Rész
1 1| tömeg szitkozódva vette õket körül és minden szem dühös
2 1| Hiasszár sántikálva követte õket a hosszú, boltozatos folyosóra,
3 1| szükség már nagyon sanyargatta õket, egyet gondolt.~Az egyik
4 1| gondolják, hogy a török tartja õket bérben, annak a rovására
5 1| no, Jánoskám, ereszd el õket, hadd fussanak a hitványok.
6 1| csak omló könnyein át nézte õket csendesen, hanem Hollókövy,
7 1| meg kell korbácsoltatnom õket, hogy elhallgassanak. A
8 1| mustráló tekintettel méregette õket tetõtõl-talpig...~- Úgy-e,
9 1| körül, az egész bazár csak õket bámulja, beszélt tovább
10 1| kizlár-agasszija vette volna meg õket tizezer aranyon. - De nem
11 1| átkozták, szidalmazták õket.~Hosszú, tikkasztó ide-oda
12 1| kinyitva, maga után intette õket.~Mintha csak valami rideg,
13 1| szolga megint hazakisérte õket, hol már várta a tulajdonképem
14 1| hangja aludni nem parancsolja õket.~Forró kézszorítással váltak
15 1| Halálra korbácsoltatja õket, ha vétenek. Jószágain rabszolgákkal
16 1| Szelim, szintén elkiséri õket Mekkába.~Az indulás elõtti
17 1| pedig gyalog kellett követni õket, lábukon könnyû béklyókkal.~
18 1| hátsó kis ajtón terelték be õket az utolsó udvar pitvarszerû
19 1| szeraszkier elé vezette õket.~A szeraszkier palotájának
20 1| szoros barátsága fûzte volna õket egymáshoz.~Közös szenvedés,
21 1| fájdalmas bõdülés riasztotta fel õket álmaikból.~- Ez Szulejka
22 1| csillagsugár, már újra elnyelte õket egy alagútforma sziklahasadék,
23 1| Aldebaran-csillag vezérvilága vezette õket Napkeletnek, az Eufrát egyik
24 1| szellõ kissé felüdítette õket tompa bódultságukból, fáradtan
25 1| hangos üdvriadallal fogadták õket s mint a fejedelemfi barátait,
26 1| csak Dsámi nem marasztotta õket, mert tudta, hogy két hatalmas
27 1| két hatalmas érzés vonja õket a messze út felé: egyik
28 2| ifjú idegenek! köszönté õket egykedvüen, aztán minden
29 2| röviden és maga után intve õket, megindult a Bezesztán felé
30 2| voltak ébren! Ébren tartotta õket a borzalom és rémület. Az
31 2| örökökbe újra visszasegíthessem õket. Mikor téged feltaláltak,
32 2| elújságolá, ki szintén követte õket a hentesek, mészárosok és
33 2| a teremben fogja fogadni õket, a melyikben a nagy Szulejmán
34 2| Fejetekbe megy a játék! nógatá õket Hiasszár. Egy negyed óra
35 2| már itt vagyunk! biztatá õket Bendár.~- Csakhogy mi menekülni
36 2| távoli moraja üdvözölte õket és a magas sziklatetõn épült
37 2| egyenként szólongatni kezdé õket. Nurmahál, Szandzsabagli,
38 2| föld alól is felkutatom õket!~Azonban napok, hetek multak,
39 2| és családja úgy fogadta õket, mint valami kis isteneket.
40 2| fõúr, miközben lekisérte õket az udvarra, hol harminc
41 2| mezitelenre vetkõztetve akarták õket lovaik farkához kötözni,
42 2| egy perc alatt körülfogta õket.~- Kik vagytok? Mik vagytok?
43 2| két vezér elé állították õket.~- Kik vagytok, honnan jöttök?
44 2| végre hátrálásra kényszeríté õket és az ütközet iránya a nádastól
45 2| frissítõkkel vendégelte meg õket, hanem még egy hat fõbõl
46 2| megállt és csendre intette õket.~- Mintha segítségért kiáltott
47 2| közelgõ zivatar is fenyegette õket egyre hangosabban közeledõ
48 2| morajával.~A halász elvezette õket egy roskadozó csõsz kunyhóhoz,
49 2| elcsípnek, Allah fullaszsza meg õket! No, de nemsokára õ kelmének
50 2| oldozta le, midõn az elõõrsök õket bevezették hozzá.~Ércesen
51 2| barátságos kézintéssel elbocsátá õket.~- A vitéz Homonnai magasztalólag
52 2| közben pedig kikérdezte õket a táborbeli állapotokról.~
53 2| törhetetlen hûségre intve õket.~Midõn Edömér is felesküdött
54 3| ki tisztjei élén készült õket fogadni.~A tisztek már mind
55 3| rájuk és midõn jönni látta õket, kihivó mozdulattal ütött
56 3| Keveházi pedig elkisérte õket a parancsnokhoz, mert, úgy
57 3| már türelmetlenül várta õket:~- Más üzenetem nincs, mint
58 3| azután pedig lekisérte õket az udvarra, hogy megtekintse
59 3| Lindvay kapitány vegye õket ûzõbe! S ha kézre kerülnek,
60 3| csatlósaival nem kiséri õket, úgyszintén az eperjesi
61 3| hömpölygése elválasztotta õket egymástól és Edömér csak
62 3| és vitézül kiszabadítja õket, hogy a kancellár gráciáját
63 3| ki eddig némán hallgatta õket. Most azonban elég a beszédbõl.
64 3| kezdve, a hogy megpillantotta õket, minden lépésüket vigyázta
65 3| suttogás után, oda vezette õket Edömérhez.~- Itt vannak,
66 3| tettek, mintha nem is látnák õket, midõn eltüntek az egyik
67 3| végében megint megállította õket egy ajtó elõtt.~- Mindjárt
68 3| elkövetett, hogy megvigasztalja õket:~- A kesergésre nincs idõ,
69 3| Libor leste ki és árulta el õket és rettenetes boszut esküdött
70 3| vonulva, nem vették észre õket, csak mikor a vízi bástya
71 3| gyilkos tüzeléssel fogadta õket, hogy az elsõ rohamnál Herberstein
72 3| mindaddig nem védelmezi õket hõsi karjával, míg a fõvezér
73 3| nagy lelkesedéssel fogadták õket, mert e diadal a harci kedvet
74 3| csapatai álltak és visszaverték õket, mire a Rókus-hegynél felállított
75 3| bajorokat. Kétszer verték õket vissza a várkastélyba és
76 3| viadal forgataga elszakítja õket egymástól. Edömér azonban
77 3| László szintén elkisérte õket az õsi házba s midõn pár
78 3| õsz plébános áldva fogadja õket az õsi lak küszöbén, õk
|