1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1001 2 | feledve, hevesen megragadta az ismeretlent.~- Ember, te
1002 2 | atyámat? Ki vagy? lihegé az öröm és megrettenés fulladozó
1003 2 | vásárpiacán, azután lekerülve az Atmeidán-térnek, az egymást
1004 2 | lekerülve az Atmeidán-térnek, az egymást keresztül-kasul
1005 2 | keresztül-kasul szelõ, szûk utcákon át az Ejub-külváros felé tartottak.
1006 2 | házacskák fehér falain, midõn az Ejub-külváros ciprusokkal
1007 2 | Helyben vagyunk! szólt az ismeretlen és kinyitotta
1008 2 | Szívdobogva léptek be utána, mire az ajtócska újra bezárult utánuk.~-
1009 2 | utánuk.~- Magasztaljátok az Istent, ki ily csodálatosan
1010 2 | megkönnyeztelek!~- Élek! Az Úr kegyelme megtartott arra
1011 2 | fia. Élek, mert megtartott az isten, hogy uram halálát
1012 2 | drága hamvai mellett várják az örök feltámadás napját!
1013 2 | szertartással, s õ volt az, ki engem is visszaadott
1014 2 | ki engem is visszaadott az életnek!~- Az Isten áldja
1015 2 | visszaadott az életnek!~- Az Isten áldja meg érte! De
1016 2 | De elébb nézz, uram, erre az emberre. Neki, egyedül csak
1017 2 | nemes atyádnak s éles szeme az õ vonásairól ismert rád
1018 2 | vonásairól ismert rád véletlenül az utcán. Hiasszár õ, a renegát!
1019 2 | Végezzétek hát el, míg én az estebédről gondoskodom,
1020 2 | várakozással függeszté szemét az agg csatlós bútól, lelkifájdalomtól
1021 2 | mert valahányszor azoknak az orgyilkos árulóknak a neve
1022 2 | állt mellettem, vagy tán az én jó uram lelke hárította
1023 2 | halott-mozdulatlan maradtam.~Hallottam az orgyilkosok beszélgetését,
1024 2 | Ilonkát és téged ragadtak tova az éjszakában.~Ha megmozdulok,
1025 2 | megmozdulok, végem van! Az orgyilkosok nem irgalmaznak!
1026 2 | gyilkosokon!~E gondolatot az égiek sugallták, bár vérem
1027 2 | sebeimbe és oldalamba furódtak.~Az első percekben eszméletemet
1028 2 | sátán örülhet, vigyoroghat az elkárhozottak kínjain!~A
1029 2 | A kastélyban még folyt az öldöklés. A felgyujtott
1030 2 | gyöngyözõ verítékét törülgetve az öreg.~Edömér intett neki,
1031 2 | hányszor vesztettem el közben az eszméletemet, megtudhatod
1032 2 | õket a borzalom és rémület. Az öreg plébános kezét tördelve
1033 2 | nehéz pénzeken megvette az összes Hollókövy birtokokat
1034 2 | együtt és rövid idõre rá az egész Kányavári család nagy
1035 2 | lappangott bátyjával együtt az elrejtett aranyak és családi
1036 2 | ezzel aztán eleget tett az igazságnak...~Én az egész
1037 2 | tett az igazságnak...~Én az egész idõ alatt ágyhoz szegezve,
1038 2 | plébánia padlásán lappangtam. Az öreg plébános ápolt saját
1039 2 | zivataros éjfélen csak az általam ismert földalatti
1040 2 | rejtekbe lopództam, hová az aranyak és családi kincseket
1041 2 | megjelent, meggyóntam neki az egészet.~- Most pedig, szent
1042 2 | pedig, szent atyám, szólék, az ágyam felett függõ keresztet
1043 2 | még akkor is, ha lelkem az örök kárhozatra jutna miatta.~
1044 2 | tett ujjakkal elmondtam ezt az eskümet, az õsz, roskatag
1045 2 | elmondtam ezt az eskümet, az õsz, roskatag alak felegyenesedett,
1046 2 | ihlettel kiáltá:~- Ámbátor az Úr azt mondja: »A boszú
1047 2 | mondja: »A boszú és megtorlás az enyém!« mégis azt mondom,
1048 2 | mégis azt mondom, miként, az Úr mondja az útjára bocsátott
1049 2 | mondom, miként, az Úr mondja az útjára bocsátott üstökösnek:
1050 2 | föld nyelte volna el.~Elég az hozzá, hogy hosszú, sikertelen
1051 2 | Stambulba jutottam, ebben az álruhában, amelyben most
1052 2 | reá és majd ledobbantam az ijedtségtõl és örömtõl,
1053 2 | kárhozatba, mindenhová! Hiszen az volt a szerencsém napja.
1054 2 | És már megtudta? kiáltá az örömtõl magánkívül Edömér.
1055 2 | sejtésem teljesülne!...~- Csak az óvatosságot ne feledjétek!
1056 2 | feledjétek! De, ime itt vagyon az esteli. Lássunk hozzá, azután
1057 2 | rabságának hosszú történetét, az öreg Bálint keserű átkokban
1058 2 | elősegíthessük. De most hallgasd meg az én szavaimat is, hogy egészen
1059 2 | is, hogy egészen beleláss az árulás szövedékébe.~Ezzel
1060 2 | azután sorról-sorra elmondá az egész beszélgetést, mit
1061 2 | toronyszobában folytatott.~- Én az ajtó mögül kihallgattam
1062 2 | ajtó mögül kihallgattam az egészet, mert, óh uram,
1063 2 | lelkiismeretemet. Minden vétkem az volt, hogy a pénzt és aranyat
1064 2 | titkait, de mintha csak az ördöggel állana szövetségben -
1065 2 | várost, míg a vidéken ezeknek az ördögöknek méltó társa,
1066 2 | százszoros boszut esküdtem az egész Kányavári nemzetségnek
1067 2 | egy izben jótévõm vala - az ellene készülõ árulásra...~
1068 2 | a mi csak erõmtõl telik, az elrabolt árvák megszabadítására,
1069 2 | egyszer látta nemes uradat, az ráismer a fiára is, mert
1070 2 | legkisebb vonásig.~- Valóban az, erõsíté könyes szemmel
1071 2 | Aleppoba küldjük Fikait, az én emberemet. Három hét
1072 2 | pártfogókra, kik meg tudjanak az ármány és árulás ellen védelmezni.
1073 2 | hivatallal tüntették ki az udvarnál, vöröshaju fia
1074 2 | leghatalmasabb urak, kik az ország dolgait intézik,
1075 2 | amit csak akar, legyen az jó vagy rossz, igazság vagy
1076 2 | felkutatják, bárhová meneküljön. Az õ kezük mindenhová elér!
1077 2 | követség jövetelérõl, mielõtt az még útnak indult volna...
1078 2 | szakácsok felé integetve, kik az al- és felsõ-konyhamesterek
1079 2 | éppen szembetalálkozott az elõlmenõ Edömérrel.~Egy
1080 2 | Szelim! Mely áldott ajándékai az égnek a szemek! Te vagy?
1081 2 | miközben gömbölyû arcán az öröm és megindulás könyei
1082 2 | peregtek alá.~Edömér szintén az elsõ pillantásra megismerte
1083 2 | kuktáknak, követte Edömért.~Az ismerkedés hamar megtörtént,
1084 2 | se bánd te azt, Szelim. Az aleppói szakácsokat mindenhol
1085 2 | mindenhol keresik. Mindjárt az elsõ nap felfogadtak a szerályba.
1086 2 | volna, hogy szégyenkezett ez az erõs szívû büszke kis galamb,
1087 2 | lélekzetvétel alatt Edömér.~- Az nem lehet, Szelim, nem lehet.
1088 2 | lehet, Szelim, nem lehet. Az a vén táltos úgy õrzi, hogy
1089 2 | hozzá. Fatma különben maga az oka e szigornak. Egyszer
1090 2 | felsõ lépcsõjére.~Csakugyan az óriási téren hullámzó ezernyi
1091 2 | mindenféle más ritkaságok tették az ajándékokat, melyeket mind
1092 2 | Jedikulába csukatta volna az egész követséget.~- Sok
1093 2 | kikiáltók terjesztették az ajándokok fényének, sokaságának
1094 2 | réztányérok csengése és az üstdobok pufogása között
1095 2 | pallosokkal, ezek után pedig az ajándékvivõk fényes csapatja
1096 2 | ügetett káprázatos pompájában. Az aranyos csótárú, toporzékoló
1097 2 | fejedelem mindegyik! Hiába csak az én hazámfiai tudnak ilyen
1098 2 | fecsegéssel, tétovázással az idõt. Fejetekbe megy a játék!
1099 2 | nézzetek oda a fülke mellé! Az a baltadzsinak (favágónak)
1100 2 | rendõrkémje. Most éppen Muszlival, az én fecsegõ szomszédommal
1101 2 | ám, jó Bendár mielébb!~- Az is meglesz, a nélkül, hogy
1102 2 | erőszakkal nem mentek semmire. Ez az érdemes öreg (itt Bálint
1103 2 | hatalmas vállaira ütött) az imént mondá, hogy furfangban,
1104 2 | mindent, amit csak tudsz!~- Az nem sok lesz, de talán neked
1105 2 | azt jól tudjátok, de a ki az oroszlánra vadász, az még
1106 2 | ki az oroszlánra vadász, az még a lába előtt mászkáló
1107 2 | mozduljatok. Két nap mulva, az esti csillag feljövetelekor,
1108 2 | bizonyosan itt leszek! Kisérj el az ajtóig, hogy kiereszszenek,
1109 2 | aggódással számlálták a perceket, az öreg Bálint pedig hangos
1110 2 | szemrehányásokat tett magának, hogy az ő vén botor feje okozta
1111 2 | minden előkészületet megtett az utazásra, szintén elvesztette
1112 2 | elvesztette minden reménységét.~- Az alkonyat már itt van, s
1113 2 | Rumili-Hiasszár mögött, feljön az esti csillag. Bizonyosan
1114 2 | lévő roppant vízpincékbe...~Az általa igért menekvési út,
1115 2 | vizvezetéki medence volt... Ezt az óriási alkotást, melyből
1116 2 | falai már összeolvadtak az aláereszkedő éjhomálylyal...~
1117 2 | vissza fogtok borzadni ennek az embernek az erejétől és
1118 2 | borzadni ennek az embernek az erejétől és hatalmától,
1119 2 | beszélni Hiasszár.~Ha itt az idegenben, fel tudja az
1120 2 | az idegenben, fel tudja az egész várost forgatni érettünk,
1121 2 | otthon, ahol cinkostársaitól az egész ország be van hálózva
1122 2 | hát, kérlek, mi történt?~- Az történt, hogy lakásunkat,
1123 2 | gyilkost! riadt fel dühvel az öreg.~- Téged bizony, de
1124 2 | elveszíthessenek. Látjátok, hová elér az õ keze - s minõ eszközökkel
1125 2 | iparkodik célhoz jutni! Az ember a föld kerekségén
1126 2 | sikerül.~- De hiszen ez az ember valóságos sátán! kiáltá
1127 2 | és Edömér.~- Valósággal az! Épp ezért többé nem térhetünk
1128 2 | minden aggodalma mellett is, az öröm Bálintból.~- Ne örülj
1129 2 | Akit a kígyó megcsíp, az a gyíktól is fél«, mondja
1130 2 | dolgaimban.~Már délutánra járt az idõ, s eddigi szerencsémtõl
1131 2 | Csakugyan utánam jöttek, midõn az ég váratlan segítõt küldött
1132 2 | szerályba nagy kisérettel, kinek az az elõjoga van, hogy az
1133 2 | nagy kisérettel, kinek az az elõjoga van, hogy az utcákon
1134 2 | az az elõjoga van, hogy az utcákon minden császári
1135 2 | Mi okon rejtegeti elõlem az orcáját? ezt akartam megtudni, -
1136 2 | kiválasztva, rendre kináltam az éhes, rongyos dervishadat,
1137 2 | mézes csemegének.~Én azonban az elsõ harapás után undorodva
1138 2 | sütötte, hogy megrontsa az igaz müzülman erkölcsöket
1139 2 | következett. Egy perc müve volt az egész! A dervisek üvöltve,
1140 2 | le, tépjétek széjjel! Ez az ordítás harsogott szájról-szájra,
1141 2 | mosolylyal rázta fejét...~Az ötödik nap hajnalán hosszú,
1142 2 | ragyogó égboltozat felé.~- Az ott Alamuth vára! szólt
1143 2 | körített.~- Ott van hát Csilla! Az oszlopos, faragott falak
1144 2 | mennyit szenvedhetett. Az õ kastélyuk is ilyen gyönyörû
1145 2 | menetek követték sûrün egymást az üres utcákon.~Hiasszár elõször
1146 2 | karaván-szerályba szálltak meg. Ez is, az is, egyforma üres volt mind
1147 2 | egy kis tasakból minden, az iráshoz szükséges tárgyat
1148 2 | érkezett és átutazóban van az egész világon ismert és
1149 2 | nagyvezír kedvenc nejének az orvosságát, melyre sebes
1150 2 | A várbeli cselédség és az õrök közül sokan halnak
1151 2 | építészet csak kigondolhatott, az mind meg volt a kastélyon
1152 2 | ezrei szőtték, fonták át az egészet, az aranyos tornyokig
1153 2 | szőtték, fonták át az egészet, az aranyos tornyokig és a kék
1154 2 | oszlopos termekben azonban, az ambra és burnut fölséges
1155 2 | mennél jobban közeledett az elfogadó terem felé, e förtelmes
1156 2 | kínozta, hogy majd beleszakadt az oldala és nyögött, ordított,
1157 2 | kérte mézédes hangon.~- Az én nevem Khakamankakudibaba!
1158 2 | veszedelmes, fájdalmas betegség az, drága orvos? kérdezé remegve
1159 2 | vízbe fulóként még abba az utolsó halvány reménységbe
1160 2 | elnevette magát, erre elővette az utolsó, legerősebb töltést...~-
1161 2 | kis váracskám van! Ennek az árával is adós vagyok még
1162 2 | Azután neked úgy se kell az arany, kedves orvos! De
1163 2 | lakomával vendégelte volna meg az orvost, kit aztán átvezetett
1164 2 | megvizsgálhatod, melyiknek az érverése beteg, melyiké
1165 2 | mindenképen rá akarta birni az öreget, hogy rabnõit elõvezettesse.~
1166 2 | látszik! csóválta fejét az orvos a harmadik névnél.~-
1167 2 | Zoraida! olvasá erre az utolsó nevet, olyan félve,
1168 2 | melletted és megszabadítalak még az éjszaka. Edömér.«~Khor-khori
1169 2 | remegve, sápadozva leste az orvos minden mozdulatát,
1170 2 | tüstént elkészítem számára az orvosságot és megvárjuk,
1171 2 | s mondd meg, segített-e az orvosság, mondá a kijövõ
1172 2 | gyógyító itallal, szomorú, az aggodalomtól majdnem siránkozó
1173 2 | rázta nagy turbános fejét az orvos.~- Kabakalababa! Zoraidát
1174 2 | leghizelgõbb hangján.~- Az élet és halál Allah kezében
1175 2 | rendel el mindeneket, felelé az orvos hátborzongató ünnepélyes
1176 2 | mondá, hogy Ninifa azt üzeni az orvosnak: »a gyógyító ital
1177 2 | Gyógyítsd meg! Szedd össze az eszedet, orvos-kutya, akarom
1178 2 | Khor-khori ismét, csaknem ordítva az aggodalom miatt, hogy nemcsak
1179 2 | Vigan ment ki tehát, hogy az ájulást elõidézõ italt behozza
1180 2 | italt behozza és megmutatá az eunukhnak, mennyit szabad
1181 2 | mennyit szabad egyszerre az átható szagú, feketés-zöld
1182 2 | többet adnak be belõle.~- Míg az italt beveszi, addig gyógyító
1183 2 | a kioszkba lopódzott és az egymásra rakott üres koporsók
1184 2 | Lélekszakadva futtatá szolgáit az orvos után:~- Hozzátok elõ,
1185 2 | reményt se látva, elátkozá az orvost, önmagát, a világot
1186 2 | fehér gyolcslepelbe, mire az eunukhok hordágyra téve,
1187 2 | bizonyos volt abban, hogy az õrség közül még csak a tájékára
1188 2 | lombjait és lassanként beállott az éjszaka egyre sûrûsbödõ
1189 2 | árnyék lopódzott ki óvatosan az oszlopos elõcsarnok alá.
1190 2 | irányban feszülten hallgatózva, az éjjeli fecske síró füttyét
1191 2 | alakkal menekültek tova az éjszakai setétségben.~-
1192 2 | drága kis hugom!~Ezekre az örömtõl reszketõ hangokra
1193 2 | önfeláldozó Hiasszárnak!~- Az érdem egészen a tied! mormogá
1194 2 | volt neki egyszerre! És az erõs szivû leányka, kinek
1195 2 | hagyják addig magára, míg az indulásra felkészülnek.~-
1196 2 | indulásra felkészülnek.~- Az idõ sürget, napkeltekor
1197 2 | neki utközben Edömér. Ezzel az egyik málhából egy teljes
1198 2 | tündérhercegnél! mosolygott az öreg Bálint, midõn Csilla
1199 2 | láthatta őket, míg csak az utolsó is el nem tűnt, a
1200 2 | szivét oly hévvel dobogtatta, az ő kedves arcán is ott ragyogott.~-
1201 2 | haramiacsapatok kóborolják be az országot egyik végétől a
1202 2 | egyik végétől a másikig, az utakon, a városok körül
1203 2 | martalócbandák leselkednek az utascsapatokra, hogy csellel
1204 2 | Tartsátok hát szem előtt ezt az arabs aranymondást:~»Ha
1205 2 | hosszú út áll előttünk. Az egész országot végig kell
1206 2 | Kányavári Áronnak az elmult évek alatt a jó Isten
1207 2 | annyira meg tudta nyerni az intéző körök kegyét és pártfogását,
1208 2 | világos nappal?!~Nem, mert az öreg Bálint dörgő hangja
1209 2 | Most mutasd meg, mit tudsz. Az a kancsalszemű áruló egyszer
1210 2 | áruló egyszer már tuljárt az eszeden. Köszörüld ki e
1211 2 | szökkent a nyeregbe, mintha az igért telek adománylevele
1212 2 | diplomáciát tanulj, édes fiacskám. Az elõkelõ házból való fiatal
1213 2 | vigabb! Egy gyönyörûség az ember élete, mindennap mulatság,
1214 2 | és kártyajátékkal töltjük az idõt!~- De a háború, fiacskám,
1215 2 | legjobban tud hazudni és csalni, az a legnagyobb diplomata!
1216 2 | a legnagyobb diplomata! Az egész diplomácia csalás,
1217 2 | teketóriát csinálni? Mit árthat az a szegény ördög nekünk gazdag,
1218 2 | Kányavári csak fejét csóválta:~- Az én okos fiam, Kányavári
1219 2 | befolyásunkat?~- Szeretné az ördög!... Még fogainkkal,
1220 2 | várnak, hogy megronthassanak. Az a sok befolyásos udvarbeli
1221 2 | Azután megtörténhetik ám az is, hogy a törököt egyszer
1222 2 | törököt egyszer csak kiverik az országból. Akkor egészen
1223 2 | megkötöttem a birtokvételre az egyességet és hiteles nyugtáim
1224 2 | birtokokban, mivel javarészük az õ területén fekszik. Így
1225 2 | megerõsítsen tulajdonainkban.~Az elõbb azt mondám, hogy a
1226 2 | hogy a törököt kiûzhetik az országból. Ehhez, tekintve
1227 2 | országból. Ehhez, tekintve az idõket és jeleket, nem kell
1228 2 | most még a török erõs és úr az országban. Nekünk tehát
1229 2 | Tanuld meg ebbõl, fiam, az okos ember két tehenet fejhet
1230 2 | nagy szükségünk vagyon. Az ember soha se tudhatja,
1231 2 | igyekezetünk hiábavaló volt, hogy az udvar és birodalom leghatalmasabb
1232 2 | megnyerjük a magunk részére. Az olyan szilárd és igen becsületes
1233 2 | nem lehet megvenni, csak az egyenes utat, az igazságot
1234 2 | megvenni, csak az egyenes utat, az igazságot keresi mindenben.~
1235 2 | ez a Hollókövy fattyú s az a vén harapós komondor Bálint
1236 2 | notabene - igen becsültek az intézõ körök, mert õ volt
1237 2 | nem hányatjuk szét tõbõl az egész kastélyt érte? Minek
1238 2 | szokatlan szigorral, hogy az ölesre nyulott Jánoska jónak
1239 2 | Hiasszár, a renegát. Ez az áruló gazember szövetségesük
1240 2 | gazember szövetségesük lett.~Ez az ember minden titkainkat
1241 2 | többé fel ne támadhassanak!~Az ifjú Kányavári öles, vasgyúró
1242 2 | nyomon kisérem. Készítsd az aranyakat.«~Kányavári örömében
1243 2 | meredeztek dühében, midõn az aga lekonyult orral elbeszélte
1244 2 | lekonyult orral elbeszélte az egészet, átkokat szórva
1245 2 | néma dühvel ajtót mutatva az agának, szitkokkal, átkokkal
1246 2 | össze, ki versenyez vele az ármányban és ravaszságban.~-
1247 2 | régóta nincsenek Sztambulban. Az a sánta, kancsalszenû ruhákat
1248 2 | nagyvezírnél pedig siettetem az ügyeket, hogy mielõbb haza
1249 2 | Sztambulban elszalasztottatok. Az áruló renegát (a te bölcsességed
1250 2 | bölcsességed ültette nyakunkra ezt az ördögöt) haza hozta a fiut,
1251 2 | ördögöt) haza hozta a fiut, az öreget és még egy idegen
1252 2 | majd elmondja - õ tudta meg az egészet. Nyilt erõvel, durva
1253 2 | unokahuga «...~Kányavári az utolsó sort elolvasva, megsemmisülve
1254 2 | hiszen jó két hónapig nyomtam az ágyat, felelt keserűen Hiasszár.~-
1255 2 | azért ne búsulj, uram! Ez az idõ nem veszett ám kárba,
1256 2 | veszett, akár nem, fõdolog az, hogy ne szenvedj, és mi
1257 2 | orvosával gyógyíttatott. Az egész ház ápolásomra sietett,
1258 2 | szeretetük és jóságuk még az én vén szivemet is kibékíti
1259 2 | társaságában.~- Itt van az orvos-doktor uram, õ kegyelme
1260 2 | oszlopos folyosóra lépett, az öreg Bálintot is felkészülve
1261 2 | nagyszámú vadásztársaság várta az ifjakat. Maga a házigazda,
1262 2 | Edömérrel és Lászlóval is.~Az urak alatt a legnemesebb
1263 2 | trombitások is rázendítették az indulót és a menet megindult,
1264 2 | a tudós Pamphilius atya, az udvari pap szelid arca is
1265 2 | vadászszerencsét kivánva, mit az orvosi növények gyûjtésébõl
1266 2 | ment atyád? kérdé Ákostól az öreg Vitnyédy István.~-
1267 2 | Vitnyédy István.~- Édes atyám az eperjesi rendkívüli Oktávára49
1268 2 | kopóival vadászgatni, míg az estebéd elkészül.~A három
1269 2 | kilátásban gyönyörködött, az öreg Bálint pedig, három
1270 2 | vidám beszélgetésüket.~Mikor az esteli elkészült, a trombitások
1271 2 | szintén nagy mester volt, az öregebb urak pedig leterített
1272 2 | verték vissza a hegyoldalok az ébresztõt, mely egyuttal
1273 2 | vagy selyem pórázra fogták az ebeket. Minden urvadász
1274 2 | mellett rendben helyezkedtek az agárvezetõk, a sinkorán
1275 2 | áldozatul, mely mind arra az országos hirû ünnepélyre
1276 2 | volt szánva, melyet Csilla az indulásnál akaratán kivül
1277 2 | vendégül hozva a nádorispánt és az Oktáva magasrangú méltóságait.~
1278 2(49)| Az oktávák, vagyis a nyolcados
1279 2(49)| székek voltak s tagjai voltak az ország három legfőbb bírája:
1280 2(49)| Szent-György mártír-oktáva. Az első negyven, a második
1281 2 | felvetni, mert úgy érzé, hogy az a tengernyi szempár, mind
1282 2 | tengernyi szempár, mind az õ égõ pírban uszó arcára
1283 2 | nézte mindenki, mert ezután az õ elrablásának és megszabadításának
1284 2 | dicsérettel szorongatták László és az õ kezét s barátságos vállveregetéssel
1285 2 | szõnyegekkel voltak letakarva.~Az aranynyal szõtt selyem-
1286 2 | bársonykárpittal fedett falakról az õsök hires olasz mûvészektõl
1287 2 | boltozatok festményeit bámulták, az ékszerek és gyöngyöktõl
1288 2 | kisebb-nagyobb asztalokat, az arany, ezüst és teknõccel
1289 2 | és alig birták ott hagyni az üveges szekrények drágaságait,
1290 2 | szekrények drágaságait, az arany-, ezüst edényekkel
1291 2 | nádorral együtt újra visszatért az eperjesi oktávára.~A rákövetkező
1292 2 | megpróbálta, nem lehetne-e az egy hónapi határidőből egy
1293 2 | kellőképen megkeményedjék.~Midőn az orvos távozott, Bálint vidám
1294 2 | tréfával kérdezé:~- Ugyan mi az ördög kerget annyira, cimbora,
1295 2 | Hiszen csak egy rövid hónap az egész!~Hiasszár keserű,
1296 2 | Bálint, téged megveszteget ez az úri élet!~Úgy láttam, az
1297 2 | az úri élet!~Úgy láttam, az a vigalom is, hol ország-világ
1298 2 | ólálkodik ránk mindenfelől és az országnak valamennyi pribék-
1299 2 | Bálint, erre!~Bálintnak az arcáról egyszerre lefagyott
1300 2 | Beszélhet, protestálhat az orvos-doktor uram, amennyit
1301 2 | akar, mihelyt a főispán az oktávákról hazaérkezik,
1302 2 | a várnagyot is multkor az összes fegyverforgató népség
1303 2 | mert Porlaki uram egyike az országi legelsõ vívóinak.
1304 2 | öreg ágyukkal lõttek célba. Az öreg francia tûzmester majd
1305 2 | éljenezte akkoron!~Azóta az öreg kolonellus - mert az
1306 2 | az öreg kolonellus - mert az volt ám hazájában az öreg
1307 2 | mert az volt ám hazájában az öreg tüzérmester - annyira
1308 2 | naponta oktatást ád neki az árkoláj51-tudományokban
1309 2 | neveli, hogy nem lesz párja az országban.~Ez pedig nagy
1310 2 | hallám egy alkalommal, ki az öreg kolonellust nagyban
1311 2 | tiszteli és becsüli, hogy az öreg úr tanítója lehetne
1312 2 | lelkére, hiszen õ a mi fiunk, az én második bátyám... Nem
1313 2 | gyönyörûséggel a fõispán, miközben az övéivel elébe sietõ Edömért
1314 2 | korú vendég is, ki Edömért az egész idõ alatt csak néma
1315 2 | megindultan köszöntötte.~Az öreg Laky nevét atyja mindenkor
1316 2 | bevésõdött atyja szavaival az õ szivébe is.~- Házigazdánk
1317 2 | Edömér meglepetve nézett az agg fõúrra, ki másodszor
1318 2 | korhadt fenyõ. Légy tehát az én fiam, javaimnak és mindenemnek
1319 2 | meleg hangján köszönte meg az öreg úr nemeslelkû gondoskodását,
1320 2 | céljaival és terveivel együtt.~Az öreg nemes levert, csalódott
1321 2 | feledd!~E pillanatban jött az egyik nemes apród és jelenté,
1322 2 | fõispán a könyves-házban várja az urakat.~- Nem titok, amit
1323 2 | késõbb Lászlót, Hiasszárt és az öreg Bálintot is meginvitálta
1324 2 | ezüst-edények fényével és az egyik préselt bõrszékbõl
1325 2 | ereszted el Edömér bátyánkat? Az én egyetlen anyuskám már
1326 2 | függesztette rá szemeit. Az egész estebéd alatt nem
1327 2 | nézett tányérjára, csak az öreg Laky és a gróf beszél
1328 2 | beszélgettek szakadozottan az akkori állapotokról, mikre
1329 2 | pogány? mondá haragosan az öreg Laky.~Korláthkövy nem
1330 2 | készülõdés és fegyverkezés.~Az apróbb, szétszórtan fekvõ
1331 2 | és seregeket gyûjtenek és az eddigi kisebb szétszórt
1332 2 | mindkettejüknek, hogy itt az idõ a hölgyektõl is búcsut
1333 2 | indulnak.~A grófné és Csilla az estebéd végével mindjárt
1334 2 | kezét Edömérnek nyujtva, az ablak-mélyedésbe huzódott.~-
1335 2 | megszállunk, Mihály - mondá az öreg Laky csatlósának. Geréb
1336 2 | csárdásné délebédet készítsen az embereknek.~- Hejh, fiú,
1337 2 | magával törődik, nemcsak az emberrabló-pribékek és martalócbandák,
1338 2 | hogy valósággal nem mernek az emberek a városok kerített
1339 2 | főnyi csapatokban állják el az utakat, s néha mindannyian
1340 2 | valóságos csatákat vivnak az ellenük kiküldött katonasággal
1341 2 | lehet neki indulni.~Nézd az én kiséretemet, nem kiséret
1342 2 | Mert jóformán én vagyok az, ki a Felsővidéken gátat
1343 2 | és a városok belefáradnak az üldözésbe, az én felhívásomra
1344 2 | belefáradnak az üldözésbe, az én felhívásomra állnak össze
1345 2 | egy jól szervezett test az egész, mely pokolbeli ravaszsággal
1346 2 | és hatalommal hálózza be az országot és mindaddig nem
1347 2 | őket kiirtani, míg csak az egésznek a fejére, mozgatójára
1348 2 | toborzza össze, ki mozgatja ezt az egész pokolra való hadat?~-
1349 2 | süvegeléssel invitálta a belépésre.~Az egész kopanicsa jóformán
1350 2 | fűszereket és ötvösárukat az eperjesi és kassai sokadalomra
1351 2 | három rettegett rablóvezér az Eperjes felé vezető mélyutban,
1352 2 | gazdája vaklármának mondta az egészet és biztatta őket,
1353 2 | hogy csak induljanak, de az egyik lengyel kereskedő,
1354 2 | kereskedő, ki már többször járt az országban, megsugta, hogy
1355 2 | országban, megsugta, hogy az ilyen félreeső kopanicsák
1356 2 | békét hagynak nekik, hogy az efféle csárdák jó hire fenmaradjon.
1357 2 | hálálkodva távoztak, mert az engedelem megadatott - és
1358 2 | rablóknak, hogy hordják el az irhájukat.~A város határán
1359 2 | elijesztő látvány fogadta az utasokat.~Kisebb-nagyobb
1360 2 | egyes cölöpök voltak leverve az út mindkét oldalán, teleülve
1361 2 | Eperjes városába igyekeztek.~Az őrséggel megrakott tornyos
1362 2 | tolongás ez itten? kérdé az elősiető udvarostól és palotás-hajduktól.~-
1363 2 | fog végrehajtatni! felelt az udvaros, miközben a tér
1364 2 | bűnösök lélekharangjának.~Az egyik rabló fejvételre volt
1365 2 | szédülő agygyal kapaszkodott az ablak-keretbe. Azt hitte,
1366 2 | hóhérlegények mortifikálni. - Az embernek minden csepp vére
1367 2 | kínzások! mordult rá zordonan az öreg nemes. Így se veszik
1368 2 | már rongygyá volt tépve és az egész tér megtelt az égett
1369 2 | és az egész tér megtelt az égett hús és forró olajtól
1370 2 | berakott kereket, s átlódította az egyiken...~Hörgésbe fuló
1371 2 | hatalmas úr!~- Bakó! Állj meg! Az elitéltet vissza kell börtönébe
1372 2 | a vérpadot és ki akarta az elitélteket szabadítani.
1373 2 | folyvást minket szemlélt az egész kivégzés alatt...
1374 2 | Az ősi kard.~»... a nap nyugovóra
1375 2 | bíborszinű kaftán;~ Szél zendül az erdőn - ott leskel a hold.~
1376 2 | Mindenképpen marasztalta volna az öreg Laky Edömért és társait
1377 2 | mert úgy beette már magát az ország testébe, mint a rákfene.~-
1378 2 | miközben lekisérte õket az udvarra, hol harminc fegyve
1379 2 | vegyétek útatokat. A fõdolog az, hogy békés utasoknak tartsanak
1380 2 | arrafelé, s még jókor érkeztek. Az áldozatok már ki voltak
1381 2 | mert a nádor-ispán is, az erdélyi fejedelem is kiadta
1382 2 | megpillantották a Tiszának az estalkony fényében csillogó
1383 2 | fényében csillogó szalagját, az erdõbõl egyszerre csak jobbról-balról
1384 2 | barátságosan rázta a fejét.~- Az olyan arc és tekintet, minõ
1385 2 | parolájával adá beleegyezését.~Még az éj folyamán visszatértek
1386 2 | felé huzódó ellenséget.~Az éj ugyan még setét volt,
1387 2 | seregek hamvadozó tábortüzeit.~Az elõl lovagló vezérek erre
1388 2 | azután biztos hangon elmondta az egészet, hol a suhogó nádasra,
1389 2 | bámuló tekintettel méregette az ifjut, de szavai végén arcuk
1390 2 | te hadvezérnek születtél! Az ütközet után még beszélünk
1391 2 | sûrüségébe, máris felharsant az ágyúk bömbölésével összekeveredõ
1392 2 | összekeveredõ harci moraj.~Az ütközet zaja gyorsan közeledett,
1393 2 | vitézül helyt álltak, de az ellenség túlnyomó hadereje
1394 2 | hátrálásra kényszeríté õket és az ütközet iránya a nádastól
1395 2 | pedig a két vezérrel élén az egy tömegben reájuk zúduló
1396 2 | lovas ugratott melléje.~Az egyiket, egy elõkelõ spáhi
1397 2 | volna görbe szablyáját, az öreg Bálint vágta le, amolyan
1398 2 | hagyott és a másik percben az albán lovas hátranyaklott
1399 2 | nyakunkon lesznek!~Erre az amúgy is bomladozó, hátráló
1400 2 | üldözte a futókat, hanem az albán bég pompás arabs paripáját
1401 2 | szét a hirét mindenfelé az országban a Tisza melletti
1402 2 | Edömért nemcsak a vezérek, de az egész tábor is lelkesülten
1403 2 | bőven kijutott, mert ő volt az, ki ama sikerült cselfogással,
1404 2 | azon a nagy lakomán, melyen az egész tiszti- és altiszti
1405 2 | örömében és büszkeségében, az öreg Bálint pedig szemét
1406 2 | ellenvetése, vezér uram!~- Csak az az óhajtásom van: itt szeretnélek
1407 2 | ellenvetése, vezér uram!~- Csak az az óhajtásom van: itt szeretnélek
1408 2 | uram? kérdé kiváncsiskodva az öreg Bálint.~- Ahá, remegsz,
1409 2 | nevetett Homonnai barátságosan.~Az indulásnál Edömér fején
1410 2 | indulásnál Edömér fején már az albán vitéz hegyestollú
1411 2 | ezüst sisakja, mellén pedig az a bámulatos munkájú pikkelypáncél-vért
1412 2 | üdvrivallgása, mikor már az út kanyargóiból csak az
1413 2 | az út kanyargóiból csak az ezüst sisak fénye villogott
1414 2 | Nógrádig a részünkre. Ennyi az egész! felelt a renegát
1415 2 | Hatvanba értek, a kajmakám, kit az egri basa sebes küldönccel
1416 2 | Hiszen gyöngyen megy az egész, mint a parancsolat!
1417 2 | homlokán még mélyebbre vésõdött az a ránc, mely a komor töprengés
1418 2 | vakargatta a tarkóját.~- Az Isten áldja meg az erdejét,
1419 2 | tarkóját.~- Az Isten áldja meg az erdejét, bizony vége is
1420 2 | Innen-onnan ránk szakad az éjszaka, kiáltá boszusan,
1421 2 | mondá hallgatózva, de csak az erdõ visszhangos zúgása
1422 2 | midõn újra felhangzott az elébbi panaszos kiáltás:~-
1423 2 | kardot rántva, vágtattak az egyre erõsbödõ jajszó felé.~-
1424 2 | Óh, hála néktek! kiáltá az örömtõl elfulladó hangon.~-
1425 2 | Mint szavaikból kivettem, az erdõ másik részén újabb
1426 2 | sebesülve! kiáltá Edömér az ifjú véres alsó ruháira
1427 2 | vágtatva! A martalócok abban az irányban távoztak, nekünk
1428 2 | útitársnak bizonyult és már az elsõ nap valamennyien megszerették,
1429 2 | éppen vége-hossza nem volt az örömnek, mikor megtudták,
1430 2 | élete némiképen hasonlított az övéhez, csak az bántotta,
1431 2 | hasonlított az övéhez, csak az bántotta, hogy olyan könnyûvérû,
1432 2 | beszélgetésbe László.~- Az bizony meglehet! válaszolá
1433 2 | csapunk, meglássátok.~Erre már az öreg Bálint is közbeszólott
1434 2 | öreg Bálint is közbeszólott az õ mély, dörmögõ hangján.~-
1435 2 | mihez a kardcsattogás és az ágyudörgés húzza a talp
1436 2 | hogy ahol lehet, megtörje az ember. Ha nem lesz pénzünk,
1437 2 | elég, ne féljetek! Persze az ilyeneket nem szokás a felebbvalók
1438 2 | csak rám, mester vagyok én az ilyesmiben!~Edömér és László
1439 2 | Mi nem fogunk részt venni az ilyesmiben, hanem szigoruan
1440 2 | elszólta magát, hogy még az öreg Bálint is megütõdve
1441 2 | ahhoz, miként kell megnyerni az embereket. Bármit tett,
1442 2 | hangolta környezetét, sõt még az öreg Bálintot is nem egyszer
1443 2 | heveredve, szalonnát pirítottak az estélihez, lovaik pedig
1444 2 | lovaik pedig kipányvázva, az erdõszél kövér füvét ropogtatták.~
1445 2 | kibujni a hegyek mögül. Az estelit rég elköltötték,
1446 2 | estelit rég elköltötték, de az álom nem igen akart szemükre
1447 2 | mindenestõl alámerült...~Az egyik halászt és a török
1448 2 | kimentették - és ebben úgy eltelt az idõ, hogy nemcsak a beálló
1449 2 | elpihentek, csupán Hiasszár és az óriási termetû török katona
1450 2 | A gyõri várkapitány, ez az ólálkodó kutya, megint rajta
1451 2 | nemsokára õ kelmének is ütni fog az órája!~- Hogy érted ezt?~-
1452 2 | figyelemmel átolvasta, mire az elébbi módon újra lezárva,
1453 2 | leemelte a nehéz bõrsisakot.~- Az én török gunyám rossz ajánlólevél
1454 2 | rossz ajánlólevél lenne az elõõrsöknél, azért, Bálint
1455 2 | nem fogadhatom el. Tiéd az érdem, hogy e fontos titkot
1456 2 | sarkantyuit oldozta le, midõn az elõõrsök õket bevezették
1457 2 | pecséteket, de homlokredõi már az elsõ soroknál elsimultak,
1458 2 | legjobb ajánlólevél, hogy az õ fia vagy! Légy olyan,
1459 2 | dobogása hangzott mindenfelé az éjszakában.~A haditanács
1460 2 | beszéljetek.~Éjfélen túl járt az idõ, s a fiastyúk apró csillagseregével
1461 2 | csillagseregével már magasan járt az égen az álomba merült tábor
1462 2 | már magasan járt az égen az álomba merült tábor fölött,
1463 2 | lelkesültség sugárzott.~Az egyik õr megmutatta a részükre
1464 2 | Ejnye, de rövid volt az éjszaka, dörmögé ásítozva
1465 2 | elébük.~- De meg ám, még az este, felelt egyik, mire
1466 2 | kezével:~- Már most ki lesz az én védõm, pártfogóm és oktatóm?
1467 2 | kezdõdik a csapatmustra és az ujoncok felesketése! - siettette
1468 2 | nógrádi születésû vagy?~- Az apám se volt az! Zalai vagyok!~
1469 2 | vagy?~- Az apám se volt az! Zalai vagyok!~De hiszen
1470 2 | mellékérõl, hiszen öregapám az õ jobbágya volt...~Bálint
1471 2 | csapatjába osztotta tehát be az ifjakat, kiket ez õszinte
1472 2 | midõn jelentkeztek nála, az öreg Bálintnak pedig barátságosan
1473 2 | egyik legkiválóbb hõse s az õ csapatja van mindig megbizva
1474 2 | válogatva.~Alig öltötték fel az egyenruhát, sorakozóra riadoztak
1475 2 | sorakozóra riadoztak a kürtök és az egész tábor négyszög arcvonalba
1476 2 | országcimeres hadizászlóval.~Az ujoncok felesketésére maga
1477 2 | egyuttal parancs adatott az indulásra is.~Büszke örömmel
1478 3 | között, ott a hely szinén, az ágyuk dörgése között előléptette
1479 3 | Lászlót, pedig őrmesternek, ki az utolsó kirohanásnál súlyos
1480 3 | nyugalmat, még se akart mozdulni az ágy mellől és csakis a fővezér
1481 3 | Keveházi Istvánt találta az ágy mellett, ki buzgón segédkezett
1482 3 | buzgón segédkezett Bálintnak az ápolásnál.~- Az imént hallottam,
1483 3 | Bálintnak az ápolásnál.~- Az imént hallottam, hogy barátunk
1484 3 | sebesítette meg mellettem, az elsõ kirohanásnál...~Bálint
1485 3 | keresztül, szólt komoran az öreg, - azután dörmögve
1486 3 | a gyertyát elkoppantva, az öreg emberek rendes szokása
1487 3 | midõn Edömér hazakerült az istentiszteletrõl, Vihorláthy
1488 3 | mosolylyal azt kérdezte az ágyához lépõ Edömértõl:~-
1489 3 | felcserért kellett futtatni.~De az erõteljes ifjú szervezet
1490 3 | látszik, gyönyörûségét találja az öldöklésben. De egyszer
1491 3 | Igazad van. Én sem szeretem az ilyen vasgyúrókat, de ajánló
1492 3 | figyelmeztetlek, kerüld vele az összekoccanást.~- Amennyire
1493 3 | párbajozást. Ne egymást, hanem az ellenséget fogyaszszák!
1494 3 | szépszerével beleköthessen. És ez az alkalom nem is soká késett.~
1495 3 | ilyen tacskó várakoztatja az egész tisztikart! No majd
1496 3 | magukat, mert a deputáció már az ajtó elõtt várakozott.~-
1497 3 | elõtt várakozott.~- Megölöm! Az élõ Istenre, megölöm! hörgé,
1498 3 | elöljáród, Lindvay kapitány az imént bajviadalra kért engedelmet.
1499 3 | Csak legalább Lindvay volna az elsõ... akkor még volna
1500 3 | kardra... Baromi erejével az elsõ összecsapásra legázolja,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2089 |