Rész
1 1| így a kegyelmes pasa szine elé, te áruló gazember?~Bizony
2 1| hasogatva.~A királyi palota elé érve, leszálltak lovaikról
3 1| hitetleneket mersz a pasa szine elé vezetni? horkant rá mérgesen
4 1| vendégtõl távol, egy kerevet elé állították, mert az alkorán
5 1| felállott és Abdi pasa kerevetje elé telepedett, szinte félve
6 1| hegyén kereszt áll, ajtaja elé pedig két gyászosan bólintgató,
7 1| szavaknál Abdi, merõn maga elé nézve, elhallgatott és az
8 1| lovát, hogy mielébb a palota elé érjenek.~A bejáratnál odavetette
9 1| meggátolhatta volna, lába elé borultak.~- Menjünk most
10 1| paripákat vezettek a kapu elé és nemsokára megjelent az
11 1| csüggesztve, merõn maga elé tekintett, miközben ajka
12 1| leánykával együtt a felügyelõ elé állította, ki mustráló tekintettel
13 1| lépcsõkön érte jövõ vén négernõ elé sietett...~Edömér utána
14 1| mozdulattal dobta kínzójának lába elé:~- Lõjj egyet még a szívemen
15 1| arccal vetette magát lába elé és összetett kézzel kiáltá:~-
16 1| dolmányát és oda állt a szolgák elé.~Csilla csak most értette
17 1| intõleg Hanif, a tovasietõ fiú elé állva. Ne menj! Anyád, a
18 1| gondolatokba merülve bámult maga elé, aztán behivatva fiát, ridegen
19 1| szeraszkier fényes palotája elé, de nem a fényes fõkapun,
20 1| érzett gyûlöletébõl, lovai elé állíttatá, s azokat etette,
21 1| felkészülve, a szeraszkier elé vezette õket.~A szeraszkier
22 1| ki kövér, az lusta! Eke elé vele! A szántásban majd
23 1| hogy Edömér bánatosan maga elé meredve, időnként nagyokat
24 1| hazaértek és Taib apó lába elé rakták a zsákokat, az szeretetteljes
25 1| selyemkendő hullott Dsámi elé, melybe valami lapos, zörgős
26 1| vitték ki ketten a sátor elé, hol késõ éjfélig néma elmerültségben
27 1| mikor Dsámival a fegyveresek elé léptek, hangos üdvriadallal
28 2| veszedelemben forogtunk, sőt a kadi elé is akartak hurcolni, mint
29 2| fejjel, mereven nézett maga elé, azután, mintha valami fojtogatná,
30 2| Midőn aztán a basa palotája elé értem, úgy megveretett,
31 2| fogadták és vezették a vár ura elé.~A fényes oszlopos termekben
32 2| Homonnai ezredeskapitányok elé, felelt Edömér, merészen
33 2| tábortüzek, mikor a két vezér elé állították õket.~- Kik vagytok,
34 3| deputációval járult a várparancsnok elé, ki tisztjei élén készült
35 3| neki elmenni! dörmögé maga elé az öreg.~- Bizony egy polturát
36 3| letette a földre az agár elé.~Alig ette meg azonban az
37 3| értesítve, azonnal maga elé bocsátotta Edömért.~A fényes
38 3| sikoltással vetette magát lába elé:~- Kegyelem, fiatal vitéz!
39 3| a közelgõ lengyel király elé vágtatott, hogy a szorongatott
40 3| hátba. Hörögve roskadt lába elé az áruló, az ajtó pedig
41 3| villámsujtottként vetette magát lába elé:~- Kegyelem! Kegyelmezz
42 3| hódolatteljesen a fenséges gyõzõ lába elé tette, ez a mondat villant
43 3| Edömér pedig kiült a sátor elé és az alvó tábor sajátszerû
44 3| rimánkodva vetette magát lába elé. Abdurrahman kegyetlen arca
45 3| Jókor jösz! kiáltá Kányavári elé. A fogoly megszökött, de
46 3| réstlövõ öreg ágyú, melyek elé tiz-tiz ökör volt fogva,
47 3| zászlótartót és a barát elé állítva, kivallatta vele
48 3| kardját a fõherceg lába elé akarta tenni.~Ez azonban
49 3| közül, kettõ-három lába elé rogyik kardjának villámsebes
50 3| hasított fõvel bukik lába elé...~A megsebzett oroszlán
51 3| nehéz utazóhintók a kastély elé.~Edömér és Vihorláthy László
|