Rész
1 1| kapuzáró jellövésekre még egyszer akkora zsivaj és tolakodás
2 1| mindenre alkalmas vagy. Ez egyszer tehát megbocsátom kémkedé
3 1| harmadiknak pedig mindakettõt. Egyszer már megpróbáltad ezt...
4 1| égsarkak irányát, aztán még egyszer a ládába nyúlva, arasznyi
5 1| mintha már láttam volna egyszer... A négyszögletes tornyot
6 1| míg szükségünk van rá. Ha egyszer nincs - és eszünkbe jut
7 1| martalócaink, seregeink? Ha majd egyszer nem lesz szükségünk rájuk! ~
8 1| az a renegát kutya? Már egyszer felcsúfolt bennünket...
9 1| távozni akart, midőn atyja még egyszer visszaszólította.~- Úgy-e,
10 1| elfogdosta és agyonkínozta, sőt egyszer gonosz nevetéssel azt mondta
11 1| folyosókon.~- Add kezedet itt még egyszer, hogy úgy cselekszel, a
12 1| csapások. Erre a haldokló még egyszer felnyitá szemét:~- Még most
13 1| mondám. El ne feledd még egyszer! E napon néked is ott kell
14 1| míg a lélekzete elállt.~Egyszer aztán - türelmét elveszítve -
15 1| senki se férhetett hozzám.~Egyszer, másfél évvel azután, midõn
16 1| gazdájánál és gyûlölségének nem egyszer, egy-egy elejtett fenyegetõ
17 1| sugározni és engedj meg neki ez egyszer.~Fatma nevének említésére
18 1| szenvedned! Várjatok, még egyszer anyámhoz megyek! kiáltá
19 1| öntudatos nyugalom tette még egyszer oly széppé és vonzóvá egész
20 1| illik, - és mikor Edömér még egyszer búcsút intett neki, egyszerre
21 1| bizony, cukros mandulám, ez egyszer így van! Azért hát ne is
22 1| ha meglát! kiáltá és még egyszer összeölelgeté örömében Edömért,
23 1| Dsámi elkomorodva. Amit ő egyszer kimondott, azt más nem változtatja
24 1| barátainak segítsége nélkül ez egyszer elveszett volna, mert a
25 1| cammogott eléjük, õk pedig még egyszer búcsut intve a magányosan
26 2| nehéz megismernem. Aki csak egyszer látta nemes uradat, az ráismer
27 2| maga az oka e szigornak. Egyszer meg akart szökni, kétszer
28 2| hallhassa.~- Mondjad még egyszer, kedves orvos! kérte mézédes
29 2| sor! És hátrafordulva, még egyszer megfenyegeté őket álnok,
30 2| Az a kancsalszemű áruló egyszer már tuljárt az eszeden.
31 2| elkomolyodva. - Hanem ez egyszer nem menekülnek. A fekete
32 2| ám az is, hogy a törököt egyszer csak kiverik az országból.
33 2| többet el se ereszszen, ha egyszer megfogott benneteket. Bár
34 2| fiuk, fiuk, érjünk csak egyszer a táborba, meglássátok,
35 2| az öreg Bálintot is nem egyszer meg tudta nevettetni, pedig
36 3| medvebõrrel beterített ágyat még egyszer megigazítsa, magának pedig
37 3| találja az öldöklésben. De egyszer majd õ kegyelme is emberére
38 3| öreget és a fordulónál még egyszer búcsut intett neki kezével.~
39 3| meglepetve Edömér.~- Ez egyszer hagyj engem a magam útján
40 3| hazáért« a várbeli jelszó,~ Egyszer csak az hallik, hogy dörejre
41 3| hallik, hogy dörejre dörej,~ Egyszer csak az látszik, hogy a
42 3| kirántva, Edömérre rohant.~- Ez egyszer nem szabadulsz! kiáltá és
43 3| feketelelkû rabszolgakereskedõben? Egyszer már elárult benneteket!~-
44 3| Meneküljetek! hangzott még egyszer elhalón a bástya mögül,
45 3| ki késõn vagy korán, de egyszer bizonyosan megtartja a fizetõ
46 3| kedvet és lelkesedést még egyszer akkorára növelte s Edömér
47 3| felé! kiáltott le aztán még egyszer, midõn megindultak.~* *~* ~
|