Rész

 1     1|        akkor békében elmehet. Ezt mondom én, Szidi Hanif, Abdallah
 2     1|        Hanem azért mégis csak azt mondom, bár csak oda ne botlottunk
 3     1|         ismerlek én is!«~- Ha azt mondom, jól ismerlek, ez azt jelenti,
 4     1| magyarokhoz, császáriakhoz bizony mondom, mindenhol készen vár rád
 5     1|     kergetõdzés között.~- Allahra mondom, ez csudálatos bûvészet!
 6     1|        fel a bástyákra... Allahra mondom, ama villogó szemû gyermeket
 7     1|              A próféta szakállára mondom, azt hivém, megnémultál,
 8     1|        hát a fejedre! A prófétára mondom, az elsõ csalárdságnál leüttetem
 9     1|      arany holnap itt legyen, azt mondom, mert lovakat és rabnõket
10     1|           Szelim bég halálát, azt mondom neked!~- Annak már nem árthattok,
11     1|      eladják rabszolgákul, bizony mondom, még a madár sem hoz többé
12     1|    megelégedését...~- A prófétára mondom, valóságos ördög vagy a
13     1|       hideg márványán hûtögeté.~- Mondom neked, Hiasszár, nem én
14     1|    nyakába borult öcscsének.~- Én mondom, remekül kifundáltad. De
15     1|         szavaira. Áron öcsém, azt mondom néked, most már bizton elérjük
16     1|         semmit.~- No látod! Azért mondom, légy csak te a cselekvõ
17     1|        Geda te, én mégis csak azt mondom, az a néhány ember is sok
18     1|       ajtó nyílt.~- Úgy van, mint mondom, bátya. Az a zsivány kilesett
19     1|    különben megiszod a levét, azt mondom, riadt rá Áron haragosan.
20     1|         hanem én csak most is azt mondom: valami gonosz praktika
21     1|         meg is látogatott! Bizony mondom, ez a látogatás is olyan,
22     1|        sem láttam! Pedig, Allahra mondom, egész gyerek még, mégis
23     1|  váltságdíjat fizet a rokonság... Mondom, éppen a fiatalabbját válogattuk,
24     1|      látni senkinek? Abu-el-Máni, mondom neked, veszedelmes játékot
25     1|          hogy megöljék. Neked sem mondom! Te se mondd! De, ha véletlenül
26     1|            Nem, azt egy szóval se mondom, hogy megöld! Rám ne szálljon
27     1|        igazság! Hallottad, én nem mondom, nem akarom, hogy megöld,
28     1|           No, de mindegy. Allahra mondom, nem sajnálom tõletek. Nesze,
29     1|     udvaron...~- Csak ez! Allahra mondom, majdnem megijesztettél!
30     1|         bizonyára nem! De Allahra mondom, siess, fiú, siess! Mert
31     1|         Mahmud-el-Tebrisz a Fáhli mondom néked, gyaur, tetszést találtál
32     1|      karon nem ragadja.~- Allahra mondom, nyitott szemmel alszol,
33     1|  kamráiban, amiket elmondtam. Ezt mondom most!~- Szentek lesznek
34     2|       most csak röviden a velejét mondom el a vélem történteknek,
35     2|      volna kiejteni...~- Most nem mondom el, miket hallottam terveikbõl,
36     2|    megtorlás az enyém!« mégis azt mondom, miként, az Úr mondja az
37     2|          hozzám, Szelim, majd azt mondom, unokaöcsém vagy Aleppóból...~-
38     2|      veszítsék! Különben, Allahra mondom, a Jedikulába hurcolnak
39     2|   életre-halálra, kezdé komolyan. Mondom néktek, a halál mindenütt
40     2|        lépek, még bal lábamnak se mondom meg előre. Nem bizalmatlanságból
41     2|           örülj neki, mert bizony mondom, otthon is a veszedelem
42     2|           közel vannak hozzá...~- Mondom neked, délre sejteni fogja,
43     2|          a legfontosabb hirt most mondom el. A vén ravasz, õ tudja,
44     2|            A többit majd útközben mondom el.~ ~
45     2|    bujdosó bárkáját:~ Sóhajtással mondom keserves nótáját«... ~ Gyöngyössy
46     2|         kámforrá nem válunk s azt mondom neked, mihelyt innen kiteszszük
47     2|  akarnálak téríteni. Magam is azt mondom: menj, Isten segítsen esküdben,
48     2|       nagy örömükben.~- Istenemre mondom, akármelyik hadvezérnek
49     2|         jutott hozzá.~- Istenemre mondom, nagy szolgálatot tettetek
50     3|       uram. Bizony én is csak azt mondom, nem jó ebben a rosszhírű
51     3|            számítok rád!~- Bizony mondom, számíthatsz rám, bármi
52     3|           illet! riadt rá a basa. Mondom neked, hogyha az élet vizébõl