Rész

 1     1|          rendbeszedte magát. Az egész idõ alatt egy szót se szólt,
 2     1| szmirnaszõnyeg volt leeresztve.~Kevés idõ mulva visszatért.~- Bemehetsz,
 3     1|         Tizenkét év! Allahra, ez szép idõ! Megengedsz még egy kérdést,
 4     1|               szólalt meg aztán kevés idõ mulva. Ha elvész Budavára,
 5     1|          látsz? hangzott megint rövid idõ mulva...~- A köd oszladozni
 6     1|        Tizenegy óra felé járhatott az idõ, midõn hosszas tanakodás
 7     1|             jársz! Nem tudod, hogy az idõ pénz? A ki ezzel nem, az
 8     1|        visszaûzzék Ázsiába. Míg ez az idõ be nem következik, - addig
 9     1|              mivel már késõre járt az idõ, hamarosan elsietett. Alig
10     1|          bizonyos vagyok benne!~Kevés idõ mulva, elégedett, diadalmas
11     1|              Már délfelé járhatott az idõ, midõn egyszerre Kányavári
12     1| halálsikoltása követett.~- Most nincs idõ a hosszas tanakodásra...
13     1|                drága uram!...~- Nincs idõ a sírásra... tördelé nehéz,
14     1|              költötte el - a közbeesõ idõ pedig játékkal és mulatsággal
15     1|            mulatsággal telt el.~Ez az idõ volt a legnagyobb kínszenvedés
16     1|                Már jó délután járt az idõ és éppen az igért rózsa-serbetért
17     1|           megihasd a hûsítõt...~Kevés idõ mulva visszatért egy tarkára
18     1|               halál kapuja elõtt. Rég idõ óta készen vagyok e végsõ
19     1|               éjfél felé járhatott az idõ, midõn egyszerre mindent
20     1|                  Minden siet, csak az idõ marad idõnek.~- Mit mondasz,
21     2|             igazságnak...~Én az egész idõ alatt ágyhoz szegezve, a
22     2|        engedett rá idõt.~- Most nincs idõ a beszédre! Menekülnünk
23     2|     dolgaimban.~Már délutánra járt az idõ, s eddigi szerencsémtõl
24     2|        komolyan, de biztatólag.~Rövid idõ mulva elérték a népes várost,
25     2|          indulásra felkészülnek.~- Az idõ sürget, napkeltekor már
26     2|          azért ne búsulj, uram! Ez az idõ nem veszett ám kárba, mondá
27     2|               is, ki Edömért az egész idõ alatt csak néma megindulással
28     2|          mindkettejüknek, hogy itt az idõ a hölgyektõl is búcsut venni,
29     2|            fontolgatásra már nem vala idõ, sebesen kiadták a parancsokat
30     2|                és ebben úgy eltelt az idõ, hogy nemcsak a beálló éjszaka,
31     2|         szükséges rendeleteket és kis idõ mulva vágtató lovas futárok
32     2|      beszéljetek.~Éjfélen túl járt az idõ, s a fiastyúk apró csillagseregével
33     3|            Késõ éjszakára járt már az idõ, midõn Edömér kiverte a
34     3|    kihallgattam... De most erre nincs idõ... Szerencsénkre Károly
35     3|      kézintéssel - és csakugyan rövid idõ mulva a nádor kiséretében
36     3|              Már alkonyatfelé járt az idõ és az égen nehéz viharfelhõk
37     3|        ostrommal hagynia. Én az egész idõ alatt sebesülten feküdtem
38     3|          azonban elég a beszédbõl. Az idõ drága. Mihelyt besötétedik,
39     3|              várunk? kérdé Edömér egy idõ mulva.~- Munirra és Kalifára,
40     3|            õket:~- A kesergésre nincs idõ, hanem el kell követnünk
41     3|          hajnalban távozott s nem sok idõ mulva vissza is tért. Lázasan
42     3|             már nagyon itt volt az az idõ, melyben végsõ csapást kellett