Rész
1 1| tanácskozásban.~- Ah, édes atyám, e gyászos órában hagynád
2 1| kegyelmednek, tisztelendő atyám! mondá csendesen és átnyujtá
3 1| Hallgassa meg tisztelendõ atyám. E levelet Karacsay Diénes
4 1| Hallja, tisztelendõ atyám, még a szavak is ugyanazok.~-
5 1| Menjünk hát, tisztelendõ atyám! Bálint, te maradj a ház
6 1| elõvigyázatosnak kell lennünk!~- Édes atyám, veled mehetek én is! kérte
7 1| iparkodott elűzni.~- Édes atyám, Kalászt nyergelte meg Bandi?
8 1| hárman vagyunk...~- Öten, atyám! csendült meg mögöttük Edömér
9 1| szegletablakból... Ne félj, atyám, megvédjük a kastélyt, míg
10 1| megrecsegtették eresztékeiben.~- Atyám, hol van Ilonka? kérdé Edömér.~-
11 1| reánk... Erzsókkal...~- Atyám, remélsz, barátaidtól segítséget?~-
12 1| Szívembõl igérem neked édes atyám!~De ugyanekkor az öreg Bálint
13 1| sóhajtással nyögte, lihegte: »Oh atyám, drága édes atyám, nézz
14 1| lihegte: »Oh atyám, drága édes atyám, nézz le ránk az égbõl!
15 1| Merre keresselek! Oh, édes atyám, védj és segíts, légy körülem,
16 1| drága szellemed, édes jó atyám, én magasabb sugallatnak,
17 1| még egy fogadást teszek, atyám, melyre a te bosszut és
18 1| Brazíliába költözködött.~Atyám tudakozódásaira szintén
19 1| idõben indultunk, mert édes atyám öcscsének, Korláthkövy Kázmér
20 1| megérkeztünk Tarnavárra, atyám azonban országos ügyei miatt
21 1| de annyira szeretett!~Hát atyám, az én büszke, hõs édes
22 1| az én büszke, hõs édes atyám, kinek hadverõ tekintete
23 1| kiabálta.~- Jer, jer, Szelim! Atyám a Dsámi ed-Adlijeh-be37
24 1| marad. Ez okból hatalmas atyám reggel magával visz fostati
25 1| titkot súgok neked, Szelim! Atyám Damaszkusba utazott. Alighanem
26 1| városába költözködünk, mert atyám vitéz hire egészen a padisah
27 1| megyünk. Kihallgattam, mikor atyám a damaszkusi pasával és
28 1| költözködésünk tehát bizonyos, de atyám addig nem akar elmenni,
29 1| akaratlanul felkiáltott:~- Óh, atyám, édes jó atyám, úgy-e, jól
30 1| felkiáltott:~- Óh, atyám, édes jó atyám, úgy-e, jól tettem, igy
31 1| mondhatom el.~- Úgy beszélsz, atyám, mintha halálodat éreznéd!
32 1| vágtatunk Ebirah felé. Óh, atyám és drága anyám, hogy vágylak
33 2| mondd, feledhetetlen jó atyám hamvait eltemették-e? kérdé
34 2| egészet.~- Most pedig, szent atyám, szólék, az ágyam felett
35 2| ereszsz utamra!~Esküszöm, atyám, hogy mindaddig járom szárazon
36 2| aranyakat. Esküszöm és fogadom, atyám, hogy életem és vérem árán
37 2| Vitnyédy István.~- Édes atyám az eperjesi rendkívüli Oktávára49
38 2| panaszos duzzogással kezdé:~- Atyám, drága atyuskám, Isten hozott -
39 2| ereklyét.~- Te küldöd ezt, atyám, te, segíts hát, hogy eskümet,
40 3| deli vitéz lett belőled! Atyám alig fog rád ismerni, tréfálódzott
41 3| levélhordó galambjaim közül, hogy atyám jöjjön értünk erős kisérettel.
42 3| alatt utazunk Korláthkőre. Atyám egy baleset miatt nem jöhet,
43 3| örömmel kiáltott fel:~- Atyám, édes jó atyám! Hugom meg
44 3| kiáltott fel:~- Atyám, édes jó atyám! Hugom meg van találva!
45 3| Mióta tudom, hogy hugocskám atyám egyik gyilkosának a kezében
46 3| Bátyám, édes jó bátyám!~- Atyám, édes jó atyám! Egyik fogadásom
47 3| bátyám!~- Atyám, édes jó atyám! Egyik fogadásom már betelt,
48 3| mindhármukat.~- Hogy kerülsz ide, atyám? kérdé Edömér el nem eresztve
49 3| boldogsággal. Egyet mondok, atyám, hiába, ebbe bele kell egyezned!
50 3| legnemesebb hamvak porladoznak.~- Atyám, édes jó atyám! Esküm betelt,
51 3| porladoznak.~- Atyám, édes jó atyám! Esküm betelt, fogadásomat
|