Rész
1 1| miatt, egy nappal megelõzött bennünket. Ez baj, nagy baj, mert
2 1| elbújtál s kihallgattál bennünket. Nehogy elárulj neki valamit!
3 1| harci tolongás elválaszt bennünket... Mash Allah, most megint
4 1| volt körülvéve.~- Várnak bennünket! mondá Kányavári, a szöglettornyocska
5 1| meg. Ez megment, kiránt bennünket mindenbõl. Nem tudnak ránk
6 1| fecsegnek, nem árulhatnak el bennünket. Néha, megvallom, komoly
7 1| Már egyszer felcsúfolt bennünket... Nyitva tartsd hát a szemedet,
8 1| bátya. Az a zsivány kilesett bennünket, a mirõl kétségtelenül tüstént
9 1| gyûlöl, el akar veszteni bennünket. Kegyelmed felszabadított
10 1| bizonynyal megsarcolnak bennünket...~- Csak még rosszabb ne
11 1| Csak még rosszabb ne érjen bennünket! szólt rá aggodalmasan Bálint.
12 1| remélek, fiam, ki nem hagy el bennünket. Ah, fiam, ki számított
13 1| kastélyba, hogy senki ne lásson bennünket. E szedett-vedett nép, ellop,
14 1| csüggedj! Isten meg fog bennünket segíteni...~E pillanatban
15 1| Ne aggódj, Isten megsegít bennünket! mondá biztatólag, de szívében
16 1| kisérettel Konstantinápolyig küld bennünket, de inkább száz veszélylyel,
17 1| forró szelei öljenek meg bennünket a sivatagban; továbbá meg
18 1| szerencsésen enyéimhez vezérel bennünket, igérem neked, hogy izenetet
19 2| gyanakodó tekintettel vizsgál bennünket...~- Az Isten pusztítsa
20 2| megátalkodottan követett bennünket... Egészen a szemére húzta
21 2| van, ő az! Valósággal les bennünket. És épen szemben ül a kapuval,
22 2| Isten egymáshoz vezérelt bennünket. Tisztelõje és ismerõje
23 2| csudálatos módon újra összehozott bennünket...~E percben érkezett vissza
24 2| Allahra, csakis ez menthet meg bennünket! Elõre, indulj hát, derék
25 2| melyik úton viszesz ki bennünket a városból! - kérdé, mire
26 2| háló, amelyben meg akartak bennünket fogni, hogy elveszíthessenek.
27 2| gyehenna fenekére juttasson bennünket! Üssétek le, tépjétek szét.
28 2| Nagy veszedelem fenyegetett bennünket, de majd csak elejét veszszük,
29 2| legszebb szobákba szállásoltak bennünket, a fõispán saját orvosával
30 2| Bálint.~Úgy megbecsülnek bennünket, mintha a család tagjai
31 2| vendégek is elárasztanak bennünket barátságukkal és gráciájukkal.
32 2| akar menni, itt akar hagyni bennünket. Ne ereszd el! Én már mindent
33 2| bátyád már holnap itt hágy bennünket. Menni kell neki! Azért
34 2| a Tiszának szoríthatnak bennünket, mondá boszusan Ónody.~Edömér,
35 2| török nagy tömegével elseper bennünket, ha szét nem lazítjuk, kiáltá
36 2| ajánlatot, ki tudja, ér-e még bennünket ilyen szerencse, fordult
37 2| hogy eddig békében hagytak bennünket...~- Hát iszen igazad lehet,
38 2| szerencsésen idáig vezérelt bennünket, mondá Bálint ünnepélyes
39 2| Siessetek! A vezér sátorában vár bennünket.~Eszterházy Gábor, Gyõr
40 3| Valami veszedelem fenyeget bennünket, hogy ily sietve jöttél?
41 3| gazember renegát, az játszik ki bennünket... Geda te, ez az ember
42 3| te, ez az ember elveszít bennünket, ha idejekorán meg nem semmisítjük!~-
43 3| gyors futárral értesítsen bennünket. - Azután egy hatalmas szövetségesünk
44 3| Minden eszközzel segíteni fog bennünket.~E pillanatban Libor ütötte
45 3| várparancsnok uram küldött bennünket kegyelmed után! jelentette
46 3| János. Mindenben megelőz bennünket!~- Nem sokáig előz meg,
47 3| te fogsz majd elkisérni bennünket!~- Ennél nagyobb örömhirt
48 3| félj! Edömér megvédelmez bennünket! bátorítá reszketõ hangon
49 3| bajtársak, utánam! A fõvezér néz bennünket! kiáltott Edömér és maga
50 3| vész kárba. Az hozott össze bennünket most is.~Másodszor is török
51 3| túlsó parton lovakkal várnak bennünket.~A csónak orra a parthoz
52 3| látott a basánál és el fog bennünket árulni. E válságos idõkben
|