Rész
1 1| elmehet. Ezt mondom én, Szidi Hanif, Abdallah fia!~- Úgy van,
2 1| görbe horog kell. Hanem hát, Hanif! Azért engedem, hogy legalább
3 1| kegyelme veled, érdemes Hanif! Napszálltakor még meglátogatlak...~
4 1| durván elmerültségébõl és Hanif setét, szikár alakja állott
5 1| vékony derékalj volt...~Hanif erre a derékaljra mutatott
6 1| csak berúgták ajtaját és Hanif dugta be a pofáját.~- Vesd
7 1| korbácsot kapsz! dörömbölt Hanif türelmetlenül, mire sietve
8 1| rozzant ládácskába rejté.~Hanif elõször gyilkos tekintettel
9 1| suttogá hallgatódzva Hanif. Még alszik ugyan, de mindjárt
10 1| nesze hallatszott, mire Hanif, Edömérnek is intve, hogy
11 1| keresztény kutya felelni? Nézd, Hanif, aztán milyen büszke tekintete
12 1| rabszolgát vásároltál nekem! Hanif, te feketetõrû barom, megkorbácsoltatlak!~-
13 1| ha nem érti szavaimat! Hanif, érteni kell neki! Hallod,
14 1| Mondd meg ezt neki. Te, Hanif, ha én a padisah lennék,
15 1| könnyû éjjeli ruhákból.~Erre Hanif elõhozta nappali öltözetét,
16 1| kiáltá:~- A reggelit!~Erre Hanif forgószélként elrohant,
17 1| sugarai villannának meg...~Hanif csakhamar visszatért egy
18 1| kellett tartani, mialatt Hanif virágos jóétvágy kivánások
19 1| szolgálatára fel volt avatva.~Hanif mindjárt az elsõ napon fenyegetõ
20 1| együtt tölthetik el.~Edömér, Hanif útján már napokkal ezelõtt
21 1| mellett, ha egyszerre csak Hanif hangja aludni nem parancsolja
22 1| környékérõl kérdezõsködni, nehogy Hanif, ki mindenféle ürügyek alatt
23 1| Mahmud-el-Tebrisz fiának, há? riadt rá Hanif, elõugorva az ajtófüggöny
24 1| szobából.~- Mit vétettem, Hanif? kérdezte ez szeliden.~-
25 1| Miért haragszol rám, Hanif? Hiszen nem bántottalak
26 1| odaadnám neked, ha tudnám...~Hanif erre a szelid, nyugodt feleletre
27 1| közeledni, hozzá rohant:~- Óh, Hanif, te vagy a büntetéssel megbízva?~-
28 1| dologba, mi nem illet!~- Hanif, derék Hanif, várj egy keveset!
29 1| nem illet!~- Hanif, derék Hanif, várj egy keveset! Ne kezd
30 1| Csak öt percig várj, jó Hanif, csak öt percig! Óh, tedd
31 1| rohant vissza a csarnokba, Hanif pedig kétkedõ fejcsóválással
32 1| egy vonás se mozdult.~- Hanif küldött be, hogy parancsaidat
33 1| udvarra érve, látták, hogy Hanif ugyancsak nyujtogatja hosszú
34 1| már-már le akart tépni róla.~- Hanif, ne nyúljatok addig e lányhoz,
35 1| hogy így lesz! biccentett Hanif a félszemû Ibrahim felé,
36 1| a büntetést! Itt vagyok, Hanif, Ibrahim! Üssetek, hogy
37 1| lakozhatik...~- Ibrahim! Hanif! Hallottátok úrnõtök parancsát,
38 1| ne menj, szólt intõleg Hanif, a tovasietõ fiú elé állva.
39 1| akarata elõtt!~- Ibrahim és Hanif, mit tétováztok! kiáltott
40 1| Edömér felcsattanó hangon. Hanif, vezettesd el innen Fatmát.
41 1| büntetésre ítélt rabszolga.~Hanif mogorván intett a kérdõ
42 1| korbácsütést és nem többet! mormogá Hanif és hiába igyekezett eltitkolni,
43 1| törülgette a véres korbácsot.~Hanif rögtön mellette termett
44 1| meg! Óh, Allah, segíts! Hanif nézd, nem mozdul és milyen
45 1| jajgatott Kairam, midõn Hanif szobácskájába vitte és a
46 1| erejû balzsamtól, mivel Hanif a sebeit bekötötte, de ez
47 1| szépen hegedni kezdtek és Hanif megjövendölte, hogy két
48 1| megsejteni! fohászkodott Hanif. Szelim te - én nem tudom,
49 1| elment volna a rávárakozó Hanif mellett, a nélkül, hogy
50 1| õszintén elmondta az egészet.~Hanif kõvé meredve hallgatta -
51 2| a félszemû Ibrahimot és Hanif magas alakját.~- Lassabban
|