Rész

 1     1|               zsarnok eszén! folytatá László jókedvûen. Mindjárt azt
 2     1|           trónját.~A mikor - folytatá László - Dsámi született, apja
 3     1|        mindent el kell mondani, szólt László. Figyelj hát! Azt már tudod,
 4     1|               ünnepélyes komolysággal László. Valamit ugyan elhallgattam
 5     1|       csodálkozva nézett Edömérre, de László felvilágosító szavai után,
 6     1|             álmából Edömért. Dsámi és László már elvégezték a fejést
 7     1|             komoly, ünnepélyes hangon László...~És elmondá, hogy a menekülésre
 8     1|           őrizte a szakadékok között, László pedig otthon túrót és sajtot
 9     1|           küldhetett volna Csillának. László, mintha csak megsejtette
10     1|                kirohant az éjszakába.~László és Edömér szintén szövétneket
11     1|              kiáltá csaknem könnyezve László. Szegény jó Szulejka te!...
12     1|             vagyunk, Dsámi! kiáltotta László, egy ugrással mellette teremve,
13     1|         meghalni! lihegé szaggatottan László, amint tántorgó lépésekkel
14     1|          vonszolta magát.~- Bátorság, László, bátorság! Éjszaka bizonyára
15     1|          részvéttel nézett barátaira.~László hörgõ lihegésére egyszerre
16     1|               is tudunk tûrni! Ugy-e, László? ~László erre egy kissé
17     1|         tudunk tûrni! Ugy-e, László? ~László erre egy kissé felserkent
18     1|        veszedelemnek vége volt tehát! László és Edömér szinte álomnak
19     2|       keresésben! Sóhajtá csüggetegen László, midőn a nap-nap után való
20     2|   gondolataira felelne vele. Tudod‑e, László, hogy már a harmadik hete
21     2|                árulót látnak! mormogá László mérgesen. Már néhányszor
22     2|            suttogá elérzékenyülten...~László fejével bólintott és úgy
23     2|            hogy ne tudjunk elillanni.~László keze ökölbe szorult:~- Ha
24     2|         keblüket csordultig megtölté.~László és a kancsalszemû egyik
25     2|         vigyázni kellett magunkra. De László testvérem, miért húzódsz
26     2|     felszabadításán! kiáltá Edömér és László, egymás jobbját lelkesülten
27     2|              megyünk! mondá Edömér és László egyszerre.~- Nem! Egy ember
28     2|        aggodalom vett erőt. Edömér és László néma aggódással számlálták
29     2|               valóságos sátán! kiáltá László és Edömér.~- Valósággal
30     2|           idõre megszabadultunk tõle.~László és Edömér gondolkozva hallgattak,
31     2|               át e szavakra Edömér és László minden ideg­szálán, azután,
32     2|           orvos-doktor uram lépett be László és Korláthkövy Ákos társaságában.~-
33     2|          mulatságra? kérdék Edömér és László egyszerre.~- Ah, Istenem,
34     2|              dicsérettel szorongatták László és az õ kezét s barátságos
35     2|               rab­szol­gákul.~Edömér, László és a csatlós hadnagy - hiába
36     2|           lesbe csalhassák.~Edömér és László a lesben álló csapatokhoz
37     2|               nem maradhatok, - de te László, fogadd el e fényes ajánlatot,
38     2|           hagylak el, Edömér, felelte László hév ragaszkodással, amiért
39     2|            segélyre van szükség. Jer, László! és kardot rántva, vágtattak
40     2|           martalócok? kérdezé élénken László.~- Mint szavaikból kivettem,
41     2|               vegyült a beszélgetésbe László.~- Az bizony meglehet! válaszolá
42     2|              az ilyesmiben!~Edömér és László egymásra néztek.~- Mi nem
43     2|       ugyanily jóakarattal Vihorláthy László bajtársam és öreg Bálintom
44     2|             rá semmit, mert Edömér és László kiléptek a sátorból.~Lindvay
45     3|          megsebesülve, Edömér?~- Nem, László, még csak egy karcolás se
46     3|           sietett hazafelé, - hol már László és az öreg Bálint érthetõ
47     3|             fel elõtte az ajtót, mire László is kitörõ örömkiáltással
48     3|         kiáltotta haraggal Vihorláthy László és vele együtt mindenki
49     3|         elvonszolta magát. Vihorláthy László, ki a tulsó félen vett részt
50     3|           tövében rejtõzve, Bálint és László várták felszerszámozott
51     3|      kétségbeesés közepett Vihorláthy László felment a Szent-István toronyba,
52     3| visszafordulva, szélsebesen vágtatott László és Bálint kiséretében vissza
53     3|              vakmerőségnél! ijedt föl László.~- Tudom, de a köd miatt
54     3|           Vidra-gátig, hol Vihorláthy László és Bálint dobogó szívvel
55     3|             tudta forgatni a kardját.~László és bajtársai riadó örömmel
56     3|          Edömér, mert õ és Vihorláthy László folytaták a fenti beszélgetést,
57     3|         kardodra!~- Hagyjuk ezt most, László. Mióta tudom, hogy hugocskám
58     3|     felszolgálta az egyszerû estelit.~László és az öreg Bálint vacsora
59     3|               vagyunk a várban! mondá László s kiváncsian körülnézett.~-
60     3|               És mi? kérdék Bálint és László egyszerre.~- Ti addig itt
61     3|           hozzá jussunk. Te Bálint és László a hetivásárosokkal még ma
62     3|            lesz s az enyém.~Alig hogy László és Bálint búcsut vettek,
63     3|          vagyunk mi melletted? kiáltá László és Bálint szemrehányó hangon.~
64     3|           lebegõ széleit.~- Nézz ide, László, itt van az én kis Ilonka
65     3|             védelme alatt, Vihorláthy László kis fegyveres csapattal
66     3|            megvigasztalni.~Vihorláthy László jókedvét e szavaknál, mintha
67     3|                Mi lelt oly egyszerre, László! kérdezte tõle Edömér, de
68     3|               hugocskámat.~Vihorláthy László szintén elkisérte õket az
69     3|             elé.~Edömér és Vihorláthy László leszöknek a nyeregbõl és