Rész
1 1| a madzsarli fiúra vetni.~Kairam, a gazdag Mahmud-el-Tebrisz
2 1| azonban egyedül és kizárólag Kairam szolgálatára rendelték,
3 1| majd meg is süketült, mert Kairam háta mögött guggolva, neki
4 1| kegyes mosolylyal bökött Kairam felé, ki társai között az
5 1| lecke-felmondó tisztet viselte.~Kairam erre éneklõ hangon elszámlálva
6 1| szenvednie, mert abban, mit Kairam gondolt ki, nem volt köszönet.~
7 1| jól meg nem harapott...~Kairam megütközve nézeti rá. Ilyen
8 1| nagyobb vagyok, effendi!~Kairam arca elfehéredett a dühtõl.~-
9 1| és fejét lehajtotta...~Kairam nagy elégtétellel hágott
10 1| rá ne rohanjon kínzójára.~Kairam gonosz örömmel nevetett,
11 1| mindennek! lihegte magyarul, mit Kairam ugyan nem értett meg, de
12 1| sorsa annyiban javult, hogy Kairam most már nem kínozta oly
13 1| kezdett feléje hajolni.~- Nem Kairam hibája, hogy kegyetlenül
14 1| udvarán várakozott, míg Kairam lejött a torony felsõ emeletén
15 1| szavakkal búcsúzott el tõle Kairam, mikor levetkõztette és
16 1| ne torkoskodjatok annyit Kairam effendivel! Minden serbetemet
17 1| rózsa-serbetért akart sietni, melyre Kairam különösen vágyódott, midõn
18 1| sietsz, - nem használ semmit! Kairam effendi szintén nem tûri
19 1| uram, könyörülj rajtam!~Kairam meglepõdve nézett rá.~-
20 1| csodálatos is a kérelmed! szólt Kairam elkomolyodva, de anyám parancsának
21 1| rabszolga leányka iránt, uram, Kairam. Hiszen én nemcsak rabszolgád
22 1| hallója volt mindennek.~Kairam haragtól elveresedett arccal
23 1| beszéltem, - parancsolá Kairam komoly, határozott hangon,
24 1| szálljon anyámra! mondá Kairam, miközben kezét mellén keresztbe
25 1| máskülönben.~- Hallgass ide, Kairam! Az a lány nem maradhat
26 1| anyám... ez!... kiáltá Kairam méltatlankodó hangon.~Fatime
27 1| jéghideg szigort öltött:~- Kairam, mivel tartozik a fiú anyjának?
28 1| aggodalmas várakozással.~Kairam csak néma fejrázással felelt.~-
29 1| Üssetek, hogy meghaljak!~Kairam álmélkodva nézett az alacsonynak,
30 1| anyámhoz megyek! kiáltá Kairam megrendülten.~- Ne menj,
31 1| felé terjeszté karját, de Kairam bõszülten elébe ugrott.~-
32 1| csattant el az elsõ ütés.~Kairam hangosan feljajdult, mintha
33 1| milyen halavány! jajgatott Kairam, midõn Hanif szobácskájába
34 1| hiszed, milyen boldog vagyok! Kairam, kedves, jó uram. Holnap
35 1| mai közbenjárásodért...~Kairam most volt legelõször szolgájának
36 1| Csilla örömkönnyeket sírt, Kairam pedig víg ujjongásra fakadt,
37 1| ujságolta nagy titkosan Kairam, a mire Edömér szíve nagyot
38 1| távoli Magyarországról, hogy Kairam egész tündérországnak képzelte.~
39 1| beleszövõdött a valóság is, mert Kairam kielégíthetlen tudásvágygyal
40 1| titkokat mondok! sugdosá neki Kairam, midõn este a szolgálattól
41 1| ilyen? Fatmáé is? kérdé Kairam feszülten.~- Mindaketten
42 1| alatt összerogytál? kérdezte Kairam mohó várakozással.~- Nem!
43 1| ragadta meg az alkalmat, hogy Kairam fogékony lelkébe elhintse
44 1| megérkezés negyedik napján Kairam azzal a hirrel lepte meg
45 1| foglalatosságát végezve, éppen Kairam szegfûit akarta megöntözni,
46 1| mi sors ért és ha megjön Kairam, az én fiatal uram, mondd
47 1| szemeid is könnyeznének... Kairam effendi, fiatal urad, még
48 3| csatlakozniok.~- Mahmud-el-Tebrisz, Kairam atyja! kiáltá el magát önkénytelenül
49 3| küzdött béggé kinevezett fia, Kairam is!~Mind a hárman ráismertek
50 3| keresés után végre rátaláltak. Kairam még élt és midõn felnyitotta
51 3| beszéd közben elmondta, hogy Kairam éppen ma kora hajnalban
52 3| meg, ha tetszik, a vitéz Kairam bég õrzi, Mahmud el Tebrisz
53 3| Kányavári.~Edömért csakugyan Kairam, egykori ura és barátja
54 3| hová lett.~- Köszönöm, jó Kairam! felelt csendes hangon Edömér
55 3| csauszokat megfojtatta, Kairam béget pedig saját kezével
|