Rész

 1     1|        Miért árultál be a pasának? Óh, jaj nekem, mintha tüzes
 2     1|        vesztére, megrontására...~- Óh, nekem még más okaim is
 3     1|            csintalan gonosz állat. Óh, te bölcs és nagytudományú
 4     1|            és szemeimnek vigaszát! Óh add vissza, legyenek érte
 5     1|          virágaid között énekel... Óh, add vissza szemeim és öregségem
 6     1|         aranynyal és drágakõvel?~- Óh, jer, nézd meg, könyörgött
 7     1|         tudományodba van bizalmam. Óh, jer, könyörülj rajtam,
 8     1|  elhárította apja ölelõ karjait.~- Óh, te rossz kölyök!... Lám,
 9     1|           megette fiát örömében.~- Óh, te aranyos fiú, milyen
10     1|                                    Óh néma rém, te árny s vendégünk
11     1|     holnapnak nevezünk!~ A holnap, óh, egy nagy talány!~ – – – – – – – – – – – – – – «~
12     1|           tudja, hol és merre van?~Óh, mint szerette volna a körülöttük
13     1|      csoportosan a levegõ-égben.~- Óh, ha nekem is szárnyaim lennénk!
14     1|           találtál, vigy magaddal! Óh, kérlek, ments meg engem
15     1|       szenvednünk, édes Csillám!~- Óh, akkor tudok, tûrni és szenvedni,
16     1|          gyengéd, szemrehányással. Óh, Csilla, most e haragos
17     1|       kiáltá Edömér fájdalmasan.~- Óh, ne gyötörj te is kérdéseiddel!
18     1|         közeledni, hozzá rohant:~- Óh, Hanif, te vagy a büntetéssel
19     1|          jó Hanif, csak öt percig! Óh, tedd meg kérésemet. Allah
20     1|         összetett kézzel kiáltá:~- Óh, uram, könyörülj rajtam!~
21     1|     könnyeket látok! Mi történt?~- Óh, uram, Fatmát, kegyelmes
22     1|       közbe elodázó kézintéssel.~- Óh, uram, az a szegény lányka
23     1|        Könyörülj rajta én érettem! Óh, siess! A percek múlnak.
24     1|    ellenállni. Érte tevém csak, de óh, anyám, derítsd rá kegyelmed
25     1|         meg! Úgy-e, nem halsz meg! Óh, Allah, segíts! Hanif nézd,
26     1|           lányka belehalt volna... Óh, nem is hiszed, milyen boldog
27     1|            szíve nagyot dobbant.~- Óh, ha ez beteljesülne! Ha
28     1| mosolyogtam »hitetlen«! Mert lásd, óh én jó uram, a keresztény
29     1|  szenvedett, hogy megválthasson.~- Óh, milyen csodás dolgokat
30     1|          bemocskolja magát, mert - óh Allah, óh Mohammed, ne büntessetek
31     1|            magát, mert - óh Allah, óh Mohammed, ne büntessetek
32     1|          lesett urára:~- Mindezek, óh én uram, csak csekély vétségek
33     1|          szeraszkier is hallották? Óh, mondjad hát, uram, mivel
34     1|     mennydörgõ hangon.~- Kegyelem, óh jóságnak napja, megbocsátás
35     1|      megengeded, röviden elmondom, óh uram! felelte tisztacsengésû
36     1|            kiáltá a hatalmas úr.~- Óh, uram, megengedted, hogy
37     1|   kimondhatatlan hálával köszönöm, óh, uram, de hitemet és hazámat
38     1|         akaratlanul felkiáltott:~- Óh, atyám, édes jó atyám, úgy-e,
39     1|          ki emberevõ pillantásait.~Óh, Allah, miért tiltja fogadásom
40     1|        látott drága hazám nyelvén! Óh, mily jól esik e kedves
41     1|   megölelte, megcsókolta Dsámit.~- Óh, Dsámi, minő nagy tehertől
42     1|            innen a messzeségből... Óh, istenem, micsoda csapás
43     1|           a végítélet napján!...~- Óh, atyánk, ne rémíts, ne szomoríts
44     1|           öreg reszketõ jobbját.~- Óh, ifjak, az öreg kor csak
45     1|    szakadékok között.~- Sejtettem, óh, sejtettem! kiáltá csaknem
46     1|        állották körül egy ideig.~- Óh, én sejtettem, sejtettem
47     1|           a kis barlangba vitte.~- Óh, testvéreim, kiáltá fájdalmas
48     1|           késõbb tudta kinyögni:~- Óh, te hû, drága Dsámi! Nemes
49     1|     Bátorság és kitartás, barátim! Óh, hála néked, Allah! kiáltá
50     1|             vágtatunk Ebirah felé. Óh, atyám és drága anyám, hogy
51     2|                  UJRA ITTHON.~ ~»S óh én szeretlek néma bánatodban,~
52     2|           Bálint! Bálint! Te élsz! Óh, Istenem!...~Úr és szolga
53     2|        jogaidhoz segíthesselek!... Óh, édes gazdám, nézz alá a
54     2|            valaki a követségben... Óh, ha e sejtésem teljesülne!...~-
55     2|              És búsan visszajött;~ Óh, szent atyánk, rossz a világ!~
56     2|     kihallgattam az egészet, mert, óh uram, most már tiszta lélekkel
57     2|           szívemnek kedves fiú te! Óh, Allah, mily öröm, mily
58     2|           Ismered-é?~ Felé, felé!~ Óh, kedvesem, veled vágyok
59     2|           is segítségünkre jöjjön! Óh, óh, most már megnyertük
60     2|          segítségünkre jöjjön! Óh, óh, most már megnyertük a játékot!
61     2|               Mimimiben szenvedek? Óh, mondd veszedelmes, fájdalmas
62     2|     tévednek. Tévedj, bölcs orvos! Óh tévedj, Allah áldjon meg!
63     2|           De nem is tudnék adni... Óh Allah, mibõl?~Hiasszár válasz
64     2|        kétezer aranyat adtam érte! Óh, drága aranyaim, óh damaszkuszi
65     2|          érte! Óh, drága aranyaim, óh damaszkuszi kormányzóság,
66     2|               Te vagy, Edömér, te? Óh, mi boldogság szabadnak
67     2|           hazugság és ravaszság!~- Óh, te kis hamis, milyen eszed
68     2|          Isten küldött benneteket. Óh, hála néktek! kiáltá az
69     3|  elégületlenek és városok közül.~- Óh, ez a Thököli, ez a dicsvágyó
70     3|         neki.~- Csilla, hugocskám! Óh, mi öröm, hogy láthatlak!
71     3|           ijedtében.~- Megszökött? Óh, uram, miért nem öletted
72     3|         már elesett a küzdelemben. Óh, ha hugocskája szabad volna,
73     3|        Csaták miatt, ha nyughatol~ Óh ifjú, szép hazánk?~ Teremt-e