Rész
1 1| addig azonban járj végére, miért jött Hollókövy uram Budára,
2 1| paprikát osztogatott, a miért aztán a legvénebb és legkócosabb
3 1| kifejezést adott egész arcának.~- Miért jösz ily késõn? Már tegnap
4 1| Almahál-Eddin itt Budán? Miért jött el Stambulból, hol
5 1| napjáig ide van számûzve!~- De miért?~- Tudd meg hát azt is!
6 1| megõrizni higgadt méltóságát.~- Miért nem szólsz, ha tudod, gyaur!
7 1| mentegetõdzve, mert...~- Miért nem? Nem megparancsoltam,
8 1| legutoljára tartogatta.~- Nos, miért hallgattál el? riadt rá
9 1| Még te kérdezed, mi lelt? Miért árultál be a pasának? Óh,
10 1| eredj, nyiss ajtót. De miért nem zörgetsz a szokott módon?
11 1| Majd, ha meghallod, hogy miért jártam ily késõn, bizonyára
12 1| békét e régi dolgoknak! Miért mondod el kettõnk történetét?
13 1| atyánkfia felõl? Kitudtad-e, miért jött Budára? De csak röviden,
14 1| Mit akarsz, jó ember? Miért e nagy fájdalom? kérdezte
15 1| hitvány parasztférgek, miért haragítottátok meg az úrfit,
16 1| Ezt merte veled tenni! Miért nem mondtad te ezt meg nekem?!~-
17 1| Ah, édes uram, felelt az, miért kell e szomorú órában is
18 1| Igérem, édesatyám! De miért mondod ily különös hangon?
19 1| segítségével... Ez a főok, a miért idejöttünk, mert kegyelmednek
20 1| veszedelmes játékot ûzöl!~- De hát miért nem öletitek meg, ha annyira
21 1| testvért az Isten... Ah, de miért is beszélek!... Ha nem volt
22 1| vihettem oda... Hiszen tudod, miért?... Hiába no, minden fának
23 1| rá nagy fehér fogait.~- Miért haragszol rám, Hanif? Hiszen
24 1| esztelen dolgot!~- Anyám...~- Miért ártja magát, a hatalmas
25 1| megkeményité szívét:~- Nem tudom, miért hivat?~- Azt csak Allah
26 1| dobbant.~- Ki, bátyám! De miért kérded? szólt izgalomtól
27 1| ezt a sovány agárkutyát miért vetted meg, Jússzúf? Betegesnek
28 1| pillantásait.~Óh, Allah, miért tiltja fogadásom e napon
29 1| vigyáz senki a foglyokra, - miért nem próbálják meg a menekülést?
30 1| más érzésnél szivében.~- Miért szomorodtál el olyan egyszerre?
31 1| lelke bizonyára tudta, hogy miért.~Úgy, amint kivánta, fektették
32 2| magunkra. De László testvérem, miért húzódsz úgy a szögletbe?
33 2| menekülés.~»Kardod vértől miért piros?~ Edwárd! Edwárd!«~ (
34 2| újra!~- Elmondom tehát, miért vagyok halálig szövetségesetek,
35 2| védelmezni. Mindjárt megmondom, miért!~Kányavári Áron szerencse-csillaga
36 2| A vén ravasz, õ tudja, miért, rabnõinek titokban más-más
37 2| Jánoskám, fiam, mi lelt? Miért vagy ily haragos? Jó hireket
38 2| valósággal elrémítették.~- Miért nem mondtad ezt mindjárt
39 2| uszítják. Érted-e most már, miért akartam én már hat héttel
40 2| a keresztényvilág is, de miért nem tettük elébb, míg ki
41 2| napig, de Edömér nem maradt, miért a főúr kissé neheztelni
42 2| rokonom azt irja: magyar vagy. Miért viselsz hát török nevet?~
43 3| szemöldökkel fogadta.~- Tudom, miért jösz! Csapatbéli elöljáród,
44 3| legalább Hiasszár volna itthon! Miért is kellett neki elmenni!
45 3| csatatér.«~ ~- Haj, haj, miért is kell az ilyen nagy hősnek
46 3| karjait.~- Van-e még több? Miért nem mindjárt az egész országot?~-
47 3| és a keresztény világnak, miért is biztosítunk teljes kegyelmünkrõl,
48 3| felgerjedten.~Most már aztán tudta, miért és kinek parancsára törtek
49 3| felelt ez durván.~- No, no, miért vagy olyan haragos, Jánoskám!
50 3| mondani hadnagy uram!~- De hát miért van kegyelmed a világon,
51 3| mindjárt meghalljátok, miért... és halkított hangon megadva
52 3| figyelmezteté a basát:~- Miért nem öleted meg rögtön! Gondolj
53 3| Megszökött? Óh, uram, miért nem öletted meg mindjárt!
54 3| önkénytelenül feljajdult:~- Miért vagyok most magamra hagyatva?~-
|