Rész

 1     1|           csalogatták a vásárlókat.~Csakugyan a kerek föld minden részébõl
 2     1|                Látom, a szögek közé csakugyan barna és vörösszinû szõrszálacskák
 3     1|          anyját.~- Mit mondasz? Hát csakugyan meghalt?~- Meg ám... Az
 4     1|          vitézkedõ, büszke Edömér! ~Csakugyan ebben a pillanatban a kastély
 5     1|             öreg Bálint jól látott, csakugyan egy csapat tatár és albán
 6     1|            a szavak is ugyanazok.~- Csakugyan azok, mintha egy kéz, egy
 7     1|            a falu szegényei között.~Csakugyan kora délután ponyvával fedett,
 8     1|         pazárgün (vasárnap) estéjén csakugyan felszedette a horgonyait
 9     1|    készülõdj, hogy észre ne vegyék.~Csakugyan éjféltájban csendesen szétnyílott
10     1|         torzult az ajka.~- Allahra, csakugyan igaza van Abu-el-Máninak!
11     1|        Edömér karcsú, nemes alkatán csakugyan festõi szépen állott a setétkék
12     1|           érett gyümölcsöt látok...~Csakugyan a gránát almafa egyik ágán
13     1|              Ettõl az estétõl fogva csakugyan nem volt nap, hogy ne találkoztak
14     1|             aggódva nézett utána...~Csakugyan Edömér sorsa - mint maga
15     1|      ruháját látta a bokrok között. Csakugyan e naptól fogva alig beszéltek
16     1|     fejrázással felelt.~- Oh, uram, csakugyan nem tudtad kegyelmes anyád
17     1|        nézett a távolba.~- Õk azok! Csakugyan õk azok!~A csapat elõtt
18     1|            mert a rövidebb úton jõ.~Csakugyan nemsokára elõttük állott
19     1|    kézszorítással köszönt meg neki.~Csakugyan alig tünt le a nap, egyszerre
20     1|           kecskéket pedig elviszik.~Csakugyan, másnap, még a regg homályos
21     1|       intéseket és szavakat, mintha csakugyan ezek lennének az utolsók,
22     1|     Lászlónak is új erõt adott - és csakugyan, alig egy rövid óra mulva,
23     2| megláthatjátok a kiszállásnál.~- Ez csakugyan fontos hir! - kiáltá élénken
24     2|             a kút felsõ lépcsõjére.~Csakugyan az óriási téren hullámzó
25     2|      réztányérok csengeni kezdenek!~Csakugyan lármás, recsegõ zene szólalt
26     2|   zsivajgást.~Kányavári Áron - mert csakugyan õ ügetett fiával a sor szélén,
27     2|         szolgámért, Fikaiért. Fikai csakugyan alkonyatkor eljött és remegve
28     2|           nyomot akartam veszíteni.~Csakugyan utánam jöttek, midõn az
29     2|            is érdemli e nevet, mert csakugyan olyan szép, mint a hajnalcsillag!
30     2|             zottan, hogy Kkor-khori csakugyan érezni kezdte minden ízében
31     2|             Khor-khori e biztatásra csakugyan elhitte, hogy meggyógyult.~-
32     2|             kérdezé:~- Kankalibaba, csakugyan beteg a Zoraida?~- Beteg
33     2|           tanyát ütni készültek.~És csakugyan, midőn másnap elérték Erdély
34     2|        elmult évek alatt a jó Isten csakugyan magasra felvitte a dolgát.~
35     2|      csakhogy mi ülünk rajta.~- Hát csakugyan igaz? És mi nem keressük,
36     2|         uszó arcára van függesztve.~Csakugyan õt nézte mindenki, mert
37     2|            néked mondani! Lám, lám! csakugyan igaz. Minden bajnak a fenekén
38     2|             van valami kis jó is!~- Csakugyan igazad van, Bálint, erre
39     2|           engedelem megadatott - és csakugyan minden baj nélkül elérték
40     2|             megtudták, hogy a török csakugyan betört és tûzzel-vassal
41     2|             Edömér elõre megjósolá, csakugyan a Tiszának igyekeztek szorítani.~
42     2|         felelt a renegát kitérõleg.~Csakugyan, midõn Hatvanba értek, a
43     3|             Svéd ballada.~ ~A török csakugyan ostrom alá vette Győrt,
44     3|         lépéssel!~A kapitány kardja csakugyan jóval hosszabb egyenes spádé
45     3|            Keveházit látom jönni...~Csakugyan Keveházi jött, kérdezni,
46     3|             nyájas kézintéssel - és csakugyan rövid idõ mulva a nádor
47     3|         mindenható bizalmasa elõtt.~Csakugyan a királyi megerõsítõ levelet
48     3|          gondoló ébredezõ dühvel és csakugyan, mikor a két legutolsó szintén
49     3|              rövid pislákolás után, csakugyan kialudt, õ pedig hátát a
50     3|          magában igazat adott neki.~Csakugyan semmi sem menthette volna
51     3|            többet, hanem jer velem!~Csakugyan az ünnepély végével az ostrom
52     3|         hazafelé, szólott aztán.~És csakugyan a kitüzött nap hajnalán
53     3|  sopánkodott Korláthkövyné ijedten.~Csakugyan nem volt mást tenni, hacsak
54     3|            volt üres beszéd és bora csakugyan altatónak is beválott volna,
55     3|             ostromot határozott.~És csakugyan, midõn a felszaporított
56     3|            ilyen tájban a basánál? ~Csakugyan Kányavári Gedeon távozott
57     3|      örvendezett Kányavári.~Edömért csakugyan Kairam, egykori ura és barátja
58     3|      kiáltotta menydörgõ hangján és csakugyan három nap mulva akkora rés
59     3|         modorában azt felelte rá:~- Csakugyan két talizmánja van neki:
60     3|             Kund.«~ ~Kányavári Áron csakugyan fiához jött, még pedig a
61     3|        felõl közeleg nagy sereggel.~Csakugyan 29-én Vörösvár felõl egy
62     3|            megalázó indítványt - és csakugyan, mikor a Lotharingiai herceg
63     3|           akasztotta.~Másnap reggel csakugyan általános ostrom indult
64     3|            parokhia ablakából! - és csakugyan nemsokára dübörögve kanyarodnak