1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | RABSÁGBAN.~ ~»Peregnek a fákról az őszi levelek,~ Kit erre,
2 1 | mecsetek fehér falain pedig az esti alkony tüzes pírja
3 1 | szállongnak alá a magasból az ima áhítatos szavai:~»Allahu
4 1(2) | Az Isten felséges! Az Isten
5 1(2) | Az Isten felséges! Az Isten hatalmas! Egy az Isten
6 1(2) | Az Isten hatalmas! Egy az Isten és Mohammed az ő prófétája!~
7 1(2) | Egy az Isten és Mohammed az ő prófétája!~
8 1 | töltésforma útra értek, az elől lovagló nemes úr boszúsan
9 1 | is figyelni kezdenek erre az épületes szóváltásra, -
10 1 | próféta elvette büntetésül az eszemet, mert tiltott nedvet
11 1 | vezetõ hepehupás kövezeten.~Az egymást keresztül-kasul
12 1 | tova sietni, - de midõn az elõl lovagló nemes úrra
13 1 | szerencsének! Hiszen kegyelmed az maga élõ mivoltában, nemes,
14 1 | vitézlõ Kányavári Áron uram, az én szerelmetes gazdámnak
15 1 | sietek... Hirek is érkeztek?~Az öreg egyetértõleg hunyorgatott
16 1 | Hollókövy Gábor csatlósával, az öreg Bálinttal tegnap óta
17 1 | csinált ez alatt.~Azután ujra az öreghez fordult:~- Jó, hogy
18 1 | csakhamar eltûnt.~- Láttad ezt az embert, Hiasszár? Sokat
19 1 | A mûvészi faragványokat, az aranyozott betûket a törökök
20 1 | felé özönlött.~Ez volt az akkori Budának legszebb
21 1 | mûipar remekei hevertek.~Az indiai drágakõ- és gyöngykereskedõk
22 1 | képpel vágták hosszú szálakra az aranysárga perzsadohányt,
23 1 | annak a pompás olvasónak az árát, melynek szemei korallból,
24 1 | vásárt és nyereséget elvitte az ördög! Szaladhatunk vissza,
25 1 | összedugva és majdnem hajbakaptak az eközben odaérkezõ helypénzszedõkkel
26 1 | tolongásban csakhamar eltûnt az üldözõ kavaszok10 elõl.~
27 1 | üldözõ kavaszok10 elõl.~Az egymásután eldördülõ kapuzáró
28 1 | minden jóravaló müzülmán siet az abdesztán mosdást11 mielébb
29 1 | igazhivõ müzülmánok! ordítá az összecsõdülõ népnek. Jertek
30 1 | szattyán csizmáira, miközben az átkok és gyümölcscsutkák
31 1 | véletlent, hogy éppen azt az embert küldi segítségére,
32 1 | leghalálosabb ellenségünktõl! mondá az öreg Bálint, a régi, hûséges
33 1 | bolondság védelmezni! morgott az öreg. Rossz munka volt ez,
34 1 | keresztények is volnánk, vagy mi!~Az öreg csatlós zavarodottan
35 1 | agyonvertek volna. Te vagy az oka, de megfizetek érte.
36 1 | nem igen volt alkalmatos az ünnepélyes tisztelgésre,
37 1 | csak székelt benne, - pedig az utolsó évtizedekben nagyon
38 1 | még jobban pusztították az építészet e remekét.~Már
39 1 | hogy, rendbeszedte magát. Az egész idõ alatt egy szót
40 1 | ismerem...~- Hiasszár! Ezt az embert én gyûlölöm. Ezt
41 1 | embert én gyûlölöm. Ezt az embert én el akarom veszteni.
42 1 | törökökhöz szöktél, a vége az én kezemben vagyon. Most
43 1 | készen vár rád jó barátod, az akasztófa...~A renegát szeme
44 1 | elszorult hangon.~- Helyes! Az igazat mondád!~- Hát ezt
45 1 | palotába. Már fenn ragyog az esti csillag. Abdi pasa
46 1 | elvégezte estéli imádságát...~Az õrszoba elõtt a csauszok
47 1(11)| Abdesztán mosdás, az ima előtti vallásos mosakodások
48 1 | kornyikáló hangon megáldotta.~Az első terem, a legnagyobb
49 1 | csákói függtek a szegeken.~Az őrség főtisztje, egy hosszú,
50 1 | bortól vagy ittas, avagy az eszed kezd visszafelé járni,
51 1 | cifrálkodnak! morgolódott az aga, miközben a terem végében
52 1 | de a kardot csatold le az oldaladról... Hitetlen szolga
53 1 | félrehajtá a nehéz szõnyeget.~Az innen nyíló terem volt hajdan
54 1 | Szádinak örökszép dalait.~Az alacsony asztalkákon arany,
55 1 | kegyelmes pasa, de nem én vagyok az oka.~- Hát ki? Tán bizony
56 1 | kerevet elé állították, mert az alkorán tiltja az igazhivõknek
57 1 | mert az alkorán tiltja az igazhivõknek a hitetlenekkel
58 1 | aranyhalakat mutogattak; azután az egyik cifra papirosból különféle
59 1 | Nézz oda ama dervisre. Az Almahál-Eddin, a jós, ki
60 1 | Ezért tehát Stambulban, hol az emberek napfényben fürödnek,
61 1 | gondolkozó arcot vágott és mikor az arab kardnyeldesõk mutatványai
62 1 | pergamentlapot vett ki, a melyre az abc betûi és a tíz arabs
63 1 | szénnel a pergamentre jegyzé az égsarkak irányát, aztán
64 1 | lassan köröskörül huzgálta az edény szélén, egyre erõsbödõ
65 1 | belõle, úgy, hogy végtére az egész ércedény különös hangokon
66 1 | dervis elkapta mutatóujját az edény szélérõl.~- Kérdezz!
67 1 | pasának röviden.~- Ki lesz az utolsó pasa Budán? kérdé
68 1 | húzogatta bántó sivítással az edény szélén, mire a nyílvesszõ
69 1 | elkapta, hangos csendüléssel az edény oldalához lökõdött
70 1 | lökõdött és hegyével egyenesen az »a« betûre mutatva, megállott.~-
71 1 | Jegyezzétek meg jól, elsõnek az Olaf betût mutatja.~Almahál-Eddin
72 1 | negyediknél a jud, vagyis az »i« betût - s így a betûk
73 1 | más - a mi meg van irva, az nem lesz kitörülve! mondá
74 1 | nyíl tizenkétszer ütõdött az ércedény oldalához.~- Tizenkét
75 1 | tizenkétszer csendítette meg az edényt, azután rezegve megállott,
76 1 | mulva. Ha elvész Budavára, az Izlam védõbástyája minek
77 1 | Jól mondád, Abdi, Buda az Izlam védõbástyája, a törökség
78 1 | hogy történetíróink által az ozman birodalom városai
79 1 | illatozó rózsák városa, Bagdad, az igazság és üdv hazája és
80 1 | üdv hazája és végre Buda, az Izlam védõbástyája és az
81 1 | az Izlam védõbástyája és az ozman birodalom zára és
82 1 | Csakhogy már nem sokáig lesz az ozman birodalom zára és
83 1 | ha egy kérdésedre felel. Az olaf-bet-gomál16 betûibõl
84 1 | Allahtól, mert mindakettõ az õ adománya, mondá, mialatt
85 1 | faragott kõmellvéd vezet fel az oszlopos tornácra, melyet
86 1 | szeme kék, szelid, mint az ég, haja aranyosan fénylik,
87 1 | a fekete anyajegyrõl. Õ az elsõ a várfalakon, egy Szûzmáriás-zászlót
88 1 | kidöntött várkapukon... Az anyajegyes ifjú csapatja
89 1 | anyajegyes ifjú csapatja az elsõ... Mintha száz ember
90 1 | kar-kar, mell-mell ellen... Az anyajegyes ifjú felénk tör!
91 1 | látom, nem tudom kivenni az alakokat, mert sûrü köd
92 1 | elé nézve, elhallgatott és az erre támadó mély csendben
93 1 | bûvös kristálygömb mutatott? Az elsõ pillantásra ráismertem,
94 1 | meg e szavak hallatára. Az elsõ pillanatban maga is
95 1 | mellé...~- Én tudom, hol van az a ház és az a villogó szemû,
96 1 | tudom, hol van az a ház és az a villogó szemû, anyajegyes
97 1 | A fiú és a leány pedig az õ gyermekei - felelt, miközben
98 1 | olyanformán pislogatott az oldalt ülõ Chihájára, mint
99 1(16)| Olaf-beth-gomál, az abc.~
100 1 | hireket hoztál? Kezdjed az érdemesebbjén, az apróbbakat
101 1 | Kezdjed az érdemesebbjén, az apróbbakat pedig hagyjad
102 1 | érte, hogy holnap megkapod az ötszáz aranyat.~Abdi setéten
103 1 | fejedre! A prófétára mondom, az elsõ csalárdságnál leüttetem
104 1 | közbe érdesen a pasa... Az az ötszáz arany holnap itt
105 1 | közbe érdesen a pasa... Az az ötszáz arany holnap itt
106 1 | Thora mennybõl alászálltának az ünnepe. Dzsemachir 12‑én18
107 1 | Ez a ti gondotok, nem az enyém. Senki se olyan erõs,
108 1 | volna, így van ez megírva az Alkoránban...~- Megengedj,
109 1 | visszafoglalni tõletek, az ozmánokat pedig kiûzni az
110 1 | az ozmánokat pedig kiûzni az országból.~A mult héten
111 1 | Szelim béggel együtt is az õ ravasz mesterkedése és
112 1 | hidegkúti búcsú napján...~- Az a hitszegõ kutya drágán
113 1 | praktikája folytán túljárt az eszeteken. Eladta neki kastélyát,
114 1 | Kincsesládáiban garmadaszámra áll az arany- és ezüstpénz, vassal
115 1 | nagy hatalom, kegyelmes úr! Az arany csengését még Stambulban
116 1 | mindenhol, mert úgy hallom, hogy az egészet az ozmanok ellen
117 1 | hallom, hogy az egészet az ozmanok ellen indítandó
118 1 | a ma estéli jóslatra... Az õ fia az a villogószemû,
119 1 | estéli jóslatra... Az õ fia az a villogószemû, anyajegyes
120 1 | falakon és rád mérve kardját, az ozman birodalom zárját és
121 1 | vészjósló villám czikázott.~- Az még soká lesz! mondá fagyosan.~-
122 1 | mondá fagyosan.~- Soká, az igaz! De az ellenséget,
123 1 | fagyosan.~- Soká, az igaz! De az ellenséget, bármily kicsiny
124 1 | mondd meg hát, mit akar az a gyaur kutya itten?~- Azt
125 1 | Jól van, jól, a jó ökröt az igában, a paripát nyereg
126 1 | beszélj.~- A bölcs Almahál az imént sok csudálatos dolgot
127 1 | vaksorsnak nevezik. De csak az esztelenek és rövidlátó
128 1 | Mindenki maga intézheti sorsát, az okos okosan, a bolond és
129 1 | és ügyefogyott ostobán... Az okos belekap a sors kerekébe
130 1 | Ugy beszélsz, mint a kit az ördög szállott meg, vagy
131 1 | hogy találjunk. És akkor az a villogószemû, anyajegyes
132 1 | magunk javára megfordítani. Az okos ember így szab határt
133 1 | hogyan és mi módon történjék az egész.~- Már az a tervem
134 1 | történjék az egész.~- Már az a tervem is készen van!
135 1 | kevesebb lármával fõzd ki az egészet. Legjobb lesz, ha
136 1 | lovasokat válogatsz ki. Dóza bég az ilyen vállalatra nagyon
137 1 | eltette a többi mellé... Az effélékbõl már egész gyûjteménye
138 1 | volt neki, mivel õ is azt az elvet vallotta: haszonért,
139 1 | Tizenegy óra felé járhatott az idõ, midõn hosszas tanakodás
140 1 | pasától. A dervisek éppen az éjféli órák elsõ szúráját
141 1 | erõsíté Kányavári... De az aga egy hitetlen kutya,
142 1 | aga egy hitetlen kutya, az aranyakat bizonyára megtartotta
143 1 | egy csudatévõ gyógyírja, az minden fájdalmat meggyógyít.
144 1 | árnyékában, mikor pedig az elhagyatott Abdallah térre
145 1 | mire csakhamar megnyílt az egyik toronyablak.~- Kik
146 1 | szokott módon? békétlenkedett az elébbi hang, mi a renegátot
147 1 | elébbi hang, mi a renegátot az elsõ pillanatban szinte
148 1 | egészséggel hozzánk!~- Te vagy az, öreg?~- Mondjad csak, Libor
149 1 | kellene egy kevés belõle.~Az öreg magasra emelte hólyagos
150 1 | Hiasszár! No, ne búsulj. Az a gyógyír még a szétvágott
151 1 | Sokat táncolt õ kelme az éjszaka, attól tört fel
152 1 | megtudsz mindeneket! suttogá az öreg, azután elõkurjantá
153 1 | öreg, azután elõkurjantá az egyik cselédet, hogy vezesse
154 1 | kanyargós lépcsõjén sietett fel az emeletre.~A torony hatszögletû,
155 1 | késõn jársz! Nem tudod, hogy az idõ pénz? A ki ezzel nem,
156 1 | idõ pénz? A ki ezzel nem, az semmivel sem tud gazdálkodni.~-
157 1 | kell holnap elvinnem. Ez az elsõ!~Gedeon egész testében
158 1 | szerencsétlen?~- Azt mondám, hogy az ötszáz arany holnap reggel
159 1 | Válaszsz! A fejedet vagy az aranyakat adod-e szívesebben?~-
160 1 | lelkemet inkább, mint azt az ötszáz drága szép aranyat!
161 1 | magánkívül.~- Geda te, ez az ötszáz arany százannyit
162 1 | már mellékes. A fõ, bátya, az, hogy az arany és drágakövek
163 1 | mellékes. A fõ, bátya, az, hogy az arany és drágakövek nagyobb
164 1 | famíliának a király után az elsõnek kell lennie tekintélyben,
165 1 | is érjük! Nem válogatunk az eszközökben, csak célra
166 1 | céljaink közé állnak. Legyen az bárki, annak meg kell semmisülnie.
167 1 | a mienk, legyõzi, le még az ördögöt is. Most van itt
168 1 | ördögöt is. Most van itt az alkalom, kérve se kérhetnénk
169 1 | kérve se kérhetnénk jobbat. Az országban olyan idõk járnak,
170 1 | olyan idõk járnak, hogy az eszesnek könnyû a zavarosban
171 1 | zavarosban halászni. Ezt az idõt fel kell használnunk
172 1 | kincsgyûjtésre. Mert a pénz, az arany az egyedüli hatalom
173 1 | kincsgyûjtésre. Mert a pénz, az arany az egyedüli hatalom a világon.
174 1 | töröké, fél ország a magyaré, az egész pedig a mienk, mert
175 1 | visszaûzzék Ázsiába. Míg ez az idõ be nem következik, -
176 1 | vigyázva, öcsém! A világnak, az embereknek errõl tudni sem
177 1 | mi tehát szép csendben az õ köpönyegje alatt húzzuk
178 1 | szolgálunk, mikor pedig itt lesz az ideje, a császáriak részére
179 1 | fel szolgálatainkat, mert az okos mindig arra fordítja
180 1 | szél fuj. Hidd el, öcsém, az a legháládatosabb munka,
181 1 | legháládatosabb munka, ha az emberek sírnak, velük sírni,
182 1 | hatalomra, s rend és béke lesz az országban, akkor nagy vagyonunkkal
183 1 | legelsõ emberei leszünk az országnak.~- Igen, igen,
184 1 | bátya, akkorra kedvenced, az én János fiam is nagy, deli
185 1 | fényes pályát nyitunk neki az udvarnál! vágott közbe Áron.~-
186 1 | alig tudtál megmenekülni az öldöklésbõl.~- Jó, jó, nem
187 1 | hagytak nekik semmit, mindent az ország egy másik vidékén
188 1 | alattomos gonoszságot...~Multak az évek. A fiatalabb testvért
189 1 | évek. A fiatalabb testvért az ország másik felén lakó,
190 1 | ország másik felén lakó, az öregségtõl tehetetlen egyik
191 1 | cselekedte volna... Ekkor az öcscs megnõsült....«~Áron
192 1 | sanyargatta õket, egyet gondolt.~Az egyik néhány összeszedett
193 1 | a másik pedig ugyanabban az idõben a legnyilvánosabb,
194 1 | költött vége, úgy-e megéri az elejét, az igazságot?~Áron
195 1 | úgy-e megéri az elejét, az igazságot?~Áron egy percig
196 1 | megérkezik és ötszáz aranyat hoz az eladott rabszolgák árából...
197 1 | elzsákmányolt állatok ára után, az összes tehát egyezer és
198 1 | Ezt és mást is! Sólyom, az alvidéki csapatok kapitánya
199 1 | gondoskodott emberekrõl. Az új kapitányt Varangyosnak
200 1 | azt üzente, hogy lerándul az alvidékre. A rácok, szerbek
201 1 | elmenekül, mire leverik az ellentállást, ellenben a
202 1 | nemcsak Buda alatt, hanem az eszéki hídnál horgonyzó
203 1 | úgy is tudja - de éppen ez az, a mit nem szabad túlságba
204 1 | azonban megmondom neki. Ezek az emberek nem fecsegnek, nem
205 1 | megvallom, komoly gondokat okoz az, hogy annyi emberrel van
206 1 | emberrel van dolgunk... Az a titok, a mit sokan tudnak
207 1 | martalócaink, úgyszólván behálózzák az egész országot és határszéleket, -
208 1 | sok ember kell. Ezekbõl az emberekbõl azonban csak
209 1 | én mégis csak azt mondom, az a néhány ember is sok e
210 1 | titkolódzás csak kifundálható, az én eszem kifundálta. Különben
211 1 | nálad is csak addig számít az ember, akármily hûséges
212 1 | ki mézet árul, megnyalja az ujját, a ki ürömmel kereskedik,
213 1 | a ki ürömmel kereskedik, az megtörüli. Mitõl tartasz
214 1 | nála?~- Azt izente, hogy az ötszáz arany már készen
215 1 | iródeákja. Te, Áron, ez az ember akkora darab aranyat
216 1 | körmei közül. Salamon deák az õ erõssége, drága, aranyat
217 1 | A mi Liborunk is ügyes az ilyesmiben, de Salamon diáknak
218 1 | nagyító üveggel se lehet az eredetitõl megkülönböztetni...
219 1 | meri a fejét felemelni? Az egész vidék előtt nyilvánosan
220 1 | nyilvánosan ránk sütötted az árulás és gyalázat bélyegét,
221 1 | gyűjtögeted... Így csap az ölyv a káposzta között dúskálkodó
222 1 | nyúlra, így harap a kígyó az erős oroszlán sarkába, a
223 1 | rá mindaketten mérgesen.~Az öreg bizalmas hunyorgással
224 1 | hunyorgással pislantott hol az egyikre, hol a másikra.~-
225 1 | törõk? Tán a pénzért jõ? Az ötszáz aranyért jõ ez a
226 1 | mult alkalommal is csak az égiek különös kegyelme õrzött
227 1 | Mondhatom, mindenre alkalmas az a Hiasszár, mert nálánál
228 1 | ha gondolod. A mi pedig az Abdallah-tér és a környék
229 1 | a multkor. János napján, az estéli órákban, a vörös
230 1 | elmegy Naftali ékmûveshez, az szívesen megád neki kétszázat
231 1 | után, végre leszámláltam az asztal sarkára a száz oroszlán-tallért,
232 1 | aztán, mivel már késõre járt az idõ, hamarosan elsietett.
233 1 | elsietett. Alig ért azonban az Abdallah-tér házai közé,
234 1 | nyakszirten, hogy menten az árokba fordult. Ábner zsidó
235 1 | világban gazdálkodni. Meglátod, az a száz arany is, húsznak
236 1 | prókátor uraimék elvittek az imént... Hahaha! A mi pénzünknek
237 1 | vagyon minden, vihogott az öreg ravasz hunyorgatással.~-
238 1 | szabadon járhatsz-kelhetsz az éjszaka bármely órájában.
239 1 | szokásod szerint, fordult Áron az öreghez.~- Mindent megtudtam,
240 1 | mint a parancsolat. Ezek az emberek egy cseppet se óvatosak, -
241 1 | förmedtek rá mindaketten.~Az öreg meghökkenve húzta kicsi
242 1 | gyaláztak, Áron uram. Különösen az öreg Bálint, ez a vén komondor
243 1 | kivettem dókám alól Panczát, az én okos seregélyemet és
244 1 | zörgetésre, ajtót nyitott, az én seregélyem is besutytyant
245 1 | jajveszékelést csaptam künn az ajtó elõtt:~- Pancza, Panczurka,
246 1 | nagyszakállú bölcs nyitotta fel az ajtót. - Mit akarsz, jó
247 1 | hallod, nagy bölcs, Panczám, az én Panczurkám beszökött
248 1 | hagyja megfogatni magát.~- Az alkorán tiltja az igazhivõknek
249 1 | magát.~- Az alkorán tiltja az igazhivõknek a madarak összefogdosását. »
250 1 | összefogdosását. »Átkozott az, ki az énekes madarak fészkeit
251 1 | összefogdosását. »Átkozott az, ki az énekes madarak fészkeit
252 1 | Elhalt egyetlen fiamnak, az én drága Hermeszkémnek volt
253 1 | oszlopos-tornácu házikója. Az ablakai nyitva voltak és
254 1 | kellenek, - mit csináljak én az aranynyal és drágakõvel?~-
255 1 | csudákat ne remélj tõlem! Az élet és halál onnan felülrõl
256 1 | halál onnan felülrõl jõ, - az emberi tudomány pedig Allah
257 1 | Mintha valaki leskelõdne az ajtónál!~Libor az ajtóhoz
258 1 | leskelõdne az ajtónál!~Libor az ajtóhoz csoszogott, hogy
259 1 | vajjon igazán alszik-e az a renegát kutya? Már egyszer
260 1 | Nem hiába adtam neki az áfiumból.~- Akkor hát a
261 1 | csigalépcsõ lett láthatóvá. Az az alattuk lévõ terembe
262 1 | csigalépcsõ lett láthatóvá. Az az alattuk lévõ terembe vezetett,
263 1 | gyertyatartóval megkopogtatta az üreg falait.~- Az egész
264 1 | megkopogtatta az üreg falait.~- Az egész házat fundamentumáig
265 1 | úgy-e nincsen szebb zene az aranycsengésnél az egész
266 1 | zene az aranycsengésnél az egész világon? Mi?...~De
267 1 | fedelét.~- Nekem is üdvösségem az arany, de te némelykor mégis
268 1 | setéten nézett utána, azután az oldalcsarnok oszlopaihoz
269 1 | Hát te, kutya, kinek az engedelmével kószálsz, igazhívõ
270 1 | a kegyelmes pasa, vagy az a sárgapofájú hitetlen?
271 1 | világ. Rimánkodva csúszott az aga lábához, de ez elrúgta
272 1 | mire a csauszok behurcolták az udvarra és lekapva tíz körmérõl,
273 1 | köpönyegén.~Már délfelé járhatott az idõ, midõn egyszerre Kányavári
274 1 | pattanva, lovával szorosan az oszlopcsarnok mellé ugratott.~
275 1 | talpából csorog a vér, nem az agyáig lüktetõ fájdalmakat,
276 1 | ajakkal. Most ti vagytok az erõsek, hatalmasok, de majd
277 1 | gyászimára jövő csendben~ Az óra rémes hangja ketytyen:~
278 1 | van, mint mondom, bátya. Az a zsivány kilesett bennünket,
279 1 | ha elsõben is lenézünk az alsó traktusba Libor gazdához.~
280 1 | traktusba Libor gazdához.~Midõn az ajtón benyitottak, az öreg
281 1 | Midõn az ajtón benyitottak, az öreg éppen kettes-ajtajú,
282 1 | Áron nyers hangon...~- Itt az ajtó mellett. Nézzed, uram,
283 1 | talpaitól!~- Zökkentsd félre az ágyat, hadd nézek mögéje!
284 1 | diadallal. Nézz ide, vén bagoly! Az áfiumot nem itta meg, hanem
285 1 | itta meg, hanem ide öntötte az ágy mögé! és rámutatott
286 1 | foltokra. Így tudsz te vigyázni az emberekre?~És úgy leszidta
287 1 | emberekre?~És úgy leszidta az öreget, hogy azt se tudta,
288 1 | tölgyfaajtó elõtt megálltak.~- Ezt az ajtót már megvizsgáltam.
289 1 | ajtót már megvizsgáltam. Az az áruló kutya setétbarna
290 1 | ajtót már megvizsgáltam. Az az áruló kutya setétbarna teveszõr
291 1 | Milyen ravaszul kigondolta az a zsivány gazember! A kapocs
292 1 | végét beakasztotta, mintha az erõs becsapástól ugrott
293 1 | ugrott volna bele. S míg mi az ajtót rángattuk, addig szépen
294 1 | mind Libor ügyetlensége az oka, dühöngött Áron.~Gedeon,
295 1 | Fejének szemem láttára kell az igazság udvarára22 gördülnie,
296 1 | sebesen, miközben lesietett az udvarra és a másik percben
297 1 | lovon, sebesen vágtatott az Abdallah-téren keresztül.~
298 1 | keresztül.~A dervisek már az estalkonyi szurát énekelték
299 1 | nyugtalanabbul tekintgetett ki az ablakokon, de Áron öcscse
300 1 | nem akart visszatérni.~Már az utolsó napsugár is eltûnt
301 1 | eltûnt a hegyek mögött és az alkony setét árnyai kezdtek
302 1 | leverten hazaérkezett.~- Az a zsivány megérezte a sáfrányillatot
303 1 | ébenfapálcikával ráütött az ezüstharangocskára, azután
304 1 | volt található. A csauszok az én vezetésem alatt bejárták
305 1 | Ebben a percben kinyílt az ajtó és Libor gazda somfordált
306 1 | nélkül vissza ne gyere! Ha az ég, föld összeszakad is,
307 1 | szólalt meg Gedeon, miután az öreg Libor elcsoszogott.
308 1 | egymással.~- Ez lesz hát az a bizonyos csapat?...~-
309 1 | hazafelé. Délfelé azonban az ég fenyegetõn elborult és
310 1 | csattanásokban.~- Isten büntetése ez az ítéletidõ rajtunk, mondá
311 1 | ítéletidõ rajtunk, mondá az öreg plébános a vihar kitörésekor
312 1 | ólomként ül a nyakán. Õ szedi az adót, szab neki törvényt,
313 1 | mert attól félt, hogy ez az egyeneslelkû, szókimondó
314 1 | erkölcseinket... Elhagyjuk az egyedüli üdvözítõ hitet,
315 1 | most újra vissza akar térni az igaz hit kebelébe...~- Itt
316 1 | furcsa! Nem tudhatnám meg az irás tartalmát?~- Tõlem
317 1 | kegyelmed ily vakmerõséggel az Istent! A szoros út most
318 1 | kárt nem tett, sõt inkább az esõtõl felfrissülve, az
319 1 | az esõtõl felfrissülve, az egész vidék buja zöld szinben
320 1 | Itt van! elibém jött az én szívem fiam! gondolá
321 1 | széles szájával.~- Kegyelmed az, apám uram. Hát már visszajött?~
322 1 | meg se öleli, csókolja az õ kedves apuskáját!~- Tudja,
323 1 | nem szeretek nyalakodni. Az az asszonyoknak való! s
324 1 | szeretek nyalakodni. Az az asszonyoknak való! s elhárította
325 1 | miért haragítottátok meg az úrfit, hé? Kérjétek meg
326 1 | vadrózsagalyat suhogtatva, mire az elkínzott gyermekek újra
327 1 | vagyon! engesztelé fiát az apa.~- Nekem amúgy is örömnapom
328 1 | nem állhatok, ma temetik az anyját.~- Mit mondasz? Hát
329 1 | csakugyan meghalt?~- Meg ám... Az egész ház csak ugy harsog
330 1 | Ez nagy újság, mormogá az apa, mi alatt késével elvagdalá
331 1 | nagy sikoltozásra odajött az Edömér és mivel erõsebb
332 1 | ha egy reggelen átmennénk az üres Hollókövy kastélyba
333 1 | lesz minden! Mi leszünk az urak? Ugy-e, ez az a jó
334 1 | leszünk az urak? Ugy-e, ez az a jó hir, mit mondani akár
335 1 | akár kegyelmed, apám?~- Ez az, így lesz! Gazdagok, hatalmasok,
336 1 | hatalmasok, elsõk leszünk az országban... Nos, örülsz-e
337 1 | talán még rosszabbul! Én az apát, te a fiút, bólintgatott
338 1 | mosolylyal.~- Édes apám, az a kancsalszemû török, a
339 1 | mindenkinek mutogatta azt az ezüst-dénárt, a mit tõle
340 1 | kapott, hogy a kastélyba ment az izenettel.~- Mondjad, mondjad
341 1 | Hollókövy uram maga helyett az öreg Bálintot küldte oda,
342 1 | hagyott a számára...~- Ez az! dörmögé Kányavári, ez az
343 1 | az! dörmögé Kányavári, ez az az átkozott levél. Nem tudod,
344 1 | dörmögé Kányavári, ez az az átkozott levél. Nem tudod,
345 1 | nem olvasnám-e el neki? Az volt benne, hogy Hollókövy
346 1 | családját... ennyi volt az egész!~Kányavári majd megette
347 1 | betyár! Pedig oda kerülsz, ha az egész országot tûvé teszszük
348 1 | így állhatunk boszút, én az apán, te a fiún. Gedeon
349 1 | alattomos vihogással, mire az apa túláradó örömmel bólintgatott
350 1 | büszkén dörmögé:~- Nem hiába az én fiam, de az én vérem
351 1 | Nem hiába az én fiam, de az én vérem is mindenekben.
352 1 | A nyitott kapun át éppen az udvarra akartak kanyarodni,
353 1 | vezetve és utána mindjárt az öreg Bálint lépdelt nehezen,
354 1 | legutolsó jobbágyig, mert az elhunyt az egész vidéknek
355 1 | jobbágyig, mert az elhunyt az egész vidéknek vigasztaló,
356 1 | legkisebb tárgy is, csak az elhunytra emlékeztetett...
357 1 | A megkezdett hímzés, az ablak szögletébe támasztott
358 1 | többé anyátok!...~Egyszerre az öreg Bálint tisztes alakja
359 1 | tisztes alakja jelent meg az ajtó közben, de meglátva
360 1 | Ah, édes uram, felelt az, miért kell e szomorú órában
361 1 | vidéki szegény ember; - az urak pediglen a nagyterembe
362 1 | követ is.~- Mondjad meg az uraknak kellõ tisztelettel,
363 1 | a tudvalévõ tervekrõl - az ajtónálló pedig gondoskodjék
364 1 | tisztelendõ plébános urat.~Midõn az öreg Bálint Ilonkával távozott,
365 1 | Bálint Ilonkával távozott, az apa és fia átmentek a harmadik
366 1 | átmentek a harmadik terembe, az úgynevezett kincses-palotába,
367 1 | mondá, miközben kinyitotta az egyik polcos szekrény ajtaját
368 1 | aranykelyhet vett elõ. - Még az õ drága kezei helyezték
369 1 | susogá elérzékenyülve és az apa meg a fiú áhitattal
370 1(22)| Igazság udvara az a hely, vagy udvar, hol
371 1 | A búcsulátogatás.~»De az ajtó s ablakoknak függönyei
372 1 | Valami elkésett utas vár az ajtón csöndesen:~ Az lesz,
373 1 | vár az ajtón csöndesen:~ Az lesz, egyéb semmisem!«~Poë
374 1 | ruházom, felelt megilletődve az öreg. Adja a Mindenható,
375 1 | jövőt, sorsunk és életünk az ő kezében van, történjék
376 1 | ő kezében van, történjék az ő szent akarata...~Az öreg
377 1 | történjék az ő szent akarata...~Az öreg plébános távozta után,
378 1 | lépett be, kit a ház ura már az iró- és könyves-palotában
379 1 | Hollókövy Ubul idejében, ez volt az ősi kastély díszterme, mit
380 1 | kiformált ékítmény is mutatott.~Az ezután következő nagy terem
381 1 | szattyánbőr-karszékekben ültek az urak, tanácskozásba mélyedve,
382 1 | Borbély testvér a Dunántúlról, az asztal felső végén pedig
383 1 | Illésházy Péter, Dóczy Ferenc és az öreg Nyáry Lőrincnek tisztes
384 1 | agg alakja ült, szóval, az ország legjobb családjai,
385 1 | meneszteni a császárhoz és az irányadó köröket is jobban
386 1 | szolgálna - mint szolgált az elmult időkben, az ozmán
387 1 | szolgált az elmult időkben, az ozmán hódítások ellenében.
388 1 | maga erejéből széttörné az igát, akkor jönnének hozsannát
389 1 | legkellemetesebb mosolyával biztosítá az urakat, hogy Bécs mindent
390 1 | Kobak Miklós dandáraikkal az embertrabló martalócok,
391 1 | beleképzelve magát; szakasztott az a fiatal hős volt, minőnek
392 1 | inggallérja alól kilátszott az a különös alakú kis fekete
393 1 | nemes, bátor arcán pedig, az ifjúság zománca mellett,
394 1 | késő délután fejezték be és az urak, tekintve egynémely
395 1 | azonnal távoztak.~Valóban csak az olyan fejedelmi vagyon,
396 1 | Hollókövyé volt, bírta ki az ilyen vendéglátást, mert
397 1 | ilyen vendéglátást, mert az akkori zavaros közbiztossági
398 1 | akkorra már atyja benyitotta az ajtót, ő pedig lesietett
399 1 | erőszakkal vonta el hugát az ablaktól.~- Galambjaidról
400 1 | vagy? Te szoktál mindig az első lenni, te költesz fel
401 1 | lenyilazta, vagy tőrbe csalta az a gonosz Kányavári fiú...
402 1 | rejtelmes homályba...~Fölöttük az alkony halványodó ege, a
403 1 | körülmények között, mert az édesanya talizmánja áldást
404 1 | gyermek áhítattal csókolá meg az alig cérnavékonyságú aranyláncocskákon
405 1 | gyász-istentiszteleten, midőn az öreg Bálint véletlenül hátrapillantott,
406 1 | urát a gyászmise végével, az illendőségszabta távolban
407 1 | atyafiságos udvarlásunkat tenni!~Az öreg, ki mindent inkább
408 1 | kisértetet látna, meredt az első percekben Kányavári
409 1 | egy szót se! dörmögött az apa, mert ugyanekkor Hollókövy
410 1 | kezdé tovább szánni, bánni az általuk okozott perpatvart
411 1 | rosszat okozott neki ez az ember! Bármint akarta is,
412 1 | nagyobbacska dominiumot örökölt az erdélyi határszéleken, ott
413 1 | sajnálkozó hangon odasúgott az apának:~- Szivemből sajnálom,
414 1 | szánta-bánta a bűneit, addig az én szemem körüljárt mindenfelé.~-
415 1 | hetet és ötöt mutatott lopva az ujjaival...~- Jól van, értem.
416 1 | nesze, vidd el neki ezt az öt aranyat. Mondjad, hogy
417 1 | behívta magához...~- Hallottam az utolsó szóig mindent, a
418 1 | hallgatództam volna, mert az ajtó nyitva maradt, szólt,
419 1 | finta és gonosz cselszövény az egész.~- Mibõl sejted? Gyanítasz
420 1 | valamit, jó volna. - De azt az egyet bizonyosan tudom:
421 1 | lehetne. Gonosz komédia az egész, melylyel kegyelmedet
422 1 | tett, miket akart tenni ez az ember kegyelmeddel. El akarta
423 1 | csak, mit suttognak errõl az emberrõl. Ha csak egy körömfeketényi
424 1 | hiheti kegyelmed, hogy ebbõl az emberbõl jó válhatik valaha!
425 1 | figyelmeztetéseire és arra a levélre, mit az az erre járt török küldött.
426 1 | és arra a levélre, mit az az erre járt török küldött.
427 1 | õszinte, igaz lelke után méri az embereket, - de ennek a
428 1 | a Júdás csókja, a mivel az Üdvözítõt elárulá.~Hollókövy
429 1 | tudtán kívül elõre érez az ember?...~- Eh! kiáltá egyszerre,
430 1 | büszkén felvetve fejét, az ilyen tépelõdés édes testvére
431 1 | megtudtam, ezentúl is megtudok az ármánynyal és árulással
432 1 | õrködni felettetek ezek az öreg szemek, miként csecsemõ
433 1 | magányosan sólymászni és az erdõkben lovagolni. Ki kell
434 1 | kedvtöltéseirõl. De mivel? Az igazi okot még csak sejtenie
435 1 | máris e fiúban, különben az apja is egész hõs volt ilyen
436 1 | arcán látható aggodalommal.~Az öreg Bálint jól látott,
437 1 | adót vetett ki. Potomság az egész, mert fejenként csak
438 1 | ezt a terhet is le fogja az agyonsanyargatott nép vállairól
439 1 | kihirdettette lovas csauszokkal az egész territoriumán, hogy
440 1 | népre. Nem sok, potomság az egész. Fejenként csak egy
441 1 | Minden bizonyára, mert az ilyen parancsok vagy Stambulból,
442 1 | ilyen olcsó szerrel szabadul az új adótól, készséges örömmel
443 1 | örömmel hordogatá kispénzeit az agák piszkos markába, egy
444 1 | megtudá, hány adófizetõ vagyon az illetõ territoriumon, pro
445 1 | rögtönösen kivetteté utána az iszonyú harácsot, fejenként
446 1 | betiltá ez adófizetést és az adószedõket a harácsoló
447 1 | polturát se fizessen. Persze az adószedõk protestálni és
448 1 | fõpasához e dologban.~- Ezért az Isten meg fogja áldani kegyelmedet!
449 1 | mindjárt magam beszélek az agával...~De erre nem volt
450 1 | tatárcsapat vágtatott be az udvarra apró, kócos lovakon,
451 1 | akarod! felelt rekedt hangon az aga.~- Te vagy, a ki az
452 1 | az aga.~- Te vagy, a ki az új adót be akarja hajtani?~-
453 1 | a tornácon, s ugyanekkor az öreg Bálint is sietve fordult
454 1 | kigyúlt arccal Edömér, midõn az egyik apród fiú Hollókövy
455 1 | mintha kiolvasta volna fia és az öreg Bálint szemébõl, a
456 1 | jogosan megtagadta, mire az aga kurd fegyvereseivel
457 1 | Mindegyik kép mellett ott volt az illetõ õs páncélja, fegy
458 1 | áldozatkészségének.~Nagy számmal voltak az õsök, még nagyobbal a fegyverek,
459 1 | õrizte szívének rejtekében az õsök nagy tetteivel és azzal
460 1 | mire csakhamar belépett az öreg Bálint.~- Jó Bálintom
461 1 | mert, hogy megtagadtuk az adót, büntetésül minden
462 1 | három-négy napig, ha ugyan az ötödikre is nem jut valami.~
463 1 | Bizony jutott, mert csak az ötödik éjszaka közepén lettek
464 1 | maga erejébõl levánszorogni az elcsigázott ló hátáról,
465 1 | lakozom, hiszen a te házad az üldözött hazafiak bátorságos
466 1 | vendégszeretettel tárta ki az üldözött elõtt szobája ajtaját.~
467 1 | elé és nemsokára megjelent az utiasan felkészült család
468 1 | paripára ültek.~Csaknem az egész népség a kertek alá
469 1 | véletlenül arra nem megy az öreg plébános. Az iránta
470 1 | nem megy az öreg plébános. Az iránta való tiszteletbõl
471 1 | viszontlátásra! Szerencsés utat az árokba dõlésig! Nyakatok
472 1 | Kányavári jobbágyaknak azonban az udvarbiró keményen megparancsolta,
473 1 | voltak) majd belefordították az árokba a megriadt lovak.~
474 1 | senkié sem a jövő,~ Csupán az Isten bírja azt.~ Az óra
475 1 | Csupán az Isten bírja azt.~ Az óra jár, az óra üt~ És mindennek
476 1 | bírja azt.~ Az óra jár, az óra üt~ És mindennek véget
477 1 | beszélgetést egyik este az öreg Istvánffy Tamás, midőn
478 1 | Többesben bátorságosabb az utazás, - szólt közbe a
479 1 | bogaraim! nevetett vidáman az öreg s enyelegve dörzsölte
480 1 | gyakorta együtt kutaták az ég titkait, a beszélgetés
481 1 | került...~Már későre járt az idő, midőn pihenőre készülődött
482 1 | hull le legtöbb csillag az égről, - mondá búcsúzás
483 1 | fekete felhőket kergetett az égen és jajgatott, süvöltözött,
484 1 | fojtani! ~Ezt azonban már az asztalnál ülő Istvánffynak
485 1 | teszi! válaszolt komoran az öreg, ki rosszkedvét az
486 1 | az öreg, ki rosszkedvét az aranyszinü hegyaljaival
487 1 | Félek, hogy valami baj éri az úton, mert nagyon neszes,
488 1 | nehezen várt csatlóst, a hol az egész messze környéken nem
489 1 | paripája szintén megérezte az idegen lovak közellétét
490 1 | rohanó paripák körme alatt az országút kavicsa csattogott,
491 1 | gyorsasággal. Mire a falu alá ért, az üldöző tatárlovasok is csaknem
492 1 | Most már rajta, törjétek be az ajtókat egymásután! Aymár
493 1 | özönlöttek vad üvöltéssel az udvarra és tüstént rá recsegő
494 1 | csákányütések döngették az ajtókat, mire a kastély
495 1 | dörgött, villámlott fel az éjszakában...~Az öreg Bálint
496 1 | villámlott fel az éjszakában...~Az öreg Bálint ugyanis már
497 1 | öreg Bálint ugyanis már az üldözők robajára felébredt
498 1 | a hosszas tanakodásra... Az ajtók zárva sokáig ellenállnak.
499 1 | Ilonkát és nõdet vigyük az utolsó szobába, hol a rejtekajtó
500 1 | rejtekajtó van. Kegyelmed pedig az alatt fegyverkezzék fel...
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089 |