Rész
1 1| elébe forró öleléssel, egy fiú és lányka...~A fiúnak csudásan
2 1| villogó szemû, anyajegyes fiú, kegyelmes uram, szólalt
3 1| Gábornak a nemesi kuriája. A fiú és a leány pedig az õ gyermekei -
4 1| villogószemû, anyajegyes fiú, ki elsõ lesz e falakon
5 1| villogószemû, anyajegyes fiú nem támad Buda ellen. Nem
6 1| agyarkodott rájuk a gonosz fiú, a tüskés vadrózsagalyat
7 1| mit szólnál, Jánoska?~A fiú korát meghaladó ravasz éleselmüséggel
8 1| örömében.~- Óh, te aranyos fiú, milyen gondot vettél le
9 1| lovát.~- Jánoskám, te okos fiú vagy. Igérd meg, hogy mától
10 1| meddig? kérdé huzódozva a fiú.~- Nem sokáig, fiacskám,
11 1| elérzékenyülve és az apa meg a fiú áhitattal csókolák meg a
12 1| csalta az a gonosz Kányavári fiú... A harangozó Örzsije többször
13 1| Edömér, midõn az egyik apród fiú Hollókövy kardját hozta
14 1| megállott:~- Ah, az a keményfejû fiú sír ilyen keservesen? kérdé
15 1| egy szóval mondjad s ez a fiú még ma éjjel túl lesz, nemcsak
16 1| mire a súlyosan megpróbált fiú magára maradt, fájdalomtól
17 1| nemes uram kertjének! Ez a fiú csak a madzsarli nyelvet
18 1| jószágukon töltött, a madzsarli fiú kínzásával, ütlegelésével
19 1| tudta elõadni, hogy a keleti fiú, kinek a Nyugat mesevilágáról
20 1| A mese végeztével, a két fiú még igen sokáig oly kedélyesen
21 1| másnapi reggeli után a két fiú megint a meséléshez fogott
22 1| kerevetrõl és midõn a két fiú megfordult, a félszemû Ibrahimot
23 1| Míg anyámhoz megyek!~A két fiú sietve lépdelt végig a csarnokon
24 1| Kairam, mivel tartozik a fiú anyjának? kérdé büszke méltósággal.~-
25 1| intõleg Hanif, a tovasietõ fiú elé állva. Ne menj! Anyád,
26 1| elmondta Edömér szavait s a két fiú beszélgetését.~- Jól megjegyezted!
27 1| ez? Mit cselekedtél, te fiú?~Könnyû megdöbbenés borzongatta
28 1| De Allahra mondom, siess, fiú, siess! Mert a hatalmas
29 1| gúnymosolylyal röhögött a meglepett fiú szemei közé.~Ez először
30 1| körülötte lenni.~- Szegény fiú te! suttogá résztvevõn az
31 1| barátod, egy olyan idõs arab fiú, mint mi, a dsibbahi oáz
32 1| semmi módon nem fog törni a fiú életére.~Malek sejk megesküdött
33 1| az esküt kijátszani.~- A fiú ruháját kenjed be vérrel -
34 1| alkonyodni kezdett, mit a két fiú - élénk beszélgetésük közben -
35 1| eltünt szemük elõl és a két fiú nevetve mutatta meg Edömérnek
36 1| ingatta tisztes fejét:~- Bohó fiú, a villámnak és zivatarnak
37 2| szabadságban, te szívemnek kedves fiú, te. Ismersz-e? Megismered-e
38 2| megyek, szívemnek kedves fiú te! Óh, Allah, mily öröm,
39 2| miattad jöttem Korláthkõre, fiú?~Edömér meglepetve nézett
40 2| készítsen az embereknek.~- Hejh, fiú, fiú, fordult aztán kis
41 2| embereknek.~- Hejh, fiú, fiú, fordult aztán kis vártatva
42 2| becsületére válnék ez a terv. Fiú, te hadvezérnek születtél!
43 2| altiszti kar részt vett. Fiú te, benned nagy hadvezéri
44 2| leveleket, azután jobbját a fiú vállára tette.~- Vitéz atyádat
45 2| rendjében mindent. Rajtad a sor, fiú! Mondd ki bátran és õszintén,
46 3| mormogá fogai között, de ez a fiú azzal a spadasszinnal, azzal
47 3| haragudni rád, de csak kimondom: fiú, én féltelek téged...~-
48 3| volt. Mását még nem láttam. Fiú, büszke vagyok rád! szólalt
49 3| arcától megrettenve.~- A fiú és a renegát Bécsben vannak!
50 3| fel Balboa kapitányt. Az a fiú leverte a világra szóló
51 3| emlegetett... Most pedig a fiú és a renegát elmondanak
52 3| között bizonyára közte lesz a fiú is vén csatlósával és tán
53 3| elõször az apa, azután a fiú hull le halálra sebzetten
54 3| örömében elpiruló ifjut. Hanem fiú te, valóságos szerencsegyerek
55 3| Hastingsi csatatér.«~ ~- Fiú te, maholnap nagyobb hired
56 3| az egész táborkart.~- No, fiú, szólott az értekezlet után
57 3| egészen reá bízta.~- Készülj, fiú! Nemsokára rést lövünk a
58 3| is elvette diadaljelül.~- Fiú te, mondá neki a rákövetkezõ
59 3| ellenében!~- Ott a rés, fiú! Most már bemehetsz! kiáltá
60 3| villogó szemû, anyajegyes fiú, hõssé, a hõsregék hõsévé
|