Rész

 1     1|       jövendõmondó. Aztán engem ne igen semmirevalózz, mert hamar
 2     1|        Kányavári uram ruházata nem igen volt alkalmatos az ünnepélyes
 3     1|           látod, Abdurrahmán?~- De igen, Chihaja beyjel vágtatunk
 4     1|            leszünk az országnak.~- Igen, igen, bátya, akkorra kedvenced,
 5     1|      leszünk az országnak.~- Igen, igen, bátya, akkorra kedvenced,
 6     1|           pillantásait titkolni se igen igyekezik...~- Jaj neked,
 7     1|        diadaltól sugárzott. Valami igen jót végezhetett, mert -
 8     1|            elereszted, valami jót, igen jót mondok!~- No, no, ne
 9     1|             de megparancsolta...~- Igen, meghagytam neked, hûséges
10     1|        törökök nagyon kedvelték és igen ügyesen tudták a hajóhidakat
11     1|  kínszenvedés?~Meddig? Még sokáig, igen sokáig! Hisz a szenvedések
12     1| találkozhatott.~Persze, sokáig nem igen beszélgethettek! Csak néhány
13     1|          zokogá halkan Csilla...~- Igen, az boldog és elégedett
14     1|          végeztével, a két fiú még igen sokáig oly kedélyesen elcsevegett
15     1|            Rabszolgám, Szelim, aki igen jó és hûséges szolga, könyörgött
16     1|            helyetted a korbácsot!«~Igen, ezt kiáltotta dühös megvetéssel
17     1|           mekkai zarándoklás alatt igen sokszor setét, töprengõ
18     1|          Egyik este azonban néhány igen szép eperszemet hozott szőlőlevelekbe
19     1|        szóra Dsámi hátratekintett! Igen, Risán, hû társuk az útban,
20     2|         hete vagyunk Stambulban.~- Igen! Összejártuk a kikötőket,
21     2|           aranyon, mivelhogy olyan igen szép volt és Kirkilis környékén
22     2|      körmei közül kiszabadítani?~- Igen, igen! Csillát szabadítsuk
23     2|       közül kiszabadítani?~- Igen, igen! Csillát szabadítsuk meg
24     2|           bajától megszabadítja!~- Igen, adj neki egy nedvecskét!
25     2|          még Abdi basa barátságára igen nagy szükségünk vagyon.
26     2|       részére. Az olyan szilárd és igen becsületes emberek, minõ
27     2|            atyja, kit - notabene - igen becsültek az intézõ körök,
28     2|        Korláthkövy kastélyt.~- No, igen! Tudtam, hogy a kastélyban
29     2|         szíve van, szólt Edömér.~- Igen, igen! A kastélynak és lakóinak
30     2|         van, szólt Edömér.~- Igen, igen! A kastélynak és lakóinak
31     2|              Különben a többiek se igen beszéltek. A grófné szelid,
32     2| pillantásokat váltott Lászlóval.~- Igen, végre-valahára kezdünk
33     2|        elköltötték, de az álom nem igen akart szemükre ereszkedni.~
34     3|          megtette jelentését.~- De igen, ha õ volt, ki épp most
35     3|            úr óhajtana tisztelegni igen fontos ügyben...~Edömér
36     3|            a remegõ kezecskéket.~- Igen, elhoztam nektek! Örüljetek
37     3|  idejekorán meg nem semmisítjük!~- Igen bizony, túljárt az eszünkön,
38     3|      győzelemre« - felujjongott:~- Igen! E lelkes jelmondatod lesz
39     3|  embereivel.~Az öreg Laky most nem igen ért rá a kérdezõsködésre,
40     3|        szólt feltünõ lágysággal.~- Igen, ez az utolsó harapása volt