Rész
1 1| feltûnõbb repedéseket.~- Készen vagyunk! Most már bemehetsz, uram,
2 1| latorfajzatok, hogy fel vagyunk fegyverkezve, - mormogá
3 1| Nyittass kaput, Gedeon! Mink vagyunk a késõ vendégek!~- Ti vagytok!
4 1| semmink sincs? Hogy koldusok vagyunk, míg a küldött és Abu el
5 1| mi ketten egy test és vér vagyunk, de most hallgass ide és
6 1| és fosztogató álorcásak vagyunk.~- Ezzel nem árt nekünk,
7 1| fegyvert emelni még gyengék vagyunk. Ilonkám, kis lányom, te
8 1| szóval a legöregebbik, mink vagyunk a feldúlt Csókakő utolsó
9 1| Hontalanok, földönfutók vagyunk a hazában. Ha te meg nem
10 1| elismerése annak, hogy mi uraitok vagyunk, így mondá a birónak a feketeképû
11 1| elismerése annak, hogy uraitok vagyunk...«~- Hallja, tisztelendõ
12 1| bírjuk, mert csak hárman vagyunk...~- Öten, atyám! csendült
13 1| Most már csak hárman vagyunk... hárman!~- És küzdünk
14 1| összeturkál mindent, ha ott nem vagyunk, pedig most már enyém a
15 1| tõlem elszakadni! Ikrek vagyunk - azért szeretjük egymást
16 1| ellenszegüléseddel! Rabszolgák vagyunk, tehát tûrnünk, engedelmeskednünk
17 1| Mindaketten keresztények vagyunk! felelt Edömér nemes egyszerûséggel.
18 1| Mindenhol Isten kezében vagyunk! szólt Edömér csendesen
19 1| osztakozó testvérek és barátok vagyunk! kezdé komoly, ünnepélyes
20 1| rejtõzködik...~- Most már egyek vagyunk testben, lélekben! mondá
21 1| védhette volna magát...~- Itt vagyunk, Dsámi! kiáltotta László,
22 2| hogy már a harmadik hete vagyunk Stambulban.~- Igen! Összejártuk
23 2| hitetlenek s szökevény rabszolgák vagyunk! Ez az, mi oly nehézzé teszi
24 2| Testben lélekben egyek vagyunk vele!~- Akkor hát Hollókövy
25 2| temetõjéhez értek.~- Helyben vagyunk! szólt az ismeretlen és
26 2| azért ne csüggedj! Négyen vagyunk! »Négy hû barát hegyet mozdít,
27 2| mondá Hiasszár is. Ime, itt vagyunk a szökõkútaknál. A nép mind
28 2| furódott egymásba...~- Mi vagyunk, mi, a halottak! Reszkess,
29 2| mitõl féltek, hiszen már itt vagyunk! biztatá õket Bendár.~-
30 2| mert itt egy percig sem vagyunk biztosságban. Ellenségünk
31 2| osztályába: a szeraillába.~- Itt vagyunk! mondá, kezét dörzsölve.~
32 2| Edömérnél.~Magyar földön vagyunk! szólalt meg egyszerre ünnepélyesen
33 2| földjét.~- Magyar földön vagyunk, itthon vagyunk!~Csilla
34 2| Magyar földön vagyunk, itthon vagyunk!~Csilla kis kezét összekulcsolva,
35 2| veszélynek lépten-nyomon ki vagyunk téve.~Tartsátok hát szem
36 2| keresnünk, mert kevesen vagyunk.~- Egészen rád bizzuk magunkat
37 2| fordulna. Mi csak addig vagyunk erõsek, míg nevünk és becsületünk
38 2| hirdettük volna ki: itthon vagyunk! Hollókövy elveszett fia,
39 2| dáridóban. Hiába, pogány népek vagyunk, nem szeretjük a böjtöt.~
40 3| pillanatban Isten kezében vagyunk, vezérem! felelt nyugodtan
41 3| szemét elfutotta a vér.~- Így vagyunk! Most már elég a játékból!
42 3| szeppenve. Mi jobban gráciájában vagyunk, mint valaha. Midõn megvittem
43 3| elmondanak neki mindent! Veszve vagyunk, ha rögtön nem cselekszünk!
44 3| oldalról körülfogva őket.~- El vagyunk árulva! Rajta, vágjuk keresztül
45 3| Most már csak ketten vagyunk! Bármi történjék, számítok
46 3| martalócok törnek ránk!~- Ébren vagyunk, hugocskám! Maradjatok csak
47 3| Csilla, édes hugom, mentve vagyunk! kiáltá leirhatlan örömmel,
48 3| szorítottak.~- Szerencsésen benn vagyunk a várban! mondá László s
49 3| üregben megálltak.~- Helyen vagyunk! mondá Gábor barát s a kis
50 3| közelben...~- Erre! Itt vagyunk! Edömér! Uram! hallatszott
51 3| magamra hagyatva?~- Hát nem vagyunk mi melletted? kiáltá László
52 3| jóslata beteljesül, mi nem vagyunk itt többé urak. Siess vissza
|