Rész

 1     1|        Ilonkát, másikon pedig fiát, Edömért vezetve és utána mindjárt
 2     1|            Hollókövy erre behivatta Edömért és Ilonkát, kik bámuló arccal
 3     1|            is fogadta, hogy ezentúl Edömért választja követendő példaképül.~
 4     1|          leányka el nem álmosodott, Edömért pedig magával hítta kedves
 5     1|     Siessetek, menekülj, mentsd meg Edömért, a Hollókövy család utolsó
 6     1|          kis gyermekként ölbe kapva Edömért, egy ugrással a szoba túlsó
 7     1|          sietve! suttogá ez, letéve Edömért. Mindjárt elérjük a nyílást.
 8     1|            sötét alak karja között, Edömért pedig betömött szájjal hurcolták
 9     1|          türelmetlenséggel sürgette Edömért, hogy találjon ki, eszeljen
10     1| büszkeséggel, szó nélkül ott hagyta Edömért, ki szomorúan és aggódva
11     1|             E méltatlan kifakadásra Edömért is elhagyta a türelem.~-
12     1|           mondá a derék szakács, ki Edömért kiválóan szerette és sokszor
13     1|             annyira fellelkesítette Edömért, hogy ihletett hangon hazájáról
14     1|            azzal a hirrel lepte meg Edömért, hogy atyja a nûzidi vilajetba
15     1|       megdöbbenés borzongatta végig Edömért is egy pillanatra, de aztán
16     1|             új rabszolgákat, kikkel Edömért is leeresztették a setéten
17     1|      egyszer összeölelgeté örömében Edömért, kinek szemében szintén
18     1|           kézen fogva vezette elébe Edömért, ki önkénytelenül térdre
19     1|         tevebõgés kelté fel álmából Edömért. Dsámi és László már elvégezték
20     2|       igazhivõk! Szunniták vagytok?~Edömért már boszantani kezdé a kancsalszemû
21     2|            az ifjú? Õt nem ismerem!~Edömért annyira meglepte e hang,
22     2|       suttogó hangon az ismeretlen.~Edömért mennykõcsapásként találták
23     2|         mondva a kuktáknak, követte Edömért.~Az ismerkedés hamar megtörtént,
24     2|     miközben az övéivel elébe sietõ Edömért meleg kézszorítással üdvözlé.~-
25     2|          tisztes korú vendég is, ki Edömért az egész idõ alatt csak
26     2|      marasztalta volna az öreg Laky Edömért és társait még pár napig,
27     2|         Tisza melletti győzelemnek. Edömért nemcsak a vezérek, de az
28     3|      beszéltek arról a viadalról és Edömért egekig magasztalták, dicsőítették,
29     3|        begyógyultak, hogy kikisérte Edömért az udvarra.~- Térjetek vissza
30     3|         azonnal maga elé bocsátotta Edömért.~A fényes fogadó terem melletti
31     3|          vagy! csicseregte a leány.~Edömért egészen boldoggá tette ez
32     3|         Starhemberg maga mellé inté Edömért.~- Tovább nem tarthatjuk
33     3|         alig érthetõ hangon szólítá Edömért ágyához.~- Orozva lõttek
34     3|             a felugráló ifjak közül Edömért magához intve.~- Kora hajnalban
35     3|       nevetéssel szökött a nyakába, Edömért pedig forró kézszorítással,
36     3|           rekedt egész kiséretével.~Edömért e hirekre sem Pollius orvosdoktor
37     3|              örvendezett Kányavári.~Edömért csakugyan Kairam, egykori
38     3|             barát magával vonszolva Edömért, futottak végig a süppedõs
39     3|             nõvéred is megszabadul!~Edömért e váratlan hir egészen elmámorosítá!
40     3|             saját embereik közül. - Edömért a rázkódás messze kidobta
41     3|          általános rohamot rendelt, Edömért pedig egy osztály huszársággal
42     3|             haditettéért a fõherceg Edömért aznap kiadott napiparancsában
43     3|        élete megmentõjét, Hollókövy Edömért ezredessé a délelõtti elhatározó
44     3|  Abdurrahmán már ordít örömében, de Edömért a halálveszély eme rémes
45     3|           Magyarországon örökre!...~Edömért az ostrom végével Lotharingiai