Rész

 1     1|    értek, az elől lovagló nemes úr boszúsan fordult vissza.~-
 2     1|    renegátot, kire most a nemes úr is türelmetlenül ráförmedt:~-
 3     1|     hamar visszamondom!~A nemes úr epés, sárga arcza még sárgább
 4     1|      ordított Hiasszár.~A nemes úr látva, hogy a körülállók
 5     1|   ittlétemrõl! riadt rá a nemes úr fojtott hangon és hogy mások
 6     1|        Nem hozhattam, kegyelmes úr! válaszolt Kányavári mentegetõdzve,
 7     1|        ítélsz rólunk, kegyelmes úr! Hûségünk mindig kiállta
 8     1|         nagy hatalom, kegyelmes úr! Az arany csengését még
 9     1|   helybeli plébános tisztelendõ úr és Enyingi Török Gábor õ
10     1|       kiabálni!~A bécsi kamarás úr úgy tett, mintha nem hallaná,
11     1|       távoztával, a bécsi követ úr is útra készülődött és a
12     1|         félhangon, mert a követ úr már benn várakozott és unalmában
13     1|       hogy a nemes szívû földes úr ezt a terhet is le fogja
14     1|        dolgotok lesz e hatalmas úr házánál, mint a paradicsomban.
15     1|    búsuljon! Majd valami gazdag úr veszi meg, kinél olyan jó
16     1|      Korláthkövy Kázmér zászlós úr Margit leányának menyekzõjére
17     1|        egymással, mintha nem is úr és szolga, hanem jó barátok
18     1|      arcával, mintha õ lenne az úr és parancsoló, nem pedig,
19     1|     hamisan beszélek, kegyelmes úr. A te füleid megtudják az
20     1|        s te se büntess hatalmas úr! - e gyaur kutya, urát és
21     1|          siess! Mert a hatalmas úr türelme rövid!~Pár perc
22     1| meghajlás közt várta a hatalmas úr megszólítását, ki komoran
23     1|       Gazdag, tekintélyes nemes úr fia, kit ármánynyal és árulással
24     1|   köszönjem meg neked, hatalmas úr, e nagy jóságot - de, mint
25     1|    rabszolga! kiáltá a hatalmas úr.~- Óh, uram, megengedted,
26     2|        Te élsz! Óh, Istenem!...~Úr és szolga hosszasan tarták
27     2|     megkönnyeztelek!~- Élek! Az Úr kegyelme megtartott arra
28     2|   ihlettel kiáltá:~- Ámbátor az Úr azt mondja: »A boszú és
29     2|    mégis azt mondom, miként, az Úr mondja az útjára bocsátott
30     2|        sok befolyásos udvarbeli úr, kik nehéz summákkal tartoznak
31     2|        most még a török erõs és úr az országban. Nekünk tehát
32     2|        te becsületes keresztény úr! mondotta neki egyik nap
33     2|         mintha valami nagyságos úr lennék - és Zoraida a hajnalcsillag,
34     2|      amikkel a dús vagyonú házi úr kastélyának legutolsó terme
35     2|        maradt ott, várva a házi úr visszaérkezésére, ki a nádorral
36     2|        és becsüli, hogy az öreg úr tanítója lehetne Európa
37     2|    hangján köszönte meg az öreg úr nemeslelkû gondoskodását,
38     2|       haramia vezér nevét! Nagy úr, hatalmas úr!~- Bakó! Állj
39     2|        nevét! Nagy úr, hatalmas úr!~- Bakó! Állj meg! Az elitéltet
40     2|    hiszen földim volt. Derék jó úr volt. Vitéz katona, vakmerõ,
41     3|            Engedj szót, fővezér úr! A legfontosabb hir még
42     3|       küldték ide... Elõször az úr, azután a szolga, legutoljára
43     3|          hogy Kányavári kamarás úr óhajtana tisztelegni igen
44     3|      nem kerülhették.~A kamarás úr lankadt szemhéjai remegve
45     3|       vitézségéért.~- Fõhadnagy úr, a kapitányi diploma a várban
46     3|  Vállalkozom, fenséges fõherceg úr, felelt merész önbizalommal
47     3| megvédelmezi a várat és a török úr marad az országban. Akkor
48     3|       vessen.~- Fenséges herceg úr és fõhadvezér uram, grácia
49     3|   lövess fõbe, fenséges fõvezér úr, ha csak egy parányi gyanut
50     3|         kedveltünk? A kancellár úr õ kegyelmessége elbeszélte