Rész
1 1| gyengéden megszorítva.~- Csilla a nevem! Hát a tiéd? kérdé
2 1| hangon.~- Az enyém Edömér. Csilla, kis hugom, folytatá aztán
3 1| Nézd, itt jönnek érted!~Csilla szeme elfojtott könnyektõl
4 1| Edömér és Csilla.~»Ne epedj, szívem, hagyd
5 1| kimondhatatlan örömére, Csilla egy este azzal az ujsággal
6 1| datolyát kunyorált ki, mire Csilla is elõhozta kincseit, pár
7 1| szeretet ünnepét, zokogá halkan Csilla...~- Igen, az boldog és
8 1| De a kinek nincs!... Ah, Csilla, kis hugom, én, ha drága
9 1| megtámadtatásukig ért elbeszélésében, Csilla szeme villogni kezdett s
10 1| mennyire bízom benned!~Csilla Edömér kezét szorongatva,
11 1| nevemet... Én Korláthkövy Csilla vagyok, gróf Korláthkövy
12 1| pillanatra is.~Csakhogy Csilla napról-napra komorabban,
13 1| kockára tenni a menekülést.~Csilla hevesen rántotta el kezét
14 1| gyengéd, szemrehányással. Óh, Csilla, most e haragos percedben
15 1| is elárulhatom nekik!~- Csilla, hugom! gondold meg, mi
16 1| tekintettel nézett rá.~- Csilla, Csilla, remegek érted!
17 1| tekintettel nézett rá.~- Csilla, Csilla, remegek érted! Te magad
18 1| fogadásom lebeg elõttem.~Csilla azonban nem fogadta meg
19 1| Szondy két apródja.«~ ~- Csilla, ha ma nem is, de holnap
20 1| hangon megszólította:~- Csilla hugom, ne epezd magadat
21 1| türelmetlenséggel és tovább ment...~- Csilla! kiáltá Edömér fájdalmas
22 1| szomorkodott egyedül, mert Csilla haragos duzzogásában ott
23 1| is elhagyta a türelem.~- Csilla, ne sértegess tovább! Ha
24 1| szeszélye szerint intézni.~Csilla gõgje nem bírta ezt viszonzatlanul
25 1| vihogó cselédség között.~- Csilla! Csilla! Mi történt az Isten
26 1| cselédség között.~- Csilla! Csilla! Mi történt az Isten szerelméért?
27 1| hosszú nyakát az ajtó felé, Csilla pedig a kétség és remény
28 1| oda állt a szolgák elé.~Csilla csak most értette meg, mirõl
29 1| indulattól fulladozó hangon. Csilla pedig felsikoltott, mintha
30 1| Hogy állta volna ezt ki Csilla! gyönge fehér bõrét halálra
31 1| r.~ ~Mit érzett ezalatt Csilla?~Soha ahhoz fogható fájdalmat
32 1| megbocsátasz-e nekem? zokogott Csilla. Bocsáss meg, oh, bocsáss
33 1| gyógyulni.~Erre a jó hirre Csilla örömkönnyeket sírt, Kairam
34 1| fejecskéjét. Mintha nem is a régi Csilla lett volna. A dactól és
35 1| mindig nem tért vissza...~Csilla, miként az elutazás hajnalán,
36 1| milyen erõs lettél! rebegte Csilla, könnyein át mosolyogva.~-
37 1| nehezedett szívére, úgy, hogy Csilla e miatt szelid szemrehányást
38 1| sírig.«~ Lévai: »Mikes«~ ~Csilla résztvevő szívvel hallgatta,
39 1| árnyékában. Menekülni fogunk! ~Csilla szívére szorította mindakét
40 1| elmondta a szükségeseket, Csilla pedig örömtől és reménytől
41 1| a szíve, mert megismerte Csilla fejkendőjét, melyet a Halwet-ünnepen
42 1| Ismerem a kendőcskéjét! ah, Csilla, kis húgom! Adjátok, adjátok
43 1| Edömér pedig elõvéve keblébõl Csilla emlékét, a selyemkendõt,
44 2| hogy először is hugodat a Csilla nevű magyar lánykával együtt
45 2| tanácsomat fogadjátok, a Csilla nevû leánykának hollétét
46 2| körített.~- Ott van hát Csilla! Az oszlopos, faragott falak
47 2| igéretemet teljesítettem, Csilla! felelt Edömér eddig nem
48 2| mosolygott az öreg Bálint, midõn Csilla fiunak öltözve, kócsagtollas
49 2| vagyunk, itthon vagyunk!~Csilla kis kezét összekulcsolva,
50 2| hajnalcsillag, akarom mondani Csilla grófkisasszonyka minden
51 2| kegyelme majd ápolja a beteget, Csilla hugom pedig szintén eljön
52 2| nyaival a vadászok indulását.~Csilla kezében egy kõszáli sas
53 2| a meglepetést! nevetett Csilla.~Korláthkövyné szelid, nemes
54 2| ünnepélyre volt szánva, melyet Csilla az indulásnál akaratán kivül
55 2| egyetlen leánykájukat.~Csilla, hófehér ruhában, fején
56 2| hogy mikor megérkezett, Csilla hangos örömsikoltással repült
57 2| egyik préselt bõrszékbõl Csilla repült fehér galambként
58 2| apja gyöngéd komolysággal.~Csilla egy szót se szólt, csak
59 2| útnak indulnak.~A grófné és Csilla az estebéd végével mindjárt
60 3| láncocskáján ott függött Csilla aranykeresztecskéje is.
61 3| kezecskéjét oda nyujtá neki.~- Csilla, hugocskám! Óh, mi öröm,
62 3| társaságában és kis barátnéja, Csilla mellett ült, ki boldog örömmel
63 3| örvendetes hirrel fogadták, hogy Csilla a kancellár családjával
64 3| sors, szólott elmélázva Csilla. Egykor te voltál neki a
65 3| indultak és midőn megérkeztek, Csilla azt se tudta, mit csináljon
66 3| tovább aludt...~E percben Csilla sikoltása hangzott a benyílóból.~-
67 3| bátorítá reszketõ hangon Csilla és e bátorításra az ifjú
68 3| Kristóf hangját ismerte meg.~- Csilla, édes hugom, mentve vagyunk!
69 3| urának a szeme közé nézni.~Csilla kértére az áruló Keveházit
70 3| alig haladtak egy darabot, Csilla egyszerre csak ijedten felkiáltott:~-
71 3| vállában.~Korláthkövyné és Csilla odaadták csipkés kendõiket
72 3| türelmetlenség majd megemésztette.~Csilla és édesanyja felváltva,
73 3| Pollius orvosdoktor uram, sem Csilla kérései nem birták tovább
74 3| hogy velünk nem jöhet. Csilla és Ilonka alig gyõzték megvigasztalni.~
|