1-500 | 501-1000 | 1001-1153
Rész
1001 3| mert idõközben meghallotta, hogy a fényes sikertõl felbuzdulva,
1002 3| bugásai között fogadott, hogy melyik lesz bent elébb a
1003 3| katonákat annyira fellelkesíté, hogy oroszlánok módjára rohantak
1004 3| és a prófétára esküdött, hogy ezentúl nem lesz nálánál
1005 3| Bálint, azon való örömében, hogy kis galambkáját megtalálták,
1006 3| közeledett fényes kisérete élén, hogy az elfoglalt várat a császár
1007 3| pártja erõsebb, ez az oka, hogy a mult héten legfelsõbb
1008 3| nagy hadi mûvelet tervezve, hogy a meghatározott helyekrõl
1009 3| fõtisztekkel, mert nincs nap, hogy futárok és hirnökök ne érkeznének
1010 3| pedig tudomása volt róla, hogy a két gaz a törökkel egy
1011 3| most, László. Mióta tudom, hogy hugocskám atyám egyik gyilkosának
1012 3| érkezik nemsokára. Megigérte, hogy sietni fog!~- Tudom, hûségesebb
1013 3| nálánál és azt is tudom, hogy mindent elvégezve tér haza.~-
1014 3| megesküdteté az Alkoránra, hogy igazat szól, nem árul el,
1015 3| tesz ellenünk semmit, és hogy hugom Budán, Abdi basa hatalmában
1016 3| basa hatalmában van. De, hogy mindenrõl biztosítva legyünk
1017 3| édes jó Istenem, segíts, hogy fogadásomat betölthessem,
1018 3| akarsz menni - vigyázz, hogy széjjel ne tépjen, szólott
1019 3| mondok, ami még titok, de, hogy lássad, mennyire becsüllek,
1020 3| mennyire becsüllek, elárulom, hogy a császár Buda ostromát
1021 3| rendelni és bizom benne, hogy Isten segítségével be is
1022 3| és nyájasan intett nekik, hogy lépjenek be.~- Gondoltam,
1023 3| lépjenek be.~- Gondoltam, hogy ti vagytok, de a hacukátok
1024 3| Gábor barát!~- Persze, hogy én vagyok! integetett hosszúszakállú
1025 3| segítségemet kérte. Persze, hogy mindent megigértem és meg
1026 3| alig várom az alkalmat, hogy a keresztény seregeknél
1027 3| egy élõ Istenre esküszöm, hogy a törökök keservesen megemlegetik
1028 3| rabságomat!~- Ez az oka, hogy ide, nem pedig Mangesius
1029 3| holnap viszontlátod hugodat, hogy rábeszélhesd a szökésre.~
1030 3| lesz a teendõtök.~Alig, hogy besetétedett, Edömér és
1031 3| a pillanattól kezdve, a hogy megpillantotta õket, minden
1032 3| tõrdöféssel elnémítani, hogy ne ártana többet! mormogott
1033 3| miközben nem vette észre, hogy fenyegetõ szavaira a közeli
1034 3| Gondoskodj róla, Kalifa, hogy holnap napszállat után viszontláthassák
1035 3| egymást, te pedig Munir, hogy holnap után menekülhessünk...~
1036 3| khadun-khiet-khuda intett nekik, hogy kövessék a kioszk belsejébe.~
1037 3| függönye mögé rejtõzött, hogy ne zavarja a boldogokat,
1038 3| durván riadt a fegyveresekre, hogy kerítsék elõ a renegátot
1039 3| lélekzett fel a gondolatra, hogy Hiasszár tán megszabadult.
1040 3| felelsz róla. - Aztán intett, hogy vezessék el...~Kányavári
1041 3| Gondolj a jóslatra, vigyázz, hogy meg ne szökjék...~- Ne félj,
1042 3| ivott is, meg fog halni, hogy Almahál Eddin jóslata be
1043 3| rostélyablakon:~- Fáj a lelkem, hogy így kell találkoznunk. Mondd,
1044 3| barát mindent elkövetett, hogy megvigasztalja õket:~- A
1045 3| üregekkel aknázva, úgy, hogy körül lehet járni az egészet.
1046 3| kõlapot kell kifeszítenünk, hogy hozzá jussunk. Te Bálint
1047 3| dolga lesz s az enyém.~Alig hogy László és Bálint búcsut
1048 3| csikorgatta, midõn megtudta, hogy Libor leste ki és árulta
1049 3| legvastagabb ágára a kötelet, hogy a túlsó felén leereszked
1050 3| fájdalommal erõlködött, hogy hûséges barátja segítségére
1051 3| vizilóbőr korbácsával a hátára, hogy még fáradt lovának is kijutott
1052 3| Kányavári Gedának, ki alig hogy elolvasta a titkos jelekkel
1053 3| Tudasd a basa õ kegyelmével, hogy Lipót császár elhatározta
1054 3| De, ha úgy van megirva, hogy beteljesül a jóslat, történjék
1055 3| hangon és parancsot adott, hogy hívják össze a fõtiszteket.~
1056 3| indulnia kell öcsémhez, hogy védeni tudja magát s résen
1057 3| tudósítlak. Különösen intelek, hogy mindent megfontolva cselekedj...«~
1058 3| meglassították lovaik futását, hogy kissé kifujhassák magukat.~
1059 3| vándor, midõn arra gondolt, hogy most neki egyedül kell felvennie
1060 3| nem kellene attól félnie, hogy ellenségei minden csapást
1061 3| ünnepélyesen mondott szavaiban, hogy Edömér lelke minden erélyét,
1062 3| ne félj, segíteni foglak, hogy az a bizonyos jóslat beteljesedjék.
1063 3| Nemsokára meglátjátok, hogy én is tudok ám valamit!~
1064 3| megszabadíthatja. Érzé, hogy a lehetetlent is meg fogja
1065 3| vállára tevé:~- Alkalmat adok, hogy a vitézség legszebb babérjait
1066 3| leggyengébbek a védõfalak, hogy minden közvitéz eligazodhatott
1067 3| kihirdetteté a táborban, hogy nem Székesfehérvár, hanem
1068 3| fõhercegnek nem mondhatta el, hogy a két Kányavári testvér
1069 3| törvényszabta lépéseket, hogy a gonoszok elvegyék megérdemelt
1070 3| Edömér parancsot kapott, hogy csapatjával - melyhez a
1071 3| sebesen hajtotta végre, hogy útközben elfogták Abdi basa
1072 3| együtt, kitõl megtudták, hogy Abdurrahmán, midõn hirül
1073 3| Abdurrahmán, midõn hirül vette, hogy a keresztény sereg Budának
1074 3| elküldte a Csepelszigetre, hogy onnan azok is lehetõ hamarosan
1075 3| csapattal Korláthkõre kisérte, hogy ott Korláthkövyné anyai
1076 3| a falakra, annak jeléül, hogy készen áll az élet-halálharcra.~
1077 3| kivételes rendelkezéssel, hogy a megalakított hadirendet
1078 3| Herberstein nem állhatta meg, hogy némi neheztelõ éllel hangjában
1079 3| tüzértudományt fedezett fel, hogy a ráchegy felõli ütegek
1080 3| lõve az alsó város falain, hogy a rohamot meg lehetett kezdeni.~
1081 3| vitézül tartotta magát, hogy midõn a törökök e kudarcot
1082 3| intésre Edömér azzal felelt, hogy éjféltájban elfogott egy
1083 3| olyan sikerrel búgtak bele, hogy akkora égést támasztottak
1084 3| fõhercegnek és a helyett, hogy az ostromlóknak ártott volna,
1085 3| tüzeléssel fogadta õket, hogy az elsõ rohamnál Herberstein
1086 3| lelkesedést öntött a katonákba, hogy a bástyát egy pillanat mulva
1087 3| elfoglalták.~Ekkor látták azonban, hogy a bástyán belõl még egy
1088 3| gyilkos sortüzelésbõl, úgy, hogy a fõvezér és egész táborkara
1089 3| katonák egész komolyan hitték, hogy megsebesíthetlen, csak Tüzes
1090 3| mindig a táborban idõzött, hogy hiteles jelentéseket küldjön
1091 3| balsejtelemmel tölté el, hogy valósággal félni kezdett.~
1092 3| Mindenekelőtt fiával akart beszélni, hogy bármiként forduljon a kocka,
1093 3| azután puhatolódzni akart, hogy elárulták-e bátyjának titkos
1094 3| mozdulhatott, mert sejtette, hogy a kancellár szemmel tartja
1095 3| mozdult hát ki sátorából, hogy a gyanunak még csak árnyéka
1096 3| csatarendben állt minden csapat, hogy az első összrohamot intézzék
1097 3| szerencsétlenül csapott visszafelé, hogy kétszázötven embert eltemetett
1098 3| mi védi ezt az embert, hogy nem tudják elveszíteni?
1099 3| hozzá azzal az izenettel, hogy a kancellár kiván vele beszélni.~
1100 3| tudtára adom kegyelmednek, hogy mától fogva a Hollókövy
1101 3| egérutat engedtek neki, hogy fejét, puszta fejét megmenthesse...~
1102 3| ráhágnak, visszagörbül, hogy még egyet marhasson utoljára,
1103 3| egy szövetségem, a nélkül, hogy gyanú esnék rám! Félrerántotta
1104 3| levelet irt a kancellárnak, hogy távozhassék a táborból és
1105 3| szerencsésen csapkodtak be a várba, hogy egyik a nagy rondellán lévő
1106 3| füst- és porfelleg, látták, hogy a nagy rondella elpusztult,
1107 3| felszólíttatá Abdi basát, hogy adja fel a várat, mire három
1108 3| büszkén azt irta benne, hogy, mint az ostrom elõtt, úgy
1109 3| szabad! Bizonyosan tudja, hogy a nagyvezér segítségére
1110 3| bandája valahogy megtudták, hogy tömérdek kincscsel szökik,
1111 3| magamat, így menekültem, hogy hirt hozhassak! felelt mogorván,
1112 3| ugyanaz nap érkezett a hire, hogy a nagyvezér ötvenezer emberrel
1113 3| bástyákon, jeléül annak, hogy kémeik által õk is megtudták
1114 3| a hirrel jöttek vissza, hogy a Székesfehérvár alatti
1115 3| keresztény elõõrsöket és hogy e támadásból nagyobb veszteség
1116 3| erõs rohammal verte vissza, hogy saját seregüket is zavarba
1117 3| No hát fogadni merek, hogy nem mered kiinni ezt a nagy
1118 3| fiatal vitéz fogadást tett, hogy amelyik elsõ lesz az ostromolt
1119 3| Minden ágyummal segítlek, hogy megnyerd a fogadást. Éljen
1120 3| minden erélyére szüksége volt hogy a már-már indulatossá fajuló
1121 3| gondolnám, fenséges uram, hogy egy jól szinlelt ostrom
1122 3| mindenki annyira megszeretett, hogy most már vissza se adják,
1123 3| kérdezősködésben.~- Hát Ákos hogy van, mint van?~- Az bizony
1124 3| orvos-doktor azt mondja, hogy még hónapok kellenek felgyógyulásához.
1125 3| sirt, mikor elbúcsuztunk, hogy velünk nem jöhet. Csilla
1126 3| felé nézdelõdve. Csudálom, hogy Abdurrahmán basa fel nem
1127 3| fõhadiszállásra vágtatott, hogy megtudja, mi történt?~Úgy
1128 3| diadalhírrel tért vissza, hogy a bajorok bádeni Lajos határgróf
1129 3| és kétszer átuszta azt, hogy a nagyvezérhez juthasson,
1130 3| nagy hasznunkra váltak, hogy idejében elárulád a támadások
1131 3| keresztény tábor gyengéit, hogy a nagyvezír ráüthessen.
1132 3| embereimnek meg van parancsolva, hogy rád ne tüzeljenek, különben
1133 3| sohasem:~- Hát elhiszed, hogy gyanut táplálok ellened,
1134 3| áll, ezek is oly fáradtak, hogy a legközelebbi rohamnak
1135 3| sujtotta vállon a hõs Mercyt, hogy ez a páncélon keresztülhatoló
1136 3| forgott és közel volt hozzá, hogy foglyul essék. A spahik
1137 3| ellenben még hátrább vonult, hogy valami baj ne érje.~Abdi
1138 3| jelenté a Gellért-hegyrõl, hogy itt a döntõ perc. A várban
1139 3| hangjai.~Abdurrahmán tudta, hogy az õ vén fejének és a budai
1140 3| melyben szemére hányja, hogy a várbeli asszonyok és gyermekek
1141 3| hajítja alá lószõr-pányváját, hogy nyakára hurkolódva, lerántja
1142 3| Küld szét az eunukhokat, hogy gyujtsanak fel sorban minden
1143 3| az alágyujtott petárdák, hogy mind a négyüknek harci ménje
1144 3| kitüntetõ feladattal bizta meg, hogy õ vigye meg a diadal hirét
1145 3| gyermekként sirt örömében, hogy újra viszontláthatja a Hollókövyeknek
1146 3| mulva Korláthkõre megyünk, hogy haza hozzuk Ilonkát, az
1147 3| ölelgeté végig mindhármukat.~- Hogy kerülsz ide, atyám? kérdé
1148 3| ördög békével, s mivel, hogy csúfosan mindent elvesztettek,
1149 3| basának ajánlották föl, hogy Budavárát újra visszajátszák
1150 3| rabságban, többször látta, hogy egy parasztnak öltözött
1151 3| beszélgetést. Arról volt szó, hogy Budavárát nagy summa aranyért
1152 3| szülõvárosába, Gyõrbe. Azt tudjátok, hogy én jelenleg ott lakom és
1153 3| kínzatásnál azt vallották, hogy csak a törököt akarták 12,
1-500 | 501-1000 | 1001-1153 |