Rész

 1     1|           bajuszát.~- Itt van, la, megint olyan szép szókat mond kegyelmed,
 2     1|         Buda a müzülmánoké?~A nyíl megint tizenkétszer csendítette
 3     1|           most mit látsz? hangzott megint rövid idõ mulva...~- A köd
 4     1|            A kép azonban egyszerre megint zavarodni kezd, mindinkább
 5     1|      bennünket... Mash Allah, most megint összekerülünk és kardjaink
 6     1|         Miben töröd ravasz fejedet megint? kérdé egy cseppet sem bátorító
 7     1|            tettetõ hangon mondá:~- Megint kételkedel hûségemben, de
 8     1|    nyöszörgés és átkozódás között, megint visszarogyott a lépcsõkre.~-
 9     1|              egyszerre nyomtalanul megint eltüntek.~Kányavári erõsen
10     1|     egyiket a másik után. Kivette, megint visszarakta, majd egyik,
11     1|           a toronyszobába, - a hol megint annyira belemerültek a tervelgetésbe,
12     1|    kivallod, ha talpadat egy kissé megint megcsiklandozzák a bambuszszal,
13     1|             mit akartok kifundálni megint? Mert, hogy valami gonosz
14     1|         Micsoda új zsarolás szakad megint a szegény nép vállaira! -
15     1|         vala.~ Gyermekei közt látá megint~ Sötétszemű nejét,~ Nyakán
16     1|           A jajgatás megszüntével, megint csend lett. A város lüktető
17     1|   tetejéről.~Ebben a csendességben megint felújultak lelkében a boldog
18     1|            szakadt.~Ekkor a szolga megint hazakisérte õket, hol már
19     1|           most e haragos percedben megint csak arra kérlek, a mit
20     1|     engedelmeskednünk kell. Tudom, megint nem voltál szófogadó! Dacoskodtál,
21     1|         mondod: meneküljünk! Akkor megint a régi vonzalommal leszek
22     1|          egymással, pedig e közben megint hónapok és hónapok multak
23     1|     másnapi reggeli után a két fiú megint a meséléshez fogott a hûvös
24     1|     félszemû Ibrahim felé, ki erre megint felkapta a falhoz támasztott
25     1|         kiszolgálni.~- Te, Szelim, megint új titkokat mondok! sugdosá
26     1|        gondolni...~Hetek, havak és megint hónapok múltak el egymás
27     1| legkeresettebb illatszerét.~Edömér megint tegnapi társához, a Halil
28     1|       továbbra is, atyánk? kérdezé megint Dsámi nemes felbuzdulással...~
29     1|            végére értek, mely után megint a szakadékos sziklavölgyek
30     2|        Tompa: »Az öreg szolga«~ ~- Megint egy nap mult el hiába való
31     2|           gyorsan odasúgta neki:~- Megint nyomunkban van az a kancsalszemű,
32     2|         kell innen hamarosan, hogy megint nyomunkat veszítse... Veszedelmet
33     2|            de a fájdalom csakhamar megint eszméletre térített. A gyilkosok
34     2|             E két gyanakodó gonosz megint megsejtette, hogy minden
35     2|        következõ pillanatban a vér megint visszatért szívébe s ördögi
36     2|            hogy hajtsa le fejét és megint bûbájos szavakat mormogva,
37     2|         majd költhetsz, mulathatsz megint kedved szerint, ha otthon
38     2|                No, hát mit mondtam megint? riadt rá gorombán.~- Mindenekelõtt
39     2|          úrasszonyunk, hála Isten, megint mosolyog. Csak azóta került
40     2| várkapitány, ez az ólálkodó kutya, megint rajta ütött a Vértes alatt
41     3|            már felelni nem tudott. Megint elalélt, mindnyájuk nagy
42     3|           nem érkezik! Hiasszárnak megint ki kell szökni a fõvezérhez
43     3| önbizalommal a renegát.~A szökésre megint az estalkony idejét választotta,
44     3|    szerencsegyerek vagy! Nemsokára megint újabb hősi babérokat szerezhetsz!
45     3|    csúszott.~- Láttalak, Juszszuf, megint lopni voltál. Ha nem osztozol,
46     3|            osztott csarnok végében megint megállította õket egy ajtó
47     3|         magát és neki hömpölyödve, megint a császári herceg fõhadiszállására