Rész

 1     1|             szemében - merész szabású, büszke ajkai felett és nyakán egy
 2     1|               sírhat most a vitézkedõ, büszke Edömér! ~Csakugyan ebben
 3     1|               a mit ezek elhallgattak, büszke mosolylyal ütött kardjára:~-
 4     1|                eltûnt s nemes homlokán büszke nyugalommal, szemében hõsi
 5     1|                damaszkusi acéljára eme büszke jelmondat volt edzve:~ »
 6     1|               Hollókövyek törhetetlen, büszke vére csörgedez ereiben,
 7     1|              én az embereket! Az ilyen büszke, erõs természeteket a szenvedések
 8     1|              lelketlenül sértegette.~- Büszke és erõs lelke van! Nem sír,
 9     1|          pazarold hát másra, válaszolt büszke, visszautasító hangon.~Edömér
10     1|                semmit...~- Látom, hogy büszke vagy, - azért nem is szánalomból
11     1|               pillantásra se méltatva, büszke méltósággal lépett végig
12     1|            utána nézett lebegõ járású, büszke kis alakjának, azután az
13     1|     kisérteties halaványra vált nemes, büszke főt... Siessetek! Meneküljetek!
14     1|              Nézd, Hanif, aztán milyen büszke tekintete van, kiáltá mérgesen
15     1| megkorbácsoltatlak!~- Kegyelem, fiatal büszke pálmája az én nemes uram
16     1|            ezentúl neki kell ellátnia.~Büszke lelke indulatosan háborgott,
17     1|                és kínszenvedés volt ez büszke lelkére.~Ha rögtön meg nem
18     1|              felugrott és neki rohant, büszke, fenyegetõ tekintetet vetve
19     1|            szeretett!~Hát atyám, az én büszke, hõs édes atyám, kinek hadverõ
20     1|           számára:~- Majd lecsillapul! Büszke, érzékeny lelke nagyon el
21     1|        vétettél? Hát nem tudod lesütni büszke szemedet! Nem tudod meghajtani
22     1|            hangján Fatime is, miközben büszke homlokát, melyen egy nagy
23     1|              nevének említésére Fatime büszke homloka elkomorult, s fekete,
24     1|         tartozik a fiú anyjának? kérdé büszke méltósággal.~- Feltétlen
25     1|      padlózatára, s úgy érezte, mintha büszke lelkében valami darabokra
26     1|               a nap alatt. Ez a fejes, büszke jószág egyszerre, hogy megjámborult!~-
27     1|            azonban vége szakadt.~A ház büszke és hatalmas ura nagyszámú
28     1|       nyugalommal hallgatott, s rideg, büszke arcán egy vonás se mozdult.~-
29     1|                sírt, jajgatott fiad, a büszke Abu-Tebriszel-Fáhli vére
30     1|              rabszolgán, mint hullatta büszke szemének könnyeit, e gyûrûkbe,
31     1|                barátjának nevezte...~A büszke szemöldökök egy percre,
32     1|             korbácsbüntetést! E dacos, büszke kutya most porban fetrengene.
33     1|           szétváló szõr mutatta.~Dsámi büszke örömmel ölelte meg társait
34     1|            feléjük. Gazdag öltözete és büszke, parancsoló tekintete a
35     2|         szégyenkezett ez az erõs szívû büszke kis galamb, mikor arcfátyolát
36     2|               erre a hivatalára nagyon büszke volt...~Khor-khori fösvény,
37     2|                termetét kiegyenesítve, büszke, diadalmas pillantásokkal
38     2|          Bálint! Mikor megérkeztünk, a büszke és hatalmas szülõk majd
39     2|             kardja volt ez, ama nemes, büszke jelmondattal, melyet a Hollókövyek
40     2|               adatott az indulásra is.~Büszke örömmel vette át a vezényletet,
41     3|             Mását még nem láttam. Fiú, büszke vagyok rád! szólalt meg
42     3|                  Jól viselted magadat! Büszke vagyok rá, hogy az én seregrendemből
43     3|             hõsöm? kérdezte gyorsan.~- Büszke és boldog lennék, fenséges