bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | Jer, jer, Szelim! Atyám a Dsámi ed-Adlijeh-be37 ment, hol
2 1(37)| Dsámi ed-Adlijeh, Aleppo legfényesebb
3 1 | örömömben! De mit szól majd a jó Dsámi, ha meglát! kiáltá és még
4 1 | öröm könnyei csillogtak.~- Dsámi? Ki az a Dsámi, édes Lászlóm!~-
5 1 | csillogtak.~- Dsámi? Ki az a Dsámi, édes Lászlóm!~- Most már
6 1 | mikor - folytatá László - Dsámi született, apja megesküdteté
7 1 | de megtudod, mihelyt Dsámi is közöttünk lesz...~E közben
8 1 | után a bérc aljáról.~- Ez Dsámi! Mindjárt itt lesz, mert
9 1 | nemsokára elõttük állott Dsámi karcsú alakja, ki tüzes,
10 1 | éjszaka fekete palástjával. Dsámi Edömér vállaira terítette
11 1 | kelté fel álmából Edömért. Dsámi és László már elvégezték
12 1 | szenvedések árán juthatnak el Dsámi népéhez a dsibbahi oázra,
13 1 | nyakába. Ekkor megszólalt Dsámi is:~- Testvéreim! Népemnél
14 1 | testben, lélekben! mondá Dsámi ünnepélyes hangon, midõn
15 1 | még sem ismered őt? kérdé Dsámi elkomorodva. Amit ő egyszer
16 1 | kérdé résztvevő hangon Dsámi, midőn látta, hogy Edömér
17 1 | megcsókolta Dsámit.~- Óh, Dsámi, minő nagy tehertől szabadítád
18 1 | tarka selyemkendő hullott Dsámi elé, melybe valami lapos,
19 1 | fegyvereink! szólt közbe Dsámi.~- Úgy van, fegyvereitek
20 1 | mivel mi itt hagyunk? kérdé Dsámi fájdalmasan és ajkához szorítá
21 1 | atyánk? kérdezé megint Dsámi nemes felbuzdulással...~
22 1 | Szulejka hangja, kiáltá Dsámi és íjját, nyilait összekapkodva,
23 1 | siettek utána, de már ekkor Dsámi a völgy végén járt és csakhamar
24 1 | melynek egyik barlangja elõtt Dsámi küzdött életre-halálra a
25 1 | magát...~- Itt vagyunk, Dsámi! kiáltotta László, egy ugrással
26 1 | sugarasan szétváló szõr mutatta.~Dsámi büszke örömmel ölelte meg
27 1 | tolmácsolá egyik este Dsámi mindhármuk érzelmeit.~-
28 1 | nõnek a Mezarthim sugarai! Dsámi! az El-Serujah szikláig
29 1 | sziklacsúcsra, de mikor felértek, Dsámi sikoltva tántorodott vissza...~
30 1 | akart velünk jönni! zokogá Dsámi, térdre ereszkedve a halott
31 1 | indultak a meredeken...~Dsámi azonban, mintha elfeledett
32 1 | lépett a setét üregbe, hol Dsámi kicsiholt és a lobogó fáklyafénynél
33 1 | hátra és majd kitépte fékjét Dsámi kezébõl.~Napkeltekor nem
34 1 | rárakott terhet cipelni, csak Dsámi és Edömér kedveskedõ, biztató
35 1 | fuvással cammogott tovább...~Dsámi minduntalan hátra-hátra
36 1 | Edömér nem engedte.~- Nem, Dsámi, nem, ezt nem engedem! kiáltá
37 1 | kinyögni:~- Óh, te hû, drága Dsámi! Nemes vérednek minden cseppje
38 1 | kérdé nemes egyszerûséggel Dsámi.~- Nem addig, míg remélhetünk!
39 1 | Allah! kiáltá ujjongva Dsámi. Utánam, testvéreim, utánam!~
40 1 | térdeltek le a zöld fûbe és Dsámi tanácsára csak lassan ittak
41 1 | ismét fogságba essünk, mondá Dsámi, midõn az éjszaka beálltát
42 1 | forrás után nézek, mondá Dsámi, midõn egy többfelé ágazó,
43 1 | szorítva, hátra kötötte Dsámi kezét, a másik vad nevetéssel
44 1 | derék alvezére! kiáltott Dsámi magánkívül. A kötelékek
45 1 | Muhrák könnyes szemmel, Dsámi durva köntösének szegélyét
46 1 | titeket! kiáltá sóvárgó hangon Dsámi.~- Tied a parancsolás, miénk
47 1 | dsibbahi oáz fõvárosa felé, hol Dsámi atyja, az emir székelt.~
48 1 | hajtottak el.~A teve szóra Dsámi hátratekintett! Igen, Risán,
49 1 | járóföldre voltak Ebirahtól, Dsámi egy gyorslábú hirnököt küldött
50 1 | akarta elereszteni, csak Dsámi nem marasztotta õket, mert
|