Rész
1 1| kezdett maga körül. És mikor a kezét elkapta, hangos csendüléssel
2 1| alkalmat megragadni.~Száraz kezét dörzsölgetve, lábujjhegyen
3 1| örömmel dörzsölgette sovány kezét.~- Már most tehát szívesen
4 1| mázsányi súlylyal húzná le kezét, olyan fájdalmas fohászkodás,
5 1| Csókoljátok meg mindjárt kezét, lábát!...~- Egy tapodtat
6 1| bocsánatkérõleg csókolta meg apja kezét.~- Engedd meg hát, édes
7 1| jobbját, aztán reszkető kezét áldólag tanítványának fejére
8 1| Kányavári széles, szeplős kezét eléjük nyújtva, mormogó
9 1| Edömér hevesen vonta atyja kezét ajkához, mintha ezzel akarná
10 1| és facsarták hátra Edömér kezét, a másikban pedig két villámgyors
11 1| szeme könynyekben úszott s kezét imádságra kulcsolva, nehéz
12 1| se hagyta el ajkát, bár kezét a vékony szíjjkötelékek
13 1| lépett és késével szétvágva a kezét szorító szíjakat, intett
14 1| én ellököm e szörnyeteg kezét, ha velem is úgy akar tenni,
15 1| gyorsan Edömér, a lányka kezét gyengéden megszorítva.~-
16 1| csókolgaták~ És megfogák kezét...~ Az alvó pilláin egy
17 1| hozzá az udvarról.~Mindkét kezét fülére szorítva, vetette
18 1| nehéz munkától eldurvult kezét.~- Szelim! Szelim! többet
19 1| granátalmát, azután egymás kezét fogva, könnyes szemmel ültek
20 1| bízom benned!~Csilla Edömér kezét szorongatva, lélekzetét
21 1| Csilla hevesen rántotta el kezét és dacosan a földre nézett.~-
22 1| elõtt s nem csókolom meg a kezét, vagy ruhája szegélyét,
23 1| mondá Kairam, miközben kezét mellén keresztbe téve, tiszteletteljes
24 1| szikrázó gyûrûkkel terhelt kezét...~- Úgy van! És most menj,
25 1| ágya mellett, láztól égõ kezét szorongatva, s mikor felállt,
26 1| gyengéden megszorította kezét.~- Edömér barátom, testvérem,
27 1| kapja, hát megcsókolja a kezét.~Másnap reggel szokott foglalatosságát
28 1| gránátszin szõnyeg-függönyt és kezét mellén keresztbevetve, mély
29 1| meredve hallgatta - azután kezét összecsapva, - olyan félelemmel
30 1| szívére szorította mindakét kezét s jó ideig szólni sem tudott
31 1| volt boldogabb, melyik a kezét megnyalhatta annak a hosszú
32 1| térdre borult elõtte és kezét tiszteletteljesen megcsókolá.~
33 1| áldólag nyugtatá mindkét kezét az ifjú fürtös fején, azután
34 1| szorítva, hátra kötötte Dsámi kezét, a másik vad nevetéssel
35 2| hálásan nyujtá oda mindakét kezét:~- Emlékszem rád és nevedre!
36 2| rémület. Az öreg plébános kezét tördelve könyezett falujának
37 2| szeraillába.~- Itt vagyunk! mondá, kezét dörzsölve.~A pompásan feldiszített,
38 2| itthon vagyunk!~Csilla kis kezét összekulcsolva, áhitatos
39 2| eszeveszett sietséggel.~Száraz kezét dörzsölgetve nézett utánuk,
40 2| szorongatták László és az õ kezét s barátságos vállveregetéssel
41 2| Csillára került, ez mindkét kezét Edömérnek nyujtva, az ablak-mélyedésbe
42 2| Edömér, a leányka remegõ kezét magáéban tartva.~- Hogy
43 2| szeretettel szorította meg kezét.~Midõn a zsákmány felosztását
44 2| négyüknek forrón megszorongatá a kezét, aztán gyorsan magára kapkodta
45 2| miközben szívesen megrázta kezét.~Azután a szállásmestert
46 3| örömkiáltással nyujtá eléje kezét, Keveházi pedig kisértetiesen
47 3| koronája után meri nyujtani kezét, mikor van törvényes ura
48 3| szorította meg a renegát kezét.~- Köszönet e jó hirért!
49 3| csitítólag emelte fel száraz kezét, noha egy pillanatig õ is
50 3| kiáltott átokra emelve kezét. Fuss, kapzsi, tobzódó,
51 3| már-már elmerülni kezdő kezét és maga mellé emelte a nyeregbe.~-
52 3| ördögi mosolygással dörzsölte kezét. A kopaszfejû Libor is ott
53 3| csókolá meg a fõherceg kezét e jó hirért. A herceg átértette,
54 3| végbe az ifjú lelkében s kezét nyájasan vállára tevé:~-
55 3| nem eresztve a barát izmos kezét.~- Hát bizony, fiam, furcsa
|