellett.~
61 2| mellett.~Remegve fogódzott édes anyja karjába és szemét
62 2| repült fehér galambként édes atyja nyakába...~- Apuskám,
63 2| fordítva.~- Csak vigyázva, édes uram, esengett melléje ugratva
64 2| pedig ágyban fekvõ beteg édes anyjuk mellett maradt ápolónak,
65 3| Úgy gondozom, mint saját édes testvéremet, kérte meghatottan,
66 3| Azután kivette keblébõl édes anyjáról rámaradt talizmánját,
67 3| Ezzel estél el vitézül, én édes jó apám! Segíts hát, hogy
68 3| szive nagyot dobbant arra az édes gondolatra, hogy még a veszély
69 3| pedig forró kézszorítással, édes pirulással fogadta, azután
70 3| azután bevezette gyengélkedő édes anyjához, ki hálásan csókolta
71 3| hogy, mint mondá: »mély és édes álmuk legyen a fáradságos
72 3| hangját ismerte meg.~- Csilla, édes hugom, mentve vagyunk! kiáltá
73 3| szót Csillának, mire az édes anyja kiséretében a sebesült
74 3| örömmel kiáltott fel:~- Atyám, édes jó atyám! Hugom meg van
75 3| fel szivében...~- Istenem, édes jó Istenem, segíts, hogy
76 3| buzdította a katonákat. Vitéz édes atyjára mély hálával emlékezik,
77 3| Nem vagy elhagyatva, édes uram, nem! folytatá az öreg
78 3| karja közé...~- Bátyám, édes jó bátyám!~- Atyám, édes
79 3| édes jó bátyám!~- Atyám, édes jó atyám! Egyik fogadásom
80 3| arcán erre a visszaemlékezés édes mosolya villant át:~- Valóban
81 3| talizmán õriz! gondolá. Egyik édes anyám emléke, a másik egy
82 3| hamvak porladoznak.~- Atyám, édes jó atyám! Esküm betelt,
|