1-500 | 501-1000 | 1001-1153
Rész
501 1| vittek. Ekkor megigérte, hogy levelemet kezedbe juttatja.
502 1| szívem, nincs többé reményem, hogy te nem vagy mellettem...
503 1| értem és sirass meg, amint hogy én rád a nap minden órájában
504 1| istenem, micsoda csapás az, hogy te nem vagy mellettem. Ha
505 1| hanem segíteni foglak, hogy fogadásodat betölthessed!~-
506 1| rejteni az én porhüvelyemet, hogy a vadak szét ne hurczolják
507 1| hurczolják csontjaimat, hanem, hogy Izrafiel angyal trombita-szavára
508 1| fekete kövön nyugodjék, hogy a nyílás feletti hasadékon
509 1| olyan dühvel rohant neki, hogy nem védhette volna magát...~-
510 1| csapásával úgy félrelódította, hogy szédülve gurult alá a meredekrõl
511 1| Mezarthim-csillag felé.~- Lássátok, hogy nõnek a Mezarthim sugarai!
512 1| kellett összecsomózniok, hogy a teher mindkét oldalon
513 1| Jós lelke bizonyára tudta, hogy miért.~Úgy, amint kivánta,
514 1| izzó napsugarakat, úgy, hogy kimondhatatlan sokat szenvedtek
515 1| forróságtól, de még többet attól, hogy a harmadik napon már ivóvizük
516 1| kiszárította a kecskebõr-tömlõket, hogy a víz elpárolgott belõlük.~
517 1| esküdtünk vérbarátságot, hogy egymásért mindent, még életünket
518 1| Óh, atyám és drága anyám, hogy vágylak ölelni titeket!
519 1| Útközben Muhrák elmondta, hogy csapatával a zumi törzsbõl
520 1| fegyverzetét haza hozták, hogy az oroszlán tépte szét.
521 1| rokonához, a fõimámhoz, hogy kíméletesen értesítse szüleit
522 1| népemnek nem szabad megtudnia, hogy e nemes törzsben orgyilkos,
523 1| marasztotta õket, mert tudta, hogy két hatalmas érzés vonja
524 2| árnyéka alá telepedtek, hogy szerény estelijüket elfogyaszszák.~-
525 2| felelne vele. Tudod‑e, László, hogy már a harmadik hete vagyunk
526 2| Hátha még felfedeznék, hogy hitetlenek s szökevény rabszolgák
527 2| játszunk. Hanem most együnk, hogy a figyelmet kissé eltereljük
528 2| eltereljük magunkról...~Alig, hogy enni kezdtek, a mecset aranyos
529 2| melyek oly szelidek voltak, hogy karjuk- és vállukra szállva,
530 2| Szöknünk kell innen hamarosan, hogy megint nyomunkat veszítse...
531 2| épen szemben ül a kapuval, hogy ne tudjunk elillanni.~László
532 2| mint a kutyát! Nézd csak, hogy forog a szeme. Kedvem volna
533 2| annyira boszantá e tolakodás, hogy övében nyugvó tõre után
534 2| turbánja alatt is észrevette, hogy kancsal szeme szüntelen
535 2| felelt olyan komolysággal, hogy mindketten összerezzentek.~-
536 2| vagy dzsanszúsz45 vagy, hogy így kikérdezed az utasokat?
537 2| ismeretlenre.~- Jól teszitek, hogy gyanakodók vagytok! szólt
538 2| tekintet, mely kisérte, hogy akaratlanul, habár némi
539 2| a végtelen boldogságra, hogy téged újra feltaláljalak,
540 2| mert megtartott az isten, hogy uram halálát megboszulhassam
541 2| csak neki köszönhetjük, hogy Isten egymáshoz vezérelt
542 2| Ó-skót ballada.)~ ~- Tudom, hogy még sok mondani valótok
543 2| ugyanekkor eszembe nem jut, hogy holtan semmit, élve pedig
544 2| meg, mely azt parancsolá, hogy a holttesteket vessék jó
545 2| se tudom, mi adott erőt, hogy egyetlen hang nélkül ki
546 2| tervük sikerültén... És hogy örültek! Ahogy csak, a sátán
547 2| terveztek és törték a fejüket, hogy csalhatnák meg a budai basát,
548 2| megindulástól halványan bólintott, hogy tudja, s e percben egyetlen
549 2| öreg.~Edömér intett neki, hogy pihenjen egy keveset, de
550 2| Köntösömet sebeimre nyomva, hogy a vérfolyást valamennyire
551 2| bokrok között tova csúszni...~Hogy milyen lassan, milyen kínosan
552 2| megtudhatod abból, uram, hogy a rövidke utat a plébániáig
553 2| a faluban s kihirdette, hogy a falu új földesurat kap...~
554 2| utamra!~Esküszöm, atyám, hogy mindaddig járom szárazon
555 2| Esküszöm és fogadom, atyám, hogy életem és vérem árán is
556 2| türelmedet fárasztanom, hogy elmondjam, mennyi furfanggal,
557 2| volna el.~Elég az hozzá, hogy hosszú, sikertelen kutatás
558 2| te, a szemedbõl olvasom, hogy urad elrabolt gyermekeit
559 2| kimondhatlan örömömre azt mondá, hogy téged Abu-el-Máni Aleppóba
560 2| örömét azzal mentegette, hogy nyomodra akadt és hála a
561 2| összevezérlett, utat fog mutatni, hogy hugodat is megtalálhassuk,
562 2| Mintha súgná valami, hogy elhatározó fordulat áll
563 2| Szavaidból megértém, hogy először is hugodat a Csilla
564 2| Edömérhez.~- Megesküdtem, hogy e szent célnak szentelem
565 2| kell, életünket áldozzuk, hogy fogadásod beteltét elősegíthessük.
566 2| meg az én szavaimat is, hogy egészen beleláss az árulás
567 2| Minden vétkem az volt, hogy a pénzt és aranyat mindenek
568 2| véletlen olyan bűnökkel vádolt, hogy a magyar részekről menekülnöm
569 2| meg Kányavári Áronnal, ki, hogy testtel-lélekkel hivévé,
570 2| multamat s tudtomra adta, hogy hatalmában vagyok...~Én
571 2| tromffal akartam válaszolni. Hogy ő is a hatalmamban legyen,
572 2| gonosz megint megsejtette, hogy minden titkukat tudom. Csak
573 2| értem, úgy megveretett, hogy örökre sánta nyomorékká
574 2| megtagadva, fogadást tettem, hogy ezentúl a becsület útján
575 2| árvák megszabadítására, hogy aztán apai örökökbe újra
576 2| kellett hozzá boszorkányság, hogy kitaláljam, mi vezérelt
577 2| nem, hirt adunk szüleinek, hogy kiválthassák.~Edömér ragyogó
578 2| tanácsot.~- Szavaidból tudom, hogy a leányka szülei magasállású,
579 2| árulással.~Mert ne hidd ám, hogy elpártolt a töröktõl! Lelkem
580 2| üdvösségére meg mernék esküdni, hogy nagy titokban egy gyékényen
581 2| Mihelyt tehát neszét veszik, hogy mi élünk, eget-földet megmozdítanak
582 2| Mennél késõbb tudják meg, hogy élünk, annál jobb reánk
583 2| egy ismerõs szatócsnál, hogy mennél kevésbé vonják magukra
584 2| vagy? Valóban te vagy! Csak hogy élsz, egészségben és szabadságban,
585 2| értek, elmondá Edömérnek, hogy Mahmud-el-Tebrisz pár hónapig
586 2| csinálna örömében, ha tudná, hogy szabad vagy!~Edömér minden
587 2| kerim, mily gyönyörûség, hogy kedves hirt mondhatok vele!
588 2| bazárban. Ha láttad volna, hogy szégyenkezett ez az erõs
589 2| Az a vén táltos úgy õrzi, hogy még a szellõt se ereszti
590 2| mind a part felé tódul, hogy a kiszállást lássa, így
591 2| erõsen integettek neki, hogy hallgassa a körülállók beszélgetését,
592 2| be nem sugták volna neki, hogy olyan töméntelen ajándékot
593 2| lenni a követség között, hogy így ismeri a dörgést. Amint
594 2| mennyire le van sujtva, hogy ilyen meggondolatlan kitörésre
595 2| Menekülnünk kell innét tüstént, hogy nyomunkat veszítsék! Különben,
596 2| kerim! akkor el innen, a hogy csak lábaink bírják, ijedezett
597 2| bírják, ijedezett Bendár, hogy piros arca egészén elsápadt
598 2| tolongás, oda furakodtak be és hogy nyomot veszítsenek, pár
599 2| Az is meglesz, a nélkül, hogy egy szál hajatok meggörbülne.
600 2| mielébb itt hagyjuk Sztambult, hogy egy időre nyomunkat veszítsék,
601 2| biztosságban járhattok, a nélkül, hogy felfedeznének benneteket, -
602 2| vállaira ütött) az imént mondá, hogy furfangban, leleményes
603 2| a legszebbet a világon, hogy azután a padisahnak aján
604 2| izenetet és merem igérni, hogy Ninifa segítségünkre lesz
605 2| kijelentéssel lepte meg őket, hogy neki most a városba kell
606 2| a városba kell távoznia, hogy mindent elintézhessen.~-
607 2| mit tudnotok kell, de azt, hogy jobb lábammal hová lépek,
608 2| ide hallgassatok! Lehet, hogy napkeltével visszatérek,
609 2| napkeltével visszatérek, lehet, hogy nem! Bármi történjék, Bálint
610 2| leszek! Kisérj el az ajtóig, hogy kiereszszenek, Bendár!~Ezzel
611 2| szemrehányásokat tett magának, hogy az ő vén botor feje okozta
612 2| kopogtatta meg a rácsos ablakot, hogy egy dervis kiván Bendárral
613 2| mi történt?~- Az történt, hogy lakásunkat, boltomat kikutatta
614 2| nagy jajveszékelés között, hogy Dubán nevű fiacskáját meggyilkolva,
615 2| akartak bennünket fogni, hogy elveszíthessenek. Látjátok,
616 2| hallgassátok! Kevésbe mult, hogy a kezük közé nem kerültem.
617 2| eljött és remegve mondá el, hogy üldöznek. Én erre megadtam
618 2| kinek az az elõjoga van, hogy az utcákon minden császári
619 2| díszõrségképen.~Turbánom alól láttam, hogy a kavaszok vezetõje egy
620 2| és utánam jött, én pedig, hogy lerázzam a nyakamról, kevés
621 2| Odaszólítottam tehát a börekcsit, hogy vásárolni akarok a réteseibõl.~
622 2| kosarát, hanem megfordult, hogy úgy válaszszak belõle.~-
623 2| tisztátalan disznózsirral sütötte, hogy megrontsa az igaz müzülman
624 2| susogta Edömér. Nem is sejti, hogy barátjai közel vannak hozzá...~-
625 2| Hiasszár, barátom, remélled-e, hogy megszabadíthatjuk? kérdezé
626 2| kolera dühöng! Nem reméltem, hogy még ez is segítségünkre
627 2| trombitaszóval hirdették mindenfelé, hogy Thesszaloniából érkezett
628 2| futótûzként jutott el, úgy, hogy alig öltözött fel Hiasszár
629 2| Mondjátok meg uratoknak, hogy mihelyt elkészítem a nagyvezír
630 2| mondá olyan méltósággal, hogy a rabszolgák, kancsal szemétõl
631 2| halnak meg kolerában, úgy, hogy a vén Khor-khori egészen
632 2| fûszerekkel füstölteti magát, hogy a pestis távol maradjon
633 2| de folytasd, mondhatom, hogy ügyes ember vagy, Bendár.~
634 2| elkisértek a várkapuig, hogy a várkert és kioszk fekvését
635 2| olyan prüszkölés kínozta, hogy majd beleszakadt az oldala
636 2| messzire elálló, nagy füléről, hogy a hires nevet annál jobban
637 2| félórát, máris elhatározá, hogy valamennyi rabnőjét a bölcs
638 2| fogja.~- Khakabalka! Vagy hogy is hinak, kedves orvos?
639 2| vagy tizedszer. Tudod-e, hogy én ki vagyok?~- Látom, gazdag
640 2| azt is látom a szemedről, hogy habakukkóniában szenvedsz!
641 2| nagyfülű, kopasz fejével, hogy úgy van...~- Nemde, nagyot
642 2| nyöszörögve vallotta be, hogy a pilávot rendesen meg is
643 2| akkor még a vak is látja, hogy habakukkóniában vagy! -
644 2| ki olyan határozottan, hogy Kkor-khori csakugyan érezni
645 2| jutalomért teszem, hanem, hogy lássad nagy tudományomat!~-
646 2| helyett, megparancsolá, hogy hajtsa le fejét és megint
647 2| azután úgy tarkón ütötte, hogy felordított.~- Most már
648 2| Allahra merek esküdni, hogy nem érzed már a habakukkónia
649 2| biztatásra csakugyan elhitte, hogy meggyógyult.~- Nem érzem,
650 2| ki volt adva a parancs, hogy mikor uruk azt kiáltja: »
651 2| körül.~- Khambaba! vagy hogy is hivnak, kedves orvos?
652 2| akarta birni az öreget, hogy rabnõit elõvezettesse.~De
653 2| sunyorgatni szemét, úgy, hogy Hiasszár jobbnak látta a
654 2| szólítani, Babakadalba, vagy hogy is hinak, kedves orvos?
655 2| mint egy tehénnek? Tudod-e, hogy kétezer darab aranyért vettem!
656 2| fejedet!~Hiasszár észrevette, hogy nagy ostobaságot mondott,
657 2| Khakamdababelda, vagy hogy is hinak szívemnek legdrágább
658 2| szerályból és azt mondá, hogy Ninifa azt üzeni az orvosnak: »
659 2| ordítva az aggodalom miatt, hogy nemcsak annyi tenger pénzt
660 2| ordított fel a prófétához, hogy gyógyítsa meg drága kedvencét.~
661 2| tudta örömét elrejteni, hogy a bátor leányka minden tétova
662 2| szabadulásról.~Vigan ment ki tehát, hogy az ájulást elõidézõ italt
663 2| Khor-khori szintén ráordított, hogy fejét véteti valamennyinek,
664 2| közé osonva, körülnézett, hogy nem lesi-e valaki? Dehogy
665 2| Ninifa jajgatva tudósítá, hogy a tündérszép Zoraida halálán
666 2| hirrel loholtak vissza, hogy a szegény orvos - gyógyfûszedés
667 2| midõn hirül hozták neki, hogy Zoraida, a hajnal-csillag,
668 2| magánkívül és nagyfülû fejét, hogy se ne lásson, se ne halljon,
669 2| rögtönözte e kis ijesztgetést, hogy a várban a kisérteteknek
670 2| aztán bizonyos volt abban, hogy az õrség közül még csak
671 2| Hát még mikor megtudta, hogy innen haladéktalanul a szép
672 2| Magyarország felé veszik utjokat, hogy õt mielõbb sokat siratott
673 2| Hiasszár lopva intett, hogy hagyják addig magára, míg
674 2| vigyed be neki e ruhákat, hogy felöltözhessék, mert e perctõl
675 2| leselkednek az utascsapatokra, hogy csellel vagy erőszakkal
676 2| körök kegyét és pártfogását, hogy végtére nem csupán, mint
677 2| ajándékaival annyira lekenyerezte, hogy miként láttuk - fényes diszkiséretet
678 2| jó barátok összeálltak, hogy boszut, véres megtorlást
679 2| erélyét, öntudatát, úgy, hogy a rémület helyett, épp akkora
680 2| fel hegyes szemöldökeit:~- Hogy világot láss, diplomáciát
681 2| kell, világot kell látni, hogy...~- Ne papolj nekem olyan
682 2| maga a sors is úgy akarta, hogy Sztambulba jöjjünk. Nagy
683 2| milyen pogány pénzébe került, hogy Sztambul egész rendõrségét
684 2| ez is diplomácia, csak hogy itt nem országokba, hanem
685 2| kik csak alkalomra várnak, hogy megronthassanak. Az a sok
686 2| sok aranyat és kincseket, hogy olyan magas rangot, hivatalt
687 2| megtörténhetik ám az is, hogy a törököt egyszer csak kiverik
688 2| hozták a mértékadó körök, hogy a fölséges császár-király
689 2| okosan!~Gondoskodtunk róla, hogy olyan hiteles okirataink
690 2| amellett bizonyítsanak, hogy én már a boldogult Hollókövyvel
691 2| azért vettem meg szintén, hogy meghagyjon a birtokokban,
692 2| nem lesz nehéz elérnünk, hogy a király is megerõsítsen
693 2| tulajdonainkban.~Az elõbb azt mondám, hogy a törököt kiûzhetik az országból.
694 2| megtudok - tudom tehát, hogy ez is elébb-utóbb megtörténik.~
695 2| fordul a kocka.~Azt tudod, hogy eleddig minden igyekezetünk
696 2| igyekezetünk hiábavaló volt, hogy az udvar és birodalom leghatalmasabb
697 2| vádjaival... és elmondaná, hogy atyja, kit - notabene -
698 2| olyan szokatlan szigorral, hogy az ölesre nyulott Jánoska
699 2| párkányán akarom látni, hogy többé fel ne támadhassanak!~
700 2| mérgén.~Sejteni kezdte, hogy magához méltó ellenféllel
701 2| hetek multak, anélkül, hogy a legkisebb nyomra akadt
702 2| pedig siettetem az ügyeket, hogy mielõbb haza szabadulhassunk!
703 2| félhangján - és anélkül, hogy észrevették volna, honnan
704 2| cito, citissime hazafelé, hogy közös erõvel munkálódhassunk.
705 2| N. B. Most hozták hirül, hogy Korláthkövy neje Strattmann
706 2| veszett, akár nem, fõdolog az, hogy ne szenvedj, és mi elébb
707 2| kastélyt.~- No, igen! Tudtam, hogy a kastélyban majd pihenõre
708 2| megfojtottak öleléseikkel, hogy a család sokat siratott
709 2| órában beszalad hozzám, hogy megkérdezze: »Hogy vagy,
710 2| hozzám, hogy megkérdezze: »Hogy vagy, jó barátunk, Hiasszár?
711 2| gráciájukkal. Hitted-e valaha, hogy ilyen tisztesség éri a fejedet,
712 2| átment a mellékszobába, hogy könnyû vadászzekéjét és
713 2| Ahová te mégy, engedd, hogy én is követhesselek. Esküt
714 2| követhesselek. Esküt tettem, hogy többé nem hagylak el magamtól!~
715 2| Istenem, látod drága anyuskám, hogy kifecsegtem a meglepetést!
716 2| alapítványokat tesznek, hogy Isten kegyelme újra visszavezérlé
717 2| felvetni, mert úgy érzé, hogy az a tengernyi szempár,
718 2| következett, hûen leírva, hogy örök emlékezet okáért a
719 2| triturált búzavirág-kenőcscsel, hogy mindkét talpának bőre kellőképen
720 2| kerget annyira, cimbora, hogy még gyógyulásodat se akarod
721 2| Csillácska eleget duzzog miatta, hogy minden idõt a fegyver-tárban
722 2| mindenféle fegyverforgatásban, hogy a várhadnagyokat nemcsak
723 2| tüzérmester - annyira megszerette, hogy naponta oktatást ád neki
724 2| olyan tûzmesterré neveli, hogy nem lesz párja az országban.~
725 2| nagyban tiszteli és becsüli, hogy az öreg úr tanítója lehetne
726 2| által jelentette be, úgy, hogy mikor megérkezett, Csilla
727 2| szabad távoznia!~- Persze, hogy a lelkére beszélek! tüstént
728 2| Valóban nem kell mondanod, hogy Hollókövy Gábor fia vagy!
729 2| másról beszélünk. Tudod-e, hogy egyenesen te miattad jöttem
730 2| mindent, s ebbõl láttam, hogy nemcsak formára, de bensõleg
731 2| nemes apród és jelenté, hogy a fõispán a könyves-házban
732 2| kötözzük ide kezét-lábát, hogy ne szabadulhasson...~Itt,
733 2| fényénél látni lehetett, hogy a fõispán arca még most
734 2| nádor-ispántól hallott, hogy országszerte megindult és
735 2| felszolgáló belsõ hajdú jelenté, hogy a szekretárius-mester a
736 2| Nagyon elbúsulta magát, hogy nem egy csapatnál kezditek
737 2| fogja, magas pártfogóm, hogy nem a magam választása,
738 2| juttatá mindkettejüknek, hogy itt az idõ a hölgyektõl
739 2| kezét magáéban tartva.~- Hogy Isten megsegítsen és meg
740 2| Geréb rugtasson előre, hogy a csárdásné délebédet készítsen
741 2| is annyira elszaporodtak, hogy valósággal nem mernek az
742 2| összedugott fejjel tanácskoztak, hogy neki merjenek-e indulni
743 2| olajkáros azt a hirt hozta, hogy Tárkony, Varangyos és Kígyós,
744 2| egészet és biztatta őket, hogy csak induljanak, de az egyik
745 2| az országban, megsugta, hogy az ilyen félreeső kopanicsák
746 2| fejében békét hagynak nekik, hogy az efféle csárdák jó hire
747 2| kivált, midőn megtudták, hogy a vitéz Laky Andrást, a
748 2| kérték a főurat, engedné meg, hogy kiséretökkel együtt hozzá
749 2| a lesben álló rablóknak, hogy hordják el az irhájukat.~
750 2| egy harmadiknak, de látva, hogy észrevették, sebesen tovaosontak
751 2| csapatokkal, mert úgy hallatszik, hogy a török újra betört Tokajnál
752 2| útatokat. A fõdolog az, hogy békés utasoknak tartsanak
753 2| lovaik farkához kötözni, hogy aztán Eger várába hurcolva,
754 2| rábízták a csatlósokra, hogy adják át a vérbíróságnak,
755 2| Lengyelországba és ezektõl megtudták, hogy a török csakugyan betört
756 2| is kiadta a rendeletet, hogy a zempléni és abaúji bandériumok
757 2| igyekezzenek Ónod alatt egyesülni, hogy ráüthessenek a törökre.~
758 2| Tokaj határába érve, alig hogy megpillantották a Tiszának
759 2| kegyelmetekével, engedtessék meg, hogy mi is összemérhessük kardjainkat
760 2| kiküldött kémek és hirül hozták, hogy a török sereg Rakamaz tájékán
761 2| rögtön indulást parancsolt, hogy meglepje a mit sem sejtõ
762 2| a török táborra ütöttek, hogy lesbe csalhassák.~Edömér
763 2| és megdöbbenve látta, hogy sokkal, de sokkal nagyobb
764 2| zavarba hozta a török hadat, hogy soraik ingadozni, keveredni
765 2| páni rémület lepte meg, hogy fegyvereit elhányva, hanyatthomlok
766 2| aprították halomra, úgy, hogy hirmondó is alig maradt
767 2| szablyát, melyet Edömér, alig, hogy rápillantott, a fájdalom
768 2| szárnyas és koronás kígyója.~Hogy került ez a bég kezébe?
769 2| atyám, te, segíts hát, hogy eskümet, fogadásomat mindvégig
770 2| ama sikerült cselfogással, hogy a keresztények elfoglalták
771 2| Most vettem tudósításokat, hogy a sárosi és zempléni bandériumok
772 2| pedig tegnap mondtátok, hogy indulni akartok. Megmaradtok-e
773 2| iratom meg õ kegyelmének, hogy soha többet el se ereszszen,
774 2| sokáig idõzött a városban, hogy nemcsak türelmetlenkedni,
775 2| megbizottjának mondtam magamat, hogy utat nyithassak Nógrádig
776 2| gonoszságra készülõdnek, hogy eddig békében hagytak bennünket...~-
777 2| Uram Isten, küldj valakit, hogy meghallják szavaimat, hangzott
778 2| alkonyatkor akarnak visszatérni, hogy magukkal hurcolhassanak.~-
779 2| engedjétek meg azonban, hogy szivbõl megköszönhessem
780 2| errefelé kell tartanunk, hogy kiérjünk e rosszhirû rengetegbõl.~-
781 2| örömnek, mikor megtudták, hogy õ is Eszterházy Gábor dunántúli
782 2| mindenébõl kiforgatták, úgy, hogy a nagy vagyonból alig maradt
783 2| övéhez, csak az bántotta, hogy olyan könnyûvérû, érzéketlen
784 2| beszél...~- Tudja bátyád, hogy hozzá készülsz? kérdé komolyan.~-
785 2| hiszen majd kilenc éve, hogy nem láttuk egymást.~- Akkor
786 2| A hadi regula arra való, hogy ahol lehet, megtörje az
787 2| kívül, úgy elszólta magát, hogy még az öreg Bálint is megütõdve
788 2| azzal vigasztalta magát, hogy a táborban majd lerázzák
789 2| költögettek fel szivében, úgy, hogy akaratlanul felsóhajtott.~
790 2| Már ekkor két napja mult, hogy átkeltek a Dunán és másnap
791 2| ebben úgy eltelt az idõ, hogy nemcsak a beálló éjszaka,
792 2| Mizrának, a csausznak.~- Hogy tudtál arra a roskadozó
793 2| is ütni fog az órája!~- Hogy érted ezt?~- Csak úgy! Többet
794 2| titokban azt is megsugta, hogy õ nem közönséges csausz,
795 2| fohászkodások közt látta, hogy dohánya facsaró víz, - mire
796 2| kavicsban annyira megsántult, hogy csak lépésben haladhattak -
797 2| sereggel készül Gyõr ellen, hogy váratlanul ostrom alá véve,
798 2| a vezér, mit sem tud és hogy meg ne sejtse, hamis hiradásokkal
799 2| messze el akarják csalogatni, hogy aztán útját vágják. Ez röviden
800 2| szórul-szóra a fermán tartalmát, hogy a vezérnek el tudjad mondani.~
801 2| fogadhatom el. Tiéd az érdem, hogy e fontos titkot megszerezted,
802 2| megszerezted, azért illõ, hogy te add át, nem pedig én...~
803 2| A legjobb ajánlólevél, hogy az õ fia vagy! Légy olyan,
804 2| levelében, örvendek tehát, hogy seregem két ilyen fiatal
805 2| fermán tartalmát és azt is, hogy hol és mi módon jutott hozzá.~-
806 2| nagy szolgálatot tettetek, hogy magatok szabhatjátok meg
807 2| fellélekzett:~- Engedd meg, hogy a portyázásokban és beütésekben
808 2| nagyon a lelkemre köti, hogy kihallgassalak benneteket, -
809 2| földieim! Hát megtudtátok, hogy itt vagyok? kiáltá elébük.~-
810 2| darálok, darálok, ahelyett, hogy mindjárt Móric bátyámról
811 2| van õ, megmondtátok neki, hogy itt vagyok?~A négy földi
812 2| már félesztendejénél több, hogy elesett vitézül. Egy kontyos
813 2| szavával is engem bizott meg, hogy a mi kis cók-mókja, értéke
814 2| kapitányt mindjárt meginstáljuk, hogy mellénk oszszon be! De siess
815 2| földieit, azután megigérve, hogy mindjárt visszatér, velük
816 2| együtt eltávozott.~Alig, hogy eltávoztak, két fiatal csatlós
817 2| veregetett:~- Hallottam, hogy még huszárosan ki tudod
818 2| mert már elõzõleg megtudta, hogy a fiatal kapitány a dunáninneni
819 3| oly vitézül védelmezte, hogy rövid néhány napi ostrom
820 3| annyira kitüntette magát, hogy Eszterházy a csapatok viharos
821 3| vitézségének köszönhette, hogy a janicsárok össze nem aprították.~
822 3| ápolásnál.~- Az imént hallottam, hogy barátunk megsebesült. Engedd,
823 3| barátunk megsebesült. Engedd, hogy hálám kis részét leróhassam.
824 3| dörmögve ment a benyilóba, hogy a medvebõrrel beterített
825 3| annyira el volt gyöngülve, hogy alig lehetett a szavát érteni,
826 3| rajtam!~- Hála Istennek! Csak hogy te nem vagy megsebesülve.
827 3| arattunk.~- Hát azt mondta-e, hogy téged is strázsamesterré
828 3| azonban annyira kimerítette, hogy már felelni nem tudott.
829 3| mindnyájuk nagy ijedelmére, úgy, hogy a tábori felcserért kellett
830 3| lassan-lassan javulni kezdett, úgy, hogy Edömér jobb kezekre már
831 3| Különben megmondtam neki, hogy nem szeretem tisztjeim között
832 3| vitézi parolájára fogadta, hogy ezentúl a hitetlenekkel
833 3| csak a jó alkalmat leste, hogy valakibe szépszerével beleköthessen.
834 3| hangját annyira neki eresztve, hogy mindenki meghallhatta.~-
835 3| kesztyûjét ragyaverte arcába, hogy a szeme szikrázott belé.~
836 3| nagy haragra lobbant, úgy, hogy midõn Edömér nála jelentkezett,
837 3| engedelmet. Nem tudjátok, hogy a párosviaskodás szigoruan
838 3| azután meghagyva neki, hogy pittymallatkor költse fel,
839 3| édes jó apám! Segíts hát, hogy én is, akár élek, akár halok,
840 3| fennhéjázó hangon segédeihez, hogy ellenfelei is meghallhassák.
841 3| karddal majd megmutatjuk neki, hogy a párbajvivás nem csatározás!
842 3| kapitány egyenes spádéját, hogy majd kirepült a kezébõl.~
843 3| kezébõl.~Ez olyan dühbe hozta, hogy felordított és kiülõ szemét
844 3| igyekezett balkezével elkapni, hogy jobbjával sziven döfhesse
845 3| midõn a segédek odarohantak, hogy felemeljék. Hagyjatok, végem
846 3| felsóhajt~ Mélyen a hir felett,~ Hogy Hastingsnál Harold király~
847 3| Mert attól a naptól fogva, hogy a hirneves párbajvivót legyőzte,
848 3| annyira fel volt indulva, hogy még az üdvözlésre se engedett
849 3| követséggel együtt letartóztatták, hogy hirt ne hozhasson a hadikészületekről.
850 3| török álnok hitszegése. Hogy hirt ne hozhasson a nagymérvű
851 3| és tudattam Kaprarával, hogy hirt viszek a történtekről
852 3| mire a szultán kimondá, hogy megindítja rengeteg táborát
853 3| igérgetésével annyira feltüzelte, hogy a szultán nem mer nekik
854 3| 300 ágyuval útban van, hogy Bécset elfoglalja. Azután
855 3| hireket nektek kell megvinni, hogy Bécset megerősíthessék.
856 3| Hiasszár olyanformán intett, hogy erről majd később beszéljenek, -
857 3| Tudom! Épp azért említém, hogy a haditerveket hatalmunkba
858 3| felindulással, aztán sietett, hogy századának legvitézebb huszonöt
859 3| illetõ magas személyekhez, hogy elhigyjék, a mit mondunk.~-
860 3| hanem midõn Bálint kivitte, hogy elássa az udvar végében,
861 3| olyan setét arckifejezéssel, hogy az öregnek ritka hajszálai
862 3| Fejemet merném rátenni, hogy õt is Edömér elvesztésére
863 3| Elõre lehetett látni, hogy eget, földet megmozgatnak
864 3| Keveházi jött, kérdezni, hogy meg vannak-e nyergelve a
865 3| már annyira begyógyultak, hogy kikisérte Edömért az udvarra.~-
866 3| lekisérte õket az udvarra, hogy megtekintse lovaikat, elég
867 3| parancsnokot, jelentette neki, hogy valami Patkó nevezetû vén
868 3| búcsut intett nekik.~Alig hogy a város tornyai eltüntek
869 3| haladnunk.~Abban egyeztek meg, hogy amelyikük elõbb Bécsbe ér,
870 3| pihenést engedett magának, hogy lova kissé kifujhassa magát,
871 3| megelőzte Hiasszárt, pedig alig hogy bevágtatott a szálló udvarára,
872 3| ablaknál és sietve intett neki, hogy menjen fel hozzá.~- Hát
873 3| fontos hirrel siet öcscséhez, hogy érdemeket, kitüntetést szerezzenek
874 3| sorokon, azután intett neki, hogy beszéljen.~Hiradása és a
875 3| szélrózsa minden irányában, hogy hirt adjanak a szomszéd
876 3| berobogott, az ajtónálló jelenté, hogy Kányavári kamarás úr óhajtana
877 3| hugocskám! Óh, mi öröm, hogy láthatlak! kiáltá Edömér
878 3| nagy feszesen aláballagott, hogy lent várakozó tükörablakos,
879 3| még azt is tudta volna, hogy közvetlen utána, áldozatának
880 3| szobájában, melyet alig hogy elolvasott, egyszerû polgárnak
881 3| veszedelem fenyeget bennünket, hogy ily sietve jöttél? kérdezte
882 3| azt a fattyut és társait, hogy nem tudjuk elveszíteni?
883 3| mindig számításba kell venni, hogy el ne ronthassa dolgainkat.
884 3| emberünknek meg van hagyva, hogy ezentúl minden szavára,
885 3| és a prófétára esküdött, hogy azt a jóslatot nem hagyja
886 3| multkor értésemre adta, hogy sok gyanus dolgot hallott
887 3| szólott feddõ hangon. Igaz, hogy a veszedelem csomósan kezd
888 3| támadhat. A fõdolog az, hogy idõnk legyen. Az pedig lesz -
889 3| annál jobban veszõdünk mi, hogy az a három ember meg ne
890 3| egyik! A másik pedig az, hogy mire a háborunak vége lesz,
891 3| árnyékának sem szabad ránk esni, hogy a mi kezünk jár a dologban.
892 3| kell a hálót szõni, úgy, hogy a gyanut másra háríthassuk.
893 3| azt kell végbe vinnünk, hogy a négy jó barát ne legyen
894 3| Edömér halkan visszasúgta, hogy ő is gyönyörű leánynyá fejlődött
895 3| levélhordó galambjaim közül, hogy atyám jöjjön értünk erős
896 3| úgy levetette a nyeregbõl, hogy mozdulatlanul terült el
897 3| be reggelijét, de alig, hogy lovát elõvezették, egyszerre
898 3| parton vágtatott tovább, hogy gázlót keressen, de a zivatar
899 3| megdagadt folyóba.~Belátta, hogy valami fedél után kell nézni,
900 3| rikácsoló hangján s megigérte, hogy lovának jól gondját viselik
901 3| és szapora beszéd között, hogy Edömér nem tudta mire vélni
902 3| alátekintõ komor arcképeivel, hogy felvette a nehéz karos gyertyatartót
903 3| már-már azt kezdé hinni, hogy mégis csalódott, midõn egyszerre
904 3| egyszerre azt súgta neki, hogy lesnek rá és csak elalvását
905 3| várják. Elhatározta tehát, hogy ébren tölti az éjszakát,
906 3| reteszt, megnyugtatva látta, hogy gyertyái kitartanak reggelig,
907 3| ilyen lesz! Ebbõl látszik, hogy árulást forralnak ellenem!
908 3| parancsolva. Üldözõbe vettek, hogy az útról letérítsenek, a
909 3| pedig elrontották elõtted, hogy ide kelljen szállnod éjszakára!
910 3| visszaérkezik csapatjával, hogy a nálad lévõ hadiparancsot
911 3| és sejteni kezdte azt is, hogy azért bokrosodtak meg olyan
912 3| egyszerre a futártisztek lovai, hogy végre is neki kelljen indulnia!~-
913 3| kulcsárra és megtapintva mellét, hogy megvan‑e a féltett hadiparancs,
914 3| már Pálffy hirét vette, hogy a nagyvezír a Dunántúlról
915 3| örvendetes hirrel fogadták, hogy Csilla a kancellár családjával
916 3| arra az édes gondolatra, hogy még a veszély és menekülés
917 3| tehát segítségünkre jönni, hogy megmenthessük Bécset!~-
918 3| örömükre kinyilatkoztatá, hogy a seb nem halálos, a sebesült
919 3| felszerszámozott lovával.~Tudta, hogy ilyenkor az egész török
920 3| a sáncárok fenékperemén, hogy a tábor szélén álló elõõrsök
921 3| síkot kellett átrepülnie, hogy olyan térbeli elõnyt nyerjen,
922 3| térbeli elõnyt nyerjen, hogy sebes futású lovát be ne
923 3| ne érhessék.~A síkon át, hogy gyanut ne keltsen, csak
924 3| lengyel király elé vágtatott, hogy a szorongatott Bécs nevében
925 3| a Szent-István toronyba, hogy az Edömér által igért jel
926 3| pedig megtörtént az a csuda, hogy nyolc gólya érkezett meg
927 3| elbizakodottságában elhinni, hogy csapatjai egymás után bomlanak
928 3| meg a próféta zászlaját, hogy a hitetlenek kezébe ne kerüljön...
929 3| drágakövek terhétõl, s felült rá, hogy parancsokat oszszon.~De
930 3| Edömér csak azt látta még, hogy elõször az apa, azután a
931 3| kiséretében vissza a harctérre, hogy megkeresse Kairamot a halottak
932 3| azzal örvendeztette meg, hogy felgyógyulása után szabadon
933 3| Egyszer csak az hallik, hogy dörejre dörej,~ Egyszer
934 3| Egyszer csak az látszik, hogy a török közel.«~ Erdélyi: »
935 3| kinevezést.~Alig várta tehát, hogy ő is néhány meleg, barátságos
936 3| magadat! Büszke vagyok rá, hogy az én seregrendemből való
937 3| babérokat szerezhetsz! Tudod-e, hogy Esztergom ostroma már végképp
938 3| lövelltek utánuk...~- Ni, hogy berzenkedik ez a fiatal
939 3| fiatal kakas! Itt az ideje, hogy lenyessük a taréját! mormogá
940 3| a hadikészülődések, úgy, hogy három héttel később Edömér
941 3| szemével.~- Imádkozni fogok, hogy mielőbb szerencsésen visszatérj!
942 3| hangon.~- Hiszen azért adtam, hogy megőrizzen minden bajtól!
943 3| szeretett kis hugom! Elhiheted, hogy sietni fogok visszafelé.~-
944 3| beszéd közben elmondta, hogy Kairam éppen ma kora hajnalban
945 3| Hiasszár pedig annyira javul, hogy már fel is kelhet, csak
946 3| elválásnál megesküdött, hogy az élet minden körülményei
947 3| üdvözölte egymást.~- Beh kár, hogy szolgálatban vagyok! A vezéreket
948 3| sürget! Fogadni mernék, hogy holnap megütközünk! kiáltá
949 3| tovavágtatott, de visszakiáltotta, hogy mihelyt felváltják, azonnal
950 3| jobban megnézte, akkor látta, hogy a vén Patkóhoz hajszálnyira
951 3| szívhezszóló melódiája, úgy, hogy a rákövetkező víg és szomorú
952 3| között észre sem vették, hogy a délből délután, a délutánból
953 3| te pedig visszavágtatsz, hogy a támadást megkezdhessük.
954 3| töröktábor bal szárnyát, hogy az előőrsök vontatott kiáltásait
955 3| Időnként meg-megállott, hogy tájékozza magát, és jobbra
956 3| balszárnyának kellő közepében.~Hogy jobban körültekinthessen,
957 3| Megigértem Csillának, hogy életem árán is megvédelmezlek!
958 3| szárazra kapaszkodtak, látta, hogy jóval feljebb, a fűzfás
959 3| és dereglyéken átkelni, hogy a mit sem sejtő keresztény
960 3| Ákos számára újakat kért, hogy résztvehessenek az ütközetben.~
961 3| csalmás janicsár ezredei élén, hogy kiköszörülje a Bécs alatti
962 3| magyar és birodalmi hadak, hogy futó serege egymást gázolta,
963 3| a főhadvezér ő rá bízta, hogy a fényes győzelem hirét
964 3| Úgy végezzetek, fiaim, hogy a jövő hét elején útnak
965 3| csupán Hiasszár maradt ott, hogy újra kinyilt sebei végleg
966 3| csak az alkalmat leste, hogy e gondolatát urával is közölhesse.~-
967 3| Edömér hevesen rákiáltott, hogy egy szót se szóljon erről
968 3| nem lehet a véletlen műve, hogy valamennyi lovunk tüskébe
969 3| lovakkal. De úgy indulj, hogy senki se sejtse távozásodat.~-
970 3| tokaji átalagot nyitott fel, hogy, mint mondá: »mély és édes
971 3| fáradságos út után«...~És hogy ez az igérete nem volt üres
972 3| háznépével együtt, kiment, hogy a csatlósok után nézzen.
973 3| álomban találta ezeket, hogy nem tudott beléjök lelket
974 3| emberekkel? És amint megfordult, hogy bemenjen, Keveházit látta
975 3| huzódni, midőn meglátta, hogy észrevették.~- Ugyan ne
976 3| közben eddig észre se vette, hogy a bûzös kecskefaggyú-gyertya
977 3| megnyugodva vette észre, hogy a bujkáló holdvilág rézsútos
978 3| Edömér borzadozva látta, hogy kalapjáról hiányzik a toll.
979 3| pillanatra úgy elszédíté, hogy védekezni is elfelejtett.~
980 3| veté hátát a nõk ajtajához, hogy oly drágán adja el életét,
981 3| kijöttek és így tudták meg, hogy István, a csatlós, fele
982 3| megyébõl a másikba. Megtudván, hogy a rosszhírû kopanicsába
983 3| szálltak meg, rögtön sietett, hogy kisérõül ajánlkozzék - és
984 3| összeborzongott, mikor megtudta, hogy fiával és a csatlósokkal
985 3| kicsinált komédia volt, hogy melléd juthassak. Én akartam
986 3| bajuk... Úgy van kicsinálva, hogy Kányavári János csatlósaival
987 3| vitézül kiszabadítja õket, hogy a kancellár gráciáját megnyerjék.
988 3| kérlek, imádkozzatok értem, hogy lelkem megszabaduljon a
989 3| éppen rendelést akart tenni, hogy a halottakat takarítsák
990 3| Kányavári János elképedve látta, hogy cselszövényük minõ rutul
991 3| könyezve borult Edömér nyakába, hogy drágáit olyan hõsileg megvédelmezte,
992 3| fenhangon, Edömér pedig, hogy Csillát megnyugtassa nevetett
993 3| éles fájdalmak gyötörték, hogy midõn megérkeztek, a várudvaron
994 3| izgalom olyan erõt adtak neki, hogy felkelt és induláshoz készülõdött.~
995 3| Hiába kérték, rimánkodtak, hogy kimélje magát, mindenre
996 3| gyengének érezte magát, hogy alig tudott nyergében megmaradni,
997 3| olyan csudát miveltek, hogy mikor megérkeztek Érsekújvár
998 3| ostromlókra.~- Életemet áldozom, hogy bejussak! kiáltá lángoló
999 3| tisztelegve, elvágtatott, hogy zászlóalja élén részt vegyen
1000 3| Bálint abban a hiszemben, hogy halálra van sebesülve, éktelen
1-500 | 501-1000 | 1001-1153 |