Rész

 1     1|          eltávozott.~A pasa azonban annyira el volt mélyedve gondolataiba,
 2     1|             kérdezem, min tépelõdöl annyira?~- Azon tépelõdöm, mikor
 3     1|            árultalak be. Sõt inkább annyira megdicsértelek a pasának,
 4     1|   pillanatban szinte megijesztette, annyira csalódásig hasonlított Kányavári
 5     1|      nemcsak termetre, de arcban is annyira hasonlított hozzá, hogy
 6     1|       toronyszobába, - a hol megint annyira belemerültek a tervelgetésbe,
 7     1|             elcsigázott ló hátáról, annyira oda volt a fáradtságtól.~-
 8     1|          lecsapó villám, mitől a ló annyira megbokrosodott, hogy kénytelen
 9     1|          miért nem öletitek meg, ha annyira féltek tõle? fakadt ki a
10     1|      felfogásával már pár nap mulva annyira vitte, hogy meg tudta magát
11     1|         utánam való bánatában, mert annyira, de annyira szeretett!~Hát
12     1|         bánatában, mert annyira, de annyira szeretett!~Hát atyám, az
13     1|            Ah, Edömér, ez fáj nekem annyira, hogy majd a szívem szakad
14     1|              úgy-e? Azért vagy most annyira elkeseredve!~A leányka hevesen
15     1|             hugom, ne epezd magadat annyira. Nem akarom hinni, hogy
16     1|         hogy történt? Miként tudtál annyira elfeledkezni magadról? kiáltá
17     1|        gyenge, halavány csilláma is annyira fellelkesítette Edömért,
18     1|          vissza hosszú betegségére, annyira visszanyerte elébbi erejét,
19     1|            még lélekzeni se ért rá, annyira tele volt mind a két keze
20     1|              Ez a váratlan nyugalom annyira kivette sodrából, hogy elkövette
21     1|           csapatot!~A váratlan öröm annyira elkábította, hogy egy pillanatig
22     1|             prédikációiban többször annyira megfeddte és fenyegette,
23     1|    elfogyott, mert a rettentõ hõség annyira kiszárította a kecskebõr-tömlõket,
24     2|     telepedett.~A hevesvérû Lászlót annyira boszantá e tolakodás, hogy
25     2|             Õt nem ismerem!~Edömért annyira meglepte e hang, de még
26     2|          nem mondtad el, hol késtél annyira?~- Ime, hallgassátok! Kevésbe
27     2|              ármányos természetével annyira meg tudta nyerni az intéző
28     2|          küldött drága ajándékaival annyira lekenyerezte, hogy miként
29     2|            Ugyan mi az ördög kerget annyira, cimbora, hogy még gyógyulásodat
30     2|           alatt a három hónap alatt annyira tökéletesíté magát mindenféle
31     2|     hazájában az öreg tüzérmester - annyira megszerette, hogy naponta
32     2| martalócbandák, hanem a haramiák is annyira elszaporodtak, hogy valósággal
33     2|      hajszát, valami éles kavicsban annyira megsántult, hogy csak lépésben
34     3|            részt vett a védelemben, annyira kitüntette magát, hogy Eszterházy
35     3|    felháborodva.~- Ugyan ne kiabálj annyira, a sebesült felébred a tulsó
36     3|             de a nagy vérvesztéstõl annyira el volt gyöngülve, hogy
37     3|              E kevés beszéd azonban annyira kimerítette, hogy már felelni
38     3|        pontosságra! kiáltá, hangját annyira neki eresztve, hogy mindenki
39     3|       üdvözölte.~Eszterházy azonban annyira fel volt indulva, hogy még
40     3|          gazdag préda igérgetésével annyira feltüzelte, hogy a szultán
41     3|               Az hát, de ne kiabálj annyira! Emlékezz az ellapult golyóra
42     3|         nekik. Vihorláthy sebei már annyira begyógyultak, hogy kikisérte
43     3|             neki is, Hiasszár pedig annyira javul, hogy már fel is kelhet,
44     3|       pokrócdarabokba burkolva, már annyira megközelítették az alvó
45     3|            a várban, mi a katonákat annyira fellelkesíté, hogy oroszlánok
46     3|            első tekintetre mindenki annyira megszeretett, hogy most