Rész

 1     1|          tudjad meg, hogy Hollókövy Gábor csatlósával, az öreg Bálinttal
 2     1|   atyafiságos segítségét, Hollókövy Gábor szomszéd uram, mondá édeskés
 3     1|       annyit mondok, hogy Hollókövy Gábor kedves atyánkfiának minden
 4     1|       kivert koporsó után Hollókövy Gábor fájda­lomtól megtört magas
 5     1|     tisztelendõ úr és Enyingi Török Gábor õ kegyelme küldöttje, valami
 6     1|         távozta után, Enyingi Török Gábor küldöttje lépett be, kit
 7     1|         magával vitte Enyingi Török Gábor levelét is.~A tanácskozás
 8     1|           vendég is érkezett: Kende Gábor, Czibak Imre, Petróczy,
 9     1|        levél, melyben Enyingi Török Gábor tudatja, hogy betegsége
10     2|         vele!~- Akkor hát Hollókövy Gábor fia kövess engem, mert vár
11     2|            mondanod, hogy Hollókövy Gábor fia vagy! Vonásról-vonásra
12     2|          levelemet a hõs Eszterházy Gábor cseszneki várkapitány és
13     2|      jövendõ vezérednek, Eszterházy Gábor ezredeskapitány­nak. Õ tõle
14     2|     megtudták, hogy õ is Eszterházy Gábor dunántúli táborába igyekszik,
15     2|           vár bennünket.~Eszterházy Gábor, Gyõr várának vitéz parancsnoka
16     2|            hadi zászlóra Eszterházy Gábor buzdító szavak között, kiemelve
17     3|             Győrt, hanem Eszterházy Gábor a várparancsnok oly vitézül
18     3|          nyakába.~- Bálint gazda!~- Gábor barát!~- Persze, hogy én
19     3|       ismeretségüknek a történetét.~Gábor barát, mint fiatal szerzetes,
20     3|                Biz úgy van, erõsíté Gábor barát, midõn Bálint mindezeket
21     3|           keservesen megemlegetik a Gábor barát nevét. Kivásárolom
22     3|         üldözésére gondoltak volna.~Gábor barát mindent elkövetett,
23     3|            és Bálint búcsut vettek, Gábor barát összeszedte, a mi
24     3|               Helyen vagyunk! mondá Gábor barát s a kis létrát megtámasztva,
25     3|           mordult rá az ölelkezõkre Gábor barát és óriási erejével
26     3|             segítségünkre jõ, szólt Gábor barát a távoli menydörgésre
27     3|         leereszked­hessünk, suttogá Gábor barát, mire Edömér evetkönnyûséggel
28     3| leereszkedett a bástya túlsó felén.~Gábor barát már fenn volt a fán
29     3|        elhalón a bástya mögül, mire Gábor barát magával vonszolva
30     3|       reszketõ hangon Edömér. Aztán Gábor barát példájára õ is evezõt
31     3|         mondok valamit! szólt közbe Gábor barát. Elvesztettetek egy
32     3|          egyik hadsegédjét küldötte Gábor barátért.~- Buda ostroma
33     3|             téphesd magadnak!~Midõn Gábor barát megjelent sátorában,
34     3|      haditanácsforma értekezletnek, Gábor barát nagyrabecsült férfi
35     3|  haditanácsot hivtak egybe, melyben Gábor barát is résztvett, Edömér
36     3|        vonult el csapatjával, midõn Gábor barát az elsõ ágyut elsütötte,
37     3|         Antal, a tüzérség fõvezére, Gábor barátban már az elsõ találkozás
38     3|       rohamot meg lehetett kezdeni.~Gábor barát ügyesen kieszelt petárdája
39     3|            neki a rákövetkezõ éjjel Gábor barát, midõn már a harmadik
40     3|             melyeket ellenük ástak.~Gábor barát erre a legnagyobb
41     3|           reszkettetõ hangversenybe Gábor barát tüzesgolyói olyan
42     3|        megsebesíthetlen, csak Tüzes Gábor nevetett, mikor meghallotta
43     3|              E pontokon, mint Tüzes Gábor elõre megjósolta, iszonyú
44     3|         szemlátomást fogyott. Tüzes Gábor bombái olyan szerencsésen
45     3|         tagokkal a levegőbe s Tüzes Gábor egymaga egész csatát nyert
46     3|            megelõzõ este Eszterházy Gábor sátorában nagy lakoma volt,
47     3|            hõse« nevét adják.~Tüzes Gábor, aki nevének megfelelõen
48     3|        legjobbjaival, mialatt Tüzes Gábor meg az általa feltalált
49     3|             hõs sincs! kiáltá Tüzes Gábor.~A nagyvezér jól látta a
50     3|      bécsi-kapu már ingadozik Tüzes Gábor petárdái alatt! Én akarok
51     3|      igyekeztek? kérdé azután Tüzes Gábor.~- Korláthkõre hugomért!
52     3|          mosolygott csendesen Tüzes Gábor. Szerencsés utat, én még