Rész

 1     1|           pompás olvasónak az árát, melynek szemei korallból, a próféta
 2     1|       hosszú, szénfekete szakállát, melynek göndör, fényes szálai között,
 3     1|          vasajtós épületkébõl jött, melynek hegyén kereszt áll, ajtaja
 4     1|          selyem kaftánt hozott elõ, melynek aranynyal hímzett virágai
 5     1|            fekvõ dervis-zárda felé, melynek magasba nyúló minaretjérõl,
 6     1|         nézett a kinyílt ajtó felé, melynek küszöbéről Libor gazda apró,
 7     1|    falbaeresztett szekrény ajtaját, melynek elforduló feneke mögött
 8     1|      alattuk lévõ terembe vezetett, melynek hasonló, de még nagyobb
 9     1|             kis erdõcskébe mélyedt, melynek már a vége felé járhatott,
10     1|            tértek át a keresztútra, melynek végén Kányavári uram kuriája
11     1|             vissza a sírbolt falai, melynek setét öblébe most tették
12     1|       visszhangos terem előzte meg, melynek hegyes, gerezdekre osztott
13     1|         felé a szomorú épület felé, melynek csak messzire ragyogó aranyozott
14     1|        levelesládát.~A ládácskából, melynek ezüst kulcsát óraláncán
15     1|              kákás mocsár húzódott, melynek girbe-görbe fűzfáitól, a
16     1|      kardját villogtatva Hollókövy, melynek damaszkusi acéljára eme
17     1|             végig a keskeny üregen, melynek oldalfülkéjében ráakadt
18     1|         evezett a szélső hajó felé, melynek orrán maga a rabszolgakereskedő
19     1|             kovácsolt széntartóval, melynek izzó parázsán a bokrag,
20     1|             alacsony kereveten ült, melynek gömbölyû vánkosára és szõnyegén
21     1|         indulattól reszketõ hangon, melynek hevében egészen elfeledkezett
22     1|          hánba43 vezette csapatját, melynek közepén Edömér haladt.~A
23     1|        mérges könnyet sír a bogyó,~ Melynek lecsöppent harmata~ Húsát
24     1|      bércszálat látott maga felett, melynek egyik oldalához, szelid
25     1|              megitták egymás vérét, melynek cseppjeiben - a Keletiek
26     1|        rövidebb úton, a bánya felé, melynek száda már nyitva volt -
27     1|            sziklaszorosba jutottak, melynek egyik barlangja elõtt Dsámi
28     1|           fenekén találták magukat, melynek közepén patakocska csörgedezett,
29     1|          egy picinyke oázhoz értek; melynek fái alatt kristálytiszta,
30     1|          nekiindultak a sivatagnak, melynek csakhamar végére jutottak,
31     1|             a homokos völgyfenékre, melynek hóhoz hasonló fehér szemecskéi
32     2| szerencsésen kijutottak a városból, melynek falai már összeolvadtak
33     2|             elérték a népes várost, melynek utcáin azonban most megdöbbentõ
34     2|             egy hanggal magasabban, melynek rémletes csengése csontját,
35     2|           kõszáli sas szárnya volt, melynek hatalmas evezõ tollaiból
36     2|            hullámzó vendég­seregre, melynek tagjai drága coboly, nyuszt
37     2|  megnyergelt paripa volt pányvázva, melynek nyergére egy szépmûvû kard
38     3|      anyjáról rámaradt talizmánját, melynek finom láncocskáján ott függött
39     3|           tornyos úrikastély elõtt, melynek egyetlen nagy íves ablaka
40     3|         elég jókor bejutott Bécsbe, melynek bástyáiról már ekkor látni
41     3|             a szorongatott városba, melynek védõi halálosan kifáradva,
42     3|           kopanicsához elvergődtek, melynek zsiványképű, szófukar csaplárosa
43     3|      bederengenek a szûk folyosóba, melynek szobájából az alvó nõk halk
44     3|         keltett az egész országban, melynek külföldön is hangos visszhangja
45     3|           csillagos égre merengett, melynek le-lehulló csillagai régi,
46     3|             helyre, a vár fõterére, melynek egyik ódon háza elõtt örvendezve