Rész
1 1| nemzetes és vitézlõ Kányavári Áron uram, az én szerelmetes
2 1| Nevem nemes Kányavári Áron de Sólyomvár et Ölyved de
3 1| el Máni minden foglyot jó áron eladott és a napokban meg
4 1| megkülönböztetni, melyik Kányavári Áron és melyik Gedeon.~Ennek
5 1| szavakkal illetsz, válaszolt Áron, a bõrrel párnázott, magashátú
6 1| hallom hát, mi jót végeztél, Áron?~- Mindenekelõtt készíts
7 1| beszélnünk, szólt komolyan Áron és karosszékét közelebb
8 1| remekül kifundáltad. De igaz, Áron te, hát Hollókövy hová lesz,
9 1| öcscse tréfálódzó szavaira. Áron öcsém, azt mondom néked,
10 1| Ezt kell elérnünk minden áron, minden eszközzel. És el
11 1| az udvarnál! vágott közbe Áron.~- Ugy van! Nekem nincs
12 1| legkecsegtetõbb jövendõnél.~- Te, Áron, úgy-e bár a mi szülõfalunkat
13 1| az öcscs megnõsült....«~Áron sápadt, elváltozott arccal
14 1| és gyûlöletre, sziszegte Áron.~- Mindakettõnknek, öcsém,
15 1| az elejét, az igazságot?~Áron egy percig meredten nézett
16 1| mindaketten. Aztán ismét Áron vette fel a szót.~- Bátya
17 1| Ónody uram iródeákja. Te, Áron, ez az ember akkora darab
18 1| a kifosztatástól, szólt Áron. - Mondhatom, mindenre alkalmas
19 1| nagyon helyes! Te pedig, Áron öcsém, vedd e kis hártyadarabkára
20 1| szokásod szerint, fordult Áron az öreghez.~- Mindent megtudtam,
21 1| beszéltek, téged gyaláztak, Áron uram. Különösen az öreg
22 1| prókátorokat akar fogadni, mondá Áron csalódottan. De hallga,
23 1| zörgést és lépteket, erõsité Áron. Libor te, vajjon igazán
24 1| turkált a pénzek között.~- Áron te, Áronkám, úgy-e nincsen
25 1| hajtotta fejét.~Napkeltekor Áron már ismét talpon volt és
26 1| ágyon aludt a török? kérdé Áron nyers hangon...~- Itt az
27 1| ügyetlensége az oka, dühöngött Áron.~Gedeon, ki eddig csak keskeny
28 1| tekintgetett ki az ablakokon, de Áron öcscse csak nem akart visszatérni.~
29 1| levét, azt mondom, riadt rá Áron haragosan. A mint már említém,
30 1| Egy héttel késõbb Kányavár Áron egy derült napon a Sólyomvár
31 1| sundorgott ám a faluban és minden áron Hollókövyvel akart beszélni...~
32 1| első percekben Kányavári Áron ünnepélyes ráncokba szedett
33 1| szavakkal nyitotta be Kányavári Áron a szárnyas ajtókat, miközben
34 1| Edömér, hogy Kányavári Áron, apád, családod és nemzetséged
35 1| mondá félhangon Kányavári Áron, és utána a másik kettõ
36 1| volt más, mint Kányavári Áron, kivel legott a hajó elfüggönyözött
37 2| tolakodó kérdezõsködése, minden áron le akarta tehát rázni a
38 2| földesurat kap...~Nemes Kányavári Áron, Abdi basától nehéz pénzeken
39 2| megmondom, miért!~Kányavári Áron szerencse-csillaga ama véres
40 2| torzítá el.~- Kányavári Áron, átkozott legyen a föld,
41 2| a zsivajgást.~Kányavári Áron - mert csakugyan õ ügetett
42 2| kell gyógyítanod minden áron! Érted, minden áron! Neki
43 2| minden áron! Érted, minden áron! Neki nem szabad betegnek
44 3| szobájába, hol Kányavári Áron várt rá a kamarások hímes
45 3| sietve jöttél? kérdezte Áron, bátyjának epés, izgatott
46 3| hatalmukba a nagyvezér futárját.~Áron majd elszédült e váratlan
47 3| jó volt, mentegeté magát Áron.~- Hiába jó, ha nem sikerül.
48 3| hivatta magához.~Kányavári Áron arca ónszinûre változott.~-
49 3| idõt nyer - életet nyer!~Áron kissé megnyugodva lélekzett
50 3| nevetett vele most már Áron is.~- Ide hallgass, öcscse!
51 3| egyszerre csak Kányavári Áron kamarás úrral állottak szemben,
52 3| járt-e itt is, ki minden áron el akarja veszíteni?~Gondolatai
53 3| Hiasszárt, Bálintot minden áron el akarnak veszíteni. Ah,
54 3| téged s szolgádat minden áron fel akartak koncoltatni.
55 3| elõ a renegátot is minden áron...~Edömér megkönnyebbülten
56 3| küldötte Edömérnek:~»Kányavári Áron kamarás uram, a te ádáz
57 3| Búvár Kund.«~ ~Kányavári Áron csakugyan fiához jött, még
58 3| álöltözetû úrra, ki Kányavári Áron volt a saját gonosz személyében
|