1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 1 | hogy úgy cselekszel, a mint az imént esküvel fogadtad!
502 1 | maradt. Halljátok! Most is az õ fegyvere roppan! Öt tatárt
503 1 | pillanatban recsegve szakadt be az alsó folyosó nehéz tölgyajtaja,
504 1 | folyosó nehéz tölgyajtaja, mit az ostromlók vad diadalordítása
505 1 | halálhörgése követett...~- Fel az elsõ terembe! kiáltá õsi
506 1 | becsülettel visszatégy!«~Az elsõ terem faragott ajtaja
507 1 | rövid ideig állt ellent az ostromlók heves csapásainak,
508 1 | csapásainak, kik e közben már az ablakokon kezdtek minden
509 1 | megrettent, hogy el lesznek vágva az utolsó szobától...~- Leányom!
510 1 | kiáltá:~- El, el gyorsan az utolsó szobába! Ide körém
511 1 | betört ablakon át bevöröslött az égõ falu vérvörös világa
512 1 | becsattantá maguk mögött az utolsó szoba, az utolsó
513 1 | mögött az utolsó szoba, az utolsó menedék vassal béllelt
514 1 | rettentõ ütések zuhogtak az ajtó vassal béllelt lapjára
515 1 | ki számított volna erre az alattomos nagy orvtámadásra!...~
516 1 | darabokban.~- Mi Edömérrel az ajtót védjük, ti az ablakokat!
517 1 | Edömérrel az ajtót védjük, ti az ablakokat! kiáltá Hollókövy,
518 1 | a percben szíven találta az öreg Istvánffyt, midõn az
519 1 | az öreg Istvánffyt, midõn az ablak védelmére sietett.~-
520 1 | mély fájdalommal nézett az õsz bajnok halálban is nemes
521 1 | Ilonka menekülhessen! kiáltá az ifjú nemes elhatározással.~-
522 1 | édes atyám!~De ugyanekkor az öreg Bálint hirtelen elrántotta
523 1 | Bálint hirtelen elrántotta az ajtótól, különben a megtágult
524 1 | fájdalommal fogta fel karjaiba, az öreg Bálint pedig a fiavesztett
525 1 | Menjetek... Siessetek! az ajtó mindjárt...~Sûrû vérömlés
526 1 | kardját magasra emelve:~- Az élõ Istenre, lelkem üdvösségére
527 1 | recscsenéssel pattant ketté, az ajtóra pedig kettõzött erõvel
528 1 | Jézusom, mutasd lelkemnek az utat országodba...~Edömér
529 1 | hidegülõ kezeket, midõn az ajtó iszonyút recscsent,
530 1 | iszonyút recscsent, roppant és az utolsó keresztvas is ívként
531 1 | Bálint, feje felett hallván az ostromlók keresõ dobogását,
532 1 | hogy észrevétlenül elérjük az erdõt, míg a setétség tart...~
533 1 | suttogás, a menekülõk kiléptek az üreg nyílásából...~Ebben
534 1 | villámgyors döféssel leterítették az öreg Bálintot és feleségét...
535 1 | a bokrok közé! kacagott az elébbi rekedt hang. A két
536 1 | két setét alak hagyta el az üreg környékét...~- Most
537 1 | pallossal a kezében.~- Te vagy az, Ali? Jerünk hát a rejtekuton
538 1 | Az aleppói rabszolgavásár.~»
539 1 | rabszolgakereskedő, megtudva, hogy az alvidéken portyázó csapatok
540 1 | volna, hajóinak egy részét az eszéki állomáson hagyta,
541 1 | rabszolgakereskedő várta az érkezőt, ki nem volt más,
542 1 | Melyik napot is mondád? Az én igazhivő eszem elfeledte
543 1 | Kányavári már csónakjában ült és az evezős-legény éppen el akarta
544 1 | meg! Mamertusz napjának az éjszakáját mondám. El ne
545 1 | csakhogy most Kányavárit az öreg Libor kisérte evezõs
546 1 | fekete anyajegygyel? Itt az én hajómon van, hogy folytonosan
547 1 | Nézd, uram, éppen ez az ajtó vezet le a hajóközbe,
548 1 | tartom.~- És a kis leány?~- Az már útban van a Fekete-tenger
549 1 | Kányavári megállott:~- Ah, az a keményfejû fiú sír ilyen
550 1 | Helyes! Csak hadd sírjon...~Az emberkalmár fejét csóválta:~-
551 1 | sírás véníti, lesoványítja az embereket, - már pedig senki
552 1 | néz lángoló tekintetével az emberre, mintha ölni akarna
553 1 | Ne hidd azt! Ismerem én az embereket! Az ilyen büszke,
554 1 | Ismerem én az embereket! Az ilyen büszke, erõs természeteket
555 1 | édes atyám, nézz le ránk az égbõl! Segíts meg, szabadíts
556 1 | sóhajtásait...~- Hallgass az ilyen vénasszonyríkató beszédekkel!
557 1 | fáj neki, hanem hugáé, azé az aranyhajú kis leányé, kit
558 1 | belõle, hahahaha!...~- Mi az hát? Hadd halljam!~- Midõn
559 1 | Midõn áthozattam ide az én hajómra, hol értékesebb
560 1 | a nõket, gyermekeket és az uri foglyokat elkülönzöm
561 1 | a rabszolgakereskedõ.~- Az nem a te gondod! Mi egy
562 1 | Fejeddel felelsz érte, nemcsak az úton, de azért is, hogy
563 1 | Brusszában és Damaszkusban.~Az érdemes emberkalmár aggodalmasan
564 1 | közelébõl. A Bajrám-ünnepen az igazhivõk feleségei fiatal
565 1 | ajándékoznak egymásnak. Ennek az árúcikknek tehát akkor van
566 1 | Akárhogy áll a dolog, az a te bajod. A pasa mielébbi
567 1 | már ez a fattyú túl lenne az ország határán...~- Hiszen
568 1 | éjjel túl lesz, nemcsak az ország, de az egész földi
569 1 | lesz, nemcsak az ország, de az egész földi világ határán...~-
570 1 | útjában is megelõzhesse.~Az eszéki híd ez idõben valóságos
571 1 | rabszolgaságba. A törökök abban az idõben minden munkára, még
572 1 | ezernyei sulyjaik«.~Valóban az eszéki drávai híd, akkoriban
573 1 | egészen török kézben volt. Az eszékire pedig, mint legfontosabb
574 1 | fordítottak. Nem is volt párja az országban, mert sem az Esztergom
575 1 | párja az országban, mert sem az Esztergom és Párkány közötti,
576 1 | nem vetekedhettek vele.~Az akkoriban itt utazó Brown (
577 1 | megérkezett, búsás ajándékkal az õrparancsnokhoz sietett.~-
578 1 | sietett.~- Hasszán te, - mondá az árboc tövében csibukozó
579 1 | fohászkodása száll szomoruan végig az éjjeli szellõtõl ringó,
580 1 | közeledett kiséretével.~Az óriási négyszögletû udvart
581 1 | futották körül, melyeknek fele az ó- és új-világ mindenféle
582 1 | rezzentek össze, valahányszor az emberkalmár rikácsoló hangja
583 1 | támaszkodott fáradtan, megtörve az oszlophoz s fejét lankadtan
584 1 | testvéred lenni! Tán e tettemért az én hugocskámnak is küld
585 1 | egy szeretõ, védõ testvért az Isten... Ah, de miért is
586 1 | nem tudod, micsoda kín az...~- Ne mondd tovább, ne,
587 1 | tiszteletteljes távolságban, a hogy az elõkelõ török szokások követelik,
588 1(27)| olyanforma, mint nálunk az urasági huszár, vagy hajdu;
589 1 | kirakott aranypánttal volt az illatos jázminfa-szárra
590 1 | mert Allahra esküszöm, az édesszavú bülbül dalát nem
591 1 | termetet és tagokat, nézd ezt az arcot! Nem olyan, mint egy
592 1 | bár, hallgatott és csak az égre nézett, mintha onnan
593 1 | Tûrjünk és reméljünk!~- Még az este megmondtam, úgy-e,
594 1 | két gyermeket. Nézz körül, az egész bazár csak õket bámulja,
595 1 | a paradicsomban. Íme, ez az érdemes férfiú, a kitûnõ
596 1 | körülöttük minden, de minden!~Az egymást keresztül-kasul
597 1 | hangzott egy ismerõs szó az édes, drága, hazai nyelvbõl, -
598 1 | voltak ablakai s a melyek az utcára nyíltak, azok is
599 1 | faragású farácsozat védte az emelet ablakait is, melyek
600 1 | halk, megindult hangon.~- Az enyém Edömér. Csilla, kis
601 1 | büszke kis alakjának, azután az apró, bárányfelhõktõl szaggatott
602 1 | fent vagytok, védelmezzétek az én kis Ilonka hugomat, hogy
603 1 | legyen védelmezõ bátyja az ismeretlen távolban...~Egy
604 1 | elõre taszította.~E vacok az udvari szögletépület egy
605 1 | csókolgaták~ És megfogák kezét...~ Az alvó pilláin egy könny fakadt~
606 1 | csattogásai hangzottak be hozzá az udvarról.~Mindkét kezét
607 1 | derékaljon, hogy ne hallja azt az üvöltöző, nyögésbe, hörgésbe
608 1 | hatolt be hozzája s messziről az imámok vontatott alkonyi
609 1 | elfeledett apróságok.~Vannak az életben pillanatok, mikor
610 1 | kétségbeesésében. És egyszerre az agg plébános tiszteletreméltó
611 1 | egyiptomi Józsefről mondott.~Az egyiptomi József! A biblia
612 1 | megállottak. Mennyire hasonlít az ő sorsa azéhoz.~Erre mintha
613 1 | szeretett. Lova ott kapálódzott az udvaron, a sólymok rikoltoztak,
614 1 | fájdalom fogta el szivét. Az egész vadásztársaság köddé,
615 1 | álmában is újra érezni kezdte az ébrenlét nehéz fájdalmát,
616 1 | rövidre van szabva, csak az örökkévalóság hosszú. Tûrj
617 1 | sötétségbe bámulva, várta, míg az éjszakának vége szakad.~
618 1 | hasadását hirdeté.~Odament az ablakhoz, hogy lüktetõ,
619 1 | ragyogást hintett szét az ébredezõ tájon.~A fenséges
620 1 | aztán sietve öltötte fel az újakat.~- Gel, gel,31 te
621 1 | valami mosolyfélére torzult az ajka.~- Allahra, csakugyan
622 1 | körül a falak hosszában.~Az egyik szögletben dobogószerû
623 1 | Allah áldása szálljon az én nemes uram és parancsolóm
624 1 | hízelgõ hangon. Kegyeskedjék az én fiatal uram, harmatként
625 1 | pillantással pihent meg az új rabszolgafiún, kit apja
626 1 | rabszolgafiún, kit apja kizárólag az õ számára vásároltatott
627 1 | játszótársnak és mulattatónak, tehát az övé volt, testestõl-lelkestõl.~-
628 1 | szavaknak engedelmeskedett, mert az itt dívó arab nyelvet még
629 1 | tekintete van, kiáltá mérgesen az Edömérrel egyidõsnek látszó
630 1 | keresztény kutya még nem tud az igazhívõk nyelvén beszélni...~-
631 1 | Kegyelem, fiatal büszke pálmája az én nemes uram kertjének!
632 1 | ezek a buta madzsarlik! Még az igazhívõkkel se tudnak beszélni.
633 1 | korbácscsal veretem bele az igazhivõk nyelvét. Mondd
634 1 | minden hitetlen kutyának az igazhívõk nyelvét kellene
635 1 | mire együtt visszavitték az edényeket, ezzel aztán Edömér
636 1 | volt avatva.~Hanif mindjárt az elsõ napon fenyegetõ szemforgatás
637 1 | megérthetõvé tenni, hogy az arab nyelvet mielõbb meg
638 1 | négerszolga felügyelete alatt, az iskolába kisérte. Minõ tanulás
639 1 | kisérte. Minõ tanulás volt az övé - minõ ez itt!~A fiki,
640 1 | minõ ez itt!~A fiki, vagyis az iskolamester - egy bõ lebernyegbe
641 1 | bujt hosszúszakállú török - az oszlopos boltozatú terem
642 1 | tanuló táblájára felírta az aznapi leckét, mi rendesen
643 1 | állott, a kisebbek pedig az abc betûit tanulgatták,
644 1 | mögött guggolva, neki kellett az egész órán keresztül az
645 1 | az egész órán keresztül az irótáblát a dawajeh-vel
646 1 | irótáblát a dawajeh-vel vagyis az irókészlettel együtt kéznél
647 1 | Kairam felé, ki társai között az arif, vagyis a felvigyázó
648 1 | azután irni kezdtek és ezzel az órának vége szakadt.~Ekkor
649 1 | reggeli, melyet, valamint az igazi fõétkezést - az estebédet (
650 1 | valamint az igazi fõétkezést - az estebédet (aschaf)35 a ház
651 1 | mulatsággal telt el.~Ez az idõ volt a legnagyobb kínszenvedés
652 1 | addig sarkantyúzta sarkával az oldalait, míg a lélekzete
653 1(35)| Az aschaf, a mi ebédünknek
654 1(35)| meg, de a forróság miatt az esti hűvös órákban költik
655 1 | mert ezt a nevet adta már az elsõ napon Edömérnek) jaj
656 1 | levõ tompa gombocskákat...~Az elsõ három célt tévesztve
657 1 | ugyan nem értett meg, de az indulatosan villogó szemek
658 1 | szomoru.«~ Longfellow: »Az esős nap«~ ~Hetek, havak
659 1 | ráncos alakja megjelent az erkélyen és szidta Csillát,
660 1 | örömére, Csilla egy este azzal az ujsággal lepte meg, hogy
661 1 | mind a négy úrnõje, majdnem az egész szolgaszemélyzettel
662 1 | ezelõtt megtudakoltatta az Aleppóban lakó keresztény
663 1 | a szikrázó csillagok...~Az üde éjjeli szellõ lágyan
664 1 | halkan Csilla...~- Igen, az boldog és elégedett lehet
665 1 | lepelbe burkoltan néznek alá az erdõ zuzmarás, fehér fáira,
666 1 | hangon atyja hõsi halálát s az öreg Bálint legyilkolását
667 1 | visszafojtva figyelt és mikor ez az utolsó szóig mindent elmondott,
668 1 | magam se tudom elhinni. Az egész egy rossz, rémes álomnak
669 1 | ha én meghalnék, akkor az egész vagyon reá szállna.
670 1 | kétszer akart elveszíteni, de az ég mindig õrködött felettem,
671 1 | felgyujtott kastélyunkban, az a hir jött, hogy Balboa
672 1 | felvidéki jószágainkon, az utóbbi években azonban,
673 1 | fürdõkben töltöttük... Ebben az évben nem a rendes idõben
674 1 | kosaraink mind telve voltak és az ozsonnát az erdõben, a magas
675 1 | telve voltak és az ozsonnát az erdõben, a magas hegyháton
676 1 | sikoltozva, jajgatva akartunk az erdõbe menekülni, elfogdostak.
677 1 | gondolkozni, mert szüntelen csak az szorongatja szívemet: mennyire
678 1 | szívemet: mennyire sirat engem az én kedves jó anyám!... Ah,
679 1 | annyira szeretett!~Hát atyám, az én büszke, hõs édes atyám,
680 1 | Hogy kiáltozhatták nevemet az erdõben!... Hát még Ákos
681 1 | szakadna meg a bánattól. Ez az én történetem, végezte alig
682 1 | örömben, fájdalomban.~Tán az egész éjszakát elbeszélgették
683 1 | segíti azt elviselni...~Ettõl az estétõl fogva csakugyan
684 1 | voltam szelid. Nem is tudok az lenni, e hitvány pogány
685 1 | kevélységeddel ellenségeddé teszed az egész házat és majd minden
686 1 | hogy árthassanak. Lásd, az én helyzetem, a türelem
687 1 | egészen folyékonyan beszélte az itteni nyelvet, a fiatal
688 1 | Edömér sokszor rajtakapta hol az egyiket, hol a másikat,
689 1 | kifogytok-e már~ Dicséretiből az otromba gyaúrnak?~ Eb a
690 1 | Edömér nap-nap után, midőn az alkony nyugalmas óráiban
691 1 | nagyon el van keseredve. Az ilyen érzékeny lelkek elkeseredettségükben
692 1 | lelkek elkeseredettségükben az egész világra neheztelnek, -
693 1 | mint tavaly, noha Edömér az idén is megjelent a szökõkút
694 1 | hogy meg ne mondjam neked az igazat, szólt Edömér higgadtan.~-
695 1 | urának hangját hallotta, ki az õ nevét kiabálta.~- Jer,
696 1 | Szolgáld fel hamarosan az ashát, azután majd én fogok
697 1 | barátok volnának, - de ezen az estén Edömér nem mert Aleppóról
698 1(37)| legfényesebb és legnagyobb mecsetje az ó-város közepén.~
699 1 | visz fostati jószágunkra az áldozati ürüket kiválogatni...
700 1 | riadt rá Hanif, elõugorva az ajtófüggöny mögül, midõn
701 1 | hogy uradat õrizzék meg az éjszaka gonosz szellemei
702 1 | bántottalak semmivel! szólt az ifjú. Vagy tán uram jó bánásmódját
703 1 | sereg kuktával sütött-fõzött az ünnepekre, - nyájas mosolylyal
704 1 | és jeget. Akkora hó, mint az öklöm, egy piaszterbe kerül.
705 1 | utána.~Már jó délután járt az idõ és éppen az igért rózsa-serbetért
706 1 | délután járt az idõ és éppen az igért rózsa-serbetért akart
707 1 | indulatos szóváltást hallott az udvaron.~E szokatlan lármán
708 1 | Csilla! Csilla! Mi történt az Isten szerelméért? kiáltá,
709 1 | gyalázatomnak... Eredj innen, az Istenre kérlek!... Eredj
710 1 | szolganõk. Várva várják, hogy ez az akaratos, önfejû teremtés
711 1 | effendi szintén nem tûri az akaratosságot - épp úgy,
712 1 | meg akarják korbácsolni az udvaron...~- Csak ez! Allahra
713 1 | kézintéssel.~- Óh, uram, az a szegény lányka meghal
714 1 | Edömér szemében könnyek égtek az aggodalom és tehetetlenség
715 1 | rezgett át szívén, úgy, hogy az ölelést melegen viszonozva,
716 1 | kiáltással felemelkedett. Az én anyám szigorú, kimondhatatlan
717 1 | félszemû Ibrahimot látták az ajtó mellett várakozni,
718 1 | lépdelt végig a csarnokon és az udvarra érve, látták, hogy
719 1 | nyujtogatja hosszú nyakát az ajtó felé, Csilla pedig
720 1 | össze, s ebbõl folyt alá az a pókháló finomságú aranyfátyol
721 1 | szövõmûvészetének.~Bõ, egészen az apró lábfejekig érõ fehér
722 1 | tiszteletteljes meghajlással megállt az ajtóban.~- Allah áldása
723 1 | kerevetre.~- Na, most mondja el az én halvány arcú Kairamom,
724 1 | makacsabb, még fejesebb legyen az az alávaló rabszolga-lány!...
725 1 | még fejesebb legyen az az alávaló rabszolga-lány!...
726 1 | akaratod szent elõttem s mindig az fog maradni. De engedj még
727 1 | fiam! Untatsz már ezzel az esztelenséggel...~- Ah anyám,
728 1 | összehúzódtak; haragudni próbált, de az anyai szív utoljára mégse
729 1 | Hallgass ide, Kairam! Az a lány nem maradhat büntetés
730 1 | van oldva a kérdés és ez az én utolsó szavam!~- Oh,
731 1 | Szívesen elszenvedem érte akár az egészet. Õ lány és gyenge;
732 1 | Kairam álmélkodva nézett az alacsonynak, megvetettnek
733 1 | versenybõl sejteni kezdé, hogy az eddig lenézett és megvetett
734 1 | arcával, mintha õ lenne az úr és parancsoló, nem pedig,
735 1 | Csillát tovahurcolták...~Az ajtónál azonban kitépte
736 1 | Edömérnek, letépte hátáról az inget...~- Tizenöt korbácsütést
737 1 | igyekezett eltitkolni, még az õ durva hangja is remegett
738 1 | akkor fütyölve csattant el az elsõ ütés.~Kairam hangosan
739 1 | feljajdult, mintha õt érte volna az ütés és vele sírt, jajgatott
740 1 | szédülõ fülcsendülés között az ájulás környékezte. De szüntelen
741 1 | halálra szaggatták volna ezek az irtózatos ütések...~Végre
742 1 | ütések...~Végre elcsattant az utolsó ütés is! Ez volt
743 1 | büntetést! Gondold el, uram, az egészet, harminc korbácsütést!
744 1 | nem érzett, midőn hallotta az ütések csattogását, melyek
745 1 | ütések csattogását, melyek az ő fejessége, akaratossága
746 1 | körülkerített lapos háztetõn élvezte az alkonyat üdítõ levegõjét.~-
747 1 | hangon, hogy majd leesett az álluk csodálkozásukban.
748 1 | kormányzásával megbízni. »Az ozmanoknak legvitézebb hõseit
749 1 | regéit, melyek vetekednek az »Ezeregy éjszaka« legszebb
750 1 | tudásvágygyal kérdezõsködött arról az országról, ahol ilyen regék,
751 1 | melyek elõtt eltörpülnek az õ regéik valamennyi tündérkirályfiai
752 1 | egész melegével kezdte azt az ismeretlen országot szeretni,
753 1 | olyan lelkek teremnek, mint az õ Szelimje. És vágyódott
754 1 | meglátni ébren, álmában az ifjú szív álomûzõ, kielégíthetlen
755 1 | szeraszkirrel tanácskozott. Látod, az a nagyhasú háromrét tokájú
756 1 | mindenre embert használ, mert az olcsóbb a lónál és ökörnél.~
757 1 | Edömér mosolygott.~- Hidd el, az úgy van! De mit mosolyogsz,
758 1 | igazán, de igazán! Mikor az éles nyílvesszõvel megsebeztelek,
759 1 | Edömér örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy Kairam fogékony
760 1 | magvakat, nem is sejtve, hogy az így elvetett jó magvakból
761 1 | veszedelem méregfája fog kinõni.~Az ünnepélyek lezajlásával
762 1 | ünnepélyek lezajlásával ugyanis az elõkelõ vendégek egyenként
763 1 | egyenként útrakeltek és midõn az utolsó is távozott, a félszemû
764 1 | áldása s kegyelme szálljon az én vitéz és hatalmas uramra!
765 1 | sok szót. Röviden, de csak az igazat. Hozzá ne tégy, de
766 1 | úr. A te füleid megtudják az igazat a hazugságtól különböztetni.
767 1 | megvesztegetõ tekintetével az igazi muzulmán erkölcsöktõl
768 1 | szintén elkiséri õket Mekkába.~Az indulás elõtti estén a lovakat,
769 1 | és öszvéreket málházták az udvaron lobogó fáklyavilágnál,
770 1 | szemek parancsoló tekintete, az az akaratos, megvetõ vonású
771 1 | parancsoló tekintete, az az akaratos, megvetõ vonású
772 1 | hajlani a hold ezüst szarva az égbolton, midõn a két gyermek
773 1 | el egymás után s már ez az év is a végéhez közeledett,
774 1 | vissza...~Csilla, miként az elutazás hajnalán, most
775 1 | háromszor is felszaladt az épület lapos tetejére, hogy
776 1 | még - és végre egyik nap, az alkonyat aranyos párájában
777 1 | még setétebb arccal, mint az elõtt, a középen, a szolgák
778 1 | lekandikáló Csillának.~Azt az örömet lehetetlen volna
779 1 | urát és barátját...~És ez az érzés sehogy se akart tágulni,
780 1 | nem tudom, mit akarhat, de az egész mekkai zarándoklás
781 1 | hogy hitet és ihletet nyerj az egyedüli igaz hithez. Öröklöd
782 1 | remegett a felindulástól. Ez az ajánlat szédítõn fényes
783 1 | hitvány rabszolga, utolsó az utolsók között... El szemeim
784 1 | Szelim, különben meglátnád az embert! Nos, mi történt,
785 1 | Edömér õszintén elmondta az egészet.~Hanif kõvé meredve
786 1 | indulok, lelkem visszatartja,~ Az édes szabadság bűvös-bájos
787 1 | boszuálló természetéről.~Ezen az estén csak kevés ideig maradhattak
788 1 | új rabszolgád Jússzúf! Ez az! mondá és sátáni gúnymosolylyal
789 1 | gonosz tréfájának tartotta az egészet.~- Micsoda rossz
790 1 | és kegyelme szálljon! Ez az érdemes férfiú pedig - hajts
791 1 | tekints csak a hátad mögé. Az a két izmos fickó úgy megláncol
792 1 | hogy lesz mit cipelned az úton.~Edömér az eget érzé
793 1 | cipelned az úton.~Edömér az eget érzé egy pillanatra
794 1 | ért és ha megjön Kairam, az én fiatal uram, mondd meg
795 1 | felemelt fõvel nézett szét az udvaron, nem látja-e valahol
796 1 | Jússzúf a Dsedaide, vagyis az örmény negyed közelében
797 1(42)| Az arabok csúfolódó nevetése. ~
798 1 | elhagyták. A nap izzón sütött, az átfûlt homok sebesre égette
799 1 | kátrányos vászoncsövekben és az undokszagú kecskebõr-tömlõkben.~
800 1 | meghalnom, mormogá félig az önkívülettel küzdve. Mi
801 1 | vonszolta magát tovább, tovább, az izzó sziklák között, az
802 1 | az izzó sziklák között, az égetõ, halottnéma homoksivatagokon,
803 1 | hetedik napon megpillantották az Antilibanon hegységet, az
804 1 | az Antilibanon hegységet, az alkony aranysugaras ködében
805 1 | rajzott ki és be a népség.~Az utcák át voltak fûlve a
806 1 | illatot még jobban fokozták az illatos fákból faragott
807 1 | visszatükrözõ utcáin.~Ezek az utcák látták a keresztes
808 1 | kis ajtón terelték be õket az utolsó udvar pitvarszerû
809 1 | Jússzúf parancsoló hangja az istállóba szólította, hogy
810 1 | márvány-csarnok! A ki kövér, az lusta! Eke elé vele! A szántásban
811 1 | kõbányákba, amazokat pedig az olajütõ malomba.~Hm, hm!
812 1 | pedig erõsöknek látszanak. Az ércbányákba veletek, ebek!
813 1 | ha nem zúzzátok serényen az ércet. A korbács alatt fordultok
814 1 | megrázkódott bele:~- Ez az, ez az! Emlékszem rá, integetett
815 1 | megrázkódott bele:~- Ez az, ez az! Emlékszem rá, integetett
816 1 | Jússzúf, Ali, Behrám! Még ma az Alsiráth-völgyébe vele!
817 1 | fiú te! suttogá résztvevõn az a rabszolga, kinek, mint
818 1 | vár rá, minõ hely lehet az az Alsiráth völgye, ha még
819 1 | vár rá, minõ hely lehet az az Alsiráth völgye, ha még
820 1 | Az Alsiráth völgye.~»Szólt
821 1 | költ,~ Hol ember nem járt az előtt...~ És a midőn így
822 1 | Dismal mocsárok tava.«~ ~Az öt napig tartó fárasztó
823 1 | útban aztán megtudta, mi az az Alsiráth völgye!...~Egy
824 1 | útban aztán megtudta, mi az az Alsiráth völgye!...~Egy
825 1 | irányában, elmondta, hogy az Antilibanon járhatatlan
826 1 | mérgű viperákkal, melyek az év bizonyos szakában oly
827 1 | lassan ölő mérget szív be az ember minden lehelletével,
828 1 | mert a kit oda küldenek, - az el van örökre temetve; és
829 1 | keresztény ifjú, pedig az én sorsom is sajnálatra
830 1 | szeraszkier első mezei jószágára.~Az egész tájékon felséges rózsaillat
831 1 | illatszereket, szappanokat és az aranyat érő damaszkuszi
832 1 | szegődött.~- Azt mondád, az Alsiráth-völgyében nem vigyáz
833 1 | Egyetlen egy bejárás vezet bele az ércbányákból. E bányák tele
834 1 | napon elérték a sóbányákat, az ötödik estéjén pedig az
835 1 | az ötödik estéjén pedig az érczúzókat a hegy lábánál,
836 1 | dörrenés riasztotta fel az alvókat.~A bánya-felügyelő
837 1 | bánya-felügyelő jött átvenni az új rabszolgákat, kikkel
838 1 | Egy sziklagerincen állt, az ismeretlen, vad tájék közepén.
839 1 | annál jobban fojtogatta az a mérges sárga köd, a megrekedt
840 1 | bércek oldalait, melyek mint az olvasztó-kemence forróságát,
841 1 | sokára úgy érezte, mintha ezt az egész óriás sziklabirodalmat
842 1 | fehérlő csontokat látott az üregek és szakadékok között
843 1 | élőt, ha mindjárt állat is az - e rémes magányosságban.~
844 1 | kellett kapaszkodnia, nehogy az alatta ásító feneketlen
845 1 | Apró kopogás, ugráló zaj és az alágördülő törmelék hullása
846 1 | Lihegve kapta fel fejét ezekre az édes hazai hangokra. Agya
847 1 | kimondhatatlan izgultságban remegtek az örömtől és boldogságtól.~-
848 1 | visszhanggal verték vissza az óriási bércfalak:~ »Török
849 1 | álom, hanem valaki itt van az édes, drága hazából!~Nem
850 1 | választja el a fensíktól. Az öröm szárnyakat és acélizmokat
851 1 | sziklaeresz felé, a honnét az énekhangok szállongtak.~
852 1 | énekhangok szállongtak.~E zajra az éneklõ is elõugrott.~- Magyar
853 1 | kacagtak örömükben.~Mikor aztán az örömnek elsõ, viharos érzése
854 1 | Lászlónak nevezte magát.~Az õ története is az volt,
855 1 | magát.~Az õ története is az volt, mint annyi sok más
856 1 | rabszolgaként eladtak.~Az erzerumi rabszolga-vásáron
857 1 | termete, okos, nyílt arca az elsõ látásra megtetszett
858 1 | Kecskepásztornak küldte ide az Alsiráth-völgyébe, hogy
859 1 | beszívta...~Ezzel felkelt és az eresz-formán kirúgó szikla
860 1 | kinek szemében szintén az öröm könnyei csillogtak.~-
861 1 | csillogtak.~- Dsámi? Ki az a Dsámi, édes Lászlóm!~-
862 1 | elraboltatott, hogy õ örökölhesse az Abasszidák emirjének a trónját.~
863 1 | Malek sejk megesküdött az Alkoránra, de kebelbarátja,
864 1 | kitalálta a módját, hogyan lehet az esküt kijátszani.~- A fiú
865 1 | vérrel - és mondd, hogy az oroszlán tépte szét. Én
866 1 | tépte szét. Én pedig bedugom az Alsiráth-völgyébe. Esküd
867 1 | Anyja fehér nõ volt és így az arab jelleg kétszerte nemesebb,
868 1 | tükrözõdik arcán.~Te is meg fogod az elsõ látásra szeretni, mert
869 1 | elõnkbe jön, mert akkora az öreg Taib apó már otthon
870 1 | apó már otthon lesz...~- Az öreg Taib apó? Hát még van
871 1 | csudálkozva Edömér...~- Az örömtõl egészen feledém,
872 1 | halálból is hasznot húz. Az elitélteknek, addig, míg
873 1 | bányán keresztül, mert ez az egyedüli bejárás ide. Másfelõl
874 1 | be, se ki jutni innen...~Az öreg Taib apó a legnemesebb
875 1 | küldötteinek:~- Javítsa meg magát az istentelen, akkor majd hallgatni
876 1 | megszabadított és visszaadott az életnek. Minket szintén
877 1 | is õ készíté tele ezzel az áldásos növénynedvvel. A
878 1 | halál völgyében termeli az egészséget visszaadó orvosságot...~
879 1 | kérõdzés között bámulták meg az új vendéget.~Lászlónak csak
880 1 | bércek mögé és közeledett az estalkony az éjszaka fekete
881 1 | közeledett az estalkony az éjszaka fekete palástjával.
882 1 | szikla-ösvényen.~A bérctömeg közepén az út magas sziklaszálak alkotta
883 1 | borzalmasabb képe volt a völgynek.~Az egyre-másra következõ setét
884 1 | hangon huhogtak, üvöltöztek az esti szélben, mintha mindegyikben
885 1 | százszorozva.~Egyszerre az egész kecskenyáj, mintha
886 1 | nyugalmasan kérõdzõ tevéket és az volt boldogabb, melyik a
887 1 | tiszteletteljesen megcsókolá.~Az öreg pillanatig, mintegy
888 1 | áldólag nyugtatá mindkét kezét az ifjú fürtös fején, azután
889 1 | fején, azután megszólalt az öregség tompa hangján:~-
890 1 | minden elõ van készítve, csak az alkalmas idõt várják, mit
891 1 | hazájába, népéhez és övéihez.~Az út hosszú és veszélyes és
892 1 | dsibbahi oázra, honnan atyja, az emir, majd biztos kisérettel
893 1 | életet átsenyvedni!~Edömér az eget érezte megnyílni maga
894 1 | Testvéreim! Népemnél az igaz barátságot véresküvel
895 1 | véresküvel pecsételik meg! Az ilyen barátság hû a sírig,
896 1 | nehéz szolgaságból.~Ezen az estén, mikor haza hajtották
897 1 | lába elé rakták a zsákokat, az szeretetteljes komolysággal
898 1 | már fiaim, készülődjetek az utra. Szabadulásotok ideje
899 1 | magányosságnak völgyét!~Az öreg szelid mosolylyal ingatta
900 1 | kopogtassatok tehát azon az ajtón, mely be vagyon falazva...~
901 1 | Amint a zsákokat kioldozták, az egyik árpás zsákból egy
902 1 | urad, még nem jött haza. Az egész házban szünet nélkül
903 1 | fog találkozni. Most jön az én szomorú sorsom! Engem
904 1 | istenem, micsoda csapás az, hogy te nem vagy mellettem.
905 1 | Mindhármukat mélyen meghatotta az a vigasztalan fájdalom,
906 1 | gondolatát, hozzá lépett:~- Ha az Isten Sztambulba segít,
907 1 | jósigéket mondál! - vágott közbe az agg bölcs ünnepélyesen és
908 1 | beálltával, egymás után kigyúltak az ég csillagai, maga után
909 1 | utazzatok, és mindig kelet felé! Az ég csillagai legbiztosabb
910 1 | útmutatói a vándoroknak. Éjjel az emberek alusznak és csak
911 1 | oly veszedelmesek, mint az emberek...~- A vadak ellen
912 1 | fegyvereket, fogja magába rejteni az én porhüvelyemet, hogy a
913 1 | halál a bölcsesség vége, az új élet kezdete. - Meg vagyon
914 1 | vagyon irva: »aki születik, az meghal!« Volt idõm gondolkozni
915 1 | gondolkozni a mulandóságról és az ég fenséges titkairól. Ép
916 1 | fájdalmasan és ajkához szorítá az öreg reszketõ jobbját.~-
917 1 | reszketõ jobbját.~- Óh, ifjak, az öreg kor csak várakozás
918 1 | barlangocskába, arccal napkelet: az élet és világosság forrása
919 1 | nemes felbuzdulással...~Az öreg halvány mosolylyal
920 1 | Most pedig vigyázzátok meg az ég ama csillagait, melyek
921 1 | csakugyan ezek lennének az utolsók, melyek az öreg
922 1 | lennének az utolsók, melyek az öreg ajakról elhangzanak...~
923 1 | sárga ködökkel hordta tele az egész völgyet.~- Ez a szmum
924 1 | sárga-szürke eget vizsgálva az öreg.~A leszálló éjszaka
925 1 | Már éjfél felé járhatott az idõ, midõn egyszerre mindent
926 1 | elzáró bõrtakarót, kirohant az éjszakába.~László és Edömér
927 1 | diadal hirével hazafelé, - de az agg Taib, ki máskor megdicsérte
928 1 | Taib, ki máskor megdicsérte az ilyen hõstettet, most szomorú,
929 1 | pusztulást... Minden siet, csak az idõ marad idõnek.~- Mit
930 1 | nagyon kedves állatja volt az öregnek - és az ifjak megrettenve
931 1 | állatja volt az öregnek - és az ifjak megrettenve vették
932 1 | csak este, mikor kigyúltak az ég csillagai, vitték ki
933 1 | feltûnt a hold vékony sarlója az égen és napról-napra jobban
934 1 | Mezarthim sugarai! Dsámi! az El-Serujah szikláig kövessétek
935 1 | El-Serujah szikláig kövessétek az Atairt, a fénylõt, innen
936 1 | Atairt, a fénylõt, innen az Eufrátig az Aldebaran irányában
937 1 | fénylõt, innen az Eufrátig az Aldebaran irányában menjetek...
938 1 | Aldebaran irányában menjetek... az Eufráton túl pedig a Mezarthim
939 1 | tartsatok!...~Végre elérkezett az utolsó nap, a menekülés
940 1 | menekülés napja...~E napon az öreg Taib apó, mintha visszanyerte
941 1 | vesszõkbõl font kasokat s az öreg szemei elõtt, ki mind
942 1 | megoszoljék.~Így köszöntött be az este és midõn az elsõ csillag
943 1 | köszöntött be az este és midõn az elsõ csillag kigyúlt az
944 1 | az elsõ csillag kigyúlt az égen, az öreg felállott
945 1 | csillag kigyúlt az égen, az öreg felállott és ünnepélyes
946 1 | Fiatalok vagytok, tiétek az élet... Én most felmegyek
947 1 | fõhajtással fogadták szavait és az útra készen álló teve köré
948 1 | sikoltva tántorodott vissza...~Az öreg Taib némán, halottan
949 1 | felkapaszkodva a sziklára, benézett az egyik hasadékon.~- Minden
950 1 | fáklyafénynél éjféltájban az alagút végére értek, mely
951 1 | villant le azonban hozzájuk az elsõ csillagsugár, már újra
952 1 | végtelen sivatag tárult elébük az éjszaka fenséges némaságában.~
953 1 | vándorolva a sivatagon, elérték az El-Serujah-sziklát, mely
954 1 | egy forráskával.~Innen már az Aldebaran-csillag vezérvilága
955 1 | vezette õket Napkeletnek, az Eufrát egyik mellékága felé.~
956 1 | a setétben megvillantak az éhes aranyfarkasok zöldlángolású
957 1 | gaz csak gyéren fogta fel az izzó napsugarakat, úgy,
958 1 | kimondhatatlan sokat szenvedtek az izzó forróságtól, de még
959 1 | harmadik napon már ivóvizük az utolsó cseppig elfogyott,
960 1 | tovább, kelet felé, amerre az Aldebaran sugarai villogtak.~-
961 1 | Elõre, ne vesztegessük el az idõt!~És mintha a puszták
962 1 | És majdnem futva kellett az elõre igyekvõ tevét követnie.~
963 1 | hajnaltájban átgázoltak az Eufrát sekélyes mellékágán,
964 1 | sugarai mutatták tovább az utat Napkeletnek a dsibbahi
965 1 | essünk, mondá Dsámi, midõn az éjszaka beálltát várták
966 1 | leszöktek lovaikról. Míg az egyik, kését fogai közé
967 1 | Oh, mily drága ajándékai az égnek a szemek! Oh, uramnak
968 1 | Muhrák és parancsokat osztott az ezalatt köréjük gyûlt csapatnak.~
969 1 | fõvárosa felé, hol Dsámi atyja, az emir székelt.~Útközben Muhrák
970 1 | rablókat indult nyomozni, kik az oáz szélérõl egész csapat
971 1 | Igen, Risán, hû társuk az útban, szintén ott ügetett
972 1 | szomoruságot, mely eltûnése óta az egész oázon uralkodik.~Mindenki
973 1 | fegyverzetét haza hozták, hogy az oroszlán tépte szét. Atyja
974 1 | messzirõl csak úgy feketéllett az izgatottan hullámzó néptömeg
975 1 | harsogott minden ajkról. Az egész népség a fejedelemfi
976 1 | karokkal feléje. Ez volt Szaud, az emir, a szeretõ atya, ki
977 1 | örömrivallgása között megindultak az ünnepiesen feldíszített
978 1 | ünnepiesen feldíszített Ebirah, az emir székhelye felé.~Boldog
979 1 | tovább maradtak Ebiráhban. Az õsz fejedelem alig akarta
980 1 | a messze út felé: egyik az olthatatlan hazaszeretet,
981 2 | Véletlen találkozás.~»S az elhúnytnak gazdag, fényes
982 2 | Mindezt megérte, látta az öreg,~ S megtörni nem bírt
983 2 | fás kebel.~ Tenger szirtje az, mely lát vészt, halált,~
984 2 | sülyedhet el«...~ Tompa: »Az öreg szolga«~ ~- Megint
985 2 | sikertelen kutatásban kifáradva, az Achmedie-mecset külső udvarán
986 2 | valamit, bárhol bujkáljon is az a gaz rabszolga-kereskedő,
987 2 | figyelnek ránk, különösen az a bektasi-dervis a szökőkút
988 2 | tekintettel vizsgál bennünket...~- Az Isten pusztítsa el a fanatikus
989 2 | szökevény rabszolgák vagyunk! Ez az, mi oly nehézzé teszi nyomozásunkat,
990 2 | és ennivalót kezeikből.~- Az én Ilonka hugocskámnak szintén
991 2 | Megint nyomunkban van az a kancsalszemű, álnok pofájú
992 2 | arra felé.~- Úgy van, ő az! Valósággal les bennünket.
993 2 | szeme. Kedvem volna kiütni az egyiket!~- Semmi vigyázatlanság!
994 2 | mondotta egy pillantással.~Az idegen ez alatt némán, egykedvûen
995 2 | jöttetek ide a napfény és az örömök városába?~- A dsibbahi
996 2 | vagy, hogy így kikérdezed az utasokat? kérdé, erõsen
997 2 | velem fogsz jönni! mondá az ismeretlen határozottan.~-
998 2 | villogó szemmel néztek az ismeretlenre.~- Jól teszitek,
999 2 | Barátod, szövetségesed ez az ifjú? Õt nem ismerem!~Edömért
1000 2 | valaki, szólt suttogó hangon az ismeretlen.~Edömért mennykõcsapásként
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089 |