Rész

 1     1|      csallóközi szerencsének! Hiszen kegyelmed az maga élõ mivoltában,
 2     1|      Mindazáltal szívesen köszönöm a kegyelmed keresztényi és atyafiságos
 3     1|        megint olyan szép szókat mond kegyelmed, a mikre nem lehet felelni.
 4     1|           mondád!~- Hát ezt is tudta kegyelmed?~- Jegyezd meg, én mindent
 5     1|             De hiszen nem távozhatik kegyelmed, nemes uram, a gyárból nap­
 6     1|        székébe.~- De hát ne kisértse kegyelmed ily vakmerõséggel az Istent!
 7     1|    kajánmetszésû, széles szájával.~- Kegyelmed az, apám uram. Hát már visszajött?~
 8     1|             megzálogol?~- Nézze meg, kegyelmed, mit csinálok, vigyorgott
 9     1|             jó hir, mit mondani akár kegyelmed, apám?~- Ez az, így lesz!
10     1|          kancsalszemû török, a kivel kegyelmed Budára indult, jó minapában
11     1|       nagyterembe gyülekezve, várnak kegyelmed személyére és velük vagyon
12     1|              bejelenti őket.~- Látta kegyelmed édes apám, milyen harapós
13     1|         Feledje a sok rosszat, miket kegyelmed ellen elkövettem és bocsásson
14     1|      megbocsátott ellenségeinek. Itt kegyelmed előtt szent esküvel fogadom,
15     1|             jó hitemet fogja hallani kegyelmed. Kevés napok múlva örökre
16     1|            se pedig Jánoska fiam, ki kegyelmed Edömérjétől és Ilonka lányasszonytól
17     1|         távozhassunk, mert higyje el kegyelmed, olyan érzékeny szíve van
18     1|             jót, szépet tanulhatna a kegyelmed fiától. Világító példakép
19     1|          Jánoska?~- De meg ám! A míg kegyelmed szánta-bánta a bűneit, addig
20     1|            hát, édes uram, ne legyen kegyelmed neki a védõ ügyvédje. Emlékezzék
21     1|       hireknek, hát akkor nem hiheti kegyelmed, hogy ebbõl az emberbõl
22     1|           válhatik valaha! Gondoljon kegyelmed, én édes uram, Szirmay és
23     1|              senki ellenében!~- Mert kegyelmed a saját õszinte, igaz lelke
24     1|             akar veszteni bennünket. Kegyelmed felszabadított a beszédre,
25     1|           már égbekiáltó! Furiába jõ kegyelmed; ha megtudandja..~Ime, a
26     1|          secundo pedig szörnyedezzen kegyelmed...rögtönösen kivetteté utána
27     1|            fájna a foga!~- Higyje el kegyelmed, jó uram, hogy elõbb-utóbb
28     1|          Ejnye, bátyám uram, úgy jön kegyelmed, mintha kergetnék! mondá
29     1|       Mindenekelõtt pihenje ki magát kegyelmed hiszen halálosan ki van
30     1|             terrászra.~- Híjját érzi kegyelmed valaminek, hogy már ráúnt
31     1|       szobába, hol a rejtekajtó van. Kegyelmed pedig az alatt fegyverkezzék
32     1|             de óh, anyám, derítsd rá kegyelmed napját és bocsáss meg neki
33     2|  hadipályátokat.~- Ha tehetném... De kegyelmed tudni fogja, magas pártfogóm,
34     2|          maradni, mi?~- Hiszen tudja kegyelmed, mi vezet Eszterházy vezér
35     2|              Ha olyan mulatságot ért kegyelmed, mihez a kardcsattogás és
36     3|        meghallhatta.~- Válogassa meg kegyelmed a szavait. Fiatal bajtársunk
37     3|     haragjában.~- Ezért számolni fog kegyelmed! kiáltá harsányan.~Ebben
38     3|       felcsúfolja valami vágással.~- Kegyelmed lesz a harmincnegyedik,
39     3|                  Tán bizony sajnálja kegyelmed azt a banditát, mi?... rivallt
40     3|          Hadnagy uram, vállalkozik-e kegyelmed e vakmerő hadicsinyre. Veszedelmes,
41     3|          További parancsig itt marad kegyelmed és õ fensége magas személye
42     3|     megkivánják! A fenség érdeklõdik kegyelmed iránt. Hadnagy uram, ez
43     3| várparancsnok uram küldött bennünket kegyelmed után! jelentette Bálint
44     3|            kérdé halkan.~- Készüljön kegyelmed, mert az udvar egy időre
45     3|             uram!~- De hát miért van kegyelmed a világon, ha még ezt a
46     3|      babérokkal koszoruzva vivott ki kegyelmed, kapitány uram!~A körülállók
47     3|             vizsgálatot.~Ne tagadjon kegyelmed, mert sommás bizonyítékok
48     3|      esküszöm, odakerül, ha megvárja kegyelmed, míg a vádak hangosan felemelik