Rész
1 1| volt megvédelmezni...~- Ugyan hallgass már! Egy Hollókövy
2 1| fényû palotája még állott ugyan, de a hatszori ostrom és
3 1| mindegyik épített, igazított ugyan valamit a maga ízlése és
4 1| aztán folytatá:~- Holnap ugyan még a pasával egy s mást
5 1| átalakíttattam... A világ tudja ugyan, hogy van bátyád, de Libor
6 1| volt tisztelendõ uramnál? Ugyan mit keresett itten, ha nem
7 1| gyermekhangokat hallott.~- Ugyan mi lehet ez? gondolá s inkább
8 1| elnyeltek minden hangot, ha ugyan valaki ez üres teremben
9 1| szakasztott mása neki mindenben... Ugyan, mivel is vehetném el a
10 1| De erre nem volt szükség! Ugyan e pillanatban zajos lódobogás
11 1| eltart három-négy napig, ha ugyan az ötödikre is nem jut valami.~
12 1| égzengés, szélzúgás elkapkodta ugyan a hangot, de a mit meghallott,
13 1| Bandi torkaszakadtából... de ugyan ebben a pillanatban állig
14 1| gyûröttek, rongyosak lettek ugyan, de azért drágábbak voltak
15 1| hallgatódzva Hanif. Még alszik ugyan, de mindjárt felébred.~Edömérnek
16 1| mely szabásban hasonlított ugyan Edöméréhez, de sokkal finomabb,
17 1| rohanni, hogy összetépje; de ugyan e percben, mintha atyja
18 1| lihegte magyarul, mit Kairam ugyan nem értett meg, de az indulatosan
19 1| nyalánkságokkal.~Másnap ugyan egy kissé jobban érezte
20 1| komolysággal László. Valamit ugyan elhallgattam elõtted!...
21 2| erejétől földre rogytam ugyan, de a tőr hegye a vállamon
22 2| mélyen végig köntösöm alatt.~Ugyan e pillanatban feleségem
23 2| A rémületes vérontásért ugyan a környék és szomszéd megyék
24 2| Vér és nagyobb gonosztett ugyan nem nyomja a lelkiismeretemet.
25 2| be a napi szükségletet.~Ugyan e pillanatban a szakácsok
26 2| egészén elsápadt bele...~- Ugyan ne vesztegessétek üres fecsegéssel,
27 2| szomszédommal beszél...~- Ugyan mitõl féltek, hiszen már
28 2| hajdani várkisasszonyok ugyan csak a dicsõséges harcok
29 2| Ágoston fõispán nem volt ugyan otthon, de minden órán hazavárták,
30 2| vidám tréfával kérdezé:~- Ugyan mi az ördög kerget annyira,
31 2| huzódó ellenséget.~Az éj ugyan még setét volt, de a feltámadó
32 2| kérdésekkel halmozta el.~- Ugyan hagyj békét. Nehogy valami
33 2| éjszaka, kiáltá boszusan, de ugyan ebben a percben Edömér,
34 2| nevettetni, pedig ezzel ugyan kevés emberfa dicsekedhetett.~-
35 3| kiáltá Bálint felháborodva.~- Ugyan ne kiabálj annyira, a sebesült
36 3| veszélyt, mely elsõ sorban ugyan Bécset, de közvetlen utána
37 3| invitálta befelé.~- Urunk nincs ugyan hon, de azért a vendéget
38 3| kitartanak reggelig, de ugyan e percben egy közülök nagy
39 3| bolygatta. Thököli uram ugyan megpróbálta a helyéből kiverni,
40 3| bámulva nézett rá. Nem szólt ugyan semmit, de magában igazat
41 3| robbantak fel a tûzaknák és ugyan e percben öt hadoszlopra
42 3| Kairamot a halottak között, ha ugyan még meg lehetne menteni.~
43 3| vonta magára figyelmét...~- Ugyan hol láttam én ezt a betyárképű
44 3| kicsinylőleg nevetett:~- Ugyan mitől féltek! Érdemes is
45 3| meglátta, hogy észrevették.~- Ugyan ne zavard szegényeket, fáradtak
46 3| rám, bármi történjék! De ugyan mi is történne? szólt ez
47 3| érsekújvári tábor felé...~Eleintén ugyan oly gyengének érezte magát,
48 3| fel erre a táborban, mert ugyan ebben a pillanatban a naszád
49 3| faragott szobra még állott ugyan, de a szent vértanú feje
50 3| vezetni! felelt röviden, de ugyan ebben a pillanatban halk
51 3| néhányszor meg-megvillantak ugyan a messze láthatár alján,
52 3| zivatart a kirohanásra...~Ugyan e pillanatban, mintha szavaira
|