Rész

 1     1|           sólyom- és falkaápolónak, felelt Hiasszár elszorult hangon.~-
 2     1|   legkegyelmesebb pasával beszélni, felelt, mellén keresztbetett kezekkel
 3     1|        csausz aga mély meghajlással felelt:~- A palota lépcsõin várakozik.~-
 4     1|           Kérdezz, amennyit akarsz! felelt ez tompa hangján.~- Hány
 5     1|        leány pedig az õ gyermekei - felelt, miközben félszemével olyan­
 6     1|            egyedül a te jóvoltodon! felelt a képmutató.~A pasa azonban
 7     1|             a tervem is készen van! felelt diadalmas arccal.~- Derék
 8     1|         hitszegõ agát.~Hiasszár nem felelt, csak gyûlölettõl izzó tekintettel
 9     1|       Zörgetésére dühös kutyaugatás felelt, mire csakhamar megnyílt
10     1|             attól tört fel a talpa, felelt Kányavári kacagva a renegát
11     1|          fizetek, ha haszonnal jár! felelt nagy komolyan öcscse tréfálódzó
12     1|          harmadiknál bagoly-huhogás felelt vissza, tehát rendben vagyon
13     1|            akarsz?~- Ah, édes uram, felelt az, miért kell e szomorú
14     1| szeretetemet pedig árváira ruházom, felelt megilletődve az öreg. Adja
15     1|            alapíthattok magatoknak, felelt meg­illetődve - és feledve
16     1|          keressük, ha tudni akarod! felelt rekedt hangon az aga.~-
17     1|       kérdésére röviden csak annyit felelt, hogy a kispénzadót a nép
18     1|          esküszöm; hogy úgy teszek! felelt megindulástól alig hallható
19     1|           visszakerülni...~- Értem! felelt hideg, kegyetlen mosolylyal
20     1|           hogy sebemet beköthessem, felelt csendes hangon és kis kamrájába
21     1|             Allah áldása rád, fiam! felelt mély hangján Fatime is,
22     1|            engedelmességgel, anyám! felelt ez halkan, miközben fájdalmas
23     1|        Kairam csak néma fejrázással felelt.~- Oh, uram, csakugyan nem
24     1|   Mindaketten keresztények vagyunk! felelt Edömér nemes egyszerûséggel.
25     1|       Jússzúf csak hideg mosolyával felelt, de Edömér még büszkébben,
26     1|          neked se lesz okod örülni! felelt Edömér, de magában megdöbbent:~-
27     1|      fenekéről nem lehet menekülni! felelt a macedoniai. Egyetlen egy
28     2|      városába?~- A dsibbahi oázból, felelt Edömér hideg kimértséggel.~
29     2|    ingerülten.~- Több, mint hiszed! felelt olyan komolysággal, hogy
30     2|          hugodat is megtalálhassuk, felelt bátorítólag. Aztán Bálinthoz
31     2|              eskümet be nem váltom! felelt ünnepélyes hangon.~- A Hollókövyek
32     2|      cimborám?~Hiasszár ezuttal nem felelt Bálint vérmes reményû szavaira,
33     2|          habakukkóniában szenvedsz! felelt Hiasszár egykedvüen.~Khor-khori
34     2|             hm! hm! bizony beteg! - felelt ez mély sóhajtással.~- De
35     2|   igéretemet teljesítettem, Csilla! felelt Edömér eddig nem érzett
36     2|         szavadnak engedelmeskedünk! felelt mindnyájuk nevében Edömér.~-
37     2|           hónapig nyomtam az ágyat, felelt keserűen Hiasszár.~- De
38     2|         várakoztassuk a társaságot! felelt Edömér és átment a mellékszobába,
39     2|     nádorispán különös meghívására, felelt Ákos.~E közben megérkeztek
40     2|            meglátjuk, meglátandjuk, felelt Pollius doktor kitérőleg.
41     2|            uram és atyai pártfogóm! felelt Edömér élénken.~A tanácskozás
42     2|          öreg Laky.~Korláthkövy nem felelt e kifakadásra, hanem elmondá,
43     2|           célok szabják meg útamat, felelt kissé elfogódott hangon.~-
44     2|              viszontlátjuk egymást! felelt Edömér, a leányka remegõ
45     2|   legdrágább kincse lesz szivemnek! felelt Edömér kigyult arccal, miközben
46     2|          itélete fog végrehajtatni! felelt az udvaros, miközben a tér
47     2|             ezredes­kapitányok elé, felelt Edömér, merészen farkasszemet
48     2|          részünkre. Ennyi az egész! felelt a renegát kitérõleg.~Csakugyan,
49     2|             De meg ám, még az este, felelt egyik, mire mindakét részrõl
50     2|              Hogyne ismertük volna, felelt egyik, hiszen földim volt.
51     3|           még komolyabb fejrázással felelt a tudakozódásokra:~- Nemesebb
52     3|           kezében vagyunk, vezérem! felelt nyugodtan Edömér.~Minthogy
53     3|       teljesítjük a ránkbizottakat! felelt Edömér.~- Számítok rá! De
54     3|             renegát Bécsben vannak! felelt Gedeon setét tekintettel
55     3|          kiáltá egyszerre.~- Bizom! felelt nyugodtan Edömér.~Behivta
56     3|        helyett csak egy tekintettel felelt, melyre a parancsnok komor
57     3|             a szent ügy védelmében! felelt Edömér és Bálintot elküldte
58     3|          menni!~- Nem, míg én élek! felelt Hiasszár.~Az ezt követõ
59     3|            végkép el van határozva, felelt ez durván.~- No, no, miért
60     3|            velem! Anyámé és a tiéd! felelt Edömér megindult hangon.~-
61     3|        melyre kívülrõl dühös szitok felelt.~- Ébren vannak mégis! Feszítsétek
62     3|  Vállalkozom, fenséges fõherceg úr, felelt merész önbizalommal nézve
63     3|            lépésenként történhetik, felelt Edömér, mert õ és Vihorláthy
64     3|            hugodhoz fognak vezetni! felelt röviden, de ugyan ebben
65     3|          Hiasszárnak, a renegátnak, felelt elsötétült arccal.~Edömér
66     3|       Edömér.~Reszketõ örömsikoltás felelt szavaira és a két testvér
67     3|                Köszönöm, jó Kairam! felelt csendes hangon Edömér és
68     3|            Életét áldozta érettünk! felelt tompa, reszketõ hangon Edömér.
69     3|        jövök, s fontos hirt hoztam! felelt Csóka az álmatlanságtól
70     3|         odaliszk a szigeten maradt! felelt az aga.~- Elõre, bajtársak!
71     3|      jóakaratú intésre Edömér azzal felelt, hogy éjféltájban elfogott
72     3|    menekültem, hogy hirt hozhassak! felelt mogorván, sebzett fejét
73     3|            Petneházy.~- Nem hinném! felelt csöndesen Edömér!~- No hát
74     3|               Korláthkõre hugomért! felelt Edömér kimondhatlan boldogsággal.