Rész

 1     1|         lehet felelni. Hanem azért mégis csak azt mondom, bár csak
 2     1|            látok, szólott halk, de mégis éles hangon.~- Mit akarsz
 3     1|       tervek kikoholásában! Hiába, mégis csak igaza van Kermesz Tavaifnak,
 4     1|         ámbátor bírod kegyelmemet, mégis attól félek, hogy megcsalsz!
 5     1|       tehetetlen egyik rokon végre mégis megszánta, habár csak hirébõl
 6     1|            minden...~- Geda te, én mégis csak azt mondom, az a néhány
 7     1| kérdezõsködéssel, mert sietünk. De mégis, hogy megmondjam, aranynyal
 8     1|          az arany, de te némelykor mégis szenvedhetetlen vagy! kiáltá
 9     1|           a gyanút merítette, hogy mégis megleste, kihallgatta beszélgetésüket...~
10     1|       elhaladt.~- Nem én vetettem, mégis én aratok nemsokára, gondolá
11     1|        mosolyog rajta, hanem azért mégis árulás volt... No iszen,
12     1|      nyakán, hanem merész­szabású, mégis gyöngéd ajka felett is setétlett.
13     1|         ide, mintha templom lenne; mégis minden darabot ismert, mindegyiknek
14     1|          Bálint.~- Jó Bálintom te, mégis megfontoltam a dolgot. A
15     1|        megriadt lovak.~Hanem azért mégis kidugta bóbitás fejét a
16     1|  handzsárral kezében.~- Ez a kutya mégis fellármázta a kastélyt!
17     1|          mondom, egész gyerek még, mégis erõsebb sok meglett embernél.
18     1|            azért eleget szenvedett mégis és csak akkor derült némi
19     1|             bámulsz, hogy eshettem mégis fogságba? folytatá a lányka.
20     1|         legszigorúbb büntetést, de mégis, drága anyám, engedd kegyelmednek
21     1|          nélkül, de, hogy kérelmed mégis teljesítve legyen, - megengedem,
22     1|   fejessége miatt bõszülve, annyit mégis megengedett a kedvemért...
23     1|          Oh, beszélj, beszélj hát! Mégis van valami remény? sietteté
24     1|           csodálkozásukban. Allah! Mégis történnek csodák a nap alatt.
25     1| hitetlennek belépni... Hanem azért mégis megkérem atyámat, hogy velünk
26     1|     helyette leirhatlan szelid, de mégis öntudatos nyugalom tette
27     1|            se vigyázott rá, mirõl, mégis megértették egymást.~A megérkezés
28     1|        dőlt le fekvő helyére.~- És mégis jól tettem! Így kellett
29     1|        alig bírta vonszolni magát, mégis megkettõzteté lépteit, hogy
30     1|   Kecskemekegés! Egy állat hangja, mégis kimondhatatlan örömre deríté
31     1|            Egy halavány reményszál mégis maradt még szívemben. Sztambulból
32     2|   fegyverzett orgyilkos között? De mégis rájuk rohantam volna, ha
33     2|            és megtorlás az enyém!« mégis azt mondom, miként, az Úr
34     2|     basának, kit híven szolgáltam, mégis le akart nyakaztatni...~
35     2|           sok lesz, de talán neked mégis elég! Amint mondám, Zümzelmája
36     2|         Hanem mi azért elébb-utóbb mégis megtaláljuk, fogadom. De
37     2|        kapukat, utakat, kikötõket, mégis megszöktek!~E szavakkal
38     2|            már tudta és hallotta - mégis egész lelkével odafigyelt
39     3|       számodra. Kevés, az igaz, de mégis valami! Abu-el-Máni, hugocskád
40     3|      beszélgetett velük, de azután mégis meggondolva magát, átsietett
41     3|      már-már azt kezdé hinni, hogy mégis csalódott, midõn egyszerre
42     3|            halál­hörgésre néhányan mégis felébredtek és megütötték
43     3|      szitok felelt.~- Ébren vannak mégis! Feszítsétek be hát az ajtót!~